2011-12-18

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 4. vasárnapja istentiszteletén, 2011. december 18.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 141 (Gerhardt Pál 1607-1679)

1. Mint fogadjalak téged, Világ Reménységét? Mint köszönthetem fényed, Mint siessek eléd? Ó, drága Jézus, kérlek, Te mutasd meg magad, Hogy mi kedves tenéked, És hogyan várjalak! - 2. Ha Sionod az útra Zöld ágat szórt eléd, Hadd zengje szívem húrja Tenéked énekét. Hogy frissen, bátran szálljon Tehozzád énekem, És szüntelen szolgáljon E földön életem! - 3. Hogy megments, Jézus, engem, Mit tettél üdvömért. Mert láttad testem-lelkem Halálos Ínségét! A béke szent országát Én elveszítettem, De jöttél, hogy az áldást Te visszanyerd nekem. - 4. Mi késztetett, hogy értünk Elhagyd a mennyeket, És vállald emberlétünk? A mentő szeretet! Az egész nagy világot És sok sebét-baját, Mit irgalmad jól látott, Te így öleled át. - 5. Vésd ezt szívedbe mélyen, Te bánkódó sereg! Túl csillagtalan éjen A Hajnal közeleg! Ne csüggedj, Segítséged Ott áll ajtód előtt, És megvigasztal téged, Ha bebocsátod őt. - 6. Eljön újra: megítél Élőket, holtakat. A benne bízó nem fél, Annak kegyelmet ad. Kelj fel, szép Napunk, várunk! Vígy országodba el, Hol mindörökké áldunk Új hálaénekkel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Harmatozzatok, egek, a magasságból, hulljon igazság a fellegekből! Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének alkotását magasztalja a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjszaka az éjszakának adja tudtul. Hangjuk betölti az egész földet, szavuk elhat a világ végéig. Az Úr rendelkezései tökéletesek, megörvendeztetik a szívet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Harmatozzatok, egek, a magasságból, hulljon igazság a fellegekből!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat, életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében. Hallgassuk meg az Ő törvényét::

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt, megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Vigyük imádságban hittel Isten elé az életünket, bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram! A bűneim összecsaptak a fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve Előtted sóhajtásom. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkem miatt. Ne hagyj el engem, Uram! Istenem, ne légy távol tőlem! Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, Akiben eljött a Megváltó, aki eltávolítja a gonoszságot népe közül eltörölve bűneinket. Az Ő szeretetében és irgalmában bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk, aki Mária által ember gyermekévé lettél, aki bennünk is meg akarsz születni, segíts bennünket Jézus Krisztusért, hogy ebből a szeretetedből bátorságot merítsünk, örömmel éljünk a Tőled nyert örömmel. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap, Advent 4. vasárnapjának az Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvéből, az 52. fejezet 7. versétől a 10. versig így szól hozzánk:

Mily szép, ha feltűnik a hegyeken

az örömhírt hozó lába!

Békességet hirdet, örömhírt hoz,

szabadulást hirdet.

Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!

Halld, őrállóid hangosan kiáltanak,

együtt ujjonganak,

mert saját szemükkel látják,

hogy visszatér az ÚR a Sionra.

Vígan ujjongjatok mindnyájan

Jeruzsálem romjai!

Mert megvigasztalta népét az ÚR,

megváltotta Jeruzsálemet!

Kinyújtotta szent karját az ÚR

minden nép szeme láttára.

Meglátják majd az egész föld határán

Istenünk szabadítását.

Így ír erről Pál apostol Filippibe írt levelében a 4. fejezet 4. versétől:

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt; és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Igazából csak most vettem észre, hogy a 402. ének fölé van írva az Énekeskönyv egy fejezetcíme, hogy bűnbánat. Van néhány ének, amit hasonlóan nehéz megérteni, hogy mért oda rakták az Énekeskönyvben, ahova rakták. Mert, hogy ebben bűnbánatról nincs szó - az biztos. Pont annyira, ahogy a mai Igében: Mária énekében egy betű bűnbánat nincs. Nem azért, mintha nem lehetne elég mit bánnunk, hanem mert Isten kegyelme sokkal nagyobb és említésre méltóbb mindennél, ami hozzánk tartozik, még a bűnünknél is.

Azt tudjuk jól, hogy az imádság egy nagy dolog. Nemcsak Jakab apostol írja, hogy „csuda dolgokra képes”, hanem talán a magunk sorsán is megtanultuk már. Nagy dolog az imádság, de az is biztos, hogy nem a kenetes szavaknak az ereje teszi naggyá. Az imádság - ahogy csúnyán szokták mondani - nem attól működik, hogy ki, mikor, miképpen találta ki és milyen recepttel mondta? Az imádságot sohasem az elmondásának vagy megfogalmazásának szellemi teljesítménye teszi naggyá. Nem attól működik, hogy szavait magunktól találjuk ki, hogy a szavait eddig még soha senki így nem mondta, hanem most mondjuk így először. És nem attól működik, hogy a szavait híres valaki fogalmazta meg, akinek a nevét oda lehet írni az imádság elejére vagy végére, és ettől lesz az, ami! Mind a kettőt jól tudjuk, de most tényleg figyeljünk úgy a mai Igére, hogy az imádságot Isten kegyelme teszi naggyá, amiről szól.

A mai evangéliumi Ige, ami előttünk áll Advent 4. vasárnapján Máriának, Jézus anyjának magnificátja, Isten magasztalása. Minden szava régi ószövetségi zsoltáridézet - tehát illik rá a mondás: nincs új a nap alatt -, mégis egyedülálló; valamiért mégis ebben a formájában, ahogy Mária Erzsébetnek elmondta annak idején, ebben a formájában különösen híres, közkedvelt, nevezetes magasztaló himnusszá lett Krisztus népe körében. Mert Isten kegyelmét dicséri, mely felemeli a hiábavalóságból azt, aki elmondta - és bennünket: az elveszetteket.

A csütörtöki bibliaórán már beszélgettünk Máriáról, Jézus anyjáról, akivel minden az Úr Igéje szerint történt. Most halljuk meg, mit mond Isten Igéjéről ő maga a mai Igében, amely Lukács evangéliuma 1. fejezetében a 46. verstől így szól:

Mária pedig ezt mondta:

„Magasztalja lelkem az Urat,

és az én lelkem ujjong

Isten az én Megtartóm előtt,

mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára:

és íme, mostantól fogva

boldognak mond engem minden nemzedék,

mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,

és szent az ő neve,

irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre

az őt félőkön.

Hatalmas dolgot cselekedett karjával,

szétszórta,

a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

Hatalmasokat döntött le trónjukról,

és megalázottakat emelt fel.

Éhezőket látott el javakkal,

és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

Felkarolta szolgáját, Izráelt,

hogy megemlékezzék irgalmáról,

amint kijelentette atyáinknak,

Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké”.

Urunk, szentelj meg Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A kitett, megvásárolható könyvek legtöbbje arról szól, hogy miben áll a hívő élet? Könyvtárakat írnak erről, nagyon fontos kérdés, és jó sokat lehet róla beszélni. Minden esetre a legbölcsebb, ha ezeket mind olvasva, megfontolva, szívünkbe forgatva, végül megmaradunk egy dolognál, amit Luther Márton így ír: „Ne kérdezgesd hát, hol kezdjed az igaz állítást! Csak úgy kezdődhetik, hogy a virág megjelenik, és evangéliuma megszólal”.

Erzsébet, Mária rokona János anyja így fogadja, Lélekkel megtelve Máriát: Áldott vagy te az asszonyok között, hogy neked ilyen gyermeked van. Mária ezekkel, az imént felolvasott szavakkal válaszolt neki. Röviden, Erzsébet szavaira válaszolva, így foglalható össze Mária magnifikátja: Nem. Az Úr az én megtartóm, magasztosult. Ő áldott. Ő tette velem - és mindannyiunkkal -, amit tett. Ő emelt fel, és Ő talált meg mindent, ami bennünk, magunkban van.

Világért sem az Énekeskönyv „Bűnbánat” címszava miatt gondoltam, hogy énekeljük el a 402-es éneket, Luther Márton énekét, hanem azért, amiről szól. Az Ő rendje, Isten rendje az irgalom. És Isten, amikor rendet csinál, újjá teremt, jön, cselekszik, akkor ezt a rendjét építi föl, állítja helyre: az irgalma, az irgalom rendjét. Ez az irgalom van, és megvan nemzedékről-nemzedékre, korról-korra, évszázadról-évszázadra: ez a rend, az irgalom.

Ha már beszéltünk eddig az igeidőkről, Mária, Jézus anyja múltidőben szól. De ez a múltidő egyik szavában sem jelenti azt, hogy valami elmúlt volna. Hanem arról szól, hogy valami megtörtént, és ezért így van. Isten rendje az irgalom. Az irgalom megtörtént, és így van. Érvényben van. Ez az, a legfontosabb dolog, amit elmond Mária Istennek erről a rendjéről.

A másik az az, hogy ezt mi: az irgalmat - ha szólni akarunk róla, ha körül akarjuk írni, körülhatárolni - a fontos, hogy mi ezt nem gyakoroljuk. - Tehát gondolkoztam én arról hogy milyen példát lehetne mondani, milyen képet lehetne mutatni, hogy mi az az irgalom, de nem jutott eszembe semmi. Ugyanis mi ezt nem gyakoroljuk. Ezt csak az Istentől, Őtőle láthatjuk: ahogy Ő szól és cselekszik.

Ugyanis Jézus mondott egy példázatot az irgalomról, és abból egyértelműen kiderül, hogy az, amit mi teszünk irgalmasság címén, az nem más, mint Isten Törvényének a betartása. Ugyanis Jézus arra válaszolva mondja el az irgalmas samáriainak a példázatát, hogy mi az, amivel mi betartjuk a Törvényt, Isten akaratát teljesítjük. És akkor mondja el ezt. Tehát az az irgalmasság valami olyan dolog, amire azt mondja Isten, hogy: kell, nincs mese. Ezt teszed, vagy meghalsz! - Ez a Törvény.

Az irgalom pedig valami mást jelent! Azt jelenti, hogy valami olyant tesz az Isten, amit mi nem tudunk és nem érdemlünk. A szegény, megvert ember az útszélen Jeruzsálem és Jerikó között - a példázatban -, az bizony megérdemelte, hogy segítsenek rajta. Egyáltalán nem érdemtelenül állt meg az a samáriai ember. A többieknek is kutya-kötelességük lett volna! Amit Isten tesz, az Neki nem kutya-kötelessége. Az az Ő irgalma. Ez az Ő rendje. Az, hogy Ő eljött, emberré lett, istállóban született, keresztre ment - ez az Ő irgalma. Rajtunk - velünk.

Ezt mondja erről a Mária éneke. Isten irgalma teremtő erő, mert megaláz és felemel. Így mondja: hatalmasokat dönt le, bővelkedőket küld el. De nem ám gazdagokról énekel Mária, nem dölyfösökről, nem diktátorokról - ne rájuk gondoljunk. Akkor nagyon messze kerülnénk Isten rendjétől, az irgalomtól. Mária, a Jézus egy másik példázatában szereplő farizeusról énekel, aki a templomba megy és imádkozik; aki napról-napra imádkozik; aki tizedet fizet kibúvók nélkül; aki hite gyümölcseként, élete alapján, mindannyiunk számára joggal példa lehetne. Őróla beszél Mária, amikor azt mondja: hatalmasokat dönt le, és bővelkedőket küld el. Mert ezt az embert, aki élete szerint mindannyiunk számára példa lehetne, ezt az embert küldi el Jézus üres kézzel. És azt mondja Isten rendjéről, az irgalomról: megalázottakat emel fel, és éhezőket lát el javakkal. És ezúttal sem koldusokról vagy üldözöttekről, politikai hátrányt szenvedettekről énekel Mária.

Ezúttal is, a Jézus példázatabeli vámszedőről szól ott a templomban, akiben semmi példaadó nincs; akire gondolva, mi is, valamennyien joggal és nyugodtan hálát adhatunk Istennek, és magasztalhatja a lelkünk az Ő nevét, hogy nem vagyunk olyanok, mint az az ember. Ehhez jogunk van, de Jézus mégis, mégis őt látja el irgalmával. Mert ez az Ő rendje: az irgalom.

Amióta emberré lett Istennek ez a rendje, azóta a Biblia nem szól arról: mit tegyél ember, és hogyan élj?! Azóta Isten Igéje teremt, formál és éltet bennünket. Nem véletlenül írja az apostol: nem én élek így vagy úgy, hanem Krisztus él bennem. Bennem. Isten Igéje tehát, mióta az irgalom emberré lett, csak arról szól: Isten ezt tette érted!

Érted?

Imádkozzunk:

Irgalmad palástja alatt lelkem magasztal Téged, Istenem. Mert látom: megajándékozottja vagyok annak, amit tettél. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 363 (Batizi András †1546 - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 11

1. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, A szép Szűznek drága szent magzatját, E világnak áldott Megváltóját, Bűnösöknek örök szószólóját! - 2. Jézus Krisztus, érettünk meghaltál, Harmadnapon íme feltámadtál; Mennyországban felmagasztaltattál, Tisztességgel megkoronáztattál. - 3. Te vagy nékünk minden igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk: Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten előtt örök boldogságunk. - 4. Te vagy nékünk minden reménységünk, E világon a mi tisztességünk, Isten előtt mi nagy dicsőségünk, Mennyországban örök üdvösségünk. - 5. Add minékünk a te Szentlelkedet, Mind e földön hirdettesd igédet, Ismerjünk meg mindannyian téged, Dicsérhessük örökké szent neved!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat, Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, népedről, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg azokról, akiknek Igédet adtad, igehirdetőinkről, szolgálattevőinkről, presbitereinkről, hittestvéreinkről. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat, gyermekeidet a tiszta hitben, Igédre való figyelésben, szavadhoz való hűségben. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat, szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 139 (1. Mózes 24,31. Gerhardt Pál 1607-1676, német))

1. Jöjj be, ó, mért állasz kint, Isten egyszülött Fia? Várva várlak, nyitva házam, Nyitva szívem ajtaja. Jézusom, te hű barát, Nézd szívemnek nagy baját: Fájó, kínos seb van rajta, De kezed meggyógyíthatja. - 2. Fájó seb a bűnnek átka, A rossz lelkiismeret. Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal lelkemet. Törvényeddel felfedted Minden titkos vétkemet: És azóta nincs nyugalmam, Gyötrelmem kimondhatatlan. - 3. A vigasztalás forrása Csak te vagy, én Jézusom, Békét szomjazó lelkünket Te vezérled jó úton. Ó, világolj, szép Napom! Hogyha bánat terhe nyom, Fordítsd felém szent orcádat, Fény, öröm csak tőled árad. - 4. Örvendj, lelkem, nézd, az Úr jő! Íme, hogy meghallgatott! Nézd feléd tart, menj elébe! Ó, becsüld meg e napot! Jer, fogadd be hittel őt, Ő lesz üdvöd, éltetőd: Mond el néki titkos búdat, Bízzál benne, ő megnyugtat.

2. ének: 384 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn)

1. Mily boldog, aki Jézusban, Mint hatalmas barátban És irgalmas Megváltóban Bízik mindenkor bátran! Nincs hívebb barát, Nem hagy el. Nincs senki hozzánk oly közel. Ha öröm ér, ha bánat. - 2. Sem vidám örömünnepen, Sem csendes betegágyon Nem kerül el. Megkönyörül Mindig a hozzá vágyón. Ő gyötrő, fájó gyászban is És menyegzői házban is Belép a hívó szóra. - 3. Hű szíve csupa irgalom És érző, meleg részvét. Ha ínséget lát valahol, Szent szeme szánva néz szét. Ki mennynek, földnek parancsol, A legkisebbhez úgy hajol, Mint édestestvéréhez. - 4. Víg énekszóval áldjuk mind A velünk érzőt, hívet. Ki névre, rangra nem tekint, Csak egyet néz: a szívet; S bár örök, égi fényben él, Mint jóbarát, jön és betér Ahhoz, ki hívja, várja.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, mert jó, és adjunk hálát Neki:

Jó Istenünk! Magasztalunk Téged alkotásodért, az irgalomért, amellyel körülveszel, és felemelsz bennünket. Megtartó szereteted kísérjen, őrizzen meg és vezessen bennünket utunkon, hogy a Te neved dicsőségére, Téged dicsérő élettel járjuk végig azt az utat, ami itt még vár ránk. Egykor pedig együtt örvendezve dicsérjünk Téged országodban. Jézus Krisztus által kérünk. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6