2011-11-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 1. vasárnapja istentiszteletén, 2011. november 27.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 41 (IV. századi himnusz (Te Deum laudamus) nyomán Benczédi Székely István †1558 - Kolozsvár 1751)

1. Téged, Úristen, mi keresztyének Dicsérünk és áldunk, És Atya, Fiú, Szentléleknek vallunk. - 2. Néked a tiszta, ártatlan és szent Angyalok szolgálnak, Szüntelen zengő fennszóval kiáltnak: - 3. Szent, szent, szent Isten, te seregeknek Vagy Ura, Istene! Menny és föld szolgál nagy dicsőségedre. - 4. Téged a földön szent egyházadban Minden keresztyének, Szent Atyaisten, áldanak, di­csérnek. - 5. Te imádandó szent Fiad, Jézust, Magasztaljuk hitben, S Vigasztalónkat, Szentlélek Úristen! - 6. Oltalmazd, kérünk, minden veszélyben Benned bízó néped, Oltalmazz bűntől s lelki kártól minket! - 7. Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fi­addal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom: ne szégyenüljek meg! Senki ne valljon szégyent, aki ben­ned reménykedik! Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem. Emlékezzél meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom: ne szégyenüljek meg!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg magunkat, életünket. Hallgassuk meg az Ő parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezért kérem most, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, kérjük az ő irgalmát:

Fordulj felém, könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyze­temből szabadíts ki. Nézd nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg. Ne szégyenüljek meg amiatt, hogy Hozzád menekültem. Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert Benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten, Jézus Krisztus által. Őbenne eljött hozzánk a Megváltó, Aki eltávolítja a gonoszságot népe közül, mert eltörli bűneinket. Az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Urunk, Jézus Krisztus! Eljössz, önmagaddal ajándékozol meg bennünket. Kérünk, építs fel minket, hogy befogad­junk Téged, és ebben az adventi időben, kegyelmed új esztendejében tetszésedre éljünk. Erre segíts most minket és minden­kor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéje szól hozzánk most. A mai vasárnap, Advent 1. vasárnapjának, Ószövetségben megírt Igéje Jeremiás prófétától szól a könyve 23. fejezetének az 5. versétől:

Így prófétált Jeremiás:

Eljön majd az idő - így szól az ÚR -,

amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak,

olyan királyt, aki bölcsen uralkodik,

jog és igazság szerint jár el az országban.

Az ő idejében szabad lesz Júda,

Izráel is biztonságban él,

és így fogják nevezni:

Az ÚR a mi igazságunk!

Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozza Izráel fiait Egyip­tom földjéről, hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az or­szágokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni.

Így szól hozzánk erről az Advent 1. vasárnapi levélbeli Ige Pál apostol Római levelének a 13. fejezetéből a 11. vers­től kezdve:

Így ír az apostol:

De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álom­ból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egé­szen közel van. Tegyük le tehát sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben jár­junk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek ben­ne.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 137 (Weissel György 1590-1635, német - Halle 1704

1. Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt, Kit Úrnak vall a föld s az ég. De mint Megváltó jő kö­zénk, Hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket: Ó, áldlak boldogan. Én alkotó Uram! - 2. Hű támasz és hű gyá­mol ő. Az égi jóság benne jő, És nála vár az oltalom, Mert kormánybotja irgalom. A búnak, gyásznak vége lesz, Az ég s föld hálát zengedez: Légy áldva szüntelen, Megváltó Istenem! - 3. Ott boldogság van, boldog nép, E nagy Király hol trónra lép, És boldog hajlék, boldog szív, Mely őelőtte már kinyílt! Az éjből hajnal támad ott, S az élet fénye úgy ragyog! És száll az énekszó Feléd, Vigasztaló. - 4. Jer, tárjunk ajtót lelkesen! A szívünk templommá legyen. És hintsük benne szét a hit Szép, élő pálmaágait! És Jézus hozzánk is belép, Megosztja velünk életét. Légy áldva szüntelen, Kegyelmes Istenem! - 6. Ó, jöjj Megváltó Jézusom, A szívem néked megnyitom. Tevéled tér be gazdagon Az élet és az irgalom. Szentlelked által járj velünk, Míg hozzád mennybe érkezünk, S ott mondunk majd neked Dicsérő éneket!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Advent 1. vasárnapjának evangéliumban megírt Igéje Lukács evangéliumában a 4. rész 13. versétől kezdve így szól hozzánk:

Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott Jézustól egy időre.

Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.

Amikor Názáretben ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felol­vasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megír­va:

„Az Úr Lelke van énrajtam,

mivel felkent engem,

hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;

azért küldött el,

hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak,

és a vakoknak szemük megnyílását;

hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,

és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”

Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.”

Urunk, szentelj meg Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

„A vonat érkezése” - a filmtörténet egyik első darabjának ez a címe. 1895-ben forgatták. A film - amely a filmtörténet egyik első darabja - sokkal nagyobb teljesítmény és szenzáció volt 1895-ben, mint ma bármelyik.Nézzék végig türelemmel, nem olyan nagyon hosszú.

Az elbeszélés, amelyet Lukács elénk tár ma, Advent 1. vasárnapjára így kez­dődik: Az ördög eltávozott Tőle egy időre. De tudjuk jól, hogy azután itt van nálunk. Visszatér hozzánk, valahányszor Jézus eljöveteléről szólunk. Az Úr Adventjéről szó­lunk. Új kísértésének a lényege ebben az egyszerű szóban áll: Ma.

Ez az idei Advent, különös tekintettel a vasárnapok Igéire, amelyek előttünk állnak, most és majd a következő vasárnapokon, ez az idei Advent az igeidőkről szól. Nem Isten Igéjének az idejéről, hanem a nyelvtani igék igeidejéről.

Ugye, múlt, azt úgy mondjuk, hogy: egyszer régen. Van jelen, amit úgy mondunk, hogy: ma. És van jövő, amit úgy mondunk, hogy: majd egyszer. Van, aki úgy gondolja, hogy ezek párhuzamosan léteznek, nekünk pedig tudnunk kell arról, hogy ezek nem párhuzamosak, hanem csak számunkra léteznek.

Isten, mivel Ő az, aki teremtette az időt, értelemszerűen kívül van az időn. Tőle tehát kár lenne bármi olyant várni, olyan Igét vagy olyan tetteket, amelyek múltbeli, jelenbeli vagy jövőbeli dolgokról szólnak. Tehát az Ő eljövetelére is ennek megfelelően próbáljunk gondolni. Nem olyan dologként, ami egyszer történt valamikor, és nem olyan dologként, ami majd egyszer, valamikor fog történni.

Nagyon-nagyon fontosak az Isten parancsolatai. Borzasztóan számon tartjuk őket, aprólékosan igyekszünk megtartani mindegyiket. Ez talán az, amelyiket kínosan el szoktak hallgatni. Pedig ugyanúgy ott van Mózes könyvében, mint bármelyik más parancsolat, amelyiket az istentisztelet elején olvastam, vagy bármelyik a sokszáz közül. De ez - úgy tűnik - az emberi társadalom számára utópia. Ézsaiás azonban próféciaként mondta, vagyis hogy Isten az Ő érkezésével valósággá váltja azt, amit Ő akar, és az embertől, népétől kér. - Advent az Úr érkezése, amikor valósággá váltja az Igéjét.

A film címe: a vonat érkezése. Advent pedig azt jelenti: Az Úr érkezése. Tudniillik - és most figyeljünk arra, amit Jézus feolvasott azon a szombaton a názéreti zsinagógában falujának a közönsége előtt - az Úr érkezése azt jelenti, amikor Ő megvalósítja a rendet, amit szánt az embernek, amit szánt az embernek - nekünk -, amikor megvalósítja azt a világot, azt a valóságot, amit mi Ő nélküle, magunk között nem tudunk megtenni.

Ugye, Ézsaiás próféciája nem tesz mást, Ézsaiás nem mond mást, mint amit már Mózes megmondott annak idején, hogy: Isten népe számára akkor van élet, jövő, akkor élnek hosszú ideig azon a földön, amelyet az ÚR ad neki, ott a Jordán-folyótól nyugatra, hogyha eljön négy évenként az ÚR kedves esztendeje. Amikor mindenki visszaadja azt, amit szerzett, vásárolt, zálogba vett, elügyeskedett, ami az övé lett. Mindent mindeki visszaad annak, akinek eredetileg az ÚR adta. Ugye, képtelenségnek tűnik? Egy emberi-társadalomban ez képtelenségnek tűnik - ma is. Nem hiszem, hogy valaha is ezt, a mózesi törvényt betartották volna. Legalábbis nem igazán szól róla az Ószövetség.

Miben hasonlít a film és az Úr Adventje? És miben különbözik a vonat érkezése és az Úr érkezése?

Isten szavát meghallanunk és Őrá hallgatnunk azonban csak most lehet. És nem azért, mintha eljönne az idő, amikor Ő tovapöfög innen! Jézus Krisztus, a Megváltás - tudjuk - Isten utolsó szava. Hanem azért, mert mi, a mi időnk pöfög tova. Mi megyünk el. És ez a nagy különbség a vonat és a mi Urunk között. Hasonlóság az, hogy az a vonat egyszer megjött 1895-ben. Az Úr is egyszer megjött az Idő közepén.

A különbség összetettebb dolog. Erre a vonatra 1895-ben lehetett fölszállni, azon belül is akkor, amikor megérkezett. Utána ez a vonat tovapöfögött. Aki abban a percben, míg tova nem pöfögött a vonat, nem szállt föl rá, az ottmaradt. A vonat pedig elment.

Lewis szerző Narmia című könyvében a megtérésről, az Istenhez hajlásról, az előbb való döntési lehetőségeinkről azt írja, hogy: bár előfordulhat, hogy sok ilyen alkalom van az életünkben, amikor Isten szól hozzánk, lehetőségünk van Őt meghallani, elképzelhető, hogy ezeknek az alkalmaknak, időknek, időpontoknak a sora van az életünkben, hosszú sora. Az viszont, hogy Őt meghalljuk, rá hallgatunk, mégiscsak egyszeri alkalom. És - ő így fogalmaz - az egyik alkalmat elbeszélve: ez az alkalom valamennyit magába foglalja.

Semmivel sem más majd később, egy másik alkalommal meghallani Őt, ugyanúgy az egész szívünk, életünk megújulására, cseréjére van hozzá szükség később is, most is. Semmivel sem könnyebb, másabb, máskor rá figyelni. És ezért, főleg ezért, beszél úgy Isten a népéhez, hogy: itt van az idő, és nincs majd! Mert a "majd"-ban nem egyszerűen egy később elkövetkező időpontot értünk és várunk és remélünk, hanem egy jobb, kedvezőbb lehetőséget. Azért halasztjuk el azt, amit ma megtehetnénk, azért halasztjuk a leckék megírását péntekről szombatra, aztán szombatról vasárnapra, aztán vasárnapról vasárnap estére, 9 órára, mert azt gondoljuk, hogy akkor jobban meg tudjuk csinálni.

Az, hogy nincs "majd" - azt jelenti, hogy akkor is, pont ugyanígy nem fogjuk megcsinálni, mert pont ugyanazok leszünk majd is, mint most. Aztán persze az időnk vonata egyszer tovapöfög, az Úr pedig itt van.

Jézus - így írja Lukács - szokás szerint bement a zsinagógába. Szokás szerint kezébe adták a Könyvet. Szokás szerint felolvasott egy próféciát. Szokás szerint rajta függött minden szem. Ahogy az előző szombaton is, valaki fölállt, kezébe adta a könyvet, Ő fölolvasott belőle, és rajta függött minden szem. Ahogy a következő szombaton is történt, és amíg azoknak a názáreti embereknek a vonata tova nem pöfögött - addig minden szombaton.

Ézsaiás, a reménykedő próféta, reménységeire, amely várja, hogy az ÚR megérkezzen, és valóságra váltsa az ígéretét, az akaratát, a tervét - erre azt mondja: majd. A vonat érkezése 1895-ben történt. Az Úr érkezése az idő közepén. De igazából nyugodtan vehetnénk úgy is, hogy az is 1895-ben történt. Vagy 2010-ben. Mindegy.

Egy biztos: a vonat elment. Ő itt van. Míg az életünk tova nem pöfög, Ő itt van.

Imádkozzunk:

Urunk! Nekünk reménységeink vannak, terveink, álmaink, utópiáink, elvárásaink - Te pedig időn túl és időnk fölött itt vagy. Neked van hozzá szereteted és hatalmad, hogy mielőtt mi tovatűnünk, felemelj és Magadhoz vegyél minket. Ez a mi reménységünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677) - Liturgia: 11

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényes­ségedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Remény­ségképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat, Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Őrizz meg Bennünket, szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bű­neinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 309 (Új Zengedező Mennyei Kar 1743 - Kolozsvár 1837)

1. Örülj szívem, Vigadj lelkem, Ékességed lett a hit. Vacsorához Mégy Jézushoz, Hivatalos vagy te itt- 2. Ha bűnömért Halálos bért Érdemeltem lelkemre, E szent asztal Megvigasztal, S válik üdvösségemre. - 3. Ez örömben, Reménységben, Jézus, ma hozzád megyek. Térdre hullok, Leborulok: Testem-lelkem újítsd meg. - 4. E vacsora Égi módra Engem összeköt veled. Maradj bennem, Benned lennem Add, hogy áldjalak téged! - 5. Hát jöjjetek, Bűnös lelkek, Orvosságot kik vártok! Jézus Lelke, Szent kegyelme, Kiárad ma reátok.

2. ének: 65 (Klopstock Frigyes Gottlieb 1724-1803, német. Kis János 1770-1846)

1. Imádjátok Istenünket, Aki adta mindenünket! Atyánk ő, benne vigadunk, Néki élünk, néki halunk. - 2. A Krisztust magasztaljátok, Akit küldött jó Atyátok! Ő az, kit fejünknek vallunk. Néki élünk, néki halunk. - 3. Szentléleknek áldást zeng­jünk, Aki nékünk bölcs vezérünk! Az Úr Lelke hű támaszunk. Néki élünk, néki halunk. - 4. Örvendj, lelkem, harsogjatok Vi­gadozó szent szózatok! Szent, szent, szent a mi Istenünk, Tőle van éltünk s mindenünk.

3. ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián him­nuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye! - 2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk. - 3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos. - 4. Ó, szállj közénk, Királyunk! Íme, eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!

4. ének: 382 (Kis János 1770-1846)

1. Bűnösöknek Megváltója, Jézus, lelkünk Megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint szereted te lelkünket, És lettél vigasztalásunk, Nyugodalmunk, boldogságunk! - 2. A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében, Mint hajnalcsillag fel­tűntél, És értünk halálba mentél, Hogy Istennel megbékéltess, És minket örökké éltess. - 3. Ím előtted leborulok, Jézusom, hozzád fordulok. Te adj nekem tiszta szívet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresse­lek! - 4. Bánat, öröm, bármi érjen, Bűn útjára ne hagyj térnem! Légy példám a jó napokban És vigaszom bánatomban! Ne hagyd soha felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem! - 5. Ki oly alázatos voltál, Mindenkiért imádkoztál, Add, ebben is hí­ved legyek, Az ellenséggel jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhőn át is égbe lássak! - 6. Add, hogy hű legyek mindvé­gig, Mint az voltál te a sírig, És én téged, jó Uramat, Hű őriző pásztoromat Hűtlen meg ne tagadjalak. Néked éljek, néked hal­jak!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, mert irgalmas. Adjunk hálát neki:

Áldunk Téged jóakaró Istenünk, mert szeretetet és békességet ajándékoztál, hoztál és teremtettél Igéddel, Krisztus Urunk testének, vérének közösségével. Kérünk, itt ebben a mi közösségünkben is őrizd meg a Veled való találkozás minden áldását, hogy ragaszkodjunk Hozzád erős hittel, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megtapasz­taltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Is­tennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok di­cséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6