2011-01-23

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2011. január 23.-án, Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap istentiszteletén, Sche
rmann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 282 (Új Zengedező Mennyei Kar 1743) - Liturgia: 1

1. Jézus, mi üdvösségünk, Isten testté lett Igéje, Elhordoztad sok vétkünk, Jóságod jött segítségre, Hogy minket dicsőségedbe, Vígy szentjeid seregébe. - 2. Ó, te kívánatos kincs, Tedd gazdaggá életünket! Nálad drágább javunk nincs, Szentlelked vezessen minket, Hogy igédet hallgathassuk, És hűséggel megtarthassuk. - 3. Bátorító Szentlélek, Gyújts bennünk világosságot, És te adj híveidnek Szívébe szent buzgóságot! Hogy tőled áldást nyerhessünk, Kérünk, kegyelmes Istenünk.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy a szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad! Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, szabadíts meg, mert benned bízom! Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! Hallgasd meg, Uram, imádságomat, és figyelj könyörgésemre! A nyomorúság idején hozzád kiáltok, és te meghallgatsz engem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy a szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad!

Liturgia: Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Isten elé bűnünket és kérjük az ő irgalmát: Uram, Te hűséges vagy azok iránt, akik szeretnek. Mi pedig vétkeztünk, eltértünk parancsolataidtól. Nem hallgattunk szolgáidra, akik a Te nevedben szóltak hozzánk. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell, mert a mi vétkeink miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis, Istenünk, imádságunkat. Ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akiben az ige testté lett, közöttünk lakott, akinek láttuk a dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten! Tekints kegyelmesen gyengeségünkre, és nyújtsd kezedet segítségünkre az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap van ma. Ennek a vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéje a Királyok 2. könyvének az 5. fejezetéből szól hozzánk a következőképpen:

Naamán, az arámok királyának a hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izrael országából egy kisleányt, aki Naamán felségének a szolgálója lett. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. Átadta a levelet is Izráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldök. Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy gyógyítsam meg bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem!

Amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben! Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor megtisztul a tested! Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izrael minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg és megtisztulsz. Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.

Azután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtt, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izraelben.

És az evangélium igéjét hallgassátok meg, Testvéreim, Máté evangéliuma 8. fejezetének az elejéről:

Amikor Jézus lejött a hegyről nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz:” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”

Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.” De a százados ezt felelte rá: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, és ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! - és megteszi.” Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen

Ének: 384 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn)

1. Mily boldog, aki Jézusban, Mint hatalmas barátban És irgalmas Megváltóban Bízik mindenkor bátran! Nincs hívebb barát, Nem hagy el. Nincs senki hozzánk oly közel. Ha öröm ér, ha bánat. - 2. Sem vidám örömünnepen, Sem csendes betegágyon Nem kerül el. Megkönyörül Mindig a hozzá vágyón. Ő gyötrő, fájó gyászban is És menyegzői házban is Belép a hívó szóra. - 3. Hű szíve csupa irgalom És érző, meleg részvét. Ha ínséget lát valahol, Szent szeme szánva néz szét. Ki mennynek, földnek parancsol, A legkisebbhez úgy hajol, Mint édestestvéréhez. - 4. Víg énekszóval áldjuk mind A velünk érzőt, hívet. Ki névre, rangra nem tekint, Csak egyet néz: a szívet; S bár örök, égi fényben él, Mint jóbarát, jön és betér Ahhoz, ki hívja, várja.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Istennek a mai vasárnapra hozzánk szóló levélbeli igéje Pál apostol 1. levelének 3. fejezetéből szól a 10., 11. és 12. versben:

Ezt írja János apostol:

Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszik igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Jézus Urunk azt mondja, hogy felismerhetitek a hamisságot gyümölcseiről. Az öreg János apostol is azt írja: megismerhetők, felismerhetők, megkülönböztethetők Isten gyermekei és az ördög gyermekei. Kérdés: hogyan? Hát erre ad választ.

Mind, akárkinek a gyermekei vagyunk, mind-mind különbözőek vagyunk. Ahányan annyifélék. Ebből következően a dolog, ez a megkülönböztetés nem alakulhat a személyünkön, a tulajdonságainkon, a jegyeinken, a viselkedésünkön. Nem alakulhat azon, hogy jók vagyunk vagy rosszak, hogy milyen életet folytatunk, - hanem valahol, máshol kell keresnünk.

János apostol, ahogy máskor is, ezzel a két szóval teszi meg a különbség lényegét: igazságban élni és szeretetben. Ez az Isten gyermeke. Mit jelent ez? Ki cselekszi az igazságot? Honnan lehet megismerni?

Ady Endrének Valami eltörött című versét olvasom:

Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simul a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó nap parazsára.

Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.

Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
...Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.

Hol van az igazság? Ha nem is tudjuk, hogy mi az igazság, - de mindenki azt keresi. Hogyan találhatunk igazságot? Lesz újjászületés? Várható fejlődés? Javulunk, fölemelkedünk? Életre kel Ábel? Rehabilitálhatjuk Kaint? - Bizony, nagyon bölcsen meglátta a költő, hogy Kainok vagyunk és Ábelek. Egy-kutya. Azért mondom, hogy egy-kutya, mert amikor Évának, Ábel halála és Kain élbujdosása után, fia születik, elnevezi őt Sétnek, így mondja a Biblia. Mert ezt mondta: adott nekem fiút az Isten Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain. Tehát tulajdonképpen, nem mond mást Éva, minthogy mindkét fiamat elvesztettem, de adott egy harmadikat az Isten.

Ábelek vagyunk vagy Kainok? Halottak vagy gyilkosok? - Esetleg lehetünk Izrael királyai is, ha szerencsénk van, bár az se jobb. Olyankor, ha az Isten hatalmat ad nekünk, emberek fölött, és királyok lehetünk, annak az az előnye, hogy olyankor azt várják tőlünk, hogy gyógyítsuk meg a Naamánokat. Ez se élvezetes szerep. Mindenből csak ürügy lett a háborúkra, széthúzásra és a nyomorúságra. Ki tudná meggyógyítani akárhány aranyért a leprást?

Lehetünk Kainok, Ábelek vagy királyok. Eddig az életünk. Ezért van az, amit Kain és Ábel története ír: Kain lehorgasztotta a fejét. Ugyan, mi mást tehetne? Vagy Izrael királya egész hasonlóan cselekedett: megszaggatta a ruháját. - Miért? Ugyanazért. Mert - úgy mond - nincs igazság a Földön, és nincs a hatalmunkban az igazság, nincs nálunk az igazság és nincs reményünk sem az igazságra. És nincs.

Ahogy Pilinszky János írja: „ … valaki mégis színarany".

Kedves Testvéreim! Tudni kell, hogy az ördögnek - ellentétben János apostol fogalmazásával - nincsenek gyermekei. Az ördög ugyanis nem teremtőerő. Az ördögnek csak rabjai vannak. Ő szerezni tud, nem nemzeni. Rabjai vannak az ördögnek. János csak az egyszerűség és a gondolat-párhuzam kedvéért fogalmaz úgy, hogy Isten gyermekei és az ördög gyermekei. Az ördögnek rabjai vannak, a rabok pedig megszabadíthatók.

Ha a rabok megszabadulnak, akkor szabad gyermekek lehetnek, gyermekei az Istennek. Mert van, aki kiszabadítsa őket. Ezért - és csak ezért - szól az Isten a fejét lehorgasztó Kainhoz akképpen: Miért horgasztod le a fejedet? Ha jól cselekszel - vagy ahogy öreg János apostol fogalmazná: ha igazságot cselekszel - emelt fővel járhatsz. - Vagy ezért beszél így Elizeus próféta Izrael királyához, egész hasonlóan: Miért szaggatod meg a ruhádat? Tudd meg, hogy van próféta Izráelben. Van, aki igazságot cselekszik. Igen, van.

Ilyen ember Elizeus ott, benn a házban. Ilyen ember a leprás ott, a hegy aljában. Ilyen ember a százados ott, Kapernaumban. Ők ilyenek. Miért? Mért ők, hárman? Miben hasonlítanak ők egymásra? - Abban, amit tudunk, az nem semmi. Ők igazságot cselekszenek, tehát Isten gyermekei, tehát szabadok. Mert tudják, hogy Isten igazsága Jézus Krisztusban rejlik. Isten igazsága nem olyan igazság, amit Ő elvár tőlünk, hanem olyan igazság, amit megtett értünk, velünk, rajtunk. „Tudd meg, hogy van próféta e világon”. „Ha akar, megtisztíthat”. „Ha szól, meggyógyulok”. Tudom, ez az igazság - és ez a válasz arra a kérdésre, hogy honnan lehet megismerni.

Így - ha tudom.

Imádkozzunk:

Ne engedd felejteni, hogy van Urunk, van Istenünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Vigyük most Isten elé életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Jó Istenünk! Megköszönjük Neked szeretetedet, amellyel igaznak fogadsz el minket Jézus Krisztus által az Ő szeretetéből fakadóan. Megköszönjük Neked igédet, amellyel tudatod velünk, amellyel közénk érkeztél, és kézzel foghatóvá, átélhetővé, gyümölcsözővé teszed számunkra a szeretetedet. Hálát adunk Neked minden ajándékodért, amellyel megőrzöl minket bűnünk szorításában is, kísértéseink közepette is, bajaink, nyomorúságaink között is, halálon túl is. Megköszönjük Neked hatalmadat, amelyet az életünk szolgálatába állítottál. Megköszönjük Neked a közösséget, amelyet teremtesz közöttünk. Hogy sokszínűségünkben összetartasz és egybe terelsz bennünket. Mindannyiunknak a bűnét Krisztus Urunkra tetted. Köszönjük szeretetedet, amellyel lehetőségeket, alkalmakat teremtesz a számunkra, hogy Igédet halljuk, megértsük, befogadjuk. Hozzád fordulunk, Te áldd meg gyülekezeteidet szerte a világon. Te áldd meg azokat, akik szavadat hirdetik. Te áldd meg azokat, akik keresik az igazságot, hogy megragadják, megértsék és átéljék jóságodat. Köszönjük szeretetedet, amellyel minden ember számára üdvösséget hoztál, és kérjük, nyisd meg a szívünket, hogy Igédet befogadjuk és meghalljuk, mindenhol a világon. Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 277 (Stegmann Józsua 1588-1632, német)

1. Légy velünk kegyelmeddel, Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőrébe ne jussunk! - 2. Légy velünk szent igéddel, Jézus, mi Megváltónk, E földi vándor úton Te légy vigasztalónk! - 3. Légy velünk, Világosság, Tündöklő fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el! - 4. Légy velünk áldásoddal, Hatalmas Úristen, Kegyelmedet áraszd ránk Minden ínségünkben! - 5. Légy velünk oltalmaddal, Mi vértünk és pajzsunk, Hogy győzelmet a sátán Ne vehessen rajtunk! - Légy velünk hűségeddel, Megtartó Úristen, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5