2011-07-17

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap istentiszteletén, 2011. július 17.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 7

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megöletettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd! Uram, esdeklő imám hozzád száll: igéd tanítson bölcsességre! Jusson színed elé könyörgésem, ments meg, amint ígérted! Szabadításodra vágyódom, Uram, lelkem törvényedben gyönyörködik. Nyújtsd ki kezedet segítségemre, óvd meg életemet, hogy dicsőítselek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé bűnünket imádságban és kérjük irgalmát:

A mélységből kiáltok hozzád, Uram, halld meg szavamat. Füled legyen figyelmes könyörgő szavamra. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor! De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Lelkem vár téged, Uram, jobban mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Kegyelmes Isten, aki Jézus Krisztusban békességet hirdettél minden embernek, add, hogy irgalmadból élve magunk is irgalmasok legyünk. Köszönjük neked, hogy jóságod hírvivői és eszközei lehetünk kegyetlen világunkban. Áldott légy mindenható és irgalmas Isten! Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az ószövetségi igéjét olvasom. Mózes 1. könyvéből szól hozzánk, a könyv 50. fejezetéből a 15. verstől kezdve:

Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

Így szól hozzánk a mai vasárnap, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap levélbeli igéje Pál apostol Római leveléből. A 8. fejezetben van megírva a 18. verstől kezdve:

Azt tartom - írja Pál apostol -, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgálatából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiuságra, testünk megváltására.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 104 (Bodrog Miklós sz.1929)

1. Elszállt az éj, az álom, A szívem napra tárom: Fényedet vesd reám! Ha árnyékozna kétség, Gond, indulat, vak mélység, Te vezess engem, jó Atyám! - 2. Ajándékod az élet, A rám bízott testvérek, S az is, mi most nehéz - Ha fényességed jár át, A hosszú földi pályát Vezérli drága égi kéz. - 3. Hadd lássam meg jóságod, Ha munkámat megáldod, Örüljek más javán, Betöltve hivatásom Ne csüggjek számításon, Hisz nálad vár örök hazám! - 4. Jézus, ki Üdvözítő, Világ-Beteljesítő, Irgalom, béke vagy, Erőddel minden óra Tanít-lendít a jóra - Szent, új utat elérni te adj!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Mielőtt a mai vasárnapnak az evangéliumban megíratott igéjét felolva
snám, egy képet mutatok: ő Jány Gusztáv tábornok, a doni 2. Magyar Hadsereg parancsnoka. Különben ahogy utána néztem a róla tudható dolgoknak, úgy tűnik, hogy a tavaly elhunyt - és a gyülekezetünk javára végrendelkezett hagyatéki ügyek most kezdenek révbe jönni -, Hautzinger Györgyi néninek rokona lehet ő, hiszen az eredeti neve: Hautzinger Gusztáv és arról a vidékről származik, Mosonmagyaróvár környékéről. Érdemes lenne ennek is pontosan utána járni, ha tudunk.

Most minden esetre amiért megmutatom a Testvéreknek az egy olyan aktualitás, hogy az ő politikai, ideológiai rehabilitációja megtörtént a Magyar Állam részéről 1993-ban. Most egy evangélikus ügyvéd a katonai rendfokozatának a visszaállítását szorgalmazza, kezdeményezte. Ezzel kapcsolatban vannak most róla, vele kapcsolatban folyó viták, szélsőségesen tomboló vélemények. Az 1947-ben kivégzett tábornok becsületének a részünkről megtehető tejes helyreállítását próbálja ez az ügyvéd megtenni, kezdeményezve ezt. Ezzel a dologgal természetesen ő nem politikai vagy katonai értékítéletet akar meghozni a néhai tábornok munkássága fölött.

Hanem ez a dolog nagyon jól példázza számomra azt, hogy az életünkben, a dolgainkban nem az a kérdés, elsődlegesen nem az a kérdés: az életünkkel maradandó, jó kincseket tudunk-e teremteni, hátrahagyni vagy megőrizni. Hanem az a kérdés, hogy abban, ami ránk biztatott, és azon a helyen, ahol vagyunk hűségesek vagyunk-e vagy sem? Erről szól ugyanis Jézusnak az a mondata, igéje, amely a hamis sáfárról szóló példázatának az összefoglaló tanulsága.

Ez szól hozzánk ma evangéliumi igeként. Jézus Urunk Lukács evangéliuma 16. fejezetében a 10., 11. és 12. versben ezeket mondja:

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Utálom a háborút - ezt fontos előre bocsátanom. Az erőszakot is és a parancsokat is. Életemnek valószínűleg a legkevésbé szimpatikus személyiségei, akikkel valaha találkoztam, dolgom volt, - a katonatisztek. Meggyőződésem, hogy semmilyen fegyver, harc és erőszak nem áll meg Isten ítéletének a mérlegén, és nem marad meg sokáig. Tehát nem maradandó dolog. Mindennek ellenére azonban fejet hajtok azok előtt az emberek előtt is, akik ilyen múlandó és ítélet alá kerülő dolgokban, mint a háború, az erőszak és a parancsok világa - amelyek olyannyira távol állnak tőlem -, ezekben a múlandó és ítélet alá kerülő dolgokban hűségesnek és helytállóknak bizonyulnak.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem értek a harcászathoz, és visszatérve a néhai, vitatott szerepű tábornokhoz, hadvezérünkhöz, nem tudom, hogy mi történt és mi történhetett volna a Donnál. Azt viszont az ő dolgában is, és tőle függetlenül is tudom, hogy Jézus Urunk nem azáltal szabadít meg minket, hogy a kísértéstől, a bűntől, a veszedelemtől és a világunknak az elmúló és ítélet alá kerülő dolgaitól távol tart, hanem azáltal, hogy Ő, Jézus Urunk szívének a tisztaságával jött el hozzánk ezekbe a dolgokba, a mi dolgainkba, a mi életünkbe, és szívének a tisztaságával hajolt le értünk és emelt föl bennünket magához.

Jézus ebben a három egyszerű mondatban, amelyeket fölolvastam, amelyek egymás után, egymáshoz kapcsolódóan, egyazon dologról szólnak, nem mást tesz, mint az elénk kerülhető, a világban előfordulható értékeket - Ő így mondja: kincseket - két csoportra osztja. Azt mondja: vannak olyan kincsek, amelyekre az jellemző, hogy: kevés, hamis, más. Tehát: kevés, hamis és más. Ez az egyik fajta kincs a világunkban. A másik fajta kincs pedig: a sok, az igazi és a sajátunk. Tehát a sok, az igazi és a sajátunk. Ezt a két csoportot tehát különbözteti meg Jézus a kincsek dolgában, az élet minden értéke között.

Mármost, ezek után nem kezdi el ezeket a kincseket rangsorolni. Nem mond róluk jót vagy rosszat. Azt mondja: itt vagyunk ezek között a kincsek között is, meg amazok között is. Itt folyik az életünk a múlandó és az örökkévaló dolgok között. Itt folyik az életünk azokban a helyzetekben, döntésekben, célokban, értékekben, amelyeket mi látunk magunk előtt a földi utunk során, próbálunk megszerezni, elérni, kamatoztatni, megkapni, átadni vagy bármi. - És itt vagyunk az Istentől kapott maradandó kincsünk, az üdvösség dolgában.

És tanulságul hozza ennek a furcsa példázatnak, a sátán példázatának a végén Jézus ezt a kettőféle kincscsoportot. Azt mondja, hogy az örök kincs, ami a sok, az igazi, a miénk, mert nekünk adja az Isten, - az nem mivelünk született. Nem. Soha, semmilyen körülmények között, semmilyen lelkülettel és eszközzel nem mi hozzuk elő, teremtjük meg, hozzuk létre, vagy adjuk a világnak az Isten maradandó kincsét. Sem hűségesek, sem hűtlenek, sem igazak, sem hamisak nem teremtik elő. Ez Jézus Krisztus Urunk dolga és ajándéka.

Isten áldását nem Jákób testvérünk dolga megszerezni. Szeretteivel együttes épülését vagy testi megmaradását nem József, az Egyiptomba rabszolgának eladott, majd főminiszternek emelkedett gyermek dolga megszerezni, megteremteni. De Jákób és József, és mindannyiunk dolga hűségesnek bizonyulni azokban a múlandó, azaz elenyésző és ítélet alatt lévő helyzetekben, melyeket a Teremtő Isten ide, ami utunkba helyezett. Mert aki a kevésen, a hamisan, a másén, a nem-megmaradón hű, - az hű a sokon, az igazin és a sajátján is.

Az evangéliumok kevés dolgot beszélnek el Jézus környezetéről, életútjáról, mindennapjairól, koráról. Meglepően szűkszavúan mutatják be ezt. De egy valamit nagyon sokszor és meglepő kitartással mondanak és rakosgatnak a szívünkre az evangéliumok ezekről a dolgokról és Jézus koráról és környezetéről. Ez pedig az az éles vita, konfliktushelyzet, amely Jézus és a farizeusok között fennállott. - Annak a kornak és annak a világnak ezen kívül még számtalan, ennél sokkal lényegesebb, maradandóbb, fontosabb, azoknak ott és akkor élő embereknek a számára reálisabb, valóságosabb, mindennapibb dolga volt - de azokról nem beszél az evangélium.

Miért fontos a számunkra Jézus Urunk és a farizeusok állandó, meg-megújuló és soha be nem gyógyuló konfliktusa? Azért, mert a farizeusok voltak azok, és a farizeusok szellemi-lelki utódai minden korban, kortól, időtől és környezettől, történelmi helyzettől és kultúrától függetlenül, minden időben azok, akik az erkölcsi célt, a lelki célt abban látják, hogy megteremtsük az igazi kincseket az életben, és azokban maradjunk meg, azokat keressük elő, hozzuk elő, bányásszuk elő, hozzuk létre. Jézus Urunk ezzel szemben magunknak adja az igazi kincset, és odamegy azokhoz az emberekhez, akik mindenféle földi nyavalyák között élnek és tengődnek. Odamegy közéjük, és az ő útjukat, az ő szívüket a maguk környezetében és a maguk életútján velük szenteli, tisztítja meg és viszi előre.

Mert aki a kevésen, a hamison, a másén, a múlandón hű - az hű a sokon, az igazin, a sajátján is.

Imádkozzunk:

Urunk! Szenteld meg a szívünket, hogy ami kezünkben van, ami előttünk áll, azzal a Te Lelked szerint, rád figyelő és benned élő szívvel járjuk, dolgozzunk és tegyünk. A célba pedig, országodba vigyél be bennünket kegyelmed, szereteted szerint. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé imádságban dolgainkat. Csendesedjünk el:

Urunk, szerető Atyánk! Tetőled van minden, ami körülvesz bennünket. Te tudod kinccsé, azaz feléd vivő eszközzé szentelni a teremtett dolgokat, az életünket, a sorsunkat, az örömeinket és a megpróbáltatásainkat. Tartsd meg a szívünket a kezedben. Szólj hozzánk napról-napra, tedd élővé, beszélő hanggá igédet a szívünkben, Szentlelkeddel életünkben. Őrizz meg bennünket kérdéseink és kísértéseink között, hogy nálad keressük az utat, a válaszokat, az életünkben Krisztust. Te őrizz meg minket megpróbáltatásaink között, hogy ne csüggedjünk el és ne uralkodjék el rajtunk a keserűség. Te őrizz meg minket sikereinkben és örömeinkben, hogy ne feledkezzünk el rólad, és a te áldásodat kérjük mindarra, amit mi jónak nevezünk. Őrizz meg minket ebben az életben igéd számára, hogy a tiéd legyünk mindenkor, hogy hozzád érkezzen az életünk. Kérünk közösségünkért; adj testvéri szívet mindannyiunknak, adj figyelmes tekintetet, lelket mindannyiunknak, és adj irgalmat és áldást mindarra, amit szólunk és cselekszünk. Hiszen életet Te teremtesz mindazokból a földi dolgokból, melyeket irgalmadban adsz. Jézus Krisztusért kérünk hát, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv, szlovák - Skultéty A. korálkönyve 1798)

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4