2011-11-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe után utolsó előttit előző (Ítélet) vasárnap istentiszteletén, 2011. november 6.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 496 Celanoi Tamás (?) 1190?-1255? énekének (Dies irae, dies illa) második fele. Új Zengedező Mennyei Kar 1743

1. Ó, mi Megváltó Krisztusunk, Örök üdvözítő Urunk, Ínségünkben légy orvosunk! - 2. Édes Jézus, emlékezzél, Hogy érettem is küldettél, S kínos keresztfán szenvedtél! - 3. Igaz bírám, légy türelmes, Velem kemény számot ne vess, Adósodnak légy kegyelmes! - 4. Uram, ki meghaltál értem, Pirulva hajtom meg térdem, Úgy siratom sok nagy vétkem. - 5. Vétkeztem én, mulasztottam, Magamat a bűnre adtam: Úr Jézus, könyörülj rajtam! - 6. Kérve kérlek, kedvezz nékem, Ó, Jézus, légy reménységem, Tebenned van üdvösségem! - 7. Könyörgök, töredelmesen, Tekints reám kegyelmesen, Engedj elhunynom csendesen! - 8. Magam kezedbe ajánlom, Hozzád vezessen halálom! Irgalmad örökké áldom!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Add tudtomra, Uram, életem végét, hadd értsem meg, milyen mulandó vagyok. Íme, arasznyira szabtad napjaimat, életem ideje előtted semmiség. Csak egy fuvallat az ember élete, tovatűnik nyomtalanul, mint az árnyék. Mit is várhatnék még, Uram? - egyedül benned reménykedem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Uram, taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat, életünket, szívünket parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minden gonoszságunktól.

Ez alapján kérem most, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, kérjük az ő irgalmát:

Urunk! Ugyan mért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy útjainkat kutassuk és vizsgáljuk meg, hogy a szívünket emeljük fel Hozzád, és lássuk meg: mi voltunk a vétkesek és engedetlenek. Ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a Benned reménykedőhöz, aki Hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus Urunk által, Aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, Aki ingyen ad az élet vízének forrásából minden szomjazónak. Az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki kezedben tartod életünket, halálunk óráját is egyedül Te ismered, emlékeztess bennünket a számadás közeledtére. Add, hogy a hit harcát győzelemmel harcoljuk meg, míg elnyerjük az élet koronáját az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim az Úrban! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Ítélet vasárnapjának, levélben megírt Igéje az 1. Thessalonikai levél 4. fejezetének a végén így szól hozzánk:

Pál apostol ezt írja a gyülekezetnek:

Nem szeretnénk, testvéreim, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.

Így szól nekünk a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje Máté evangéliuma 24. fejezetéből a 15. verstől kezdve:

Jézus Urunk ezt mondta:

„Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza a felsőruháját. Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, se szombaton menekülni. Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”

„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme itt a Krisztus vagy ott, ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék, ha lehet a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, odagyűlnek a saskeselyűk.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 503 (1610-ben megjelent ének nyomán, Behm Márton 1557-1622, német - Lipcse 1625)

1. Ó, Jézus, kincsem, vigaszom, Fényesség életutamon. Zarándok én a föld színén, Sok terhet, vétket hordok én. - 2. Hozzád megyek, nehéz az út; Örök hazámba nyiss kaput! Véren megváltott gyermeked, Majd otthonomra ott lelek. - 3. Testem ugyan erőtelen, Szívem bágyasztja félelem, De lelkemnek kél sóhaja: Uram, magadhoz vígy haza! - 4. Ha nyelvem némán elakad, Szívemben halljam hangodat! Szememre hogyha száll homály, Mennyben elém ragyogva állj! - 5. Legyen nekem végső szavad Lámpásként éj ha rám szakad, Keresztfád botként támaszom, Szent sírod hely, hol nyughatom! - 6. Ébressz föl majd a nagy napon, S ítéld, hogy álljak jobbodon. Uram, ne sújtson engemet Kárhoztató ítéleted! - 7. Választottakkal boldogan, S az angyalokkal nagy vígan Éneklek ottan éneket, S örökre látom színedet!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt Igéjét olvasom most a 103. zsoltár 6. versétől kezdve:

Minden elnyomottal törvényesen

és igazságosan bánik az ÚR.

Megismertette útjait Mózessel,

cselekedeteit Izráel fiaival.

Irgalmas és kegyelmes az ÚR,

türelme hosszú, szeretete nagy.

Nem perel mindvégig,

nem tart haragja örökké.

Nem vétkeink szerint bánik velünk,

nem bűneink szerint fizet nekünk.

Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,

olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

Amilyen messze van napkelet napnyugattól,

olyan messzire veti el vétkeinket.

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,

olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.

Urunk, szentelj minket meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvéreim! Vajon hogyan lehet megszelídíteni a félelmet? Mi lehet ennek a módja? Hogyan lehet legyőzni azt, aki fél tőlünk, legyőzni őbenne a félelmet? Hogyan tehetjük barátunkká azt, aki nem fél előlünk, legyen az egy kis állat vagy egy ember, akit szeretünk? Mit tehetünk?

Mivel a hazugság megszokott dolog a világunkban, ezért a szavak általában nem sokat érnek annak bizonyítására, hogy nem kell félni. Erővel megint csak nem lehet legyőzni a félelmet, mert az megerősíti azt, nem pedig eloszlatja. Mit tehetünk hát?

Azt hiszem, nagyon tanulságos számunkra az Isten munkája és módszere, mert Isten ezen munkálkodik. Ez az Ő szeretete, ez az Ő küzdelme velük: valahogyan legyőzni a félelmet bennünk Ővele szemben. Az Istennel szembeni félelmünk ékes példája az, ahogyan az Istennel való viszonyunkat ábrázolja az Isten ítéletének gondolata. Már János evangéliumában elolvashatjuk könnyűszerrel, hogy az ítélet nem jelent mást, minthogy a világosság, Isten világossága eljött hozzánk, mi pedig, az emberek, jobban szeretjük a sötétséget. Az ítélet - Isten ítélete, ha úgy tetszik - pusztán ebben van. Ez pedig azt a különös felismerést adja, hogy ítéletet nem Isten hozza, hanem mi. Hiszen mi vagyunk azok, akik az Isten világosságánál a sötétséget szeretjük jobban, és inkább azt választjuk.

Erre jutottak a Reformátorok is amikor, az Isten ítéletétől való félelmükben keresték a megoldást, és eljutottak a kegyelmes Istenhez, aki nem a vétkeinket nézve bánik velünk valahogyan, hanem szeretetében fut utánunk. És ebben a felismerésükben cserélték le a Reformátor eleink az Isten ítéletéről rémséges képeket és retteneteket Krisztus Jézus keresztjére. Ha Isten igazságos, - és ez azt jelenti, hogy Ő megfizet nekünk azért, amit kérünk, amit teszünk, amik vagyunk - , akkor Istentől félni kell, Istentől menekülni kell. Így van ez az Éden-kertjében: menekülünk Isten elől. Bebújunk a fák közé azt gondolva, hogy Ő nem lát meg. Fölülünk az ellenkező irányba menő hajóra, gondolván hogy a szárazföld és a tenger Teremtője nem tud utánunk jönni. Eldobjuk magunktól az életet, gondolván, hogy odaát Neki nincs hatalma fölöttünk.

Bármit teszünk, a közös gondolat bennünk az: Isten elől menekülnünk kell! Isten azonban minden cselekedetével és szavával arról tanúskodik, hogy az ember által teremtett ítéletes világban a menedék az Úristennél van. Vagyis a menekülés szükségszerűségében nem tévedünk, amikor emberi nyomorúságaink és világunk problémái felett keserűen ezt megállapítjuk, csak éppen nem Istentől, hanem Istenhez kellene és lehet menekülni.

És ez nagyon faramuci helyzet - mármint Isten számára. Hogyan győzi le a félelmet? A Vele szembeni félelmet.

Lázár Ervin meséjében: A hétfejű tündérről igazából ezt festi meg az író. Ő, a főhős küzd vélt ellensége ellen, és tűzzel-vassal, fegyverrel irtja a hétfejű tündért, akiről úgy tudja, hogy nyomorúságainak oka, okozója. És amikor a hét fejből már csak egyetlen egy van meg, akkor tudja őt ez a tündér megragadni - talán ezt értjük Isten ítélete alatt, hogy megragad minket - és magyarázza el a főhősnek, érteti meg vele, hogy ő az életet és a szépséget adja neki.

Szóval az életünk - tény, hogy - tele van ítélettel. Megpróbálhatunk ez elől elmenekülni, de a legbiztosabb út, ha Isten kegyelmére helyezzük a figyelmünket és a terveinket.

Tegnap Miskolcról hazafele jövet ismét megálltam a 60-as kilométerkő körül annál a kőnél, amelyet a nyári kirándulásunk során is megnézhettünk. A szobrászművész házaspár kisfiának a születését megörökítő tábla utolsó mondata így szól: „Ez az emlékkő azt bizonyítja az embereknek, hogy az utakon születnek is. Bár még több a kereszt, a virág és a koszorú.”

Az életben, ahol tele van az utunk az ítéletes jelekkel, virággal, koszorúval, mécsessel, kereszttel, - ott jó tudni: születnek is, születik az Isten szeretete számunkra. Vajon sikerül-e legyőzni a félelmet a másikban? Isten Jézus Krisztus révén ezt megtette. Elvette rólunk az ítéletet, - ez nem azt jelenti egyszerűen, hogy Ő nem ítél el, de azt is, hogy - megbékéltetett bennünket Önmagával,

Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,

olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

Még ha, kedves Gyülekezet, ítéletes Igék állnak is előttünk talán ma vagy az elkövetkező hetekben, és ítéletes útjelzőtáblák kísérik is az életutunkat, azért jó tudni: ott van az Isten keresztje, amelyik arra emlékezteti az embereket, hogy ezen az úton születik az élet, az irgalom. Születik a számunkra.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk! Te hatalmas vagy, meg tudsz menteni, megtartani, Irántad és ez életünk iránt a bizalomra indítani. Tedd meg, tarts meg, ments meg minket és egész népedet, minden gyermekedet szereteted szerint. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 62 (Hengstenberg Károly 1880-18034, német) - Liturgia: 13

1. Örök napom, Én Istenem, te vagy, Ragyogj felém! Nem csüggedek, Ó csak te el ne hagyj A bánat éjjelén! Örömömet megédesíted, Háborgó szívem lecsendesíted, Örök napom. - 2. Üdvöm az Úr! Lelkem mit aggódnál? Ne félj, el nem feled. Jó Atyaként Híven melletted áll, S szól: Én vagyok veled! Vénségemig hordoz szent karja. Tőlem a jót meg nem tagadja. Üdvöm az Úr! - 3. Hatalmas ő! Szózata zeng: Legyen! Parancsol, s előáll. Reményt se lát Az én gyarló szemem, S ő száz eszközt talál. Hol gyenge ember mit sem tehet, Megment, megáldja életemet, Hatalmas ő! - 4. Ő kormányoz! Jövendőkön átlát, Világoknak Atyja. A csillagok S az idők forgását Bölcsen igazgatja. Úgy lesz minden, mint ő akarja, Szent cél felé visz erős karja. Ő kormányoz! - 5. Boldog vagyok, Hogy én őt zenghetem, Hálát adok neki. Áldom nevét, S míg tart lélegzetem, Jóságát hirdeti. Itt földi por szülötteivel, Ott választottak seregével Dicsérem őt.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akit élők és holtak bírájává lettél. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat, itteni közösségedet, szeretteinket őrizz meg szentjeid közösségében. Tarts meg minket a Benned való bizalomban, hogy amikor emberi nyomorúságaink, bűneink, fogyatkozásaink miatt ítélet alatt vagyunk, Hozzád menekülni ne legyünk restek, ne féljünk, hanem bátran és Rólad tanúskodva forduljunk Hozzád irgalomért, életért. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békéje legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Testvéreim, jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 326 (Schröder János Henrik 1667-1699, német)

1. Egy az Uram, mi szükséges! Erre taníts engemet! Világ kincse bármily fényes, Nem ad igaz életet. Szívemet üresen hagyja, Békességét meg nem adja, Csak egy, ami szükséges, Egy, ami üdvösséges. - 2. Jézus, egy a kívánságom, Nyomdokodon üdv fakad, Benned van én boldogságom, Szent és bölcs minden szavad. Mert igéd lélek és élet, Mindent megnyerek tevéled, Csak szívből szeresselek, És híven kövesselek. - 3. Ha Isten elé kell mennem, Én semmit nem vihetek, De Jézusom, szent véredben Minden jót elnyerhetek. Mert nekem az igazságot Megszerezte szent váltságod. Azt vihetem Istennek: Elég a te kegyelmed. - 4. Jézusom, te légy egyedül Békességem, mindenem! Vizsgálj engem kívül-belül, Ne tűrj foltot lelkemen! Ha járok hamis ösvényen, Segíts a jó útra térnem! Légy enyém, s ez egy elég, Mint legnagyobb nyereség!

2. ének: 381 (Tranoscius énekeskönyv 1743, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül)

1. Jézusom, Krisztusom, Én szerelmesem! Lelkem téged vajon Hol keressen? Szép napom, vesd reám a te fényed, Nélküled a földön nincsen élet! - 2. Éjjel is, nappal is Óhajtva várlak, Folyton kereslek, míg Meg nem talállak; Jelenj meg nekem nagy bánatomban: Bűnömre tebenned gyógyítóm van! - 3. Eggyé lenni kíván A szívem veled, Élnie különben Tovább nem lehet. Nélküled mit sem ér egész éltem, Veled halálom is nyereségem. - 4. Ahova te vezetsz, Csak oda megyek, Hogy így mindörökké Teveled legyek. Ha téged hívtalak, drága vendég, Szegényen is gazdag vagyok mindég.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat, és adjunk hálát neki:

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5