2011-07-24

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap istentiszteletén, 2011. július 24.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 43 (Lukács evang. 2,14. Ősi liturgikus ének [Glorai in excelsis]. Decius Miklós 1485?-1546?, német - Decius M. 1485?-1546?) - Liturgia: 7

1. A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett, Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét. - 2. Tenéked zengjen énekünk, Ó, légy örökre áldott! Te jól kormányzod, Istenünk, E szép csodás világot, És nagy hatalmad végtelen, Hogy bármit rendelsz, meglegyen. Mi benned bízunk bátran. - 3. Megváltónk, Isten szent Fia, Úr Jézus, hála néked, Hogy értünk, elveszettekért, Hullattad drága véred. Isten Báránya, hű Urunk, Fogadd el kérő sóhajunk: Te légy irgalmas hozzánk! - 4. Szentlélek, légy Vigasztalónk, Ha sátán kísért, támad! Te őrizd, védelmezd, te óvd A drágán szerzett nyájat! Megváltónk értünk szenvedett. Legyőzni bajt, ínségeket Te adj erőt minékünk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem! Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasíts el haragodban! Uram, taníts meg utadra, és vezess az igazság ösvényén! Te vagy az én segítségem, ne hagyj el engem, üdvözítő Istenem! Ne szolgáltass ki ellenségeimnek, ne vess prédául a bosszúállók elé!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és valljuk meg neki a bűnünket:

Urunk! Miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, emeljük fel a szívünket Hozzád, és lássuk meg, mi voltunk a vétkesek, engedetlenek, ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a Benned reménykedőhöz, ahhoz, aki Hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! Add nekünk, mindnyájunknak az igazság és a béketűrés Lelkét, hogy evangéliumodat fel ne tartóztassuk, hanem szóval és élettel terjesszük a mi Urunk, Jézus Krisztus nevének dicsőségére, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! A mai vasárnapon, Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapon az ószövetségbeli ige Isten szájából Mózes 1. könyve alapján szól hozzánk, a 12. fejezet elejéről:

Az ÚR ezt mondta Abrámnak:

Menj el földedről,

rokonságod közül és atyád házából

arra a földre, amelyet mutatok neked!

Nagy néppé teszlek,

és megáldalak,

naggyá teszem nevedet,

és áldás leszel.

Megáldom a téged áldókat,

s megátkozom a téged gyalázókat.

Általad nyer áldást

a föld minden nemzetsége.

Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment.

Istenünk levélbeli igéje pedig a mai vasárnapon Péter apostol 1. levelének a 3. fejezetéből szól, a 8. verstől a 15. versig terjedően:

Így ír az apostol nekünk:

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvér szeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek:

Mert aki szeretne örülni az életnek,

és jó napokat látni,

óvja nyelvét a gonosztól

és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot;

forduljon el a gonosztól,

és cselekedjék jót,

keresse és kövesse a békességet;

mert az Úr szeme az igazakon van,

és füle az ő könyörgésükre figyel,

az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.

De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 368 (Rist János 1607-1667, német)

1. Jézus, szent világosságom, Aki szerettél engem, S lettél a bűnből váltságom, Fogadd el dicséretem! Bár a te nagy kegyelmed Arra bírna, hogy téged Teljes szívvel szeretnélek Én, drágán megváltott lélek! - 2. Valami van ellenedre, Irtsd ki mindazt belőlem, Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntőlem; Add, hogy ami ártana, Tőled elszakítana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem! - 3. A te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen, Bárhogy folynak napjaim; Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson! - 4. Még legkisebb jót sem tettem, Már te akkor szerettél; Életedet adtad értem, Magadhoz úgy öleltél. Ó, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek, S mindvégig a tied legyek!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim, kedves Gyülekezet! A mai evangéliumi igében, amelyet elénk adott Egyházunk erre a mai vasárnapra, Jézus Urunk szól hozzánk. Nagyon egyszerű, világos szavakkal szól hozzánk, és nagyon egyszerű, világos dolgot mond nekünk Isten szaváról, az Ő szaváról. Jól érthetően, saját, totál-világos szavakkal. Megpróbálom olyan tisztán, jól hallhatóan és érthetően visszaadni, ahogyan Ő ezt nekünk adta és nekünk szánta. Megpróbálom jól hallhatóan és érthetően. Mivel nincs itt hangosítás a templomunkban, ezért én gondoskodtam hangosításról, hátha így jobban lehet hallani.

Tehát Lukács evangéliuma 8. fejezetéből szól hozzánk Isten igéje. A fejezet 16., 17. és 18. versében beszél hozzánk, szól hozzánk Jézus:

(Egy poharat a száj elé téve olvassa az igét). - Jól szól? Elég hangos? Nem jól? - Nem. - Akkor megpróbálom most saját hangosításom nélkül!

Így szól Jézus Urunk:

„Aki lámpást gyújt, nem takarja el edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Még egyszer az egyértelműség kedvéért. Jézus ezt mondja: Isten lámpást gyújt. Azaz: beszél hozzánk. Nem takarja el Isten a lámpását edénnyel. Azaz: nem tesz a szája elé hangtompítót. Hanem kiteszi a fényre az Isten. Hogy a segítségével, az Ő világosságának a segítségével mi lássunk. Azaz: jól hallható a hangja. - Nekünk csak járni kellene. Jézus Urunk ennyit mond.

Nincs az Istennek receptje. Nincs olyan titka az Istennek, amit mindannyiunk számára nyilvánvalóvá ne tenne. El ne mondana világosságban. Nincs az Istennek olyan ügye, terve, fondorlata, útja, amit nyilvánosságra ne hozna, és mindenki számára meg nem tartana. Világosan is.

Száz évre titkosított, - ilyesmi elhangzott. Titkokat a titok Minisztériumban száz évre. Nem tudják ott a titok Minisztériumban, hogy száz év múlva talán senkit nem fog érdekelni az, amit most titkosítanak? Nem tudják ott, a titok Minisztériumban, hogy száz év múlva talán senkinek nem fog használni az a szó, amit most titkosítanak? - Nem tudják: száz év múlva talán már nem lesz, akihez szóljon az a szó.

Jézus Urunk nem mondta azt, hogy: rögtön mindenre választ kapsz. Nem mondja. De azt mondja, hogy mindenki - nem az egykor éltek vagy a majd egykor élők, hanem - mindenki, mindenki látja, tudja, érti, hallja, amit Ő mond. Mindenki számára világossá teszi az Isten a dolgait, a terveit, az útjait, a terveket - mindenki számára! És ez nem semmi. Ezt mi nem tudnánk megtenni. De Ő ezt teszi!

Isten csak szól: jöjj, menj, indulj, hagyd, - csak szól, és ezen túlmenően sokszor nem is mond többet. Például: nem ad előzetes biztosítékot a szaváról, a terveiről, arról, hogy ami történik, amit Ő mond, amire Ő hív, abban mi a jó? - Nem ír apró betűs szerződést sem az Isten, aminek a 70%-a apró betűvel van és a kivételeket tartalmazza. Nem. Nem takarja el, és nem teszi nehezen érthetővé. Nem ad kibúvókkal teletűzdelt garanciapapírt sem az igazáért az Isten. Nem tesz ilyent, csak szól. Valahogy úgy, ahogyan a sötétben meggyújtott fény szól. Ott a sötétben. Ahogy a le nem takart fény szól. Ahogy a csendben szól a tisztán hangzó szó.

És azt mondja Jézus Urunk: vigyázzatok, hogy hogyan hallgatjátok Őt, az Istent, a mi Urunkat. Miért mondja ezt? - Ott van Ábrahám. Leírták nekünk, hogy hogyan történtek vele a dolgok, hogy tudjuk, értsük: miről beszél Jézus Urunk.

Ott van Ábrahám. - Egy régi szemléltető füzetben szereplő betűjáték szerint: Ábrahám három dolgot tett. Hallgatott az Isten szavára. Hallgatott, odafigyelt, hallotta. Nem vette semmibe! Nem egy hullámhossz volt neki a többi között, és ha tekergetjük a gombot, akkor csikorognak a hangok egymáson. Hallotta, indult, vagyis komolyan vette az Isten szavát. Ahogyan az ÚR mondta. És még harmadiknak tűrt is - azaz tudomásul vette, hogy semmi egyebe nincs - leszámítva a feleségét, a szolgáit, a népét, Lótot, az unokaöccsét, meg a temérdek birkát -, de úgy igazából az Istentől a szón kívül semmije nincs. És képes volt így menni, és élni, és hinni, és várni évtizedekig. És ennek a három szónak az összeolvasata: a H I T, a hit. Mert vigyázzatok, hogyan hallgatjátok - mondja Jézus -, mert hogy ez, amit az Isten mond - ez valóság. Valóság és világosság.

Szó rengeteg van. Beszélhetünk sok mindenről sok mindent, de Ábrahámmal az Isten nagy dolgot tett! Egy embert teremtett az Isten, aki Vele járt. Egészen különleges dolog történt. És ez az ember, akit az Isten teremtett, ez kapott új, örök hazát is. Nem Kánaánt, meg Egyiptomot, meg ki tudja még, merre felé járt közben - új örök hazát. Még Jézus Urunk is a mennyországról úgy beszél, mint az Ábrahám kebeléről. - Nem semmi! - És kapott új örök életet. Nem azért mert több száz évig élt, nem azért. Hanem azóta, Ábrahám óta Ábrahám fiainak hívják azokat, akik az Isten szemével nézve is élnek - nem csak úgy. - És ez nagy dolog! - Így vagy tehát Ábrahám

És ott volt Lót is, az unokaöccse, tudjuk. Róla éppen ez a pár mondat, amit fölolvastam az imént az ő történetükből, nem mond sokat. Csak annyit, hogy ő is vele ment. De azért tudjuk, hogy Lót, szegény, sokat vesztett. Nagyon sokat. És igazából minden veszteségének az oka nem egyszerűen a sors volt vagy az Isten útjai, hanem mind-mind a Lót döntései és útjai. Ő nem új örök-otthont nyert, hanem elvesztette azt is, amit magáénak tudott. Azt az otthont.

Így példázza, illusztrálja ezeknek, a mi eleinknek az esete Jézus Urunk újabb szavát, hogy: vigyázzatok, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik. Akinek meg nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.

Bizony nem jó a csillagokat, meg a Holdat lámpafénynél nézni, mert nem jól látjuk. Ha mi is teszünk még mellé egy kis fényt, akkor nagyon nem jó látnunk az Isten képét, amiket Ő helyezett az égre. Ha mi is belebeszélünk, akkor nem jól halljuk az Ő szavát!

Ez az egy fontos valóság, amit az Isten mond. Szava Jézus Krisztusban jött el. Valóságos testté lett

Imádkozzunk:

Van örök kincsünk! Becsesebb nincs nála a földön-égen! Ez egy kincset add nekünk, Istenünk: szent igédet, a mi Urunkat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Most vigyük Isten elé imádságban dolgainkat és kéréseinket:

Jó Atyánk! A te Világosságodban, Jézus Krisztusban van szó, élet, van döntés, szabadság és öröm. Kérünk, áldj meg bennünket Igéddel napról-napra. Őrizz meg minket kétségeinkben, bánatainkban, nehézségeinkben. Őrizz meg minket, amikor nem látjuk az utat magunk előtt. Őrizz meg minket sikereinkben, örömeinkben, hogy el ne bizakodjunk, és félre ne rakjuk a te Igédet. Őrizz meg bennünket országod számára, hogy Nálad otthon legyünk, és otthonra leljünk. Őrizd meg közösségünket, a ránk bízottakat, a közöttünk-körülöttünk élőket. Szeretetedbe ajánljuk szeretteinket, a közel és távol élőket, a veszélyben, betegségben, halálfélelemben, bajban, szegénységben levőket. Te légy útmutatónk, Pásztorunk. Jézus Krisztusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 282 (Új Zengedező Mennyei Kar 1743)

1. Jézus, mi üdvösségünk, Isten testté lett Igéje, Elhordoztad sok vétkünk, Jóságod jött segítségre, Hogy minket dicsőségedbe, Vígy szentjeid seregébe. - 2. Ó, te kívánatos kincs, Tedd gazdaggá életünket! Nálad drágább javunk nincs, Szentlelked vezessen minket, Hogy igédet hallgathassuk, És hűséggel megtarthassuk. - 3. Bátorító Szentlélek, Gyújts bennünk világosságot, És te adj híveidnek Szívébe szent buzgóságot! Hogy tőled áldást nyerhessünk, Kérünk, kegyelmes Istenünk.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4