2011-02-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangél
ikus Egyházközségben 2011. február 27.-én, Hatvanad vasárnap istentiszteletén, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német) - Liturgia: 4

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre! Miért rejted el orcádat, miért feledkeztél meg nyomorúságunkról és ínségünkről? Szóbeszéd tárgyává lettünk a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Urunk, siess segítségünkre, válts meg minket irgalmadból!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre!

Liturgia: Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőült szent Fiának A Szentlélekkel egységben, A földön és a mennyekben!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, nézzünk életünkre, és vigyük oda bűneinket Isten elé, kérjük az ő irgalmát: Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, bűnöm miatt megrokkant az erőm. Olyan lettem,mint egy kallódó tárgy, de én bízom Benned, Uram, vallom Te vagy Istenem. Kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Látod, Isten, életünket. Tudod erőtlenségünket. Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk te kegyelmed

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett. Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten! Megtérésre hívod népedet. Kérünk, tedd hallóvá a fülünket, nyisd meg szívünket igéd befogadására, nehogy ítéletünkre forduljon az, amit megmentésünkre tettél az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten igéje szól most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Hatvanad vasárnapjának a levélbeli igéje Pál apostol 2. Korinthusi levelének 12. fejezetéből szól. Az első 9 verset olvasom:

Így ír Pál apostol:

Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő azt mondta nekem: ”Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Krisztus Urunk evangéliuma pedig a Lukács írása szerinti evangélium 8. fejezetéből, a 4. verstől kezdve így szól hozzánk:

Amikor nagy sokaság jött össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak Jézushoz, ő ezt mondta nekik példázatban: „Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.” Majd emelt hangon hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Ő ezt mondta: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látják, ne lássák, és akik hallják, ne értsék. A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem engedik, hogy gyökeret verjen bennük: ezek hisznek egy ideig, a megpróbáltatás idején pedig elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de amikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt bennük, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen

Ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680)

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérem! Félsz? Indulatos vagy? Bántottak, vagy öröm ért? Üres a jövőd? Kiszakad a szíved a boldogságtól vagy elszorul a bánattól? - Valahogyan ilyenkor fel kellene tudnunk emelnünk a lelkünket. Valahogy ilyenkor oda kellene tudni állni lélekben az Isten elé. Valahogy amikor majd kicsordul bennünk az élet jó vagy nehéz kanyarjai miatt érzett bánat vagy öröm, valahogy oda kéne tudni vinni az Isten elé ezeket a dolgokat, mert mégiscsak ott van a helyük. Valahogy meg kéne tudni Őt szólítani, valahogy hallgatni kéne tudni, hallani Őt igazán, valahogy kezet szorítani Vele, mert ez illik valahogy ahhoz a helyzethez, hogy valami van bennük. Hogyan lehet ez?

Isten erre adta segítségül, igéül a Zsoltárokat. A Zsoltárokat olvasva, énekelve, dúdolva, mormolva, imádkozva élt, dolgozott, szenvedett vagy ünnepelt, vagy halt meg sok-sok tanúja Istennek. Hogy fel tudjunk emelkedni, hogy oda tudjunk állni az Isten elé, ahhoz bonyolult lelki tréningek és meditációs praktikák helyett teljesen elegendő megérezni a Zsoltároknak a lelkületét. Belemerülni abba, ami gondolat, érzés, életlátás, tapasztalat rejlik ezekben a Bibliában foglalt imádságokban. Ezzel, ezt átvéve, megtanulva aztán magától fölemelkedik és megnyílik a szívünk.

Most, ezen a Hatvanad vasárnapi istentiszteleten hallgassuk a 95. Zsoltárt, gondolkodjunk együtt vele. Így szól hozzánk ez a zsoltár:

Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.

Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk.

Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint Meribánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Serkenj fel, Uram! Ébredj! - mondja a mai istentisztelet elején a zsoltár. Hasonlóan a mi népünk zsoltárához: Isten! Áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel. Nos, mindkét fohász: Izráelé: Serkenj fel, Uram! Ébredj! - meg a magyaroké: Isten! Áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel - mindkét fohász meghallgatásra talált, megtörtént.

Isten ugyanis jókedvű. Tessék elhinni, hogy Isten jókedvű. Ugyanis már jó ideje nem bosszankodik miattunk. Egy csöppet sem. Nem bosszankodik úgy miattunk, mint Meribánál tette. Ott - hát ha Ő egyszer azt mondja, hogy „bosszankodtam”, nyilván bosszankodott, tette is - negyven évig nyúzta, kergette, hajtotta a pusztában a népét. Az engedetlen szívű népet. Ott bosszankodott miattuk, mert odaállt az ember, az Isten népe, és azt mondta: „Hol van a víz? Ha van, adjon nekünk vizet! Itt csak sziklák vannak, víz nincs!” - Bosszankodott az Isten, - de már jóban van. Azon gyötrődik, hogy hogyan szólítson meg? Milyen nyelven? Milyen ajándékokkal, ígéretekkel vonjon magához? Már nem kínlódik az Isten velünk, hogy milyen módon emeljen fel? - Nem kínlódik, hogy valahogy felemelje a mi gondolatainkat az ő gondolataihoz, a mi útjainkat az ő útjaihoz, amelyek, mint az ég, magasan, a mieink fölött vannak. Már az Isten jókedvű. Nem gyötrődik miattunk.

Az Isten bőséges. Pazarlóan nagyvonalú. Most már nem vár az Isten arra, hogy, mint Meribánál Mózes, bottal üssük a sziklákat, amelyek az utunkban állnak, hogy víz legyen belőlük. Nem. Az Isten jókedvű és bőséges marad. Maga adja, árasztja a magot, a vizet, az „élő vizet” mindannyiunk üdvösségére. Maga adja és árasztja, szórja, hirdeti a magot, az „élő vizet” bőséggel.

Az Isten jókedvű és bőséges. Nem várja már, mint egykor, hogy eszünkbe véssük, és felidézzük nagy tetteit, teremtő szavát, óvó kezét, éltető ajándékait. Egyszerűen csak kimegy, és szórja a magot. Úgy, mint aki oda se figyel. Egyszerűen csak szól mindenkihez. Mindenkihez, nincs kivétel! Nincs olyan száraz-szívű ember, akihez az Isten nem szól. Nincs olyan elvetemült gonosz, akit az Isten nem szólít. Egyszerűen kimegy, és szórja a magot - jókedvvel, bőséggel. Odamegy hozzánk, mindegyikünk életén végiggyalogol, és szól. Aszfalti útszél-emberhez csakúgy szól az igéjével, mint töppedt-lelkű szőrszálhasogatóhoz. Sekélyes-lelkűekhez és mélyen-látókhoz és érző szívűekhez. - Meggyőződésem az, hogy soha nem a magunk tetteiről vagy tennivalóinkról kell szólnunk, hanem mindig Isten tetteiről.

Most azonban azt mondja a Zsoltár, a 95.-ik, meg az evangélium a magvető példázatában, hogy az nem kérdés, hogy az Isten tette-e értünk valamit? Ő jókedvvel, bőséggel mindent nekünk adott. A kérdés csupán annyi, hogy az életünk szikláiban, amelyek elénk kerülnek, a sziklákban az akadályt látjuk-e? Azt az akadályt, amit - az akadályról is lehet így gondolkodni - ki tudja hogyan, és ki fogja megoldani? Így lehet gondolkodni egy akadályról, ami útban van.

Így látjuk-e a sziklákat - vagy inkább Krisztust, a mi kősziklánkat látjuk? Aki, mint Magvető a mag miatt van! Vagy mint a pál-apostolokat bosszantó a tövisekben. Vagy mint a népét kipróbáló Isten szikláival és pusztaságaival. Velünk. Méghozzá, tudja, hogy hová. Nemcsak úgy, hanem Általa eltervezett, elkészített, nekünk berendezett cél felé. A Vele való nagy asztal-közösség felé.

Ezért meri ez a 95. Zsoltár, merészeli nem Istent megszólítani: Serkenj fel, Uram! Ébredj! - hanem megtanulva az Isten új lelkületét - hogy Ő jókedvű és bőséges - ezúttal minket szólít meg:

Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

Imádkozzunk:

Tarts meg, Urunk, népedben, Egyházadban. Tarts meg igéd közösségében. Tarts meg a Téged szerető, megértő, Neked engedelmesek körében. Hiszen Te mindent megtettél már. Mi kellene még? Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el, Testvéreim, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük oda, Isten elé az életünket. Forduljunk Hozzá imádságban:

Szerető Atyánk, mindenható Istenünk! Hálát adunk Neked mindazért, amivel körülveszel. Igédért, Krisztusunkért, aki által helyet készítettél nekünk országodban, célt adtál az életünknek, tartalmat az útjainknak, örömeinknek és megpróbáltatásainknak. Hálát adunk Neked minden ajándékodért, amellyel felemelsz, Magadhoz vonsz bennünket. Hálát adunk Neked türelmedért, végtelen szeretetedért, amellyel elhordozol, megtartasz, megszólítasz bennünket, mindannyiunkat. Könyörgünk Hozzád, hogy áldd meg igéd magvát bennünk. Add, hogy Neked való örömöt, Benned való bizalmat, Általad kapott békességet teremjen az életünkben. Életet teremjen, amelyet Krisztusunk szerzett nekünk a kereszten. Kérünk Téged, áldd meg szavadat köztünk, néped között szerte a világon. Áldd meg igédet, hogy a szívünkbe hatoljon, megszólítson minket, megváltoztasson, felemeljen és boldoggá tegyen bennünket. Kérünk Téged, áldd meg igédet bennünk, hogy a betegségeinkben erőként szóljon; a bánatainkban, bizalmatlanságunkban, félelmeinkben útmutatásként szóljon; a halálunkban a Te kinyújtott kezed legyen. Hozzád fordulunk szeretteinkért: áldd meg igédet az életükben, add Krisztus világosságát, bölcsességét mindannyiunknak, hogy megálljunk az életünk buktatóiban, Téged lássunk meg az életünk útjain igédben, jelenlétedben és szereteted jeleként. Könyörgünk Hozzád azokért, akik most nincsenek itt betegségük miatt, munkájuk miatt, megpróbáltatásaik miatt. Könyörgünk Hozzád szeretteinkért, mindazokért, akik most nincsenek itt, mert nem hallják igédet. Fordítsd a szívüket Magad felé mindaddig, amíg lehet. Könyörgünk Hozzád betegeinkért és azokért, akik gondozzák őket. Őrizd meg Piroska nénit, hogy megálljon a hitben, megtartsa igéd őt a Benned való bizalomban. Hozzád fordulunk mindazokért, akik aggodalommal tekintenek a jövőbe. Áldd meg Lelkeddel őket és mindannyiunkat, hogy reménységünket Jézus Krisztusba vessük, aki a mi életünk, váltságunk. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz.1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5