2011-01-30

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2011. január 30.-án, Vízkereszt ünnepe utáni 4. vasárnap istentiszteletén, Schermann Gáb
or lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 62 (Hengstenberg Károly 1880-18034, német) - Liturgia: 2

1. Örök napom, Én Istenem, te vagy, Ragyogj felém! Nem csüggedek, Ó csak te el ne hagyj A bánat éjjelén! Örömömet megédesíted, Háborgó szívem lecsendesíted, Örök napom. - 2. Üdvöm az Úr! Lelkem mit aggódnál? Ne félj, el nem feled. Jó Atyaként Híven melletted áll, S szól: Én vagyok veled! Vénségemig hordoz szent karja. Tőlem a jót meg nem tagadja. Üdvöm az Úr! - 3. Hatalmas ő! Szózata zeng: Legyen! Parancsol, s előáll. Reményt se lát Az én gyarló szemem, S ő száz eszközt talál. Hol gyenge ember mit sem tehet, Megment, megáldja életemet, Hatalmas ő! - 4. Ő kormányoz! Jövendőkön átlát, Világoknak Atyja. A csillagok S az idők forgását Bölcsen igazgatja. Úgy lesz minden, mint ő akarja, Szent cél felé visz erős karja. Ő kormányoz! - 5. Boldog vagyok, Hogy én őt zenghetem, Hálát adok neki. Áldom nevét, S míg tart lélegzetem, Jóságát hirdeti. Itt földi por szülötteivel, Ott választottak seregével Dicsérem őt.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

A hatalmas vizek zúgásánál, a tenger morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban! Az Úr igéje alkotta az eget, szája leheletével teremtette egész seregét. Félje az Urat az egész földkerekség, félelme töltse el a világ minden népét. Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. A hatalmas vizek zúgásánál, a tenger morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban!

Liturgia: Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé bűnünket és kérjük az ő irgalmát: Uram, ne fedj meg haragodban, hanem kegyelmezz, mert elcsüggedtem, és gyógyíts meg, mert reszketnek a tagjaim, reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Uram Jézus, én imádságomra, Hajolj hozzám én kiáltásomra; Kérésemet kegyelmesen fogadd, Ne tekintsed méltatlan voltomat.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, akiben az ige testté lett, közöttünk lakott, akinek láttuk dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége.

http://www.wimp.com/amazingsights/

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, Te parancsolsz a viharnak, és Te teremtesz nyugalmat. Oszlasd el bennünk a kétséget és aggodalmat. Erősíts bennünket a hit bátorságában. Jézus Krisztus által kérünk, aki minden viharban velünk van. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Istenünk szava Vízkereszt ünnepe utáni 4. vasárnapon az Ószövetség lapjairól, Ézsaiás próféta könyvéből, az 51. fejezetből szól hozzánk a 9. - 16. versekben:

Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet! Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak! Így fognak visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek URa a nevem! Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy!

És így szól hozzánk az evangélium mai napra rendelt igéje, Máté evangéliuma 8. fejezetéből a 23. verstől kezdve:

Amikor Jézus beszállt a hajóba, követték őt tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 374 (Schröder János Henrik 1667-1699, német - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Ó, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! Nézd, jön az éjszaka, nő a setét. Felvonul ellenem, bármerre térek, Rám hozza félelmes, zord seregét. Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem, Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. - 2. Ó, segíts győzni, hogy őrt álljak ébren, Hisz te, a nagy őriző, nem alszol el! Támogasd halk imám most is az égben! Ígérted, szószólóm, védőm leszel. Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! - 3. Ó, segíts győzni, ha szétfoszlik minden, Csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen, Megriadt őz lehet ily hangtalan. Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! - 4. Ó, segíts győzni, míg elnyerem nálad Egykor a győzelem drága jelét, S új, örök énekem majd zengve árad, Új nyelven, ujjongva száll tefeléd! Hős karod akkor én vég nélkül zengem: Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem! Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Az Isten mai vasárnapra rendelt levélbeli igéje Pál apostol Kolosséba irt leveléből szól az 1. fejezet 15. versétől kezdődően:

Így ír Pál apostol Jézus Krisztusról:

Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmények között. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a látható és a láthatatlan, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvéreim! Vajon a világ, amit Isten teremtett, szép vagy félelmetes? Azt hiszem, hogy - ha néha nem rezdül meg alattunk a föld - akkor innen, a mi „betonfotelünkből” nézve a nagy világot, azt mondhatnánk, hogy hát innen nézve zavartalanul szép. Hogyha odamegyünk, ahol félelmetes - akkor ott félelmetes. Ha odamegyünk, ahol zúg, ahol vihar van, ahol magas vagy mély, ahol megrendül vagy megcsúszik - ott félelmetes. De innen nézve általában szépnek tartjuk. Azonban - persze még mindig innen, a „betonfotelemből” szólok, de azt hiszem, hogy - annak, aki a világunknak a félelmetes részeire megy vagy ott van, oda vágyik, azt járja, abban gyönyörködik és azt fényképezi - mondjuk -, annak ez az élete és ez a szenvedélye. És ezért neki ott sem félelmetes. Sőt - azt is megmerem kockáztatni -, hogy annak, aki a világ izzó szakadékai fölé repül, és ebben leli a gyönyörűségét, annak akkor sem félelmetes, ha odavész, mert neki ez az életútja. Neki ebben van az élete.

A vihar - szó szerint vagy átvitt értelemben, időjárásilag vagy földrengésileg, mindegy, hogyan nézzük - a vihar félelmetes annak, aki valahová, máshová vágyik a viharból, mert mások a céljai, a szempontjai, és ebben a vihar őt véglegesen és végzetesen megakadályozni látszik.

Lehet, hogy Jézus alszik a viharban. Lehet. - Lehet, hogy Jézus alszik a földrengésben. Lehet, hogy Jézus alszik a betegségben. Lehet, hogy Jézus alszik a szenvedések közepette. Lehet. - Csakhogy Jézus még így is százszor jobban ott van ezekben, mint bármelyikünk.

Miért alszik? Azért alszik, mert amikor Ő megszületett erre a földre, akkor - így mondják - az övébe jött, a sajátjába. Övé a világ minden viharával együtt. Nem úgy az Övé, mint ahogy a miénk egy engedetlen, hitehagyott, elszakadt, szüleitől elszakadó gyermek, akire már semmi befolyásunk nincs, - hanem úgy, mint ami az Ő kezében van, Ő formálta és Ő formálja. Szóval övé a világ, a vihar is. Jézusé.

A vihar és a földrengés ugyanis béke. Miért? Azért béke a vihar és a földrengés: a föld és a Teremtés békéje, - mert a föld, a rend, a tenger, ha tajtékzik, olyankor nem haragszik Isten. Egyszerűen csak teszi a dolgát. Őneki ez a dolga. A földnek, hogy rengjen, a víznek, hogy hullámozzon. Ezzel ő nem békétlenkedik, csak éli az életét. Ahogy mi is, ha békében tesszük a dolgunkat. Mi, emberek, ha tajtékzunk és leüvöltjük egymást, - akkor nem békében vagyunk. Olyankor haragszunk az Istenre. Azzal bennünk nincs béke. Nem a dolgunkat tesszük. Mi békítésre szorulunk.

Jézus, ebből következően, a viharban nem fél. Aluszik. Mert senki nem zaklathatja. Senki és semmi nem veszekedett vele. Senkinek és semminek semmi baja nem volt Vele. Problémája a tanítványoknak lett, ezért ők fölébresztik. Mert mi békítésre szorulunk. Jézus a viharban aludt békességgel. De ránk való tekintettel, emberre való tekintettel, eljött erre a földre értünk, mert bennünk nincs béke. És hogy lássuk az Ő dicsőségét, lássuk azt, hogy Ő a gazda, - ezért lecsendesítette a vihart ott, akkor azon a tengeren, csak azért, hogy az számunkra valami félelmetes dolog, és ezzel tudta valamiféleképpen illusztrálni, hogy Ő a Gazda. A viharban is. A tengernek a viharában is, meg a mi életünk viharában is.

Érdekes dolgokat mond, talál néha Pál apostol Jézusról. Ugye, ha egy szabómester a saját gyermekének varr egy ruhát, - talán előfordul ilyen -, akkor annak a ruhának megvan az a különleges értéke, hogy abban minden öltés személyre szabott, szívből jön, és annak a gyermeknek szól. - Vagy van a televízióban néha olyan show-műsor, hogy rászoruló családoknak lerombolják a házát, és egy hét alatt újat építenek nekik. Ott, ezekben az új házakban, minden vonás a tervben, minden szín, amit a szobákra felfestenek, minden szempont, ami szerint kialakítják azt a lakást, - azt kifejezetten arra tervezik, annak a családnak. Figyelembe veszik, hogy ők milyenek, milyen a sorsuk, milyen a lelkiviláguk. Megismerkednek velük, bemutatják őket, igyekeznek részletesen az életükre fényt vetni, és ez alapján próbálnak nekik lakóhelyet építeni.

Eképpen van az valahogy, hogy a világ, amit az Isten teremtett nem a véletlen műve, és még csak nem is, úgy általában irántunk való szeretetében és féltő gondoskodásában alakította ki az Isten, hanem Krisztus által, rá való tekintettel.

Mit jelent ez? - Valaki a múltkor megkérdezte, hogy mit szól a hívő ember ahhoz, hogy ez a világ tele van veszélyekkel. Nem egyszerűen az ember miatt, meg nem az ember romboló hatása miatt, hanem úgy alakult eredetileg, teremtésénél fogva veszélyes a világ. Olyan helyek, erők, hatások vannak a világban, amelyek ránk nézve veszélyesek.

Én úgy érzem, hogy Pál apostol szava igyekszik erre választ adni. Nem úgy, hogy biztonságunkra, testi biztonságunkra készült a világ. Számtalan csodával vett körül minket az Isten, amikor megálmodta ezt a világot, hogy minden passzoljon, hogy nekünk az életünk jó legyen. De nyilván nem ez az egyetlen szempont, mert akkor nem teremtett volna tüzeket, szakadékokat, olyan helyeket és erőket, amelyek a vesztünket is okozhatják. Igen.

Milyen világot teremtett az Isten? Milyen világot teremtett: hogy itt meg lehet halni; el lehet égni; el lehet tévedni és szomjan lehet halni? Milyen világot teremtett az Isten? Milyen világot teremtett, hogy pórul járhatunk akár jó vagyunk, akár rosszak? - Igenis: milyen világot teremtett az Isten, hogy ebben a világban áldozatul lehet esni a bűn viharában? Saját bűnünkének és a mások bűnének. Milyen világot?

Nos, az apostol válasza az, hogy ez egy Krisztusra nézve teremtett világ. Krisztusra nézve teremtette az Isten, tehát ebben a világban nem lehet gonoszként élni. Nem élhető világ így, mert beleesünk a tűzbe. Ez egy olyan világ, amelyben nem lehet élni pusztán jóként sem, mert könnyen felfalhat a tengeri szörny. Ebben a világban nem lehet élni sem gonoszként, sem jóként, ebben a világban Jézus Krisztussal lehet élni. Sehogyan máshogyan nem élhető ez a világ. Jézus Krisztussal lehet élni ebben a világban. Őáltala láthatom a félelmetest is. Őáltala lett a bűn és a gonoszság is csupán egy félelmetes szakadék, amely fölött szédülök. Ha nem vagyok elég merész és bátor, akkor inkább nem megyek oda föl. De ha szédülök is ennek a szakadéknak a szélén, azért megtartatok, mert Krisztus révén békességem van Istennel. Így élhető ez az élet.

Imádkozzunk:

Urunk, rejts el bennünket a Benned való bizalomban, a Veled való közösségben. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Vigyük most Isten elé életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Jó Atyánk! Nyújtsd ki felénk szeretetedet, kezedet, amelyet Krisztusban megmutattál, nekünk adtál. Nyújtsd felénk, és őrizz meg minket félelmektől, kísértésekben, megpróbáltatásokban, bűnben. Őrizz meg minket, hogy a Te gyermekeidként járjuk végig itt az utunkat, hogy a Te gyermekeidként tegyük, amit ránk bízol, amire elhívsz minket. A Te gyermekeidként éljük át mindazt, ami adatik nekünk itt. A Te gyermekeidként menjünk el innen, akkor és úgy, ahogy adódik, ahogy Te gondolod, megengeded. Hiszen akkor Nálad van helyünk. Te helyet készítettél, teremtettél nekünk annak idején országodban, és odaviszel bennünket kinyújtott kézzel és erős karral. Áldott légy, és tarts meg minket a Benned való hitben. Rád bízzuk szeretteinket, Rád bízzuk azokat, akik távol vannak tőlünk, és csak aggódni tudunk értük. Rád bízzuk útjaikat, döntéseiket, kapcsolataikat. Rád bízzuk azokat a dolgokat, amelyeket ők élnek át, és csak messziről figyeljük, és nem tudunk beleszólni. Rád bízzuk szeretteinket, akik közöttünk laknak. Eléd visszük a dolgaikat, a közös dolgainkat, Te teremts békességet bennünk, mindannyiunkban és közöttünk Teveled. Rád bízzuk közösségeinket, minden gyermekedet szerte a világon. Te adj békességet mindenkinek, aki Rád figyel, hogy csak Benned, a Te szavadban, a Te gyönyörű szeretetedben találja meg az életet és annak értelmét. Jézusért kérünk Téged, hiszen nekünk adtad Őt, mindent vállaltál Benne a mi életünkért. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5