2011-05-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap (Quasi modo geniti) istentiszteletén, 2011. május 1.-én, Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 5

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és
e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a most született csecsemő, az Igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon mehessetek az üdvösségre. Szeretem az Urat, mert meghallgat, meghallja könyörgésem hangját. Megmentette lelkemet a haláltól, lábamat az elbotlástól. Ezért az Úrral fogok járni az élők földjén.

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket:

Istenem! Nem vagyok méltó arra a kegyelemre, amelyet Megváltónk feltámasztásával készítettél nekünk. Mégis kérlek, légy hozzám irgalmas, és támassz fel engem az új életre, bűnbocsátó kegyelmedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, és úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jó akarat.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Imádkozzunk Testvéreim:

Mindenható Isten, szerető mennyei Atyánk, aki feltámasztottad Fiadat a halálból, add, hogy kegyelmedből újjászületetten mi is új életben járjunk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassátok meg ünneplő, szeretett Testvéreim a mai vasárnap. Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap felolvasásra kijelölt evangéliumi szent igéjét, ami megírva található János írása szerinti evangélium 20. fejezetében. A 19. verstől a következőképpen szól:

Amikor beesteledett, azon a napon, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják a Urat. Jézus erre ismét azt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”

Tamás, a tizenkettő közül az egyik, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban azt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és azt mondta: „Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel láttál engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét.

A hallott igére válaszoljunk, Testvéreim, hitünk megvallásával. Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének: 260 (1-3.: Fabricius Jakab 1593-1654, 4. v.: Lipcse 1638, német. Gusztáv Adolf svéd király éneke - Stuttgart 1844)

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked. - 2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét. - 3. Él az Úr, s áll ígérete, Ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk. - 4. Téged kérünk, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk. Segíts szent neved által: S mint hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, a Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassátok meg figyelemmel, Testvéreim, a mai vasárnap kijelölt igehirdetési igéjét. Megírva találjuk Ezékiel próféta könyvében a 11. fejezetben. A 19. verstől a 21. versig a következőképpen szól:

Így szól az én Uram, az ÚR: Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok majd beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. A szívről így szól az én Uram, az ÚR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!

Urunk! Szentelj meg minket a te igéddel. A te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Isten újat tett. Ezt tapasztalta meg Izráel a fogságban. Már Babilonban hirdeti a prófétán keresztül a 70 év utáni szabadulás örömhírét, hogy vágyódjanak rá, kiáltsanak az Úrhoz, és megutálják bűneiket, ahogy a 12. versben is olvashattuk. Fogságuk kigyógyítja bálványimádásukból. Értékelje tehát azt, ami addig természetes, megszokott volt, és értéktelennek tűnt nekik. A hatalmas babiloni birodalom urai és a legkisebb izráeli rab is látja Jahve nagyságát, a csodás új kezdetben.

Istennel lehet újat kezdeni. Nem azért, akik mi vagyunk, hanem azért, mert van szabadítónk. Nem az a különbség, hogy Isten népe erősebb, ügyesebbe, bölcsebb lenne, hanem az, hogy nekünk van egy mindennél és mindenkinél hatalmasabb Istenünk, aki szeret minket és a javunkat akarja. Nem magunkat, hanem Őt hirdetni magunkkal és életvitelünkkel is.

A mai hívő is így van. Jézus győzött a halálon, feltámadt és új életre támadunk fel vele. Ahogyan a Biblia-olvasó Útmutató hátlapján is olvasható: Jézusért élek, támadj fel új életre vele. Krisztus megválhat téged. Új életre támadunk fel. Mi, akik az ő kezébe adjuk az életünket, egy szívet, új lelket, és új szívet, kőszív helyett új szívet kapunk. Egy szívet kapunk. Ez a szív egységet, összetartozást is jelenti. Nem oszlik meg a türelmem, szeretetem és imádatom.

Új lelket kapunk. Az ember kifárad, emberi lelkesedése lanyhul, és kihuny a láng. De Isten Lelke tüzet gyújt a szívünkben. Nem föllelkesít újból, nem még egyszer emberi próbálkozásról van szó, hanem arról, hogy Krisztus belép az életünkbe. Kiperzseli belőlünk a bűnt, megvilágosítja az értelmünket, és megújítja bennünk a szeretet tüzét.

Az új élet nem ugyanolyan, mint ami már egyszer kihunyt, hanem az Úr „csendesen és váratlanul” - ahogy Ady írja -

belép az életünkbe és átölel, átfon, ott marad. Azért egész maradandó az új élet, mert a Lélek költözött az életünkbe. Hússzívet kapunk a kőszív helyett, és egész érzéketlen énünk megváltozik. Értékelni kezdem Istent, a másik embert én, a megoldást. Az érző szív nemcsak féli Istent, de szereti is és szívesen szolgál neki. Felismeri őt, és azt, hogy az ő akarata mindig jó, sőt a legjobb.

Igaz, igazán újat kezdeni csak Istennel lehet. Te is megpróbálhatod, és Izrael élete is egész más lett a fogság után. Már nem volt a templom, de Istenbe kapaszkodhattak. A láthatatlan, de annál valóságosabb, maradandó kapaszkodóba. A zsinagógában felolvasott tóra, az ige vette át a főszerepet az életükben.

A reformációt mindig az ige hozta, indította el. A régi helyett új szívet kapunk. Akik magukkal hozták a bálványaikat, mert visszatértek hozzájuk, azok mélyebbre süllyedtek, mint azelőtt voltak. A ítélet mélységébe, ami nem azt jelentette, hogy az Isten vetette el őket, hanem hogy ahova fordultak és akit követtek, annak az értékeiben részesültek, és annak a sorsa lett az övék. - Isten az útjukat a fejükhöz verte, de most is azért, hátha megtérnek.

Vigyázzunk, hogy a gonosz közelében meg ne fertőződjünk a gonoszsággal. Át ne vegyük a gondolkodását, mert a gonosz közelében gonosszá lehet az ember. De meg is állhat a hitben. mert már tudja: mi a következménye annak, és kitől kérhet erőt a hűséges helytállásra. A gonosz közelében vigyázzunk, de reménykedhetünk is: lehet megállni. Ha az Úr bizonyságtevője akarunk lenni, ebben segít az osztatlan élet, új lelket és új szívet kapunk az Úrtól. Kőszív helyett hússzívet, élettelen helyett élőt, formaságtól megvalósulást.

Krisztust adta értünk, hogy ez megvalósuljon. Bálványok helyett Isten vezetést ajándékoz, igéjét. Múlandók helyett örökkévalót, pillanatnyiból maradandót, fogságból szabadulást. Ami foglalkoztat minket, és amit akarunk, azt adja, de lehet a régi helyett is új szívvel menni. És nemcsak hitben maradni, hanem az Úr szeretetét képviselni, és hirdetni. Mássá lehet a Te életed is!

Isten Nagypéntekben és Húsvétban új távlatokat nyitott előttünk. Minden mássá lehet az életünkben. Aki megértette Megváltójának, Megváltónk szenvedésének és feltámadásának lényegét, annak az életében az Úr minden, eddiginél jelentősebb változást hoz. Az egyetlen jelentős változás, ami a szívben folyik le: Jézus élő Úr, győzött a bűnön és a halálon. Hát hogyne tudna győzni a te bűnöd, kételkedésed és gyengeséged fölött is?

Hogy Jézus Húsvét után él, az azt jelenti, hogy már mögötte van a kereszt és a halál. Nem győzhet fölötte semmi és senki. Átvette a hatalmat, ő Úr mindenek fölött. A vele való új életből akar részesíteni bennünket is. Ezért csak egyet tudunk tenni: kérni és nyitott szívvel várni, fogadni. De mivel ő megígérte, kapni fogjuk a Lelket és a hússzívet.

Ez a ma kérdése: meghallod-e nagylelkű ajánlatát, és azt mondod-e: elfogadom, Uram? A konfirmációi előkészítés során - ugye, Konfirmáció ünnepe szokott lenni ezen a vasárnapon sokszor, hosszú időn keresztül -, amikor megtanultuk és megértettük a keresztség lényegét, alapvetését, - most az értelmünket és a szívünket is várja, hogy igent mondjunk rá: Igen, én Jézusé leszek, Vele akarok járni, és hiszem, hogy Ő vezet és segít, hogy az övé maradhassak egészen a célig.

A sok Nagypéntek és Húsvét után olyan jó lenne, ha végső és döntő lenne számunkra az az új kezdet, amit egyedül Isten végez el a mi szívünkben azért, hogy félelem nélkül, igazi örömben, boldogságban és szeretetben tudjunk együtt élni a mi Urunkkal és abban a közösségben is, amivel megajándékozott minket a mi Urunk.

Egy utolsó gondolat, ami sokszor kísért engem. Hadd tegyek fel egy kérdést, amire jó lenne válaszolni az egész lehetőség vonatkozásában: vajon nem azért csökken-e a gyülekezeteknek száma, vagy az egész keresztyénségnek a száma, főleg itt, az öreg európai kontinensen, hogy nem igazán vagyunk hiteles tanúi Jézusnak az életünkkel és a szavunkkal? A kettő úgy elválaszthatatlan egymástól, mint a Nagypéntek és a Húsvét. Vigyük tovább, és vizsgájuk meg magunkat, ne csak a gyónás és az Úrvacsora vétel alkalmából, hanem újra és újra. Újra és újra, akár ébren, akár pedig este lefekvés után. Milyen volt egy nap, ami mögöttünk maradt? Mennyire voltunk igazán Jézus szeretetének a tanúi? - Én megteszem, minden este végig gondolom. Gondolok az ázsiai és afrikai testvérekre. Gondolok, akik sokszor életük kockáztatásával Jézus hiteles tanúi, és úgy hitelesíti azt az Úr, hogy egyre szaporodnak sokszor az éhhalál és a járványok között is.

Húsvét után Jézus ezt szeretné az életünkben látni, és amit Isten tesz, az nem kényszerből teszi. Ő adja a lehetőséget számunkra. Sokkal inkább láthatjuk egyben Isten csodálatos művét, mint Izrael az ószövetségi időkben. Az újszövetségi időkben mi sokkal többet tudunk, sokkal többet ismerünk meg. Nemcsak a történelemben, hanem megismerhetjük, megtudhatjuk a magunk életében is, ha komolyan rászánjuk azt a csendet, azt az önvizsgálatot, hogy aztán még jobban belekapaszkodjunk, amikor gyengeségünket és fáradtságukat érezzük abban a Jézusban, aki mindig előttünk megy. Húzóerővé válik számunkra az ő szeretete, hogy aztán így merjenek mások is megkapaszkodni.

Adja a mi Urunk Szentlelke által, hogy engedjünk, megújuljunk, oldódjunk az ő számára, hogy aztán az életünkben valósággá legyen az Úr szeretete. Ámen.

Imádkozzunk Testvéreim:

Urunk, Istenünk, minden élet forrása és az új élet teremtője, távolítsd el belőlünk a hitetlenségtől és az önzéstől a szívünket, és adj nekünk új szívet és új lelket, hogy a te gyermeked legyünk, és amely akaratod szerint él, és valóságos egységben hirdeti dicsőségedet Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten áldása legyen a Húsvét utáni alkalmainkon, hogy igazán őszinte megnyilatkozó legyen minden megszólalásunk, beszélgetésünk azokon a közösségi alkalmakon, ahol nyilvánvalóvá válik, észre vehetjük a magunk beidegződését, és készek vagyunk elfogadni a helyes utat, amit Jézus számunkra kijelölt, hogy aztán a testvéri közösségi kapcsolat áldása erősítse a gyülekezetet. És főképp érthetően tudjuk nagyon nagy szeretettel nevelni a gyermekeinket.

Anyák-napja is van, és egy szó erejéig hadd mondjam el, azt szokták mondani: közös a felelősségünk. A gyermekáldásban kapott felelősségnek az érthető, élhető és elfogadható szeretet megőrzése csak a Krisztussal való szoros közösségben valósulhat meg, és lesz igazán megtartó erő. Közösséget erősítő nosztalgia, lehet mondani a gyermekkorunkra visszaemlékezve: ne felejtsük el, és próbáljuk elmondani a gyerekeink előtt azt, amit mi átéltünk valamikor a családi körnek a szűkebb és tágabb közösségében, ahol tiszteltük, becsültük, szerettük egymást, és megvolt a kötődés is. Ebben a mai szétszóródás láttán, amit sokszor magunk is érezünk, - értjük, hogy csak az igazi, meleg családi közösség az, amelyben megkapja mindenki azt a támaszt, amit mi is szeretettel adhatunk. Így áldja meg Isten testvéreinket, azokat, akik már talán kiröppentek a fészekből, és azokat, akik még most is élik, átélik a gyermekeikkel való szoros közösséget. Legyen sok türelem és szeretet bennünk az ő nevelésükben, hogy akár a közösségben megmaradjanak, akár pedig a gyülekezet közösségébe beépüljenek. - Ezt is el akarja végezni bennünk a mi Istenünk az ő irgalmasságában.

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket, gondolatainkat Krisztus Jézusban.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német) - Liturgia: 11

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok.

Úrvacsora

Jézus Krisztus azt mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást találtok lelketeknek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű. És megnyugvást találtok lelketeknek, mert az én igám kedves, és az én terhem könnyű.

Imádkozzunk:

Urunk, Megváltónk! Bűnökkel és gondokkal terhelten, külső és belső feszültségektől megfáradva járulunk hozzád. Örömmel és hálával fogadjuk hívásodat, megnyugvást keresünk nálad. Taníts minket szelídségre és alázatosságra, hogy felismerjük és elismerjük hibáinkat, és fölvegyük a te igádat, a megbocsátó szeretet szép igáját. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Amikor most az Úr szent vacsorájának ünneplésére készülünk, vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt. Hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod hitvestársát vagy bármiféle tulajdonát! Mert én az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák bűnét a fiakon is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem, de kegyelmet gyakorolok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják azén parancsolataimat.

Krisztus Urunk ezt mondja a parancsolatokról: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más parancsolat, amely nagyobb ezeknél. Az Úr Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk a bűneinket, hű és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól.

Ezek után feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten a Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen nékünk a mi hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk együtt Isten irgalmáért:

Vallom előtted szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóban és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. Hozzád fordulok mégis, nincs más reménységem. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérlek, légy hozzám irgalmas, és bocsásd meg bűnömet. - Testvéreim, vigyük csendben Isten elé mindazt, ami még terhel és vádol bennünket. - Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült mindannak, aki a bűn mélységéből kiáltott hozzá. Ezért rendelte az Úr az Egyházában a bűnbocsánat és a békéltetés szolgálatát, mikor feltámadása után ezt mondta a tanítványainak: „Békesség néktek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket.” Ezt mondva rájuk lehelt, és folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak.” Ezért mindazoknak, akik bánják bűneiket, az Úr rendelése szerint hirdetem bűneik bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzunk. örüljünk bűnbánó és Krisztusban reménykedő Testvérek, Isten megbocsátotta bűnünket. Az ő Szentlelke legyen velünk, hogy teremjük a megtérés gyümölcseit az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Adjunk hálát az Úrnak, és magasztaljuk szent nevét:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Isten és örök Istenünk a Jézus Krisztus által, mert feltámasztottad a halálból egyszülött Fiadat, és ezzel örök életet adtál a világnak. Ezért az üdvözültek mennyei seregével és a földön élő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el most Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy a mi Urunk szent teste és vére által egyetlen testvéri közösséggé legyünk, amikor most rendelése szerint cselekszünk, és tanítása szerint így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Hallgasd meg imádságunkat a mi Urunk Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta ezt mondva: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremmel, amely érettetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, hogy az övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Uram! Nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre. Nem is bízom semmi másban, mint a most hallott drága igédben, amellyel asztalodhoz hívsz. Uram! Nem kételkedem, cselekedjél velem irgalmad szerint. Ámen.

Testvéreim! Íme, minden kész. Jöjjetek, járuljatok az Úr szent asztalához, és az Isten békessége legyen veletek!

Énekek:

1. ének: 306 (Franck János 1618-1677, német. Kovács Sándor 1869-1942)

1. Készülj, lelkem, Jézusodhoz, Bánatodra balzsamot hoz. Jer, hódolj a nagy Királynak, Vesd le bűnös óruhádat, Az új embert öltözzed fel, Jöjj Uradhoz sietséggel! Ki megváltotta e földet. Ajtód előtt áll és zörget. - 2. Nyílj meg szívem, Krisztusod jő, A vesszőhöz a szőlőtő, Jön, hogy megújítsa élted, Adjon örök üdvösséget. Jézus, lelkem fényes napja, Lábaidhoz leborulva Illetem köntösöd szélét: Gyógyítsd lelkem betegségét! - 3. Jézus, drága üdvösségem, Mennyből földre jöttél értem, És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat. Add, e lelki eledelben, Élet kenyerét vehessem! Add, hű legyek holtig hozzád, Ki megtörted bűn hatalmát!

2. ének: 373 (Petrőczi Kata Szidónia 1662-1708)

1. Ó, hogy adhassak hálákat Néked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem! - 2. Nem nézted bűnös voltomat, Mert megszántál engemet. Kinyújtottad kezedet. Eljöttél segítségemre, Meghallgattad kérésem, Jézus, én reménységem! - 3. A te gyógyító szent kezed Orvosolta fájdalmam, Amikor elbágyadtam, Mikor kínok sokasága Földre sújtott már engem: Jézus, én reménységem! - 4. Nem adtál át a halálnak, Életben megtartottál. Erőddel megáldottál. Letörölted könnyeimet, Megvigasztaltál engem, Jézus, én reménységem! - 5. Támaszom, ne hagyj el, kérlek, Légy ezután is velem, Légy életem, mindenem! Szívem csak téged óhajtson, Én Uram, üdvösségem, Jézus, én reménységem!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát az Úrnak, Testvéreim:

Áldunk Téged, mindenható Istenünk, hogy örömet és békességet ajándékoztál Krisztus Urunk testének és vérének közösségében. Kérünk, őrizd meg bennünk ennek a közösségnek az áldásait, hogy erős hittel ragaszkodjunk hozzád, őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztusért. Urunk! Hadd könyörögjünk az édesanyákért, akik már nincsenek itt, és akik gyümölcseként élünk ma itt, ebben az életben, és szeressük őket. Urunk! Áldd meg a mali népet, nehéz körülmények között, a kusza világban, hogy megtalálják az édesanyát és azt a nevelési módszert, amellyel rád tekintve tudják elindítani gyermekeiket az ünnepre, hogy a te szereteted tanúi legyenek, és hűségesen, tisztán, becsületesen tudjanak helyt állni az élet minden területén. Hogy elfogadjanak tőled útmutatást, erősítést és vezetést, hogy a tieid legyenek ők is, ahogyan mi is a te kegyelmedből vagyunk a tieid újra és újra tested és véred által. Urunk, köszönjük ezt a kötelességedet, és add, hogy így tudjunk mindig, újra és újra együtt, egymásba kapaszkodva, egymást segítve, vigasztalva, erősítve a te néped lenni ebben a világban, hogy a téged keresők találjanak hozzád, és legyenek a te gyülekezeted közössége. Erre kérjük, Urunk, megújuló áldásodat. Ámen..

Testvéreim! Menjünk el és hirdessük az Úr halálát és feltámadását. Tegyünk bizonyságot szeretetéről. Akik megtapasztaltuk a bűnbocsánat örömét, építsük a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged. Az Úr ragyogtassa az ő szent arcát terajtad, és könyörüljön terajtad. Az Úr fordítsa az ő szent arcát tefeléd, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

3