2011-01-02

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben az esztendő első vasárnapja istentiszteletén, 2011. január 2.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 181 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Most zengjen hálaének Jó Atyánk nagy nevének! Őt áldjuk Istenünket, Mert ő tartott meg minket. - 2. Itt vándorút a létünk, Mi évből évbe lépünk, És ő hozott át újra A régiből az újba. - 3. Utunk áldás kísérje! Hulljon kegyelmed fénye Kicsikre és nagyokra, Eljövendő napokra! - 4. Az elhagyottat védd meg! Tanácsold, ki eltévedt! Légy sötétben világunk, Ínségben gazdagságunk! - 5. Légy minden beteg mellett! Adj enyhülést, ha szenved! A roskadót segítsd fel, Áldd meg reménnyel, hittel! - 6. S a legnagyobbra kérünk: Légy Lelkeddel vezérünk, Hogy utaidon járjunk, És hűséggel szolgáljunk! - 7. Ha szívünk eléd visszük, Meghallgatsz minket, hisszük, Megáldod bízó néped, S te adsz boldog új évet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, megdicsőítetted nevedet, és beszédedet fölmagasztaltad. Leborulok szent templomodban, és áldalak szeretetedért és hűségedért. Mert meghallgattad kiáltásom, lelkemet betöltötted erőddel. Téged magasztalnak, Uram, a földi királyok, amikor hallják beszédeidet. Énekkel dicsérem az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Uram, megdicsőítetted nevedet, és beszédedet fölmagasztaltad.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat, életünket Isten parancsolatainak a tükrében. Hallgassuk meg a parancsolatokat:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt, megtisztítva minket minden gonoszságunktól.

Ez alapján kérem most, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Menjünk most Istenhez, kérjük imádságban az ő irgalmát:

Istenem, tiszta szívet teremts bennem, az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől. Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy a lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és mi, vétkesek megtérjünk Hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben megjelent Isten szeretete, hogy semmi el ne választhasson Tőle minket.. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki ellenállsz a kevélyeknek, de kegyelmet adsz az alázatosaknak, tarts meg minket irgalmaddal, hogy üdvösséged ajándékával részesüljünk az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten szavát olvasom, figyeljetek rá nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, az év első vasárnapjának, az Ószövetségben megírt igéje Ézsaiás prófétától a 61. fejezetben:

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.

Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölveszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára

Így szól hozzánk Péter apostol levele az 1. levél 4. fejezetének a 12. versétől kezdve:

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen, mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 348 (Rodigast Sámuel 1649-1708, német - Gastorius S. 1681)

1. Mit Isten tesz, mind jó nekem, És bölcs minden végzése. Ha ő vezérli életem, Szívemben csend és béke. Ő az enyém, Gond, baj ha ér, Meg tud védeni engem, Hagyom, hogy ő vezessen. - 2. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Gondol rám, nem felejt el. Zord utakon, vak éjeken Átölel kegyelemmel. Csodálatos, bölcs, jó orvos, Megsegít erős karja. Csak javamat akarja. - 3. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ő életemnek fénye. Ő ad hitet, hogy énekem Nagy tetteit dicsérje. Baj vagy öröm - megköszönöm, Hisz végül megláttatja, Hogy mind áldásul adta. - 4. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Bár sok keserűségem Most nagy tehernek érezem, Nem kell rettegnem mégsem. Szeret, tudom, s a fájdalom Édes örömre válik. Őt áldom mindhalálig. - 5. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ezt vallom, bármi érjen. Ki benne bízik szüntelen, Megőrzi száz veszélyben. Bármily sors vár, gond, baj, halál, Tudom, el nem hagy engem. Hagyom, hogy ő vezessen.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az evangéliumban megírt igéje Máté evangéliuma 18. fejezetének az elejéről szól hozzánk:

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A mai vasárnap az újszülött Jézus üldözése miatt Betlehemben meggyilkolt kisgyermekek emlékezetének a vasárnapja. Azoknak a vasárnapja, akik - bár ezért semmit nem tettek, nem tehettek róla, fogalmuk sem volt róla, de mégiscsak valamilyen értelemben - Jézusért meghaltak. Ez nekik nem érdemük, ők nem vállalták ezt. Nem tudták, hogy miért halnak meg, nem ismerték Jézust, akiért meghaltak, hanem egyszerűen nekik ez lett a sorsuk. Ahogy ma kissé cinikusan, vigyorogva szoktuk mondani: így jártak.

Mi lehetne a módja annak, hogy az ehhez hasonló eseteket megpróbáljuk elkerülni? Hogy megmentsük az ilyen embereket, akiknek ilyen sors jutna emberek akaratából, „jóvoltából”? Mit tehetnénk érte? Nyilván valamiféle erőre van szükség, hogy a Heródeseket, a hatalmakat, a fegyvereseket, a befolyásosokat valamilyen módon megakadályozzuk abban, amit tenni szándékoznak, lebeszéljük őket róla. Törvényekkel bástyázzuk körül magunkat, egymást, az ártatlanokat, a védteleneket, a kiszolgáltatottakat, a kisgyermekeket? Esetleg valamiket állítsunk a hatalom elé, amellyel ellenőrzésünk alatt tarthatjuk azokat, akiknek hatalom adatott jó vagy rossz célból?

Nem tudom. Úgy gondolom azonban, hogy mindenképpen valamilyen eszköz van a kezünkben. Ilyen, ezekhez hasonló eszközök állnak rendelkezésünkre vagy állhatnak rendelkezésünkre, ha a betlehemi gyerekgyilkosságokhoz hasonló eseteket, azaz védtelen, ártatlan és az ügyről nem tehető kiszolgáltatottak sérelmére elkövetett tetteket meg akarjuk akadályozni. Ezért gondoltam arra, hogy nagyon hasznos és jó, hogyha a megfelelő értelemben, jó értelemben nagyok vagyunk, vannak a kezünkben eszközök. Ez ugyanis így működik.

Ha valakit felvesznek egy vállalathoz, vagy megbarátkozik egy társasággal, bekerül egy közösségbe - akár egy baráti társaságba, akár valamilyen adott környezetbe, amiben az életünk, a sorsunk belevisz, egy családba, egy lakóközösségbe, egy gyülekezetbe -, akkor keresem ott a lehetőségeket, felmérem az erőviszonyokat, és igyekszem megtanulni azt, hogy kivel mit tehetek, kivel mit érhetek el, kivel hogyan bánhatok; kinek mik az igényei, gyengéi és erősségei; kivel meddig lehet elmenni és miben? - Ezek legtöbbnyire a részünkről jó szándékú, önkéntelen dolgok, viselkedési sémák, amelyekkel azt keressük, hogy hogyan érhetjük el ott, abban a környezetben, a céljainkat. Azt, hogy hallgassanak ránk, akik ott vannak; azt, hogy megszólíthassam őket; azt, hogy valamiféle befolyással lehessek rájuk, hogy adhassak nekik valamit és ehhez hasonlók. És ez úgy van, hogyha nagyobb vagyok - és ezt jelentheti azt, hogy magasabb a beosztásom abban a közösségben, és jelentheti azt, hogy nagyobb a tekintélyem abban a közösségben akár a teljesítményem, a személyiségem, vagy bármi miatt - akkor minden jobban megy.

Mármost, ha mint Jézus tanítvány szeretnék Uram küldő parancsának engedelmeskedni, evangéliumot hirdetni az emberek között - itt vagyunk mi, egy gyülekezet, és szeretnénk a környezetünkben élőknek Krisztusról szólni, hozzájuk az evangéliumot eljuttatni, mert hogy mint gyülekezetnek ez a mi dolgunk - akkor hogyan lehetséges a körülöttünk élő kicsinyeknek, kiszolgáltatottaknak Krisztust bemutatni, megmutatni; hogyan lehetséges a körülöttünk élő „heródeseknek”, hatalmasságoknak Krisztust bemutatni, és az ő életüket, hatalmukat ezáltal jó irányba befolyásolni? Hogyan lehet - úgy mond - megszólítani az embereket? Hogyan érhetem el, hogy taníthassak az iskolákban Krisztusról? Hogy szórólapot oszthassak a Főtéren evangéliumi tartalommal? Hogy műsort adhassak a rendezőknek, hogy szerepelhessek a tv-ben, hogy Bibliát oszthassak a szállodákban? Mikor enged be a polgármester úrhoz a titkárnő készségesen, mosolyogva, és mikor küld ki a folyosóra, mint csavargót, hogy ugyan várjak még egy kicsit? Hogyan ül le velem az államtitkár, és mitől ad több támogatást a pénzügyi tárca?

Ha nagy vagyok! Ha NAGY vagyok! És harmadszor is: ha nagy vagyok! Azaz: nagyon sok mindent takarhat ez a nagyság, de mindenképpen azt jelenti: hogyha felnézhetnek rám. Nem centiméterben, a szószékre sem. Valamilyen lelki értelemben! Ha olyan többletet látnak bennem, ami alapján tekintélyes vagyok. Ha megszólítható címem van, ami jól hangzik. Ha valami hangzatos dolgot tettem a közért, amit el lehet újságolni. Ha valamiféle tiszteletreméltót találnak bennem. Akár valóban fontos, és számomra is tiszteletreméltó érték az, akár álságosnak tartom én a magam életében. Ezért aztán az emberek előtt igyekszem valóban kihúzni magamat. Kihúzni magamat, hogy nagyobbnak lássanak ebben a lelki értelemben. Ezért aztán - mondjuk - osztogathatok névjegyeket mindenkinek, hogy mindenki lássa azt: evangélikus lelkész mindenféle elérhetőségekkel, és nagyon fontos ember. Emlegethetem magam és a közösségemet sűrűn mindenkinek és mindenhol, hogy ezáltal - tudattalanul is - az emberek ismereteiben ott legyünk, hogy egy ismert dolog legyen a mi közösségünk. Hivatkozhatom a jogaimra vagy az elődeimre - ez komoly érték. Barátkozhatok „ugródeszka emberekkel”, akik segítségével tekintélyesebb vagyok. Vagy egyszerűen beszélhetek fontosnak tűnő témákról.

Minden esetre mindezt azért tehetem, mert akik előtt állok, emberek. Emberek, akik a Szentírás tanúsága szerint azt nézik, amit én a szemük elé tárok. Így megy, és így szokás az emberek között. És a tanítványok, bölcs eleink megkérdezik Urunktól, Jézustól: „és a mennyek országában hogy van?” - A kérdés nagyon könnyű. A tanítványok tehát, bölcs eleink, tudják az igazságot, nagyon jól tudják, hogy bizony, az Úr nem azt nézi, amit a szeme elé tárunk. Hanem azt nézi, ami a szívben van. Tehát Előtte nem lehet mutogatni, nem lehet valamilyennek látszani, nem lehet manipulálni.

És ez nem kell, hogy csak a túlvilágot jelentse az Isten színe előtt, a mennyek országában, majd odaát, - hanem általában az Isten szemében. Az Isten elé állva, Őhozzá imádkozva, az ő színe előtt, mikor vagyok nagy? Mikor járhatok sikerrel? - Tudják nagyon jól a tanítványok, hogy itt nem valamilyennek látszani kell, hanem valamilyennek lenni. Itt nem lehetőségek és követelmények vannak, hanem tények.

Jézus válaszol. Először is nagyon kedvesen, finoman, felhívja a bölcs eleink, a tanítványok figyelmét, hogy az első kérdés Istennel kapcsolatban egyáltalán nem az, hogy ott ki a nagyobb? Hanem az, hogy egyáltalán ki van ott? Először be kéne menni, majd aztán nézhetjük, hogy nagyobb vagy kisebb vagyok. Először is be kéne menni. Először is ott kéne lenni.

Másodszor is: mutat egy kisgyermeket. Miért mutatja a kisgyermeket? Miért állítja a tanítványok elé? Mielőtt romantikus jelzőket keresnénk a gyermekekkel kapcsolatban, vagy a gyermekek lelkében, vagy a gyermekek viselkedésében, Jézus rövidre zárja a kérdést, és egyetlen, nagyon egyszerű, szimpla tulajdonságra hívja fel a figyelmünket a gyermekekben, amiről nem tehetnek, - ahogy nem tehetnek a Jézusért halálukról a betlehemi gyermekek sem -, ami nem jó vagy rossz tulajdonság, nem erény vagy bűn, hanem egy egyszerű tény: a kisgyermek kicsi. Ezért állítja elénk a kisgyermeket, ebben szeretne példát adni, hogy kiről, miről akar beszélni nekünk.

A kisgyermek kicsi. A mennyek országában akkor vagyok - nem nagy, hanem úgy általában - a mennyek országában, ha kicsi vagyok. Mert ott, a mennyek országában, Isten színe előtt egy nagy van. A többi kicsi tud lenni. Egy Nagy van. Ott, a mennyek országában Őróla szól minden, és mindenkinek. Őt dicséri minden, Ő tesz mindent és Őtőle várhatunk mindent. Isten szemével nézve az életet: mennyen és földön csak egy nagy van. A mennyek országába tehát Isten elé akkor kerülök itt, ebben az életben csak úgy mint odaát, ha történetesen kicsi vagyok. Ha Őrá, az Istenre és önmagamra, emberre így tudok tekinteni. Ezt meglátva: igen, kicsi vagyok.

Ami lehet, amit szeretnénk, ami történik és ami lesz - az Őtőle van. Az ártatlan, kiszolgáltatott embertestvéreink sorsa az Ő kezében van. Csakúgy mint valamennyien. Az időnk, az előttünk álló év, gyülekezetünk sorsa az Ő kezében van. És amit kutatunk, csinálunk, azt az emberek szeme kedvéért tesszük. A többi az Ő keze munkája. Őtőle érdemes kérni, várni, remélni.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! A Te színed előtt igazából nem tudjuk elképzelni magunkat, mert magunkra nézünk, és talán megszakadna a szívünk, ha valóságban látnánk Téged és előtted önmagunkat. Ezért adj jó szívet nekünk, a Te Lelkedet a szívünkbe, hogy a Te szemeddel, a Te Lelkeddel tudjuk látni a lehetőségeinket, azaz a lehetőségeidet. Önmagunkat, azaz a Te teremtményeidet, és Téged, azaz aki vagy. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 396 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 13

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg a hitet, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Minket, mindannyiunkat, szeretteinket, embervilágunkat, gyermekeidet, akiket teremtettél és magadról neveztél el - őrizd meg a szentek közösségében, az Általad megváltottak, szeretettek közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által., akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 459 (Finn ének - Maasalo A. 1885-1960)

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

2. ének: 460 (Scholz László sz. 1911)

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

3. ének: 461 (1.v.: Riedel Ottó német, 2.-5.v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan. - 2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd. - 3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! - 4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz. - 5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, és adjunk hálát Neki. Imádkozzunk:

Áldunk Téged, mindenható Istenünk az örömért, a békességért, ajándékodért, Krisztus Urunkért. Hálát adunk Neked, a Veled való találkozásért, és azért, hogy Te életet, utat, országot adsz nekünk. Őrizz meg minket tenyeredben, tarts meg minket minden viharunkban, minden utunkban. Tarts meg minket a Krisztus hitben és a Tőled kapott szeretetben. Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik átéltétek a a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

3