2011-04-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvéthétfő istentiszteletén, 2011. április 25.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 220 (Spenner Fülöp Jakab 1635-1705, német)

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalta. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Erőm és énekem az Úr, mert megszabadított engem! Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk! Levette rólam a bilincset, és megmentette lelkemet a haláltól. Ezért az Úr színe előtt fogok járni az élők földjén.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt. Figyeljünk oda parancsolataira:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minden gonoszságunktól.

Ezért kérem most, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

Ne feddj meg haragodban, Uram! Ne ostorozz indulattal, hanem kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg engem, mert reszketnek a tagjaim, és reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram! Mentsd meg az életemet. Szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő irgalmában bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok. örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Te vagy a támaszunk. Ha elesünk, felemelsz bennünket. Gyakran szorongat a félelem, az aggodalom, de Veled megtapasztaljuk, hogyan enged fel a halál görcse, és hogyan mozdul meg az életünk. Istenünk támaszunk vagy. Ha körülfog bennünket a halál, életet ajándékozol Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten igéje Húsvéthétfőjén most az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 10. fejezetéből szól hozzánk. A fejezet 34. versétől kezdve olvasom a 43. versig:

Péter Kornéliusz százados házában beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, azután a keresztség után, amelyet János hirdetett: A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

És így szól hozzánk erről a mai ünnepnek az evangéliumbeli igéje. Lukács evangéliuma 24. fejezetéből olvasom a 13. verstől a 35. versig:

Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve. És beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” „Mi történt? - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt, hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.” Akkor így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon. És mikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! A mai ünnepnek, Húsvéthétfőjének az Ószövetségbeli igéje a 116. Zsoltárból szól hozzánk a 8., 9. és 10. versben:

Így szólt a zsoltáríró:

Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. Hittem, ha szólok is: Igen nyomorult vagyok!

Urunk, szentelj minket meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nem tudok átmenni a farönk-hidon, hogyha nincsen hozzá valamilyen kapaszkodó. Számomra ez gyakorlatilag képtelenség, legalábbis hétköznapi körülmények között. Ugyanazon a farönkön viszonylag könnyen végigmegyek, ha nincs alatta árok, hanem csak a földön fekszik. De ha árok van alatta, akkor kell a kapaszkodó.

Ha valamilyen erőt akarunk kifejteni, például odébb húzni valamit, fölemelni valamit, akkor ahhoz kell egy stabil támasztópont. Meg is mondták ezt már a kora-újkor fizikusai, amikor rájöttek az emberi tudományfejlődése során a fizikának az alaptörvényeire, hogy elég egy stabil pontot adni a világűrben, akkor a Földet is ki lehet mozdítani a sarkából. Csupán erőátvitel kérdése. De egy stabil pont kell.

Az élethez, hogy kiegyensúlyozott legyen, szükségem van szintén kapaszkodóra. Anélkül labilis a dolog. Olyan biztos pontra van szükség, ami kiszámítható, ismert. Olyan biztos pontra, aminek a segítségével az eseményeket kézben tudom tartani. Tehát egy stabil, biztonságos kapaszkodóra szükség van az életünkhöz.

A táborban a gyerekek hit-próbát játszottak. Fölmásztak az emelvényre, a mászókára, és hanyatt, hátra kellett dőlni. Lemászni erről a mászókáról nem jelent gondot, mert az ember fogja és lelépked róla. Közben kapaszkodik. De elengedni és hanyatt esni róla viszonylag veszélyes dolog, megütheti magát, ha a földre esik. A hit-próba tehát abból áll, hogy ezt meg kell tennie. - Persze azért hit-próba, mert alul, ott állnak a társai, két oldalt sorfal van, és szó szerint a karjaikba hullik a bátor játékos.

Az életben vannak kapaszkodók. Szerencsére hellyel-közzel akad. Kapaszkodót ugyanis nagyon költséges hosszú távon kiépíteni, szinte lehetetlen. Képtelenség lenne - mondjuk - az országos kék-túra teljes útvonalán korlátot csinálni, mert akkor ezzel utakat zárnánk el, közlekedést tennénk lehetetlenné, és még ezerféle probléma adódna belőle, nem beszélve arról, hogy ez rendkívül nagy munka és költség lenne. Tehát hosszú távon kapaszkodók nincsenek, mindig rövid távra szólnak, bizonyos korlátok között..

A megmaradásunk azonban végső soron elengedett kézzel történhet. Ez nagyon fontos! Isten, ha az emberrel kezdett valamit valaha is, - ez mindig elsődleges alapelv, játékszabály volt. Megmaradás csak elengedett kézzel! Volt, hogy a kapaszkodókat egyenesen bálványnak nevezte el az Isten. Minden esetre végső soron mindig arról van szó, hogy támpontok, kapaszkodók és stabil előfeltételek nélkül nem maradhatunk meg!

Ha a repülő a dugóhúzóban megy, azaz esik lefelé, akkor nem működik a magasságmérő, sebességmérő, iránymérő, sőt nyilván a pilóta személyes tájékozódó képessége is erősen korlátozott. A végső megmaradás tehát ezek nélkül történik. A dugóhúzóból való kikeveredés és egyenesbehozása a gépnek ezek nélkül történik.

Isten a végső dolgokat, a lényegi megmaradásunkat ilyen körülmények között képzelte el és elrendezte. Ez azt jelenti, hogy Jézus, a mi Megváltónk Úr, ahogyan ezt Péter kategorikusan kijelentette ott, a hallgatóság előtt: Ő a mindenség Ura. Ez azt jelenti, hogy Ő nem kapaszkodó, nincs a kezünkben. Jézus maga is átélte a halált és az elmúlást. Igazi valóságában. Biztos vagyok benne, hogy pontosan olyan valóságosan és komolyan átélte, mint ahogy bárki, aki meghal. Annak ellenére, hogy korábban közölte a tanítványaival, hogy harmadnapra feltámad.

A kapaszkodó nélküli hanyatt esés félelmetes. Annak ellenére az, hogy a játékos tudja, hogy a többiek karjaiba fog hullani. Ennek ellenére hit, bátorság kell hozzá. Valahogy így van ez. Ezért írja a Zsoltáros, ezért mondja azt, hogy: még ha így szóltam is, nagyon-nagyon nyomorult vagyok, akkor is hittem. Ez a kettő nem zárja ki egymást.

A zuhanás kapaszkodó nélkül félelmetes még akkor is, ha tudom, hogy odalenn szerető Atyám karjaiba hullok. Amikor Jézus Urunk a tanítványainak azt mondja, hogy: „Kövess engem!” - akkor ez azt jelenti, hogy: Ne kapaszkodj semmibe! Hagyatkozz arra, hogy megtartó Urad van.

Kapaszkodva nem lehet a karjaiba esni!

Imádkozzunk:

Tarts meg Urunk szent igédben. Végy erőt erőtlenségeinken. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 222 (Cantus Catholici 1674, magyar - Cantus Chatolici 1674) - Liturgia: 13

1. Krisztus, virágunk, Szép termő águnk. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 2. Felragyog fényünk, Krisztus reményünk. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 3. Jézusnak éljünk, Semmit ne féljünk! Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 4. Boldogság véled Földön az élet. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 5. Ha véled járunk, Jó halált várunk. Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk! - 6. Dicsőség légyen Istennek égben! Feltámadt Krisztus, vigadjunk! Bűnből, halálból támadjunk!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból, és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységünket. Minden kísértéseinkben őrizz meg minket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének: 223 (Gellert Keresztély 1715-1769, német)

1. Jézus él, én is vele! Hol van, halál, nagy hatalmad? Jézus él, sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van: Ez az én bizodalmam. - 2. Jézus él! Ő országol Égen-földön dicsőségben. Ha fölkelt sír álmából, Vele élek örök fényben, Szüntelen szolgálatban: Ez az én bizodalmam. - 3. Jézus él! Ha csüggednék, A szent Istent sérteném meg, Mert bocsánatot ígért, Ha bűnösök hozzá térnek. Kegyelmet ad Krisztusban: Ez az én bizodalmam. - 4. Jézus él, én is vele, már nincs kétség, Kegyelmétől el nem téphet Sem magasság, sem mélység, Sem öröm, sem szenvedések. Ő erőm és oltalmam: Ez az én bizodalmam. - 5. Jézus él! Így halálom Örök otthon tárt kapuja. Vigasz végső órámon Ránézni az élő Úrra, Hogy hittel sóhajthassam: Jézus, én bizodalmam.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek:

Áldunk Téged, mindenható Istenünk, hogy nekünk életet és benned való békességet ajándékoztál Igédben, Krisztus Urunk teste-vére közösségében. Őrizd meg bennünk minden áldásodat, hogy hozzád ragaszkodjunk erős hittel; hogy rád bízzuk az utunkat, életünket, halálunkat; hogy a tetőled kapott szeretettel tudjuk végigjárni azt az utat, ami előttünk áll. Jézus Krisztusért kérünk. Ámen

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatott, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5