2011-12-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 2. vasárnapja istentiszteletén, 2011. december 4.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 142 (Held Henrik 1620-1659, német)

1. Áldott az egek Ura, Szent igaz minden szava, Mert Fiát ím elküldte A mi üdvösségünkre. - 2. Serege az atyáknak És a szent prófétáknak Amit kívánt s hirdetett, Ím, mind beteljesedett. - 3. Sion üdve, nagy Király, Érettünk a földre száll, Hogy legyen mi Megváltónk, Istennél közbenjárónk. - 4. Jövel gyengék ereje! Áldlak üdvöm kútfeje. Jöjj, egyengesd te magad Én szívemhez utadat! - 5. Szállj hozzám, dicső Király, Tőlem soha el ne válj, Jöjj, tisztítsd meg szívemet, Gyomláljad ki vétkemet! - 6. Ó, élet Fejedelme, Ha eljössz ítéletre, Add, jobbodra juthassak, Mint híved megállhassak!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére. Urunk, néped pásztora, hallgass meg, jöjj el, és üdvözítsd népedet! Jelenj meg ragyogva, segíts, megváltó Istenünk! Ments meg minket nevedért, és bocsásd meg vétkeinket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem most, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Vigyük Isten elé az életünket, és kérjük az ő irgalmát:

Hozzád menekülök, Uram, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmaddal! Légy erős kősziklám, és segíts rajtam. Vezess nevedért. Szabadíts ki a hálóból, mert Te vagy az erősségem. Lelkemet kezedre bízom, Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten, Jézus Krisztus által. Őbenne eljött hozzánk a Megváltó, aki eltávolítja népe közül a gonoszságot úgy, hogy eltörli bűneinket. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Könyörülő Isten, ébreszd fel a szívünket, hogy hozzánk érkező Fiadat örömmel fogadjuk be, és megújult lélekkel szolgáljunk Neked Őáltala, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvéreim, kedves Gyülekezet! Advent 2. vasárnapjának Ószövetségben megírt Igéjét olvasom most. Ézsaiás próféta könyvéből szól hozzánk a 63. fejezet 15. versétől kezdve a következőképpen:

Így szól a próféta:

Tekints le az égből,

nézz le szent és dicső hajlékodból:

Hol van féltő szereteted és hatalmad?

Szíved megindulása és irgalmad

miért marad távol tőlem?

Hiszen te vagy a mi atyánk,

Ábrahám nem ismer bennünket,

Izráel nem törődik velünk.

Uram, te vagy a mi atyánk,

ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

Miért engeded, Uram,

hogy letévedjünk utaidról?

Miért engeded, hogy a szívünk

kemény legyen, s ne féljen téged?

Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez!

Szent néped csak kis ideig birtokolta

szent helyedet, azután ellenségeink taposták.

Olyanok lettünk, mintha sohasem

uralkodtál volna rajtunk,

mintha nem a te nevedről neveztek volna el.

Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál,

hogy meginogjanak előtted a hegyek.

Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,

és felforralja a tűz a vizet,

úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:

reszkessenek tőled a népek,

ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz:

ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek.

Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott,

szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül,

aki ilyet tenne a benne bízókért.

Így szól erről Pál apostol a mai vasárnap levélbeli Igéjében a Római levél 15. fejezetében a 4. vers­től kezdve:

Amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.

Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: „Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek.” Ezt is mondja: „Örüljetek, népek, az ő népével együtt”. És ezt is: „Dicsérjétek, ti népek mind az Urat, és dicsőítse őt minden nép.” Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.” A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 145 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja, Ki az ő népéét, ím, meglátogatta, És megváltotta, mint ígérte régen, Nagy kegyelmében. - 2. A szent próféták eleitől fogva Az Úr Jézusról szóltak álmélkodva; Bölcsek, királyok, szegények őt várták, Látni kívánták. - 3. Kik a halálnak árnyékában járunk, Te vagy, ó, Jézus, tündöklő világunk: Békesség útján, míg a mennybe érünk, Te vagy vezérünk. - 4. Benned jelent meg az Isten kegyelme, Melyet nem ér föl az emberi elme: Mert hitünk titka, hogy e földre jöttél, Testbe öltöztél. - 5. Adventi vendég, végy szállást minálunk, Szívünkbe állíts trónt, örök Királyunk. Téged követni és szolgálni téged Te adj hűséget!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéje, amelyik Advent 2. vasárnapján az evangéliumból szól hozzánk most Lukács evangéliuma a 17. fejezetében van megírva a 20. verstől a 30. versig a következőképpen:

Amikor a farizeusok megkérdezték Jézustól, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!”

A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek majd napok,, amikor szeretnétek egyet látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána! Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; de azon a napon, amelyen Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik”.

Urunk, szentelj meg Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet! A szónak, meg a személynek, meg a képnek hatalma van. Pontosabban talán úgy fogalmaznám, hogy ezeken keresztül Istennek hatalma van. Néha ezekből olyan prófécia szólal meg, mely a szerzőnek, a prófétának nem feltétlenül állt szándékában, nem volt volt tudatos a részéről. Isten terveinek a kijelentése, Isten megváltó akaratának a próféciája

az Ószövetségben sokszor ilyen. Bizonyára nem tudhatták azok, akik elmondták őket teljességében érteni, hogy hogyan, miképpen és miért fog mindez így beteljesülni.

Most Michelangelo mester iránti feltétlen tiszteletem és nagyrabecsülésem mellett, Sixtusi-freskója lehet, hogy egy általa nem, vagy nem így szándékolt illusztrációját adja Ézsaiás, Pál apostol és Jézus Igéjére. Isten a Teremtés kezdetétől fogva azon fáradozik, hogy képmásával, az Emberrel kölcsönös bizalmon alapuló szeretet-kapcsolatot létesítsen. Kölcsönös bizalmon alapuló szeretet-kapcsolatot. - Talán még sokan emlékeznek a Testvérek közül az emberi közösségek mintáiból arra, hogy ez mit jelent.

Isten ilyen kapcsolatra törekszik. Ennek érdekében megtesz mindent. Az erőfeszítésben harcol, küzd, fáradozik és kezét nyújtja. Küzd azért, hogy elérjen bennünket, a képmását. Szeretné megfogni a kezünket, hogy valóban, életet adhasson át nekünk annak a szónak a teljes értelmében, ahogy Ő az életet megteremtette és nekünk szánta. Ezen küzd és fáradozik.

Ezt festette meg Michelangelo mester a freskón. Közben ott vannak az angyalok, a népek istenei, akiket, amíg Istent nem ismerjük, talán istenekké teszünk a magunk számára. Ott vannak ők is, Istennek a küzdelmét, erőfeszítését idegenkedve nézik. Ők soha nem tennének ilyent. Soha nem nyitnák meg a mennyet, hogy pusztulásba masírozó képmásukat megmentsék az enyészettől. Soha, senki nem hallotta, hogy volna isten, aki ilyent tenne. Mindeközben a képmás, az Ember, heverészik, Istentől kapott pamlagán nyújtózkodik urasan, mint a király. Kezét hanyagul kézcsókra nyújtja Teremtője felé.

A Teremtő azonban nem csókolja meg. Mondom: Ő a szívbeli bizalmon alapuló szeretet-kapcsolatra törekszik. Ő a kölcsönös szeretetet keresi, nem a szertartások kapcsolatát.

Mint egy kamasz, aki duzzogva félrevonul, ha szülei nem úgy fordulnak felé azokkal az adományokkal és azzal a fajta szeretettel, amit ő éppen várna, - úgy tesz a képmás is ilyenkor, ha rájön, hogy a Teremtő nem csókolja meg a kezét. Ezért van az, hogy időről-időre bűneinkkel és azok következményeivel magunkra maradva távol érezzük Őt magunktól. És óhajtozzuk az eljöttét. Azt várjuk, azt tartjuk az ideális, szükséges, bekövetkezendő jónak, és azt kérjük Tőle, követeljük Tőle, azért kiáltunk Hozzá segítségért, hogy jöjjön el végre, és hozza helyre azt, amit lerontottunk: Nézz le, hol vagy, miért maradtál el, miért engeded?

Mikor jön el Isten országa? - kérdezik a farizeusok, meg mindenki más. És Jézus, aki máskor, amikor úgy hozza a szó, az Úr napja jeleinek a felismerésére buzdít, most különös módon így szól: az Isten országát nem lehet jelekből látni, mi következik. És még különösebb módon két dologról szól - ebben a tíz versben, amit felolvastam. Két dologról, amiket szeretünk és szeretnénk összekeverni egymással, de Ő fontosnak tartja azt, hogy külön beszéljen róla.

Az egyik: Isten országa, amely eljött, itt van, közöttünk van. A Teremtés kezdetétől fogva igazából. De amióta Isten végső szavát elmondta, és úgy mutatkozott be az embernek, hogy Jézust adta értünk, azóta nyilvánvalóvá is vált. - Szóval Isten országa az egyik, amely közöttünk van.

A másik, amiről beszél, amit szeretnénk ezzel összekeverni, az a helyreállítás. Az, amit Isten tervez, ígér, amiről néha-néha beszél Jézus, és azt mondja, hogy nem tudhatjuk, hogy mikor lehetnek jelei, amelyekből következtethetünk arra, hogy közeledik, de ez az Övé, ez a helyreállítás, amelyről nincs értelme találgatni. Itt azt mondja róla: legyetek nyugodtak, észre fogjátok venni. Nem kell aggódni, hogy lemaradtok róla. Ahogyan az emberek észre vették az özönvizet, ahogyan Sodoma lakói észre vették, hogy elégnek - úgy észre fogjuk venni az Emberfia eljöttét. Ettől nem kell félni.

Isten közöttünk levő országát, azt azonban nem feltétlenül vesszük észre. Az özönvíz áradásakor, amikor elöntötte a Földet, az emberek nem dönthettek, hogy részt vesznek ebben vagy nem. Sodoma lakói, amikor porrá lett a városuk, nem dönthettek, hogy részt vesznek ebben vagy nem. Az Emberfia eljövetelekor nem dönthetünk, hogy részt veszünk ebben a „darabban” vagy nem. Ezek hasonlítanak egymásra ebben a dologban.

De most, mivel Isten országa közöttünk van, és Isten kezet nyújt felénk, ezért most itt van az ideje meghallani Őt, Vele járni, Rá bízni megnyugodott szívvel további dolgainkat és egyáltalában valami közösséget keresni Vele, mint Atyánkkal.

Mert Isten országa közöttetek van. Jelei, azok nincsenek, hacsak - mondja Jézus - az nem, hogy sokat kell megvettetnie ezektől a nemzedékektől. Tőlünk. Még egy jó ideig.

Ez az Ő jele, - de részt venni benne, itt van az idő.

Imádkozzunk:

Mindig olyan szót szólsz, Urunk, mindig azokat az Igéket keresed és adod át nekünk, amelyek megnyithatják a szívünket. Most még ennek van itt az ideje. Neked, Urunk, van hatalmad arra, hogy segíts nekünk megérteni ezt. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 149 (Köln 1623, német evangélikus ének észak-magyarországi népi változata. *3. v.: Ézsaiás 11,1 - 4.v.: 4. Mózes 24,17) - Liturgia: 12

1. Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő, Beteljesült már az idő. Törd át az ég zárt ajtaját, Vár a világ sóvárgva rád. - 2. Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat hogy lehozza, Ég felhői, nyíljatok szét, Hozva Jákób fejedelmét. - 3. Föld, virulj ki, hadd fakadjon Viruló zöld völgyön-halmon! Nyílj ki, földnek szép Virága*, Dávid háza nagy Királya! - 4. Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag*. Téged vágyunk mi látni csak. Kelj föl Napunk, fényességed Űzze el a sötétséget!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat, Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg a hitet, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, közösségünket, hittestvéreinket és szeretteinket őrizz meg Igéddel szereteted szerint szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Emlékezz meg azokról, akik Viktor bácsit gyászolják és Rád gondolnak. Te mutasd meg ajándékaidat, áldásodat, amelyet neki és rajta keresztül adtál nékik. Te erősítsd meg a rá gondolókat a Krisztus hitben, hogy bizalommal és Előtted kinyíló szívvel tegyék le őt a kezedbe. Őrizd meg szeretteit, családtagjait, hogy a keserűség el ne szakítsa őket a hittől. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

A mi Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929)

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

2. ének: 66 (Kovács Sándor 1869-1942 - Kapi Gyula 1850-1923)

1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom. - 2. Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat, édes Istenem! Hozzád sóhajt, aki erőtlen, Segélyül hívja szent neved. Hű gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! - 3. Eddig is te voltál vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te Lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. - 4. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedők reménye Midőn lelkem sóhajt feléd! Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom: Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon!

3. ének: 132 (Abaelardus Péter 1079-1142 éneke (Mittit ad virginem). Weisse Mihály énekeskönyve 1531, német * Ézsaiás 11,1. - Gregorián dallam XII. sz.)

1. Elküldötte az Úr Hűséges szolgáját Názáreti Szűzhöz Gábriel angyalát, Hogy jó hírt adjon át. - 2. Jó hír, nagy örömhír: Megújul a világ. Kihajt Dávid törzsén A csodálatos ág, A megígért virág.* - 3. Az irgalmas Király, A Megváltó jön el. Bűn átkát, erejét Megtöri vérével, És Istenhez emel. - 4. A kísértő ellen Hős karjával megvéd. Mind elnyerhetjük már Országát, békéjét. Nem hagyja el népét. - 5. Ó, Jézus, Megváltónk, Jöjj és tekints le ránk! Tedd újjá nyájadat! Térj be ismét hozzánk! Hadd áldjon szívünk-szánk!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat, és dicsérjük nevét. Adjunk hálát Neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add. hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add. hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6