2011-09-11

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap istentiszteletén, 2011. szeptember 11.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 431 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912 - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 10

1. Szent örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni. - 2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled. - 3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig Teutánad. Véled új élet hajnala támad. - 4. Szálljon szívemből hálaadó ének! Irgalmasságod áldom, amíg élek, Mert nem nézhetted örök vesztem: Szent Fiad értem halt a kereszten.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Te vagy, Uram, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg, szabadíts meg irgalmasan, hallgass meg és segíts meg engem! Légy erős kősziklám, ahová mindig mehetek, amelyet oltalmamra rendeltél! Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Ne hagyj el késő vénségemben sem, hogy hatalmadat hirdessem a jövő nemzedéknek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Te vagy, Uram, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha!

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg Neki bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram! Amíg hallgattam, csontjaim kiszáradtak. Egész nap jajgatnom kellett, mert rám nehezedett kezed. Erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Ezért megvallom Neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert Te megbocsátod bűnömet, amit Ellened vétettem. Ezért Hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozunk:

Mindenható örök Isten, aki minden értelmet meghaladó módon hallgatod meg kérésünket, cselekedd meg velünk, ami egyedül Neked lehetséges. Tedd igazzá érzésünket, tisztává gondolkodásunkat, egyenessé beszédünket az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. Pál apostol 2. Korinthusi levelének a 3. fejezetéből, a 4. verstől a 9. versig szól hozzánk a mai vasárnap levélbeli igéje

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

Ha pedig a halál betűkkel küldetéses szolgálata, dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

És így szól hozzánk erről a mai vasárnap evangéliumi igéje Márk evangéliuma 7. fejezetének a végéről, a 31. verstől kezdve:

Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szídonon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. És szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 261 (Szkhárosi Horváth András 1549? - Székely Balázs1546)

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsége; Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hagy szégyenben Krisztus őfelsége. - 2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy: Ő szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy. - 3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol. Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol. - 4. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor az ő juhocskáját. Valaki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját. - 5. Siess most is hozzánk, Krisztus segélj minket, A te szent igéddel növeljed hitünket. És te Szentlelkeddel tartsd meg életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Istennek az Ószövetségben megírt Igéjét olvasom, most Ézsaiás prófétától, az ő könyve 54. fejezetének a 7. versétől a 10. verséig:

Egy rövid szempillantásra elhagytalak,

de nagy irgalommal összegyűjtelek.

Túláradó haragomban egy pillanatra

elrejtettem előled arcomat,

de örök hűséggel irgalmazok neked

- mondja megváltó URad.

Mert úgy teszek, mint Nóé idejében:

Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el

Nóé özönvize többé a földet,

úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád,

és nem dorgállak meg többé.

Mert a hegyek megszűnhetnek,

és a halmok meginoghatnak,

de hozzád való hűségem nem szűnik meg,

és békességem szövetsége nem inog meg

- mondja könyörülő URad.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Felolvasom, Testvéreim, egy internetes naplóbejegyzés részleteit. Valamikor az elmúlt tíz év folyamán született, nem találtam mellette dátumot, nem tudom pontosan mikor. Így ír a névtelen szerző:

„Hajnali 3, és nem történik semmi izgalmas. Várakozós vagyok, így ráérek képeket nézegetni. A World Trade Center leomlásáról, az MTV-székház ostromáról, autóbalesetekről. Mindenhol halál, amerre csak nézek. Mindenhol gondok, keserűségek. Sehol egy őszinte mosoly, sehol egy vidám pillanat. Jó, tudom, én adtam meg az internetes keresőnek a paramétereket, de akkor is szörnyű belegondolni, hogy rosszat sokkal könnyebben találsz. Kevés a jó, nagyon kevés. Lassan elfogy, és nem marad más csak bú és keserűség. Ez a 21. század leckéje: a gyengék elhullanak. Szomorú vagyok. Néha úgy érzem: valaki nem választhat. Igazságtalan az élet.” - Eddig a naplóbejegyzés. Amikor erre úgy rábukkantam, elolvastam - rábólintottam: igen, ez így van. Valóban így van.

Az Ézsaiás szájából felénk hangzó Igét, Isten szavát ketté lehet vágni. És ez nem minden Igével van így, de úgy gondolom: ezzel, a mostanival így van, ez nem szenved csorbát, ha kettévágjuk. Méghozzá alaposan, minden mondatot. Valahogy így:

Ezt mondja Ézsaiás próféciájának egyik fele, idézem: „elhagytalak … haragomban elrejtőztem … a hegyek megszűnnek és a halmok meginognak”. - Eddig Ézsaiás próféciája. És ez így van, az Isten megmondja.

A másik fele a próféciának így szól - ettől tulajdonképpen akár függetlenül: „összegyűjtelek … hűséggel irgalmazok … hűségem és békességem nem inog meg”. - Ez így igaz! És melyik az igazabb? Vajon a kettő közül melyik az Isten igazi arca?

Valamikor egy angolt halálra ítéltek, mert menedéket adott egy katolikus papnak. - Abban az időbe ott ez főbenjáró bűn volt. - Az ember nyugodtan lépett a vérpadra, de a kötél elszakadt, és ő akkor leesett. Imádkozott, és nem hallgatva azokra, akik most még inkább rá akarták beszélni, hogy tegye le a hűségesküt, sietve, újból felmászott a létrán. Csodálkoztak a sietségén. Ő még utoljára így szólt: „Ha láttátok volna, amit én, ti is ugyanígy siettetek volna”.

A pillanat, amitől a többiek irtóztak, az ismeretlen halál és fájdalom arca. Ez az egyik oldal, ez az egyik irányvonal. Az örökkévalóság, amelyet ő meglátott, - melyhez inkább sietett, minthogy elfogadja helyette az emberek kegyelmét - ez a másik oldal.

„Úgy teszek, mint Nóé idejében” - mondja az Isten. Mért mondta ezt: „Nóé idejében”? Úgy tett az Isten Nóé idejében, hogy szólt: „építs bárkát, szállj be, mert özönvíz lesz”. És van olyan őszinte és nagyvonalú az Isten, hogy ilyen kifejezést mond itt: „Nóé özönvize”. Nem ragaszkodik az Isten ahhoz, hogy ez az Övé. Nem - a szó az Övé, amit mond: „kelj fel, építs bárkát és szállj be”. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” - ez a szó. Ez az Istené.

„Nóé özönvize” tehát az egyik irányból nézve az örök és végzetes. Szörnyű pusztulás. Örök és végzetes annak a számára, aki látván, ami jön, bezárkózik és elfordul. - Nóé özönvize - ha elolvassuk az Isten szavát - a menekülés hajóját jelentette, annak, aki oda figyel, hogy mit mond és mit tesz az Isten.

Szóval nagyon fontos kérdés számunkra - nemcsak úgy elméletben, hanem abból a szempontból, hogy mit várhatunk, és hova jutunk ennek alapján? - nagyon fontos kérdés, hogy milyen volt? Bizonyos szempontból: őrült véletlen. Olyan történések sorozata, amelyek nincsenek a kezünkben, nem jók és nem segítenek. És ha innen nézzük, efelől a valóság felől az életet - akkor azt mondhatjuk: minden mindegy. - Vagy nézhetjük onnan, hogy az élet a gonosz játéka. A dolgok arra mennek ki - ahogy a napló bejegyzője írta -, hogy a gyengék elhulljanak, és egyre több legyen a szomorúság. Úgy is élünk.

Ez a következtetés, ha efelől a valóság felől nézzük az életet. Mindegyik valóság, sőt Pál apostol azt írja: mindegyik „dicsőséges”. Különös kifejezés ez! A 10 évvel ezelőtti, New York-i terrortámadás látványa valóban fenségesen maradt fenn. Ha úgy vesszük: dicsőséges. A betű, a halál szolgálata dicsőséges.

Úgyhogy akik híresztelik aztán és kiabálják, hogy némákat is beszélővé teszi és a süketeket is hallóvá, azok is csupán a félfüllel hallott, fél szemmel látott pletykákra figyelnek. Jön valaki, félrehúz a sokaságból és életet ad. Életet! Ha Őfelőle nézzük az életet, akkor azt találjuk, hogy az élet győz a halálon. Mert megnyerte Az, Akit megfeszítettek. Fontos kérdés, hogy mi az élet? És ideje választ adni, dönteni!

Isten telefonál. Csöng a telefon, és felveszem a kagylót. És Ő elkezd beszélni. Az Ő szava - tudjuk - a valóság. Elmondja: elhagytak, haragomban elrejtőztem, a hegyek megszűnnek, és a halmok meginognak. - Itt lecsaphatom a kagylót, és akkor számomra ennyi volt a telefonbeszélgetése. Eddig tartott, és nem tovább.

Vagy végighallgathatom: összegyűjtelek, hűséggel irgalmazok, hűségem és békességem nem hagy el.

Itt áll előttünk, aki beszél. Nem rejtett, és nem eltussolt az, amit mond. De meg kell, hogy nyíljon a szívünk a szava számára. És úgy gondolom, hogy az életünk jó és rossz dolgai között, és Isten Igéje alapján ez az egyetlen, amit tehetünk.

Imádkozzunk: Semmit sem féltettél, Urunk, tőlünk, mégis győztél. Dicsőség Neked. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé életünket, dolgainkat. Hajtsuk meg fejünket Őelőtte imádságban:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Hálát adunk Neked a kenyérért, amelyet asztalunkra teszel. Az ételért, a levegőért, a vízért, a testvérekért, családtagjainkért, barátainkért, a hozzánk jó szóval fordulókért, Igédért, Egyházadért, intő, bátorító, figyelmeztető és erősítő szavadért. Hálát adunk Neked az alkalmakért, a lehetőségekért, amelyek során Veled találkozhatunk, a Te szeretetedben megerősödhetünk. Jól nekünk csak erre a percre terjed ki a látásunk, ismeretünk, reménységünk, számításunk. Kérünk, erősítsd meg a szívünket napról-napra, hogy lássuk a Te tervedet, fejünkben, szívünkben, szánkon legyen Igéd, amellyel intesz és hívsz bennünket tovább az úton. Őrizz meg minket csüggedéstől, elbizakodottságtól, kétségbeeséstől, gőgtől. Őrizz meg minket attól, hogy életünket a magunk kezében tudjuk, és attól, hogy a végzet kezébe tegyük le. Taníts meg minket arra, hogy mindig, minden helyzetben Rád figyeljünk, és a Te kezedben tudjuk a sorsunkat. Őrizz meg minket útjainkon, munkánk közben. Őrizz meg minket otthonunkban, itt, a gyülekezet közösségében, hogy a Te országod gyermekeiként járjuk végig az utat, amit rendelsz nekünk, és amikor véget ér itt az utunk, bizalommal fogjuk meg a kezedet. Kérünk Téged szeretteinkért, családtagjainkért, barátainkért, embervilágunkért. Adj reménységet a csüggedőknek. Add Igéd ismeretét és a benne való hitet mindannyiunknak. Őrizz meg minket mindenkor, hogy tanúságtevőid legyünk mindazok számára, akikkel utunkban találkozunk. Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az Úr áldását: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz.1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4