2011-01-09

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2011. január 9.-én, Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnap istentiszteletén, Sche
rmann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 186 (Rist János 1607-1667, német) -Liturgia: 1

1. Kelj fel, öltözz fénybe, Földnek kereksége, Nézd, miként ragyog rád Az új csillag fénye! A kegyelmes Isten Nem hagyta elveszni Népét a sötétben. - 2. Vak homályban éltünk, Míg napunk nem fénylett, Istenhez az ember Mindig hűtlenebb lett. Bűnös kívánsága Mind mélyebbre vonta Le a föld porába. - 3. Végre a magasból Jött nagy világosság, Amellyel leszállott Hozzánk a mennyország, És e szebb hajnalra Mint homály, eloszlott A szív aggodalma. - 4. Életünk Világa, Jézusunk, te űzd el A bűn éjszakáját Boldogító hittel, És mint égő fáklya, Szent igéd vessen fényt Az egész világra! - 5. Add, hogy megmaradjunk Mindvégig a hitben, Majdan békességgel Távozhassunk innen, És akkor az égben Megláthassunk téged Örök dicsőségben!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fogadd kedvesen ajkam beszédét és szívem gondolatait, én Uram, kősziklám és Megváltóm! Az egek hirdetik Isten dicsőségét, keze munkájáról tanúskodik a menny. Nappal a nappalnak adja tudtul, éjszaka az éjszakának tesz jelentést. Nem beszéd ez, nem emberi szó, hangot sem hallani, szózatuk mégis betölti a földet, elhat a világ határáig. Dicsőség legyen az Úrnak örökké, gyönyörködjék az Úr alkotásaiban!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Fogadd kedvesen ajkam beszédét és szívem gondolatait, én Uram, kősziklám és Megváltóm!

Liturgia: Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé bűnünket és kérjük irgalmát: Uram, Te voltál a hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy Te. A halandót visszatéríted a porba. Bizony, elmúlunk haragod miatt, ha bűneinket orcád világossága elé állítod. Taníts úgy számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akiben az ige testté lett, itt élt közöttünk, akinek láttuk a dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Minden világosság Istene! Köszönjük, hogy Jézus Krisztus eljött, hogy a világ Világossága, a keresők célja, a tévelygők útmutatója legyen, vízzel megkeresztelve, Lélekkel megáldva, szavaddal elhívva. Add, hogy hallgassunk rá, kövessük Őt, és mindenkor Téged dicsőítsünk. Erre segíts bennünket Lelkeddel. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim, kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak, Vízkereszt utáni 1. vasárnapnak az igéit olvasom. Figyeljétek nyitott szívvel. Az Ószövetségben megírt ige Ézsaiás prófétától szól, a 42. fejezet elejéről:

Így szól az ÚR:

Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön: tanítására várnak a szigetek.

Ezt mondja az ÚR Isten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket! Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak, tudatom veletek.

És így szól az evangélium igéje hozzánk Lukács evangéliuma 2. fejezetéből a 41. verstől kezdve:

Jézus szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ, nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 368 (Rist János 1607-1667, német)

1. Jézus, szent világosságom, Aki szerettél engem, S lettél a bűnből váltságom, Fogadd el dicséretem! Bár a te nagy kegyelmed Arra bírna, hogy téged Teljes szívvel szeretnélek Én, drágán megváltott lélek! - 2. Valami van ellenedre, Irtsd ki mindazt belőlem, Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntőlem; Add, hogy ami ártana, Tőled elszakítana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem! - 3. A te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen, Bárhogy folynak napjaim; Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson! - 4. Még legkisebb jót sem tettem, Már te akkor szerettél; Életedet adtad értem, Magadhoz úgy öleltél. Ó, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek, S mindvégig a tied legyek!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap levélbeli igéje Pál apostol Efezusba írt leveléből szól. Az 5. fejezet 8. versétől a 14. verséig szól nekünk:

Így ír nekünk Pál apostol:

Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz; mert minden, ami nyilvánvalóvá lesz, az világosság. Ezért mondja:

„Ébredj fel, aki alszol,

támadj fel a halálból,

és felragyog neked a Krisztus”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A Te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Két zsoltár verset olvasok fel. A 32. Zsoltár elején ez áll: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” Tehát ki a boldog? Melyik ember boldog? Mitől boldog az ember? Ha jó, ha nem csinál rosszat, ha az élete tiszta? Ha jó dolgok történnek vele? - Hát lehet ezt is várni, kívánni, de ezek elég viszonylagos dolgok. Hogy mi a jó, mikor, meddig, miből és mitől lesz egy cselekedetünk vagy az életünk tiszta és jó? - Erre nehéz lenne válaszolni.

Ezért a zsoltárban Dávid nagyon bölcsen, egyetlen dologra figyel: nem arra, hogy a dolgok jók legyenek, hanem arra, hogy nyilvánvalóak, világosak legyenek. Azt nevezi ugyanis boldognak, akinek az élete az Isten előtt van. Mert akinek az élete az Isten előtt van, annak teszi rendbe, annak tudja rendbe rakni, tisztába tenni az életét. Akinek az élete az Isten előtt nyilvánvaló, világos, annak az életét, annak a dolgait áldja meg az Isten, teszi áldottá. Nem azt mondja boldognak, akinek nincs vétke - az egy van: Jézus Krisztus. Boldogtalanná lett értünk, hogy mi az Ő boldogtalansága által világosságban legyünk. Tehát ha az életem Isten előtt zajlik, nyilvánvaló, - azt mondja a zsoltár - akkor boldog. Ez egy kicsit különös talán elsőre, de érdemes végiggondolni, hogy mit akar az Isten velünk? Mit tesz, hová tesz, mi a szándéka?

Tudvalevőleg az életünk egy jó részét alvással töltjük. Ez azért normális, és azért rendjén való, mert erre szükségünk van ahhoz, hogy tudjunk az alváson kívüli időnkben megfelelő figyelemmel és energiával az ébrenlét dolgaival foglalkozni. Életünk egy jó része alvás azért, hogy a testünk kipihenje magát. Mi van akkor, ha valaki túl sokat alszik? Ezt okozhatja többféle probléma, gond, lehetnek különféle betegségek a hátterében, de elsőként olyankor, ha valaki sokat alszik, arra kell mégiscsak gondolni, hogy valami olyan baj van az életében, amivel nem tud mit kezdeni.

Van erre egy szép példa a Bibliában. Az Isten elküldi az emberét, hogy menjen, és az Isten embere elindul az ellenkező irányba. És hogy valahogy átvészelje ezt a helyzetet, hogy ő az Isten szavával ellentétes irányba indul, ezért lemegy a hajó fenekére, amelyen utazik, és ott, a hajó fenekén, ami már a víz alatt van, egész sötét van, ott békésen álomba szenderül, és mély álomba merül. Amúgy Jónásnak hívják ezt az embert, és azért teszi ezt, mert ő most valami olyant csinál, amit amúgy, emberileg nem lehetne földolgozni. Ő maga is úgy beszél az Istenről, mint aki a szárazföldet és a tengert alkotta, és ezeknek Ura, és eközben ironikusan a tengerre menekül az Isten elől. Aluszik, az álmába belenyomja azt, amivel nem tud mit kezdeni.

Amiket titokban teszünk, azokról még beszélni is szégyen. Van ilyen alvás, ilyen másik fajta. És nemcsak fizikailag, nemcsak ágyban-párnák közt tudunk ilyen alvást produkálni, hanem az életünk során és az életvezetésünkben is. Mert Isten hozzánk szóló szava nehéz teher. Van, hogy megpróbáljuk letenni. Letenni, de azt mondja az ige, hogy csak sötétben lehet.

Nagyon érdekes párosítást tesz Pál apostol. Azt mondja, hogy: a világosság gyümölcse micsoda? Három dolgot mond: jóság, igazság, egyenesség. Az igazság és az egyenesség hasonlít egymáshoz. Mi köze ezeknek a jósághoz? Hol találkoznak? - Úgy gondolom, hogy jót tenni, azt titokban nem lehet. Lehet meglepetést szerezni annak, akit szeretünk. Lehet titokban tartani, hogy azt, amit teszünk, azt mi tesszük. Lehet háttérben maradni úgy, hogy nem rólunk szól a történet, hanem arról, amit csinálunk. Lehet úgy csinálni jót, hogy „az egyik kezünk ne tudja, hogy mit csinál a másik” - szokták mondani, tehát nem vagyunk előtérben abban, amit teszünk. De titokban, úgy, hogy nem az Isten és az emberek előtti nyíltsággal élünk, hanem rejtegetjük az életünket, rejtegetnivalónk van, emberek előtt vagy Isten előtt - úgy nincs jól. Ilyen álomszuszékok vagyunk.

Lehet sötétben lenni akkor, amikor ragyog a nap? Lehet lámpafény mellett élni, amikor fény van? - Vannak helyek, ahol nem kel föl a nap télen. Az, amikor sötétben próbálunk élni, az mérhetetlenül sok energiába kerül. Rengeteg energiát emészt föl. Nem tudom, hogyan van, van-e erre valami szabályozás Finnországban; hogy élnek félévig ott, ahol nem igazán világosodik ki napközben, de biztos, hogy abban a félévben legalábbis nagyon sok energia fogy.

És ebben mi is így vagyunk. Titokban, rejtegetve élni az életünket Isten előtt, egymás előtt, de főleg az Isten szava előtt - nagyon-nagyon sok energiába kerül. Ezért muszáj álomba merülni. Muszáj lemenni az élet fenekére, és aludni, aludni, aludni.

Megjelent a Világosság! Megjelent a Világosság, és különös módon - ez a legmegdöbbentőbb a levélrészletben -: mindent, amit a Világosság leleplez, vagyis megvilágít, mindent, amit az Isten igéje, Jézus Krisztus nyilvánvalóvá tesz, ami Őelőtte zajlik, - az nyilvánvaló. És minden, ami nyilvánvaló, az világos, azaz jó. Nem különös? - Valami nem attól lesz jó, hogy mi jót csinálunk, és jól csináljuk, hanem attól lesz jó, hogy az Isten színe elé kerül. Ő tesz vele valamit, Ő áldja meg, az Ő kezébe kerül bele. Nem előle elrejtve, az Ő szava ellenében, anélkül, a magunk esze szerint, a magunk útján, hanem Isten kezébe letéve.

Ez egy fantasztikus lehetőség. A dolgokat ahhoz, hogy jók legyenek, jóvá legyenek, ahhoz nem tudjuk átalakítani. De elég az Istenre rábízni. Nem különös kegyeleme ez az Istennek?

Megjelent a Világosság. Sötétben lenni sok-sok energiába kerül. Sok-sok energiát köt le és emészt fel. Hát ennyi energia szabadul fel a Világosság által. Ennyi energia szabadul fel az életünkben, ha a dolgainkat az Istenre bízzuk, és előtte való nyitottságban, az Ő Világosságában.

Boldog, akinek a vétkét Isten törölte el, mert annak a lelkében nincs árnyék.

Imádkozzunk:

Boldog évet, boldog életet Te adj, Istenünk. Kelts föl Krisztusunk fényével. Kelts föl, hogy előjöjjünk és az életünk Vele áldottá legyen. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé dolgainkat. Csendesedjünk el előtte imádságban:

Jó Istenünk, szerető Atyánk! Neked aduk hálát igédért, amellyel megszólítasz minket, Igédért, aki áldozatul adatott értünk, Igédért, aki vezet és megtart bennünket országod számára, hogy terved, akaratod teljesüljön rajtunk, és részesei legyünk üdvösségednek, amelyet elkészítettél a számunkra. Áldunk Téged mindazért a szeretetért, amellyel körülveszel, amellyel megszólítasz, megóvsz, tanítasz minket életünkön át. Hozzád visszük dolgainkat. Te világosítsd meg, szenteld meg, áldd meg, tedd áldássá tetteinket, szavainkat, terveinket, gondolatainkat. Te tedd áldássá mindazt, ami történik velünk. Te adj hálás szívet nekünk, hogy meg tudjuk köszönni mindazt a jót, amink van, és Te adj szívbeli bizalmat, hogy rád tudjuk bízni azokat a dolgokat, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, amelyek nehezek, amelyek meggátolnak az életben, megállítanak, amelyek szenvedést okoznak. Hozzád visszük a szeretteinket, azokat, akik itt vannak velünk, meg akik távol vannak; azokat, akikkel szoktunk találkozni, azokat, akikkel haragban vagyunk. Hozzád visszük dolgainkat, jövőnket, alkalmainkat, gyülekezetünket, és mindazokat a napokat, amelyek még előttünk állnak. Rád bízzuk az embervilágot, népünket, városunkat, egyházadat. Rád bízzuk azokat, akik távol élnek Tőled, nem ismernek Téged. Rád bízzuk azokat, akik szenvedések között, megpróbáltatásokkal küzdenek, akik betegek, akik a halállal, gyásszal vívódnak. Hozzád visszük Edit nénit. Te adtál világosságot őáltala sokaknak, sokan Neked hálásak az ő életéért. Adj most is világosságot neki és övéinek, hogy az életét, útját rád bízzák. Hozzád visszük minden dolgunkat, Te őrizz meg minket Jézus Krisztusunk számára, országod számára. Őáltala, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német)

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jó hírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5