2011-03-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Ötvened vasárnap (Esto mihi) istentiszteletén, 2011. március 6.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 442 (1. Korinthusi levél 13. Backmeister Lukács 1570-1638, német, Sántha Károly 1840-1928)

1. Emberek s angyalok Szavával szólhat nyelvem, De ha a szeretet Lángja nem lobog bennem, Olyanná leszek én És ékes szózatom, Mint zengő érc csupán És pengő cimbalom. - 2. Tudnék titkot s jövőt És minden bölcsességet, Hogy felfognám vele A kezdetet és véget, Bár volna hegyeket Mozdító nagy hitem: A szeretet nélkül Nem volnék semmi sem. - 3. Ha minden vagyonom A szegényeknek adnám, Testem áldozatul Ha tűzhalálra szánnám, Hogy lássa a világ Jócselekedetem, S nincs bennem szeretet, Mit használ az nekem! - 4. A teljes szeretet Jósággal, türelemmel, Nem álnok, nem irigy, És nem fuvalkodik fel, Nem bánt meg másokat, Önhasznát nem lesi, Feledve önmagát: Más javát keresi. - 5. Nem gondol gonoszat, Nem gyúl hamar haragra, Hamisságot ha lát, Nem örvend soha rajta. Örül, ha emeli Az igazság fejét, És mindent elfedez, Jobbját nyújtva feléd. - 6. Mindent hisz és remél, Nem csügged el bizalma; Él benne a remény Bátorító hatalma. Élet tusáiban Eltűr mindeneket, És el nem fogy soha Az igaz szeretet. - 7. Mikor gyermek voltam, Mint gyermek szóltam s tettem; De mindezt elhagytam, Mikor felnövekedtem. Most csak tükör által Homályban láthatunk; De szemtől szembe majd, Ha már célhoz jutunk. - 8. Míg mennybe érkezem, És véget ér futásom, Szeretet, hit, remény, Megmarad ez a három; Örökké megmarad, Bár mindent sír temet, S ezek közt legnagyobb Te vagy, ó, szeretet!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Légy pártfogó, és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem! Hozzád futok, Uram! Ne valljak szégyent! Ments meg engem irgalmasan! Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg, Uram, igaz Isten! Ragyogtasd rám arcod világosságát, legyen segítségemre a te igazságod! Áldott az Úr, akinek hűsége csodát tett a szorongatás napjaiban!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe most előtt gondoljunk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg az életünket, szívünket az Ő parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez, kérjük imádságban az ő irgalmát:

Uram! Amíg hallgattam, csontjaim kiszáradtak, és erőm ellankadt mint nyári hőségben. Elhatároztam hát, hogy bevallom hűtlenségemet, mert Te megbocsátod bűnömet. Ezért Hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam! Megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki azért jött el, hogy életét adja váltságul sokakért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk! Jézus Krisztus halála által Te részt veszel a világ szenvedésében. Bennünket provokálsz a szenvedők által, de az irgalmasok és a vágyakozó szívűek által is. Add, hogy éhezzük és szomjazzuk az igazságot Jézus Krisztusért. És add, hogy szembe tudjunk szállni mindazzal, ami ennek megvalósulását akadályozza. Te vagy a mi reménységünk most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Hallgassátok Isten igéjét, amelyet Egyházunk a mai napra, Ötvened vasárnapjára felolvasásul rendelt. A mai vasárnap levélben megírt igéje Pál apostol 1. Korinthusi leveléből szól. A 12. fejezet végétől a 13. fejezet végéig olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem , mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeret pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni, legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni, legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Így szól hozzánk az evangélium igéje. A mai vasárnap evangéliuma Lukács írása szerinti evangélium 18. fejezetéből szól. A 31. verstől kezdve olvasom:

Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előttük, és nem értették meg a mondottakat.

Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.” És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Ötvened vasárnapjának ma, az Ószövetségben megírt igéje a Példabeszédek Könyvének a 3. fejezetéből szól hozzánk, a fejezet 5. versétől a 12. versig:

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Van a mai vasárnap igéi között egy nagyon rejtélyes, misztikusnak tűnő mondat, gondolat. Amikor Jézus azt mondja a tanítványainak: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik minden, amit a próféták megmondtak. Megkínozzák, megölik, a harmadik napon feltámad. És akkor azt mondja Lukács evangélista: Hát, amit Jézus most mondott nekik, erről beszélt nekik, - ez teljesen süket fülekre talált abban az értelemben, hogy fogalmuk sem volt a tanítványoknak, Jézus miről beszél. Azt meg se hallották, nem jutott el a fülükig, egyik fülükön be a másikon ki. Nem fogták föl, hogy Jézus ezt mondta nekik, illetve hogy Jézus mit mondott nekik. Mennek tovább, telt tovább az életük, és ott, akkor semmi nem érintette meg őket Jézusnak ezekből a szavaiból valamilyen formában.

Ez egy nagyon misztikusnak tűnő dolog, mert általában a tanítványok figyeltek Jézus szavára. Azért tanítványok. Az egész életüket vele töltötték. Minden kornak a Jézus tanítványai így, életüket Jézussal töltik, és igyekeznek rá figyelni. És ha valamit nem értenek - ami előfordulhat - Jézus szavából, akkor megpróbálják megtalálni az értelmét. Gondolkoznak rajta, töprengenek rajta, megkérdezik Jézust, hogy magyarázza meg, segítsen megérteni vagy valami mást. Tehát valami módon, amit értenek, azt megpróbálják megjegyezni, elraktározni; amit nem értenek, azzal meg foglalkoznak szintén, és megpróbálják megérteni. Ez a tanítványoknak a jellegzetessége. Jézus tanítványaié is minden időben.

Most meg azt mondja erről az evangélium, hogy egyszerűen elment mellettük ez a beszéd; nem fogtak föl belőle semmit, és nem is keresték, hogy mi lehet az értelme, mert mintha süketek lettek volna, és nem hallották volna. Valami ilyesmi történt.

Ez egy nagyon misztikusnak tűnő esemény. Mégis, hogy megértsük: miről lehetett itt szó: ki-ki magában gondolkodjon el rajta, hogy miközben a 442. éneket énekeltük, a Pál apostol „Szeretet himnusz”-át feldolgozó nagyon szép éneket, - végig énekeltük a 13. fejezetét itt a Korinthusi levélnek - miközben énekeltük: ki volt az, aki úgy énekelte, hogy ő most Jézusról énekelt? Aki úgy érezi, hogy amikor ő ezt az éneket énekelte az imént, akkor Jézusról énekelt a szívében, az gondolatban, lélekben tegye föl a kezét. - Nagyon szeretem ezt a közösséget, és egyre bölcsebbek vagyunk - úgy érzem - Isten kegyelméből bizonyára ez igazán így van, mégis az a tapasztalatom, hogy amikor, legtöbbször mi keresztyének, Jézus tanítványai, ennek az éneknek, vagy az Újszövetségből az eredetijének, Pál apostolnak a szavait olvassuk, akkor nem annyira Jézusra gondolunk. Van ilyen!

Most szeretnék a Példabeszédek Könyvéből felolvasott részletben elgondolkodni a Szentlélek segítségével, hogy hogyan, miben nyilvánul az meg: halljuk Jézus szavát, amit Ő mond, de nem jut el hozzánk. Egyszerűen, mint a falra hányt borsó, elmegy a fülünk mellett, és nem fogjuk föl. Mint Pál apostol szavait is: Jézusról szól, a szeretetről.

Itt van ez a mai, ószövetségbeli ige, a Példabeszédek könyve 3. fejezetéből néhány mondat. Nagyon szép mondatok, mindenki egyetért velük. Az istenfélelem, az istenhit, az Istenben való teljes bizalom gyönyörű leírásában. És hitünk szerint, mint tanítványok, olvassuk ezeket a mondatokat. Csak példaként néhány gondolatot, hogy mit értünk mégis alatta, ezeken a mondatokon?

- Olvassuk: Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! - Például értjük ezalatt, vagy gondoljuk közben, vagy értjük közben: életünk során ne bízz senkiben, csak magadra számíthatsz. Egész hasonló.

- Vagy olvassuk: Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.- Értjük ezalatt: a magad útját kell járnod. Vagy azokhoz csatlakozz, akik egyengetik az utadat.

- Aztán olvassuk tovább: Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! - És éljük inkább a következő mondatot: valósítsd meg önmagad, ne félj senkitől, és kerüld el a rosszakat. - Minden pontosan egybecseng a Példabeszédek Könyvében.

- Olvassuk tovább: Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából. - Az életünk azonban arra fut: vagyonoddal és jó jövedelmeddel juthatsz tovább.

- Olvassuk tovább a mondatot: akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.- Értjük ezalatt a következőt: akkor sikeres leszel, és szórakozhatsz kedvedre.

- És menjünk tovább a gyönyörű ige olvasásában: az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! - És éljük: a törvényekben keresd meg a „kiskapu”-kat, és ne hagyd, hogy lebuktassanak.

- Menjünk tovább: mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. - És értjük alatta: ha valaki az utadban áll, akkor félre vele - még ha apád vagy fiad is ő, akit kedvelsz.

Valami ilyen, ehhez hasonló módon történhetett meg azokkal a tanítványokkal - meg hát minden idők tanítványaival -, hogy nem értették meg Jézus szavait az Isten munkájáról: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Isten akarata teljesülni fog.

Ahogyan nem értették meg a tanítványok, a Jézust kísérő-ünneplő sokaság a vak kiáltását sem Jerikóban, és el akarták hallgattatni. Ha megértették volna, akkor nem elhallgattatni akarják, hanem a szavai szerint tesznek, és igyekeznek segíteni rajta, hogy Jézushoz jusson, hogy segíthessen rajta így. De nem értették meg, hogy miről beszél. Még a vak sem, aki az Isten Lelke és igéje által kiáltott Jézushoz. Ahogyan nem értették meg Pál apostol szavát sem, a leveleit. Mert megpróbálták ezernyi, jó, szép módon a maguk útját járni. A prófétálásnak az útját, az igaz tanításnak az útját, a hadakozásnak, önfeláldozásnak az útját, a csodatévő hitnek az útját vagy éppen a teátrális szeretetgyakorlásnak az útját.

És nem értették meg a tanítványok, hogy ezeken az utakon sehová sem jutnak el. Mert eljutni, célba jutni Jézus révén tudunk. És elhangzott az Ige János apostol tollából: az Isten szeretet.

Tudjuk és ismerjük az Igét. Az egyenlőségjel két oldalán álló értékek felcserélhetőek. János apostol azt mondja: Isten egyenlő szeretettel. Ha felcseréjük: a szeretet egyenlő Istennel. Ugyanott, ugyanúgy igaz. A legkiválóbb út tehát, amit Pál megmutat a korinthusi gyülekezetnek, meg nekünk: az Isten útja - a szeretet. Az az út, amit az Isten járt végig Jézus Krisztusban. „Most felmegyünk Jeruzsálembe” - ez az Isten útja! - Tehát amíg az Isten nem adja meg különös kegyelméből, addig nem értjük meg. Egyszerűen mást értünk, hallunk Isten szavaiból.

Egy nagyon szép, kedves verset olvastam az újságban erről az igéről a Példabeszédek könyvéből, és azokról az igékről, amelyek erről szólnak: akit szeret az ÚR, azt megdorgálja.

Kányádi Sándor írta: Azt bünteti, kit szeret című versében. Így szól a vers:

mint pogrom után

a zsinagóga

veretlen maradt

öreg zsidója

nem hálálkodom,

nem is kérdem,

hogy őket miért

s engem miért nem,

mert szeretsz, Uram,

szeretsz Te engem,

és legközelebb

nem hagysz veretlen.

Nagyon bölcs és nagyon kedves vers: nem kérdem, és nem panaszkodom, jól van. De azért az sem biztos, hogy legközelebb nem hagyja veretlen az Isten. Nem hagy minket veretlenül. Mert az is itt van a Példabeszédek Könyvében: Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. Tehát az Isten úgy apa, ha Fiát bünteti, akit szeret; aki az Igét szórja; akire egyedül hallgatni érdemes; akire azt mondta az Isten: ez a Fiam, őt hallgassátok. Ez az Isten útja: Őt bünteti helyettünk, akit szeret.

A legkiválóbb út. Ezért indul el Jézus ezen az úton Jeruzsálem felé.

Imádkozzunk:

Világunk dolgait, jó Istenünk, kezedbe vetted, hiszen tudjuk: ránk nem számíthatsz. Kezedbe vetted, megszeretted, felemelted, üdvösségre vitted. Ezt tetted a Te Fiad által. Áldott légy érte. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Istenbe vetett bizalmunk erősítéseképpen mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 42 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Frantz Ignác 1719-1790, osztrák - Bécs 1774) - Liturgia: 11

1. Áldunk téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk, Térdre hullunk színed előtt. Mert te mindig szent és nagy, Változatlan egy Úr vagy. - 2. Minden élő téged áld. Angyalének szárnyal feléd. Minden kérub és szeráf Néked mondja dicséretét. Néked hódol, rád tekint. „Szent, szent, szent!” - azt zengi mind. - 3. Téged áldunk, Istenünk, Téged dicsér szolgálatunk. Életünk tiéd legyen! Hálát mondjon minden napunk! Bűntől, bajtól védj te meg! Áldd meg, óvd meg népedet! - 4. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki magára vette vétkes adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg Ő el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben. Add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat pedig őrizz meg szentjeid közösségében, egyházadban. Emlékezz meg azokról, akik, Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 471 (Haavio Jakab sz. 1904, finn)

1. Megváltónk, kérünk téged, Adj érző, meleg szívet! Áldj meg minket jó szóval, Egymást vigasztalóval! - 2. Ne legyen hangunk érdes, Ítélő, fensőbbséges! Te töltsd meg szeretettel A szívünk égi Mester! - 3. Mert annyi még a sebzett, A fáradt, reményvesztett, Kit kemény szó megbántott, És nem lel orvosságot. - 4. Gyógyító igét kérünk: Add békességed nékünk, Mely szívből szívbe árad - S felüdül minden fáradt!

2. ének: 474 (Scholz László sz. 1911)

1. Úgy fogad be a testvért, Mint Krisztus tégedet! Más minden embertársad, Ám egytestvér veled. Te is gyarló vagy, mégis Személyed vállalod; Gőggel mások szívébe Ne olts hát bánatot! - 2. Ne tépd el azt a láncot, Mely sokkal egybefűz, Ki önmagában kíván Meglenni - álmot űz. Nézd, Krisztus úgy, amint vagy, Megszán és átölel. Ne irtózz emberektől, Hozzájuk lépj közel! - 3. Légy tűrő, megbocsátó, Ha ér, ha szúr tövis! Az Úr szájából hallod: „Még hetvenhétszer is!” Tedd, szóld az igazságot, De mindig szelíden, Hangozzék szeretetből A nem és az igen. - 4. Nincs, ami megújíthat Se mást, se tégedet, Csak a Krisztusból tűző, Forró, hű szeretet. Mindennap erre vágyik, Ki épp utadba jött. Testvér, mint Krisztus téged, Te úgy fogadd be őt!

3. ének: 481 (Spitta Fülöp 1801-1859, német)

1. Mily boldog ház, hol befogadtak téged, Mi Urunk Jézus, te legjobb barát, És ha betérnek szeretett vendégek, mind közt legdrágább vagy és várva várt. - 2. Mily boldog ház, hol szeretetben egyek, És hitben járnak férj és feleség, S mint akik, Jézus, benned eggyé lettek, Egy keskeny úton sietnek feléd. - 3. Mily boldog ház, hol szülők imádsága Rád bízza, Jézus, a kicsinyeket, És ahol őket, gyermekek barátja, Hű szeretettel véded, vezeted. - 4. Mily boldog ház, amelynek szorgos népe Téged a munka közben sem feled, Mert neked végzi, egy hő vágytól égve, Hogy teljesítse szent tetszésedet. - 5. Mily boldog ház, hol te törlöd a könnyet, Megsebzett szívek áldott orvosa. Mily boldog ház, hol víg napok ha jönnek, Téged akkor sem felednek soha.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim! Áldjuk az Urat, és adjunk hálát neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek és hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6