2011-02-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe utáni 5. vasárnap istentiszteletén, 2011. február 6.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 90 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nem kívánja az Úr a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen! Mily nagyok alkotásaid, Uram, csodálatosak terveid. Az oktalanok nem ismerik fel, a balgák nem értik meg. Ha sokasodnak is ellenségeid, mint a fű, végül mind elenyésznek. Az igaz pedig virul, mint a pálma, magasra nő, mint a cédrus a Libanonon.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nem kívánja az Úr a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe most előtt nézzünk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg magunkat, életünket, lelkiismeretünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úristen:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenhez, kérjük az ő irgalmát, vigyük oda elé a bűnünket:

Uram! Hozzád emelkedem lélekben. Utaidat ismertesd meg velem. Taníts meg ösvényeidre. Gondolj irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva léteznek. Kegyelmesen gondolj rám, mert Te jóságos vagy, Uram. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, közöttünk lakott, akinek láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Örökkévaló, irgalmas Isten! Te veted szívünkbe Igédnek a magvát. Gyökereztesd meg, növeld bennünk. Jézus Krisztusért kérnünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Vízkereszt ünnepe utáni 5. vasárnap van. Istennek az Ószövetségben megírt igéje a mai napon Ézsaiás próféta könyvének a 40. fejezetéből szól a 12. verstől kezdődően:

Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemet számítanak. A Libanon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz.

A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog.

Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrát. Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát.

Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent.

Jézus Urunk pedig a mai evangéliumi igében egy példázatot mond. Máté evangéliuma 13. fejezetében a 24. verstől a 31. versig:

Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek ország ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor zöld vetés szárba szökött és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 287 (Szász Károly 1829-1905)

1. Te örök evangéliom, Te magas égi hatalom, Kire erőd fuvalma száll, A vészben rendületlen áll. - 2. Te örök evangéliom! Kit szenvedések terhe nyom, Te azt megint fölemeled, És diadalra vezeted. - 3. Te örök evangéliom, Te tiszta fehér liliom, Te hirdetsz bűnbocsánatot, Szívemet te vigasztalod. - 4. Te örök evangéliom, Te légy vezérem utamon! Én ismerem hatalmadat, Áldott legyen minden szavad!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a levélbeli igéjét olvasom most. Pál apostolnak a Thesszalonikába írt 1. leveléből a 2. fejezetéből szól hozzánk a 9.-től a 13. versig:

Így ír az apostol:

Emlékeztek, testvéreim, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az atya, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.

Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.

Urunk, szentelj meg igéddel. A Te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Itt Tatabányán a gyülekezetünk - talán külön-külön mindannyian is, de mindenképpen ez a közösség - nehéz helyzetben van. Nehéz anyagi és lelki körülmények között él itt, ebben a városban, ebben az országban, ezen a Földön. Hogyan segítsünk ezeken a nehézségeken?

Meglehet próbálni többféle megoldást. Ha Isten éltet minket, nemsokára összeül a gyülekezet Presbitériuma, és megvitatjuk, megvizsgáljuk, imádsággal megtervezzük, hogy hogyan vezessük gyülekezetünk életét, milyen terveink lehetnek a következő esztendőre vonatkozóan. Ha Isten segít és megáld, akkor még templomépítésre is sor kerülhet a következő évek vagy évtizedek folyamán. Mindez nagy felelősség és nagy nehézség. Nagy kihívás és nagy áldás rajtunk. Milyen módon oldhatjuk meg, és milyen módon kamatoztathatjuk ezeket a lehetőségeket? Milyen módon segíthetünk a nehézségeinken, és élhetjük túl a megpróbáltatásokat?

Az egyik megoldást egy - talán többek által ismert - keresztyén anekdota hordozza. Istentisztelet közben, amikor itt vagyunk az istentiszteleten, akkor beront néhány fegyveres a templomba, ide közénk. A mennyezetbe eresztenek egy sorozatot a fegyvereikből, majd így fordulnak a kedves testvérekhez, - nem hozzám, itt a szószéken, csak a padokban ülő testvérekhez -, hogy: „aki Krisztusért kér egy golyót a fejébe, az maradjon a helyén, a többi meg menjen ki!” - No, rajta! A legtöbben fölpattannak és kiszaladnak a templomból. Néhányan itt maradnak. Akkor a fegyveresek így fordulnak a lelkészhez: „No, tiszteletes! További jó munkát kívánunk. Megszabadítottunk téged a képmutatóktól, most már végezheted a munkádat.”

Ez az egyik megoldás. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy az erő megoldása. Persze nem az emberi erőről van szó elsősorban. Egyszerűen arról hogy megtisztítjuk a közösségünket. Ennek az igyekezetéről és erejéről van szó.

Jézus a példázatában, amelyet a gazdáról és a szolgáiról mond, meg a veteményről, ebben a példázatban ezekhez a fegyveresekhez hasonló mozgás is szerepel. Erőtől, emberi erőtől buzgó szolgák gondolják: „Baj történt. Meghibásodott az Isten munkája! Nosza, Urunk! Akarod-e, hogy helyrehozzuk? Akarod-e, hogy megtisztítsuk a vetést a konkolytól?” - Nagyon megijedtek ezek a szolgák. Nagyon csodálkoznak, rémültek és nagyon tettre készek.

Nem így akarta az Úr. Ő szóra is alig méltatja a Sátánnak minden igyekezetét és erőfeszítését. Tudja, a Sátán is csak teremtmény, és Ézsaiástól már a gazda is megtanulta, hogy minden teremtmény csak egy porszem. Ezért Ő alig veszteget szót a dologra: „Tudom, ez az ellenség. Így van. Tenni, kiszaggatni a konkolyt? Nem, nem. Hagyjátok csak, hadd nőjön. Majd amikor az én munkám következik, az aratás, majd megteszem, amit kell”. - Ezzel le is zárja.

Thesszalonika gyülekezetében munkálkodik az Isten ereje. Miért? Hogyan? Úgy, hogy az apostolok által hirdetett ige

ezeknek az embereknek a számára az Isten igéje. Úgy fogadják. Úgy fogadták, mint értéket, mint kincset. Úgy fogadták, mint ami valami jót hozhat a számukra. Úgy fogadták, mint ami több is lehet, mint emberi szó.

Van egy másik lehetőség. Ezt is egy viccel próbálom illusztrálni. Ez Anthony de Mello vicce. Egy asszony a bankban megkért egy alkalmazottat, hogy váltson be neki egy csekket. Az alkalmazott az ügyviteli eljárások alapján kérte az asszonytól a személyi igazolványát. Az asszony először levegőért kapkodott a meglepetéstől, majd végül, nagy nehezen kinyögte: „Te, Jonathán! Én vagyok, az anyád!” - Ez egy vicces eset lehetne, ha az Isten igéjét és az Isten tetteit olyan tekintéllyel és olyan erővel fogadnánk és látnánk, ahogyan az ember az anyukáját fogadja, még akkor is, ha a banki ablak mögött ül. Mert a dologban nem az a vicces, hogy a Jonathán banktisztviselő anyukája kivételezett helyzetben kellene, hogy legyen, hanem azért vicces, mert az a tény, hogy ő az anyukája százszorta erősebb igazolás, mint bármilyen, emberi hatóságok által készített igazolvány. - Ez a dolog lényege!

Az Isten igéjét fogadjuk úgy, mint az Isten Igéjét! Isten igéjének az ereje ugyanis nem bennem van, még csak nem is a betűkben, amelyeket elolvasunk innen, a Bibliából, Isten igéje nem a mi életünk hitelességében és értékeiben van, nem a mi erényeinkben van, és nem azokban a lehetőségekben van, amelyeket el kívánunk érni itt a gyülekezetben. Isten igéjének az ereje nem is abban van, amit követel tőlünk, hogy mit tegyünk, és hogyan éljünk. Hanem abban, amit Ő tesz velünk. Isten igéjének az ereje nem abban van, ami emberi értéket közvetít nekünk, hanem abban, ami értéket Krisztus révén ad. Isten igéjének az ereje nem abban van, amit a világ vár elérni tőle, hogy az Egyház közössége értékközvetítő legyen a társadalom javára, hanem abban van az Isten igéjének az ereje, amit megtett értünk, hogy üdvözítette a bűnös embert.

A thesszalonikai testvérek bizonyára emlékeztek Pál és munkatársai életére és szolgálatára. Bizonyára emlékeztek arra a testvéri hangra és közösségre, amelyet az ő munkájuk ott jelentett. Bizonyára tanúsítani tudták, ahogy az apostol írja nekik, hogy hogyan fáradozott ott közöttük, hogy intette és biztatta őket. Bizonyára tudják és emlékeznek arra, hogy - mint apa a gyermekeit - egyenként intette, figyelmeztette, bátorította és tanította őket. És bizonyára hálát is adtak ezek a testvérek, nem ezeknek az embereknek a munkájáért, hanem azért, hogy az Isten őket arra méltatta, hogy szóljon hozzájuk teremtő, megváltó és megszentelő Igéjében.

Most forduljunk Istenhez, és vigyük elé a mi dolgainkat!

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Mi sok mindentől félünk, sok minden hoz lázba bennünket, sok minden tervünk van, amelyet szeretnénk a Te segítségeddel elérni. Urunk, tudjuk, hogy Neked egyetlen terved és számtalan eszközöd van. Terved, amelyet véghezviszel, hogy mi megismerjük szeretetedet, a Jézus Krisztust, és általa életünk legyen. Eszközeid, melyek által ezt véghezviszed, szereteted számtalan ajándéka, bölcsességed és tanító-gyógyító szavad. Add nekünk napról-napra ezt az igét, hogy megerősödjünk általa, hogy napról-napra megbizonyosodjunk hatalmadról, tervedről és szeretetedről. Add nekünk napról-napra ezt az igét, hogy életünk számára gyümölcsöt teremjen. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten erejében való bizonyságtételként mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 373 (Petrőczi Kata Szidónia 1662-1708) - Liturgia: 12

1. Ó, hogy adhassak hálákat Néked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem! - 2. Nem nézted bűnös voltomat, Mert megszántál engemet. Kinyújtottad kezedet. Eljöttél segítségemre, Meghallgattad kérésem, Jézus, én reménységem! - 3. A te gyógyító szent kezed Orvosolta fájdalmam, Amikor elbágyadtam, Mikor kínok sokasága Földre sújtott már engem: Jézus, én reménységem! - 4. Nem adtál át a halálnak, Életben megtartottál. Erőddel megáldottál. Letörölted könnyeimet, Megvigasztaltál engem, Jézus, én reménységem! - 5. Támaszom, ne hagyj el, kérlek, Légy ezután is velem, Légy életem, mindenem! Szívem csak téged óhajtson, Én Uram, üdvösségem, Jézus, én reménységem!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és örök Istenünk a Jézus Krisztus által, aki meglátogatott bennünket, mint felkelő fény a magasságból, és életet hozott az embernek. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy áldj meg miket, és őrizz meg minket szentjeid közösségében. Téged dicsérünk angyalokkal, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt, boldogan áldva és zengve neked éneket. Ámen

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Kérünk hát most, tedd igédet számunkra életté. Küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg Ő el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Tedd számunkra életté Krisztusunkat. Tedd kenyérré szavadat, tedd áldássá és örömmé ajándékaidat. Őrizz meg minket a Krisztus-hitben. Teremts békességet bennünk, a Te békédet. Őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Emlékezz meg minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Vezess bennünket úgy, hogy neved dicsősége ragyogjon a szívünkben, megőrizzen kísértéseinkben, és mellénk álljon a Te ítéleted napján. Jézus Krisztusért kérünk, imádunk és dicsérünk Téged. Az Ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 462 (Marschalkó Gyula sz. 1921)

1. Jó Atyánk, te minket nézel, Vizsgálsz várón, csöndesen: Testvér szívvel, testvér kézzel Szolgálunk-e szüntelen? Terem-e a hűség, hála Jó gyümölcsöt, ízeset; Hajt-e hasznot éltünk fája Embereknek és neked? - 2. Ne ítélj el, Atyánk, kérünk, Terméketlen voltunkért! Egyszülötted, Jézus értünk A keresztfán ontott vért. Terméketlen életfánkat Őérette kíméld meg! Hisz ő ma is értünk fárad, Hogy gyümölcsözzünk neked. - 3. Szentlelkednek erejével Hadd lehessünk teljesek! Szolgálatra mindig készen Töltsön el a szeretet! Örömünk és békességünk Másokat is üdítsen! Könyörülj meg rajtunk, kérünk, Mindenható Úristen!

2. ének: 463 (Dóka Zoltán sz. 1929)

1. Áldlak, irgalmas Isten, Hogy te őriztél híven, Szentkezed óvott, áldott, Rám szüntelen vigyázott. - 2. Bár én sokszor vétettem, Méltatlan szolgád lettem: Sok rosszat elkövettem, Mit vártál, azt nem tettem. - 3. Mégis irgalmas voltál, És hozzám lehajoltál: Szent Fiad jött a földre, Vétkemet eltörölte. - 4. Ó, segíts újjá lenni, Ne terheljen már semmi! Igaz ösvényen járjak, Üdvöt csak tőled várjak! - 5. Akik közé küldöttél, Kikkel testvérré tettél, Nekik híven szolgáljak, Jutalmat mégse várjak! - 6. Jutalmam már megadtad: Szívem magadhoz vontad. Te tartasz meg a hitben, Szentlelked örömében. - 7. Hát hogyne dicsérnélek, Atya, Fiú, Szentlélek, Csodálatos nagy Isten! Áldlak örökké. Ámen.

3. ének: 465 (Lukács evang. 2.14. Ősi liturgikus ének [Gloria in excelsis]. Tranoscius énekeskönyv 1636, szlovák - Cseh testvérek 1566)

1. Béke legyen a nap alatt, Emberek közt jóakarat; Szerezz köztünk békét, Urunk, Melyért buzgón imádkozunk! - 2. Téged imád a te néped, Neked zeng e hálaének, Mindenható Atya Isten, Ki lakozol a mennyekben. - 3. Ó, irgalmazz, Jézus, nékünk, Aki megtartottad éltünk, bűnünk terhét ki levetted, Üdvösségünk megszerezted! - 4. Jézus Krisztus, Isten fia, Hozzád száll e hálaima, Ki Atyádnak ülsz a jobbján Eget, földet kormányozván. - 5. Te is békét szerezz nékünk, Szentlélek, áldott Istenünk, Hívek világosítója, Igazságban megtartója! - 6. Ó szentséges Szentháromság, Tőled ered minden jóság! Te vagy szívünk menedéke, Legyen mind e földön béke!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, és mondjunk köszönetet neki. Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, áldunk Téged, hogy örömöt, békességet és életet ajándékoztál nekünk igédben, Krisztus Urunk testének-vérének közösségében. Kérünk, őrizz meg bennünket ebben, a Veled való közösségben életünkön át. Tarts meg az erős hitben, a Tőled való szeretetben, a Benned való bizalomban, a Veled való szüntelen kapcsolatban. Jézus Krisztusért kérünk az Ő szeretetében bízva. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5