2011-01-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepének istentiszteletén, 2011. január 6.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 355 (Bonhoeffer Dietrich 1906-1945, német - Gelineau J. 1971) - Liturgia: 11

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. - 2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. - 3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! - 4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked! - 5. A csend köröttünk mélyen szerte árad, Hadd halljuk ezt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, eljött az Úr, akit kerestek: övé a dicsőség, az erő és a hatalom, benne nyer áldást a föld minden nemzetsége. Boruljon le előtte minden király, és minden nép őt szolgálja! Nevével mondjanak áldást mindenkor, és hirdesse boldognak minden nép! Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor hallja beszédedet. Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűségedért.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Íme, eljött az Úr, akit kerestek: övé a dicsőség, az erő és a hatalom, benne nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Vízkereszt ünnepének a levélbeli igéjét olvasom most. János apostol 1. leveléből a 2. fejezet 7. versétől kezdve így szól hozzánk:

Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi, ami megbotránkoztatna; aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Amikor a keleti bölcsek mentek, megérkeztek Jeruzsálembe, aztán megérkeztek onnan Betlehembe, és megálltak a kisded előtt, akkor olyant tettek, ami szokatlan lehetett tőlük. Olyan emberek előtt adtak tiszteletet, akik emberi szemmel nézve a lehető legegyszerűbbek. Nem tudom, hogy ők is az istállóba érkeztek-e valóban, vagy valahol máshol találtak rá a Kisdedre, minden esetre amikor odaértek hozzá, akkor rendkívüli, ott abban a környezetben rendkívüli emberekként, tiszteletet adtak olyan embereknek, akik nagyon-nagyon egyszerűek.

Most két parancsolat áll előttünk. Két parancsolat, hasonlóan a Törvény két parancsolatához, - de ez most más. Az öreg János apostol a levelében mond egy régi és egy új parancsolatot. Persze nemcsak azért más ez, mint a Törvény két parancsolata, mert ezeket régi és új parancsolatként tárja elénk az apostol, hanem azért is, mert a parancsolat szót, magát érdemes a teljes értelmében is Isten felől nézni.

Isten parancsol, és amit mond, az előáll. Ez elsősorban az Isten parancsolata. Most tehát János apostol Istennek a régi és az új tetteit sorolja föl és tárja elénk. Figyeljük így a szavát, és adjunk hálát az Istennek ezekért, a tetteiért. Mit ad Isten? Mit ad Isten régi, azaz eredeti cselekedeteként, és mit ad át Jézus Krisztus új rendjeként nekünk? - Ez a kérdés: Mi a régi és az új parancsolata Istennek, mit mond eredendően, ami előáll, és mit mond Jézus Krisztussal új dologként, ami előáll? - Nekem most ezzel a néhány szóval, amit ír a levelében, nagyon érdekes - legalábbis számomra - újszerű dolgot mondott.

Azt mondja: nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régit, … viszont új parancsolatot írok nektek. A régi parancsolat hogyan szólt? Egy szóval úgy lehet összefoglalni a régi parancsolatát az Istennek, hogy szeresd! Szeresd az URat, szeresd felebarátodat, embertársadat! Ez a két mondat foglalja össze a régi parancsolatát Istennek, az eredeti akaratát. Ez régi azért, mert régtől fogva ez az Istennek a rendje. Nem Mózes óta, hanem a Teremtés óta. Amióta Isten megteremtette a világot. Azóta ez a rendje: szeresd! Szeresd az URat és az embertársadat! És ez a régi parancsolat erre a rendre épült. Azt mondja: aki képes erre: tehát képes Istenhez mindennél jobban ragaszkodni egyfelől, másfelől képes türelemmel és jó akarattal lenni a másik ember iránt, - az eljut a sötétségből a világosságba. Ez az Isten eredeti rendje.

Mond egy új parancsolatot János apostol. Igazából nem ő találta ki. Nem itt kelteződik ez az új parancsolat az ő levelében, hanem az ő Mesterétől származik, Aki azt mondja, hogy új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek - mondja ezt a tanítványainak. És most ezt köti mégegyszer a lelkünkre János apostol: új parancsolatot mondok: aki a testvérét - Krisztusban testvérét - szereti, az van a világosságban.

Ez azért új, mert testvéreim nekem azóta vannak, és azért vannak, mert Jézus Krisztus megváltottja vagyok, és amióta az vagyok. Tehát ez a helyzet egy kezdettel rendelkező helyzet, egy új kezdet logikailag. Érdekes, hogy, amit a régi parancsolat mond a szeretetről: szeresd az embertársadat - elsősorban ebben az értelemben -, ezt Jézus nem a tanítványok egymás iránti szeretete kapcsán köti a lelkünkre, sokkal inkább az ellenség szeretete kapcsán. Jézus a régi parancsolatról azt mondja, hogy az azt jelenti, hogy: szeresd az ellenségedet. Hozzá légy türelemmel és jóakarattal. És mindjárt hozzá is teszi, hogy persze, hogy türelemmel és jóakarattal vagyunk a testvéreink és barátaink iránt is, de abban nincs semmi új. Azt mindenki tudja, és akkor, attól még nincs semmi többlet az életünkben, hogy azokat szeretjük, aki viszontszeretnek. Azt mondja, hogy a felebaráti szeretet, amit a Törvény, Isten parancsolata előír, azaz, hogy: szeresd ellenségedet - ott válik ez igazán értékké.

Akkor viszont mit ért Jézus és János apostol a testvérszereteten? Mért mondja ezt külön? - Segítsen nekünk az a szava Jézusnak, amikor tulajdonképpen magyarázza a szeretetnek ezt az értelmét. Amikor arról beszél, hogy „aki jobban szereti” - vagy máshol azt mondja, hogy: „aki meg nem gyűlöli az apját, anyját, övéit, szeretteit, aki jobban szereti Nála, az nem méltó hozzá. Nem tud követni.” Márpedig amikor ezt mondja, akkor nem arról beszél, hogy nem szabad a szeretteinkre, a hozzánk tartozókra több időt, energiát, figyelmet, pénzt fordítani, szentelni rájuk, mint Jézusra. Nem erről van szó. Mint ahogy nem is arról van szó, hogy utálni kell a mieinket - Jézus szerint. Hanem azt jelenti, hogy aki jobban egy az emberekkel, bárki emberrel lélekben, mint Jézussal, - az úgy nem jó. Van, akivel összetartozunk, és van akivel úgy érezzük, hogy nem. Van, akire úgy tudunk gondolni, úgy tudunk vele beszélni, úgy érzünk vele kapcsolatban, hogy egyek vagyunk, összetartozunk, egy oldalon vagyunk, és van, akikkel nem úgy érzünk. És Jézus azt mondja, hogy aki jobban együtt érzi magát, jobban együtt látja magát, egy lélekben akár a szeretteivel, a hozzátartozóival, mint Jézussal - az nem jó.

Nos, így beszél János apostol a testvéri közösségben való szeretetről. Nem az egymás iránti türelem, jó akarat vagy mosoly tehát amiről szó van, hanem hogy valamiért egyek vagyunk. Valamiért azok, a keleti Bölcsek egynek tudták magukat a Kisdeddel, akit csak földi és mennyei útbaigazítás segítségével találtak meg; amúgy emberileg még soha nem találkoztak vele. Mégis egynek tudták magukat vele olyannyira, hogy képesek voltak leborulni és imádni őt.

Testvérekről beszél János apostol: aki szereti vagy aki gyűlöli a testvérét. Mi az, hogy testvér? Az a testvér, aki szintén Jézus megváltottja. Akiért Jézus meghalt. Akit megszabadított. Úgy, mint engem. Ő a testvérem. Ettől testvér.

Ha van egy testvérem, akkor ez nem emberi döntés kérdése, nem szimpátia kérdése. Nem attól lesz valaki a testvérem, hogy megbarátkozunk, tetszünk egymásnak, kezet fogunk és azt mondjuk: Jól van, téged testvéremnek fogadlak. Elsősorban attól testvérem valaki, hogy annak születik. Így van a Krisztusban testvérrel is: annak születni kell. És biztos vagyok benne, hogy semmi más nem tesz testvérré, csak az, hogy Krisztus szeretetéből élünk. És - ez még fontosabb - semmi más nem foszt meg a testvériségtől, semmi máson nem múlik, csak azon, hogy nem Krisztus szeretetéből élünk. Tehát a testvérségtől nem foszt meg sem műveltség, sem származás, sem a hit ereje vagy a vallásosság mértéke, sem elvek és nézetek, vagy tervek és körülmények. Nem foszt meg a testvérségünktől személyes tulajdonságainknak a sokfélesége; a szimpátia vagy az ellenszenv. Nem foszt meg a különböző, sokszor ellentétes érdekünk sem. Egyik sem akadályozhatja meg, vagy másíthatja meg azt, hogy testvérek vagyunk. Csak azon az egyen múlik, hogy Krisztus szeretetéből élünk. Ezt jelenti tehát a testvériség.

Lámpáink vannak, fel lehet kapcsolni őket, lehet itt világítást csinálni estére a templomban vagy bárhol, - a Világosság viszont, amiről János apostol ír, az Jézus Krisztus. Az élet Világossága. Őbenne az él, aki rajta, vele és általa tájékozódik. Ezért a testvérség egyetlen velejárója és kérdése is az, hogy Jézus Krisztus-e a Megváltója? - Vagy nem.

Jézus népe néha ezt elfelejti, hogy ez így van. Olyankor civakodunk majd különben fontos igazságon. Mert úgy gondoljuk, hogy attól leszünk testvérek, ha a másikat bizonyos életvezetésbeli vagy hitbeli kérdésekben magunkhoz hasonlóvá formáljuk. Rávesszük, hogy úgy gondolja. Ebből van, hogy civakodás lesz; van, hogy széthúzás, szakadás lesz. Van olyan, hogy ebből külső, emberi külsőségekben való egységre törekvés lesz az igazi egységkeresése helyett, tehát formaságokban, szokásokban, ilyesmikben próbálunk egyek lenni, vagy olyan dolgokban, amiket az emberek első ránézésre látnak, - de a testvérség csak azon múlik: Jézus Krisztus a Megváltója, vagy sem. Mert Ő a Világosság, másik nincs!

Hogyha az ellenségemet nem tudom szeretni - ami előfordul viszonylag gyakran -, akkor az Isten Törvénye, a régi parancsolat elítél engem emiatt, és ezért Krisztus irgalmára szorulok. Krisztus irgalma nélkül ezért elvesztem. Ez biztos! Ha a testvéremet nem érzem testvéremnek azért, mert valamiben különbözünk, eltekintve attól, hogy Krisztus megváltott minket és belőle élünk, és megkülönböztetem magam tőle, - arra nem azt mondja az Isten igéje, hogy ezért a Törvény elítél, hanem azt mondja Jézus Krisztus, hogy akkor vak vagyok, sötétben vagyok és megmarad a bűnöm. És ilyenkor ez az utolsó szava.

Így nézzünk most Isten szavának a tükrébe. Így vizsgáljuk meg a szívünket, így hallgassátok meg most az Isten szavát, akaratát, parancsolatait:

Ezt mondja az Úristen:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem most, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindnyájatoktól, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

Istenem! Te tudod, hogy milyen gyenge vagyok és balga. Vétkeim nincsenek rejtve Előtted. Kérlek hát, ne szégyenkezzenek miattam, akik Benned reménykednek. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik Hozzád folyamodnak, hanem hallgass meg jóságos szeretettel, és fordulj hozzám nagy irgalmaddal az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült az Isten rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben megjelent Isten szeretete, hogy semmi se választhasson el Tőle. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Őáltala. Ámen.

Úrvacsora

Adjunk hálát az Úrnak, dicsérjük az ő nevét:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki világosságul jött ebbe a világba, és életet hozott az embereknek. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg a te békességedben. Add meg, tarts meg minket a Krisztusban való egységben. Őrizz meg mindannyiunkat szentjeid közösségében, hogy az életünk Benned nyugodjék. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. És minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

A mi Urunk békessége legyen mindig velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Áldunk Téged a közösségért, a Benned való egységért, a Tőled kapott békességért. Kérjük irgalmadat napról-napra, hogy szereteted teremjen bennünk, Rád figyelő lelket teremjen bennünk, jóra igyekvő szívet teremjen bennünk, testvéri szeretetet teremjen bennünk. Általad és Benned való összetartozás, egység tudását, ismeretét, hitét teremje bennünk. Őrizz meg minket a Világosságban, Krisztusunkban, hogy Vele, Általa célhoz érkezzen az életünk. Jézus Krisztusért kérünk Téged. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek igéjének, szeretetének örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5