2011-10-16

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap istentiszteletén, 2011. október 16.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 266 (Zinzendorf Miklós, Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1271-1801 (német) - Herrnhag 1737) - Liturgia: 10

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek: mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életben. Boldogok, akiknek útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint járnak. Fölépíti templomát az Úr, összegyűjti népe szétszóródott fiait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi minden sebüket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik bíznak kegyelmében.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek: mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életben.

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg Neki bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Istenem! Te tudod, hogy milyen balga voltam. Nincsenek elrejtve Előled a vétkeim. Ezért, Uram, hallgass meg, fordulj hozzám jóságos szeretettel és nagy irgalmaddal. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől. Bajban vagyok, siess hát, és hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által. Őbenne van bűneink bocsánata vére által kegyelme gazdagsága szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozunk:

Mindenható Istenünk! Számolj meg minket. Teremts egységet szétszakadt egyházadban, hiszen egy reménységre hívtál el a világ egyetlen Megváltója, Jézus Krisztus által, Aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvéreim! Figyeljétek nyitott szívvel Isten szavát. Ézsaiás próféta könyvéből szól hozzánk Isten Ószövetségben megírt Igéje a 49. fejezet első hat versében a következőképpen:

Hallgassatok rám, ti szigetek,

figyeljetek, távoli nemzetek!

Már anyám méhében elhívott engem az ÚR,

születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem.

Éles karddá tette számat,

keze ügyében tartott engem.

Hegyes nyíllá tett,

tegzébe dugott engem.

Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,

rajtad mutatom meg dicsőségemet!

Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam,

semmiért, hiába pazaroltam erőmet.

De az Úrnál van az én ügyem,

és munkám jutalma Istenemnél.

Most pedig ezt mondja az ÚR,

aki már anyám méhében szolgájának teremtett,

hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem.

Ilyen nagyra becsült engem az ÚR,

Istenemnél van az erőm.

Ezt mondta: Kevésnek tartom,

hogy Jákób törzseinek helyreállításában

és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám.

A pogányok világosságává teszlek,

hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

És így szól hozzánk az evangéliumi igéje Lukács evangéliuma 14. fejezetének az első 11 versében:

Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” De ők hallgattak. Erre kézen fogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: „Vajon ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?” Nem tudtak erre mit felelni.

Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: „Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át ennek a helyet!, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb!, s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 268 (Chalupka Sámuel 1812- 1883, szlovák)

1. Bár szétszakadva él az egyház. Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál. - 2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett. - 3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut. - 4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Figyeljétek nyitott szívvel, Testvéreim a mai vasárnapnak a levélbeli Igéjét. Pál apostolnak az 1. Korinthusi leveléből olvasom a 12. fejezetből a 12. verstől kezdve:

Így ír Pál apostol az Egyházhoz:

Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: ”Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébben látszó részei nagyon szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így, ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet! Nem árt, hogyha figyelünk a magunk dolgára egy kicsit. Nem kifelé, hogy mi van ott, a nagyvilágban körülöttünk, ki mit és miért csinál? Mi ennek a mondanivalója a számunkra, annak, hogy mások milyenek, hanem egy kicsit arra nézzünk, hogy kik vagyunk és miért?

Minden hasonlat sántít, még Pál apostol hasonlata is. De ez nem baj, mert tudjuk, hogy miről szól: rólunk, Krisztus népéről mond intelmet és Igét. Intelmet és Igét. Az intelem az azt jelenti, hogy arról beszél: „ezt tegyétek, így éljetek, ilyenek legyetek”. Ez az intelem. Az Ige pedig azt jelenti, amikor arról szól a Szentíró, hogy ilyen Isten, ezt teszi Isten. „Így figyeljetek rá! Közlöm veletek tájékoztatásul, csakhogy tudjátok”.

Fontos tudni, hogy Pál apostolnak ebben a hasonlatában a testről, az Egyházról, az intelem-rész önmagában nem igaz. Nem valóságosan létező helyzet. Az intelem-rész, amely közösségünk életéről szól, elvi ideál. Ha mint intelmet olvassuk Pál apostol szavait, akkor egy célkitűzést olvashatunk benne arról, hogy milyen irányt mutat nekünk, amire, ami felé törekednünk kell. Amikor azt mondja az ének Pál apostol szavai nyomán, hogy: „összeforrva, szeretetben egy közös test tagjai, tudjuk egymásért szívesen minden terhet hordani”, - akkor ha így, intelemként figyelünk Pál apostol szavaira a testről, akkor egy elvi ideált olvasunk.

Arról szól ez az ideál, amiről hat éve beszéltem ugyanezen Ige kapcsán. Volt két testvér, elátkozott testvérek, mert amelyiknek valami fájdalma volt, ugyanazt a fájdalmat érezte a másik, vagyis az összes testvér. És rengeteget szenvedtek emiatt, bosszankodtak és próbáltak elszakadni egymástól, elszakadni az átoktól, de nem sikerült. Végül aztán a megoldás azt hozta, hogy rájöttek, hogy az átok inkább áldás lehetne. Hiszen mennyire összetartoznak, és mennyire tudnak egymásnak segíteni és egymásra figyelve élni. - Ez az intelem része Pál apostol szavainak.

Most - ha úgy tetszik folytatva, ha úgy tetszik helyesbítve az akkoriakat - gondolkozzuk tovább. Az emberi közösségekben és így közöttünk, Krisztus Egyházában is, gyakran úgy van, hogy a tagolódásunk, a sokféleségünk elsősorban nem sokszínűség áldásává, hanem válaszfalává válik. Az, hogy Krisztus népe felekezetekből, tehát különálló és egymástól több-kevesebb részletkérdésben különböző közösségből áll, ez így, ebben a formában, biztos, hogy nem Isten munkája, akarata és terve. Annak ellenére, hogy Isten akarata és terve nyilván nem az uniformizmus: hogy mindnyájan egyformák legyünk, és egyféleképpen éljünk, énekeljünk, imádkozzunk, jöjjünk össze, satöbbi, satöbbi. De ebben a formában a felekezetekre tagolódás nyilvánvalóan nem az Istennek az eredeti terve, hiszen ennek többségében a válaszfal jellegét érezzük. Nem pedig a sokszínűség gazdagságát éljük át.

Aztán az is igaz a közösségünkre - ahogy a legtöbb emberi közösségre -, hogy ami fáj az egyiknek - Pál apostol szavaival élve - az bizony nem fáj a másiknak, hanem független a másiktól. Ami dicsőség az egyiknek, abba belesajdul a másik. Ezért is ír a korinthusi gyülekezetnek erről így, ilyen formában az apostol, látva ezt a valóságot, és mint intelmet elébük tárva azt a célt, amelyet Isten megálmodott számukra, az Ő népe számára.

Azonban nézzük meg a másik összefüggését, nézőpontját Pál apostol hasonlatának a testről, az Egyházról az Ige összefüggésében. Mondtam: az intelem azt jelenti, milyenek legyünk, mit tegyünk. Az Ige pedig azt jelenti: milyen Isten, mit tesz Isten.

Az Ige összefüggése ennek a hasonlatnak viszont, ellentétben az intelemmel, igaz, valóságosan létező és megmásíthatatlan valóság. Ugye, amikor arról szól az ének: „Jézus Tebenned egy az Egyház” - akkor egy valóságosan létező és érvényes helyzetet látunk. Az Egyház, Jézus Krisztus teste, szervezet. És most két mondatot mondtam: Jézus teste szervezet.

Ha ránézünk egy emberre, bármelyikünkre, egy szervezetet látunk: sejtek, szervek, testrészek sokaságát. Sok milliárd sejtnek az összességét. Benne lelki szemeinkkel láthatjuk a sok milliárd sejt mindegyikében, külön-külön működő kicsiny világot. Mindegyik egy-egy önálló életre is képes szerveződés, rendszerekkel, gépekkel, alkotó elemekkel, törvényszerűségekkel, szándékokkal.

Mindeközben egy embert nézünk. És többnyire ezek az összefüggések az egy embert nézve nem jutnak eszünkbe. Ez így van rendjén, mert mi azt az egy embert nézzük éppen, és ő egy ember. Egyik sejtjét sem nézzük. Ha szólunk hozzá, egyik sejtjéhez sem szólunk, hanem az emberhez, aki az összes sejtjének az összessége, de nem egyszerűen egymás melletti összessége, hanem annál sokkal több: egy szervezet.

Nos, ez a szervezet. De ha megyünk az utcán, és belépünk egy irodaházba, ahol portással, munkatársakkal, irodistákkal, alsó, közép, felső vezetőkkel, beosztottakkal, alvállalkozókkal és egymás keze alá dolgozó munkatársakkal találkozunk - arra is azt mondjuk: ez egy szervezet. Amikor bejövünk ide az istentiszteletre, akkor itt sokakat látunk, és azt mondjuk rá: ez egy szervezet. A gyülekezetünk szerveződése. Egy szervezet, amely alatt egyáltalán nem azt értjük, mint az előbb. Egy olyan közösséget értünk alatta, amelyben különálló egyének vannak, akik a saját érdekük, egyéni útjuk, életük, érdekeik érvényesítése, megélése érdekében szövetségre léptek, mert együtt, egymást támogatva, segítve, együtt dolgozva jobban tud érvényesülni a személyes érdek. Egész másról van szó, mint sejtekből épülő szervezetről. Ez is jó. Ez a két testvér helyzete.

De Jézus más. Jézus nem szervezet ebben az értelemben, hanem Személy amabban az értelemben. Nem sokan vannak az Egyházban, hanem Egy. És ebből fontos dolgok következnek.

Ha az Egyház nem sokak szövetsége, szervezete, hanem egy Személy szervezete, akkor már nem igaz az, hogy ami fáj az egyiknek, az öröm a másiknak, ami dicsőség az egyiknek, abba belesajdul a másik. Sőt már az sem a cél és a lényeg, hogy ami fáj az egyiknek, az fájjon a másiknak, aminek örül az egyik, annak örüljön a másik is, hanem egy sokkal fontosabb dologról van szó: ami fáj az egyiknek, az fáj a Személynek; ami betegsége az egyikünknek, az fáj és gyógyulásra, gyógyításra, ápolásra, segítségnyújtásra készteti a Személyt: Jézus Krisztust.

Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos, amikor közösségünkre, betegségeinkre, hitünk gyöngeségeire, sorsunk-utunk buktatóira nézünk itt, magunk között. Érdek is, betegség is és gyógyulás is Jézus Krisztusé. Amikor Ő meggyógyítja a beteg embert, akkor ezzel Ő a saját teste, szervezete iránti szeretetét mutatja. Amikor meghal a kereszten, akkor ez a halálos betegségnek következménye, amelybe a sejtek estek. - De nem a sejtek pusztulása vagy születése. Naponta néhány millió sejtünk pusztul el és jelentkezik új.

De nem ez a legfontosabb! Hanem az, hogy itt vagyunk, beszélünk egymással, ránézünk egymásra és látjuk egymást, vagy nem. - Állítólag minden emberben naponta néhány rákos-sejt születik meg. És gyakran sikerül legyőznie őket a szervezetnek. Máskor nem. - De az Élő, aki Való az az egészet védi: Jézus Krisztus. Hát ez nagyon fontos - úgy gondolom- azért, hogy tovább tudjunk menni az úton mint közösség, mint test.

Imádkozzunk:

Irgalmas szereteteddel körülveszel, éltetsz és eggyé teszel Magadban bennünket, Urunk. Irgalmas szereteteddel gyógyíts meg napról-napra, hogy életünk Benned és Általad legyen teljes. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé imádságban az életünket. Csendesedjünk el:

Szerető Atyánk, Te adsz nekünk mindent, ami az élethez szükséges. Kenyeret, levegőt, utat, szeretetet. Te adsz mellénk embereket, szeretteinket, barátainkat, testvéreinket. Te adod nekünk Igédet, a gyülekezetet, népednek világméretű közösségét, a hitet, hogy ez a közösség akkor és ott is létező valóság, ahol mi nem látjuk. Te adod nekünk ennek a közösségnek minden áldását, rajta keresztül a Benned való egységet. Kérünk, áldd meg rajtunk, bennünk és általunk ajándékaidat. Add, hogy a kenyeret, a levegőt, az utat, a szeretetet hálaadással fogadjuk, és azzal a megbecsüléssel, szeretettel és bölcsességgel éljünk vele, ahogyan azt Te adtad. Áldj meg minket, Urunk, hogy Igéddel, egyházad közösségével, testvéreinkkel, a minket körülvevő emberekkel úgy éljünk hálaadással, megbecsüléssel, szeretettel, ahogyan Te teremtettél bennünket. Áldj meg minket, hogy az életünk áldás legyen azok számára, akik mellettünk vannak. Áldj meg minket, hogy Igéd megerősödjön bennünk, azt jó szívvel és szereteteddel tudjuk élni, elmondani és megmutatni mindenkinek. Áldj meg minket, hogy szereteted, amelyet nekünk adtál Krisztusban, életre teremjen gyümölcsöt mindazok számára, akik hallják, befogadják, élik. Irgalmaddal vedd el a gyarlóságunkat, és őrizz meg minket gyengeségeink, tévedéseink, nyomorúságaink és fájdalmaink csapdájától. Fordítsd áldássá átkainkat és szomorúságainkat. Fordítsd javunkra örömeinket és sikereinket, hogy a Te tetszésedre, neved dicsőségére éljünk mindenkor Jézus Krisztus által. Az Ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 340 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hintze J. 1622-1702)

1. Légy csendes szívvel, légy békével, Bízzál ember az Istenben! Nála van öröm nagy bőséggel, Vele célhoz érsz mindenben. Ő minden boldogságnak Atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel! - 2. Ő bővelkedik kegyelemmel, És mint Atya, hajol hozzád. Féld őt gyermeki félelemmel, Kegyelemmel tekint reád. Bár kereszttel látogat néha, Segítségét mindig megadja: Légy csendes szívvel! - 3. Ha minden elhagy e világban, Mivel magad bíztathatnád, Atyád minden nyomorúságban Vigasztalást és erőt ád. Könnycseppjeidet megszámlálja, Még fájdalmadat is megáldja: Légy csendes szívvel! - 4. Bár késik néha a segítség, De biztosan eljön végre. Ne zúgolódj, ha nyom az ínség, Utóbb válik üdvösségre. Ami lassan jön, jobban várod, Ami késik, jobban kívánod: Légy csendes szívvel! - 5. Lesz ünnepe Isten népének, Ha vége a hétköznapnak, Levethet minden köteléket, Örvendezhet és vigadhat. Ott az ég és föld Istenének Boldogan zeng a hálaének, Légy csendes szívvel!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5