2011-09-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap istentiszteletén, 2011. szeptember 25.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 255 (Luther Márton 1483-1546, 1541-ben írta, amikor Budavár elesett - Gregorián dallamból Luther M. 1483-1546) - Liturgia: 10

1. Tarts meg, Urunk, szent igédben! Végy erőt ellenséginken, Kik szent Fiadat támadják, Hogy trónodról letaszítsák! - 2. Úr Krisztus, láttasd hatalmad, Ki minden urak Ura vagy! Te védd meg árva népedet, Hogy dicsérhessen tégedet! - 3. Jer, vigasztaló Szentlélek, Adj egyetértést népednek! Állj mellénk a végső órán, Vígy életre halál után.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Seregeknek Ura! Boldog az az ember, aki benned bízik! Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura, lelkem sóvárog az Úr háza után. Boldogok, akik házadban laknak, dicsérhetnek téged szüntelen. Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utadra gondol szüntelen. Bizony, jobb az Isten házának küszöbén várakozni, mint vigadni a bűnösök sátraiban.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Seregeknek Ura! Boldog az az ember, aki benned bízik!

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram! Add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség Előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által. Az Ő vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozunk:

Istenünk, kegyelem forrása! Elhalmozol bennünket ajándékaiddal. Nyisd meg a szívünket, hogy ezt felismerjük, és amíg csak élünk, hálásak legyünk Neked jóságodért, irgalmadért Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Galatákhoz írt leveléből szól, az 5. fejezetéből, a 16. versétől kezdve:

Így ír nekünk az apostol:

Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam; akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.

És így szól hozzánk az evangéliumi igéje. Lukács evangéliuma 10. fejezetében van megírva, a 11. verstől kezdve olvasom:

Jézus útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 229 (XI. századi antifonából [Veni, Sancte Spiritus] készült német ének nyomán Luther Márton 1483-1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja! - 2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja! - 3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Elöljáróban, de nem függetlenül a mai istentiszteletünk tárgyától, irányától, a most előttünk álló Igéről szólok egypár szót. Hajdan szeretett Dezső bácsink szokta volt mondani: „Nem azt nézem, hogy mit mond valaki, hanem hogy ki mondja azt.” Eleinte nem értettem, hogy mit akar ezzel mondani, és mi az értelme. Aztán az évek során, szépen lassan megértettem, hogy nem másról beszél Dezső bácsi, mint a hitelességről. Arról, hogy ha valaki szavának nincsen súlya, mert egy olyan ember, - akkor hiába, hiába mondta. Azt gondolom, hogy körülbelül ennek az elvnek az alapján cserélte ki e egymással az Igéket kijelölő Bizottság a mai istentiszteletnek az ószövetségi igéjét az utóbbi évben, tehát erre a mostani vasárnapra vonatkozóan.

Jób és barátai történetéből áll előttünk eredendően a mai vasárnap Igéje. Abból a könyvből, amely legnagyobbrészt üres szólamoknak a gyűjteménye. Olyan üres szólamoké, amelyeket egy szenvedő, magára maradt ember barátai mondanak. Hiszen mit mondhatnánk az igazi nyomorúság előtt állva mi, halandó emberek.

Nagyjából ezeknek a barátoknak, Jób barátainak a szavairól szól találóan egy vicc. Az ejtőernyős elsodródott az esés során, messze vitte őt a szél a célponttól, és nem tudta, hogy merre van, mikor fennakadt egy fán. Arra jött egy ember. Az ejtőernyős a fán lógva megpróbálta éppen kiszabadítani magát, megszólította ezt az arra járó embert: „Kérem, mondja meg, hogy hol vagyok most”? A rövid válasz így hangzott: „Egy fán”. A fán lógó ejtőernyős bosszúsan így szólt: „Fogadjunk, hogy te pap vagy”. „Igen, de honnan tudod”? - így az arra járó. „Onnan, hogy a válaszod teljesen igaz, de épp annyira használhatatlan is”. - Nos, talán nem véletlenül tudta meg az ejtőernyős ebből, hogy az illető pap.

Jób barátainak a szavai, amelyeket a szenvedő barátjuknak mondanak, és amelyeken keresztül vele vitatkoznak, és próbálják megérteni, megmagyarázni a megérthetetlen és megmagyarázhatatlant, - az ő szavaik mindvégig teljesen igazak és teljesen üresek abban a helyzetben. Olyan bölcsességeket mondanak, amelyek amúgy, a Bibliában helytállóak, Istenről valósággal szólnak, bölcsességet tükröznek, ha Jób és barátai történetéből kivesszük őket. Nem nézzük, hogy hol vannak, és ki mondja őket, csak azt, hogy mit mondanak, - akkor fejet hajtunk előttük, és mondjuk: csupa igaz bölcsességet mondanak Istenről és az Ő dolgairól. Ha azonban megnézzük, hogy kik mondják ezt? - azaz milyen helyzetben kinek, és milyen szituációra nézve - akkor a Szentírás által bemutatott ostobaságok egyik legnagyobbikával találkozunk. Mert a szavaink és a bölcsességünk ilyen ellentmondásos.

Szóval valahogy úgy gondolom, ezen az elven döntött úgy Egyházunk Igéket kiválasztó Bizottsága, hogy Jób könyvéből az egyik barátnak a szavait cseréljük ki. Hiszen aki ilyen üres beszédeket mond amúgy a Bibliában, annak a szavai nem méltók arra, hogy Isten szavaiként olvassuk őket. Mivel azonban ez egy többoldalú kérdés, ezért némi töprengés után végül mégis fontosnak tartom számomra - már csak azért is, hogyha valaki a Testvérek közül például a bibliaolvasó Útmutatóban figyelve a Zsoltárok könyvéből várná a mai Igét - ne csodálkozzék, hogy miért maradtam Jób könyve mellett.

Pontosan erről szól Jób könyve 32. fejezetéből a 4. verstől a 9. versig:

Elihu - az egyik barát - azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok - a többi barát - idősebbekk voltak nála. De amikor látta Elihu, hogy nincs több válasza a három férfinek, akkor haragra gerjedt.

Megszólalt a Búzból való Elihu, Barakél fia, és ezt mondta:

Én még fiatal vagyok,

ti pedig öregek.

Ezért hátrahúzódtam, és féltem

elmondani nektek, amit tudok.

Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak,

adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.

De csak a lélek az a halandóban,

a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.

Nem az idősek a bölcsek,

és nem a vének értenek az ítélethez.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Szeretett Dezső bácsi igazsága: „nem azt nézem, hanem hogy ki mondja”, valóban fontos bölcsesség, hiszen fontos nekünk, embereknek a hitelesség. Fontos az, hogy ki mondja - bármit mond is -, mert az, ami a szavak mögött áll: az élet, a személyiség nagyon-nagyon sokat hozzátesz a szavak puszta nyelvi-tartalmához. Fontos nekünk, embereknek a hitelesség, mely nélkül gyülekezeteink, Egyházunk sem állhat meg. Mert példaként állunk ott, az embertársaink előtt.

Gondolom, a hitelesség kérdése pontosan azért fontos, mert emberek vagyunk. Tele töredékességgel, bűnnel, nyomorúsággal, esetlegességgel, tévedésekkel. Pontosan ezért fontos a hitelesség, mert a szavak önmagukban még talán semmi jót nem jelentenek a számunkra.

Ám hogyan áll az a dolog Isten szavával? Isten nem ember. Isten nem töredékes, és nincs tele bűnnel, nyomorúsággal, tévedéssel és esetlegességgel. Jézus tanítványa - Máté - evangéliuma közepén így szól Jézushoz: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” Péter szava számunkra - Jézus mindenkori tanítványai számára - a legvilágosabb, legegyértelműbb, legtisztább, legrövidebb hitvallásunkká lett: „Jézus a Krisztus!” Szavai, Péter szavai hitünk alapját adják. Ugyanakkor azonban így szól hozzá Jézus: „Távozz tőlem Sátán!” Mert ugyanez a Péter nem ismeri Jézus útját és tervét, és belátni, elfogadni. Nem tud Vele menni azon az úton, amelyen Jézus megy. „Isten őrizzen Téged - mondja Jézusnak -, hogy ezek történjenek Veled.”Mégis, ennek ellenére, - az ő szava: „Jézus a Krisztus!” - halljuk és fogadjuk el.

Vagy kicsit később szól egy Kajafás nevű ember: „Jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintha mindenki odavész”. Ehhez az evangélium írója hozzáfűzi: ezt, ez a Kajafás nevű ember nem magától mondta, hanem az ő szájából próféciaként hangzottak ezek a szavak. - Miközben ez a Kajafás nevű ember keresztre küldte Jézust.

De mi ezeket a szavakat nem Kajafástól hallgatjuk, hanem Istentől! Ő tette ezeket a szavakat evangéliummá, örömhírré, szabadulássá a számunkra. Ahogyan nem marcona katonáktól nézzük, mint az ő cselekedetüket, a keresztet, hanem Isten tetteként látjuk. Ő tette a gonoszságot, az emberi bűnt, ürességet, hiábavalóságot - szabadulásunk útjává.

És Jézus, - találkozva a hozzá visszatérő tizedik leprással - nem udvarias viselkedéséért hirdet békességet. Ahogy a többi kilencről sem azért beszél elmarasztalóan, mert nem tanultak tiszteletet, és nem mentek oda Hozzá.

Valami egész másról van szó! Olyan dologról van szó, amihez Isten készít fel bennünket. Olyan dologról van szó, ami nem tudás vagy bölcsesség kérdése, hanem a Vele való kapcsolatból fakad, vagy egyszerűen az Isten önálló, szuverén munkája: Igéje. Azt gondolta: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lényeg, az a halandónak, a Mindenható lehelete, ami érdemessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.

Elihu szavai itt nem érnek véget. Ezután hozzáfog beszédéhez. De mindez az Ige, ami számunkra adatott az Istentől. Amit az ő szája által mondott el. Eddig az Ige az Istentől.

Ezután - amit már nem olvasok föl - következik a vallás fecsegése az embertől, ami olyan, mint az ejtőernyősnek szóló útba igazítás. Igaz és semmit mondó. Hogy nehéz hitben járni, nagyon nehéz. Nem azért nehéz, mert bonyolult az Isten igazsága. Nem azért nehéz, mert sok mindent nem szabad, amit szeretnénk, vagy sok mindent kell csinálni, amit nem tudunk. Hanem azért nehéz, mert nincs a kezünkben; képtelenek vagyunk kiengedni a kezünkből az irányítást.

Ha nem adatik a Lélek, ha nem tesz valamit az Isten, amit most éppen várnánk Tőle, ha nem szól éppen hozzánk, akár, mert éppen nem akar, vagy éppen mert nem halljuk -, magunk csináljuk Helyette. Az Isten dolgát csináljuk az Isten helyett. Ilyenkor mindig képmutatás vagy közönséges gonoszság lesz belőle. Egyházunk, gyülekezetünk vagy embervilágunk számára.

Imádkozzunk:

Adj erőt nekünk Benned bízni, Téged figyelni. Veled járni, Téged követni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé életünket, dolgainkat. Hajtsuk meg Előtte fejünket, szívünket, imádkozzunk:

Édes Atyánk! Eléd visszük szeretteink, Egyházunk, közösségünk, embervilágunk dolgát. Eléd visszük korlátainkat és nyomorúságainkat, hiszen annyi mindent szeretnénk megoldani, annyi mindenkin lenne jobb segíteni, annyi mindenki baját lenne jó orvosolni, hogy számba venni sem győzzük, tenni pedig nem sokat tudunk. Hozzád fordulunk, Te tedd áldássá minden dolgunkat, örömünket és bánatunkat, sikerünket és kudarcunkat. Te fordítsd javunkra áldásunkat, kísértéseinket. A Te kegyelmedbe ajánljuk közösségünket. Te szeretetedbe ajánljuk testvéreinket. Erősíts meg mindannyiunkat napról-napra a hitben,

a rád figyelő kegyességben. Hozzád fordulunk, amikor betegeinkre gondolunk. A Te szeretetedbe tesszük le Jóska bácsit, Te adj neki békességet, reménységet. A Te szeretetedbe tesszük le Editet. Őrizd meg őt, Te vidd őt a műtőasztalra, és Te hozd őt ismét hozzánk. Te óvd meg Márta nénit, hogy el ne csüggedjen valamiképpen. A Te szeretetedbe ajánljuk terveinket. Te szeretetedbe és kegyelemedbe ajánljuk szomorúságainkat és tehetetlenségeinket. Azokat, akik szenvednek, gyászolnak. Te eljöttél, hogy megerősíts bennünket a hitben. Kezedben vagyunk, vezess hát bennünket a Tőled kapott bizalomban, hogy el ne veszítsük reménységünket. Jézus nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 391 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

1