2011-03-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 2. (Reminiscere) vasárnapja istentiszteletén, 2011. március 20.-án, Schermann Gábor lelkész és a szószéki szolgálatban Száraz Cs. Gitta Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatója szolgálatával.*

Kezdő ének: 200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler K. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg! Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, taníts meg ösvényeiden járni engem!

Ifjúkorom vétkeit ne idézd fel, bűneimről ne emlékezzél meg! Igazságod és hűséged őrizzen engem, hiszen benned reménykedem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat. Nézzünk bele parancsolatainak tükrébe, hallgassuk meg, mit mond Isten Törvénye:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenhez hittel, és kérjük az ő irgalmát:

Uram! Add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandó voltomra. Íme, napjaimat arasznyivá tetted, az életem ideje Előtted semmiség. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül Benned reménykedem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul bűneinkért. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható, örök Isten, aki oltalmunk vagy minden veszedelemben, mely testünket-lelkünket fenyegeti. Ne vess meg minket erőtlenségünk miatt, hanem siess a segítségünkre. Szabadíts ki gonosz indulataink rabságából az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten igéjét hallgassuk, figyeljük nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Böjt 2. vasárnapjának az Ószövetségben megírt igéje Ézsaiás prófétától szól az 5. fejezet első hét versében:

Így prófétál Ézsaiás:

Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon, nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és a gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!

És így szól nekünk erről Pál apostol. Az 1. Thesszalonikai levél a 4. fejezetéből az első nyolc verset olvasom:

Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok hárítja.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V. 1933)

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa meg a keresztény Gyülekezet azt az evangéliumi szent igét, melyet Anyaszentegyházunk erre a mai vasárnapra, Böjt 2. vasárnapjára igehirdetési alapigeként kijelölt. Megírva találjuk Máté evangéliumának 20. fejezetében a 20. verstől a 28.-ig a következőképpen:

Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ő így felelt: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok inni?” Ők így feleltek: „Ki tudjuk.” Erre ő ezt mondta nekik: „Az én poharamat kiisszátok, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.” Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Ámen.

Igehirdetés:

Máté evangélista Zebedeus fiainak kérését Jézus szenvedésének bejelentéséről szóló harmadik esethez köti. Odamegy a két fiú édesanyja Jézushoz, és szeretne kérni tőle valamit. Nagyon beszédes Jézusnak a kérdése. Azt mondja: „Mit akarsz?” - Nem a megszokott fordulat szerepel itt a Szentírásban, ahogy azt megszoktuk a gyógyítási és csodatörténetekben. Amikor ezt kérdezi Jézus, hogy: Mit kívánsz? Vagy mit tegyek veled? Hanem Jézus itt azt kérdezi: „Mit akarsz?” Erre az asszony felelt: „Mond, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön”. Jézus erre azt válaszolja: „Nem tudjátok, hogy mit kértek”.

Amikor először elolvastam ezt az igeszakaszt, az jutott eszembe, hogy: de sokszor van az velünk is, hogy mi sem tudjuk igazán, hogy mit kérünk Jézustól! Az irányultság jó, hogy Tőle kérjük, és Tőle kívánunk valamit. De sokszor előfordul velünk is és velem is, hogy valamit akarunk Tőle, valamit akarok Tőle, és Ő azt kérdezi vissza tőlem, hogy: „Mit akarsz?” Azért kérdezi ezt, és azért nem tudjuk igazán, hogy mit akarunk Tőle, mert nem az Isten törvényei és nem az Isten értékrendje szerinti dolgot kívánunk.

Zebedeus fiai édesanyjának kérése és a rá adott jézusi válasz egyértelművé teszi azt, hogy Isten országában teljesen más a sorrendiség, mint a világban. Ez, nem tévedésen vagy nemtudáson alapul ez a kérés, és valóban felháborodhatunk azon vagy elcsodálkozhatunk, hogy: nahát, ez az anyuka, milyen okos, milyen élelmes, hogy a legjobb dolgot akarja a fiai számára. Ilyen egy jó anya, biztosítani a jövőt a gyermekeinek. Nemcsak ezen a földön, a Mester mellett, hanem majd az elkövetkezendő életben is.

Jézus azonban nem elutasítja őket, hanem valamire szeretné megtanítani ezt a két tanítványt és most bennünket is. A lényegi eltérés az akkori világ gondolkodásához képest a jézusi tanításban az, hogy Jézus a szolgálatot hozta erre világra. Az akkori hellén és római világban elképzelhetetlennek tűnt az, hogy valaki szeretetből, önként valamit megtegyen a másiknak. Az akkori ember gondolkodásából teljesen hiányzott ez az önkéntesség, ez az ingyenesség. A világ törvénye akkor is az uralkodás volt, ahogyan most is az.

Jézus törvénye azonban a szolgálat. A világ eszköze az erőszak. Jézusé a szeretet és az áldozat. Erre szeretné ezt a két tanítványt is megtanítani és bennünket is, hogy azt mondja nekik: üljetek le, vágyban és képzeletben gondoljátok magatokat oda, ahova ülni akartok, de amíg ezen a földön vagytok, addig tanuljátok meg tőlem azt, hogyan tudtok nekem szolgálni. Ennek a mai evangéliumnak a központi eleme a szeretet és a szolgálat. A központi eleme az, hogy nekünk, tanítványoknak ma, az életünkben a szeretet és a szolgálat álljon a középpontban. Egyszerűen azért, mert Isten országában más törvények uralkodnak, mint ebben a világban. A mai világban is az az erősebb, aki nagyobbat tud ütni, akinek több pénze van, aki megmutathatja, hogy miket szerzett: új autót, új házat. De Isten országában az a nagyobb, aki mélyebben és erősebben tud szeretni.

A böjti gondolkodás lassan kezd kiveszni a mai emberek gondolkodásából is. És a lemondás, az önzetlenség lassan ismeretlen fogalom lesz számunkra. Pozitív példa a mostani napok eseményeiből: Japán földrengés helyszínén névtelen hősökként emlegetik azokat az embereket, akik az atomerőmű hűtésén és a többi ember megmentésén dolgoznak. De, - ha belegondolunk, akkor - a mai világban egyre ritkább az, hogy valaki önzetlenül tesz valamit a másikért.

A világ törvénye a jog világa, Jézusé azonban a kegyelem világa. Az emberek gyarapodni akarnak, és szerezni és előbbre jutni. A tanítványok sem gondolkodtak másképp, hogyha alaposabban megnézzük ezt az igeszakaszt. Hiszen reménykedtek abban, hogyha idelenn Jézussal nyomorúság és nélkülözés volt a részük, akkor talán a túlvilágon, az örök életben pedig valamiféle bőség és gazdagság lesz a részük. Ez a kérés, amit Zebedeus fiai is, Jakab és János feltesznek Jézusnak, valahogy így hangozna ma: Add meg nekünk, Mester, hogy jobb és bal kezed felől üljünk, hiszen itt, amíg Veled jártunk, rosszul éltünk, sokszor nem volt hova a fejünket lehajtani. Sokszor nélkülöztünk, éheztünk - legalább a mennyben legyen jó.

És hányszor gondolják ezt a keresztyén emberek is! Bizonyára ismerik a Testvérek azt a középkori gondolkodást, mely szerint a világ siralomvölgy, de majd, a túlvilágon gazdagság és jóllét lesz a keresztény ember élete. És manapság is vannak, akiknek megfertőződött a szíve, a gondolkodása is. A hit kérdéseit is arra akarják felhasználni, hogy bizonyos előnyöket szerezzenek maguknak az Isten országában. A két tanítvány és az édesanyjuk sem gondol arra, hogyha Jakabnak és Jánosnak biztosítják a két legjobb helyet, akkor vajon mi lesz a többi tíz tanítvánnyal, akik szintén Jézussal jártak, akik szintén nélkülöztek, szintén üldözésnek voltak kitéve?

A másik tíz tanítvány - ahogy szokás az emberek gondolkodásában - megharagszik Jakabra és Jánosra. Irigylik ezt a szenzációs kérést. Hogyhogy nem előbb jutott nekünk eszünkbe, hogyhogy nem előbb mi kérdeztük meg ezt Jézustól? És ott munkál bennük az irigység: hogyhogy nekik adja ezt Jézus? És akkor velünk mi lesz? Akkor nekünk mi lesz a részünk? - Jézus érti ezt, és magához hívja a tanítványait és azt mondja nekik, hogy: köztetek ne ez legyen a rend. Köztetek, hogyha az én követőim akartok lenni, akkor ne így legyen. Ha engem akartok követni, akkor a szolgálat legyen az első az életetekben. És majd az én Atyám oda fog helyezni benneteket, ahova Ő azt jónak látja!

Hiszen Isten országában minden a kegyelemről szól! Kegyelem az is, hogy a mai reggel felébredtünk. Kegyelem az is, hogy most itt lehetünk az Ő templomában, az Ő színe előtt. Kegyelem az is, hogy hazamehetünk otthonainkba és van meleg ételünk. Kegyelem az is, hogy ehhez a gyülekezethez tartozhatunk.

Jézus azt mondja: ha azén követőim akartok lenni, akkor ez a kegyelem legyen meghatározó számotokra. Legyetek szolgákká. - Jézus itt két kifejezést használ: az egyik a diakonosz, ami azt jelenti, hogy szolgál önként, szeretetből másoknak, segít azoknak, akiknek szükségük van erre. - Ez az ókorban teljesen érthetetlen volt, és teljesen idegen, hogy valaki fizikai munkát végezzen más embernek. Ismerjük azt a jézusi tanítást, hogyha valaki megüt az egyik arcodon, akkor fordítsd oda a másik arcodat is; hogyha arra kényszerítenek, hogy menjél el egy kilométert, akkor menjél el vele kettőt. Teljesen ismeretlen volt ez az akkori embernek. Önként, szeretetből másnak segíteni? - A másik szó, amit használ Jézus az a toposz, ami azt jelenti, hogy rabszolga. „Szánjátok oda magatokat az Istennek, az Ő rabszolgáivá lévén”. Azt mondja Jézus, hogy úgy szánjátok oda magatokat, olyan rabszolgának, ahogyan azt én is tenni fogom; hiszen nemsokára engem is rabszolgaként fognak keresztre feszíteni. Ott függök majd én is föld fölött, szolgálva Atyámat, és szolgálva nektek.

Mi hogyan gondoljuk ezt? Mi nem háborodunk fel vajon ezen, hogy szolgák legyünk? - Pedig hogyha valaki elkezd Jézusnak szolgálni, akkor teljesen megváltozik az élete. Kinyílik körülötte a világ, megoldódnak az emberi szívek ajtajai. Jézus élete, hogyha Őt befogadjuk, akkor áthelyeződik ami életünkbe. Pál apostol mondja, hogy: „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Jézus élhet bennünk tovább ebben a világban is, mert tudjuk azt, hogy Ő Nagypénteken kiitta azt a poharat, amelyről ebben az igeszakaszban szó van. Kiitta a poharat, és ott függött ég és föld között. Meghalt, hogy nekünk életünk legyen!

„Mit akarsz?” - Tegnap, amikor a Nagytiszteletű úrral készültünk a mai istentiszteletre, és elolvastuk az oltár előtti igéket, Pál apostol 1. Thesszalonikai levele engem nagyon szíven ütött. Megszentelődésre hívott el az Isten - hallhattuk az igében. Böjt 2. vasárnapján az Úrvacsorára készülve nézzünk bele ebbe a tükörbe is. Megszentelődésre hívott bennünket az Isten, és nem a bűnös életre. Gondoljunk egy kicsit az Isten szavára, az Ő törvényeire, és kérdezzük meg magunkat, hogy mi vajon az Isten törvénye szerint élünk?

Bevallom nektek, hogy én nem. Bevallom nektek, hogyha én ennek a Thesszalonikai levélnek a tükrébe nézek, akkor én nem felelek meg ennek az elvárásnak, hiszen nem mindig sikerül eleget tennem annak a törvénynek, hogy diakonosz és toposz legyek. Hogyha bűnbánat nélkül állnék meg Isten színe előtt és Krisztus oltáránál, akkor bizony tőlem is azt kérdezné Krisztus, amit Zebedeus fiainak anyjától: „Mit akarsz?”

Én azonban, ahogy szól az énekünk: „megtörve és üresen adom magam neki, hogy újjá Ő teremtsen, és az űrt Ő töltse ki”. Én nem akarok semmit. Nem akarok gazdagságot, nem akarok előrejutást, habár bevallom nektek, hogy sokszor kísért engem is, - de én csak azt szeretném Jézustól kérni, hogy Ő legyen velem minden nap, és az Ő kegyelméből tudjak szolgálni.

Te mit akarsz Jézustól?

A mai vasárnapon a 25. Zsoltár volt szintén felolvasásra kijelölve, és jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk most ennek a 25. Zsoltárnak a szavaival:

Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert Te vagy szabadító Istenem, mindig Benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki. Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet. - Teremtő Istenem! Te látod azt, hogy mennyi nyomorúsággal, mennyi bűnnel érkeztünk ma Hozzád, és kérlek add Szentlelkedet, és szentelj meg, hogy meglássam és felismerjem mindazt, ami Tetőled elválaszt. És meg tudjak szabadulni azoktól, amik elválasztanak Tőled, és attól, hogy a Te szolgád legyek. Köszönöm, hogy Te példát mutattál, és életedet adtad értem, bűnös emberért. Kérlek, tégy alkalmassá a Neked való szolgálatra. És Szentlelkeddel kísérj kegyelmesen minden napon. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt szívünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének: 430 (Szász Béla 1840-1898 - Kálmán Farkas 1836-1906) - Liturgia: 13

1. Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom. Menedékem nincs sehol a földi határon. Ha te nem jössz bánatomhoz biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj. - 2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőtted elrejtenem semmit sem lehet; Látja lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úristen, vedd le ezt a súlyt! - 3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt. Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat. - 4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg hitét, tartsd meg a Te békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat szentjeid közösségében. Tarts meg igéd által, szentségeid által a hitben, a Benned való bizalomban, az örök élet reménységében. Hozzád fordulunk szeretteinkért, gyülekezetünk közösségéért, itt és távol élő testvéreinkért. Hozzád fordulunk a Tölli családért, Te adj igét, reménységet, holnapot nekik. Te adj válaszokat a kérdéseikre, Te adj igét, tartalmat az ő nyughatatlan napjaikra, felborult életükre. Hozzád fordulunk Jóska bácsiért, Márika néniért. Öregségükben szólj Hozzájuk. Te meg tudod Őket szólítani, mert hangosan tudsz beszélni. Add Nekik szerető igédet, erősítő Lelkedet, hogy egymás iránti megbecsülésben, szeretetben éljék nehéz napjaikat. Hozzád fordulunk minden nyomorúságban levőért, otthontalanokért, bajba jutottakért, üldözöttekért, katasztrófák által sújtottakért. Hozzád fordulunk azokért, akik igyekeznek szeretni, segíteni és szolgálni. Te add Lelkedet, hogy a Te szolgálatod és a Te szereteted erősítsen meg mindnyájunkat, mindenre, amit csak tehetünk, ami rajtunk múlhat, amit tőlünk várnak. Te erősíts meg mindannyiunkat az életünkben, hogy Tőled várjuk az útmutatást, az igét, minden szavunkra. Hozzád fordulunk azokért, akik szolgálatodra készülnek, akik igyekeznek tanítani igédet, akik megpróbálják átadni szeretetedet másoknak. Őrizd meg mindnyájukat lehetetlen küldetésükben, hogy ne csüggedjenek el, ne forduljanak el az úttól, amit eléjük vittél, és ne rendüljön meg a bizalmuk Tebenned, bármi történik is. Mert Téged imádunk, Téged dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

2. ének: 42 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Frantz Ignác 1719-1790, osztrák - Bécs 1774)

1. Áldunk téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk, Térdre hullunk színed előtt. Mert te mindig szent és nagy, Változatlan egy Úr vagy. - 2. Minden élő téged áld. Angyalének szárnyal feléd. Minden kérub és szeráf Néked mondja dicséretét. Néked hódol, rád tekint. „Szent, szent, szent!” - azt zengi mind. - 3. Téged áldunk, Istenünk, Téged dicsér szolgálatunk. Életünk tiéd legyen! Hálát mondjon minden napunk! Bűntől, bajtól védj te meg! Áldd meg, óvd meg népedet! - 4. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!

3. ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare]. - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Ha elmentek, hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatnak az örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6