Bibliaolvasás

Egy év alatt végig a Biblián - átdolgozott, több szempontból ésszerűsített ajánlás!

A napi beosztás és segédanyagai itt találhatók!

A részletes leírás itt olvasható!

Adományok

Egyházfenntartói járulékát, általános vagy céladományát köszönettel fogadjuk az alábbi bankszámlaszámon:

Tatabányai Evangélikus Egyházközség
11740009-20201533

A gyülekezet alapítványán keresztül is köszönettel fogadunk támogatást - vállalkozásoknak adomány-igazolást tudunk adni:

Tatabányai Evangélikus Alapítvány
11740009-24113436

1%

Egyházi 1%: Magyarországi Evangélikus Egyház - 0035

Civil 1%: Tatabányai Evangélikus Alapítvány - 18603718-1-11

YouTube / Facebook

Videó csatornánk, ahol istentiszteleti és egyéb közzétett videóink megtekinthetők:

Tatabányai Evangélikus Gyülekezet

Facebook oldalunk:

https://www.facebook.com/tbevangelikus

« 2024. december »
december
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

2011-07-10

20110710.doc — Microsoft Word Document, 86Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

0x01 graphic
TATABÁNYAI   MAGVETŐ

Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap istentiszteletén, 2011. július 10.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 84 (Gellert Keresztély 1715-1769, német) - Liturgia: 7

1. Kérlek téged, Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hálás szívet, hozzád hívet! - 2. Te vagy nékem bizodalmam: A veszélyben légy oltalmam, Mert kegyelmed árnyékában Lehetek csak biztonságban! - 3. Hitet, Uram, tőled nyertem, Tartsd épségben ezt a kincsem, Szent igéddel erősítsed, Növekedni te segítsed! - 4. Országodat hadd keressem, Akaratodat kövessem, Az igazság útját járjam, És az áldást tőled várjam! - 5. Annyi részt adj földiekben, Mennyi hasznos az életben; Kevéssel is elégíts meg, Dolgaimra erősíts meg! - 6. De ha adnál nagy bőséget, Távoztasd a kevélységet, Vegyek mindent háladással, Siessek jót tenni mással! - 7. Ha meghosszabbítod éltem, Gyámolítsad öregségem; Te légy, Uram, bizodalmam, Reménységem és oltalmam!0x08 graphic

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam: bocsásd meg minden vétkemet! Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg fenyegetőimtől! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy megváltó Istenem. Őrizd meg lelkemet, és ments meg, mert nálad keresek oltalmat. Uram, senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam: bocsásd meg minden vétkemet!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki a bűnünket:

Uram, Te voltál a hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy Te, ó, Isten. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza emberek! Bizony elmúlunk, ha bűneinket orcád világossága elé állítod. Taníts hát úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt a mi bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, szerető Atyánk! Te Jézus Krisztusban a bűnösök barátját küldted hozzánk, hogy megments minket. Add, hogy felismerjük és megbánjuk bűneinket, küzdjünk ellenük. Segíts, hogy el tudjuk hordozni mások vétkeit, és a megbocsátás ajándékával Hozzád vezessük az ellenünk vétkezőket. Áldott légy emberszerető Istenünk! Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim! Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnapon Isten igéje, amelyet Egyházunk a mai napra felolvasásul rendelt Péter apostol 1. levelének az 5. fejezetéből szól a 6. verstől kezdve:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el; álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő őrök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökön örökké. Ámen.

És így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumbeli igéje Lukács evangéliuma 15. fejezetének az első tíz versében:

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, míg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhot. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint a kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszt egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 374 (Schröder János Henrik 1667-1699, német - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Ó, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! Nézd, jön az éjszaka, nő a setét. Felvonul ellenem, bármerre térek, Rám hozza félelmes, zord seregét. Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem, Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. - 2. Ó, segíts győzni, hogy őrt álljak ébren, Hisz te, a nagy őriző, nem alszol el! Támogasd halk imám most is az égben! Ígérted, szószólóm, védőm leszel. Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! - 3. Ó, segíts győzni, ha szétfoszlik minden, Csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen, Megriadt őz lehet ily hangtalan. Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! - 4. Ó, segíts győzni, míg elnyerem nálad Egykor a győzelem drága jelét, S új, örök énekem majd zengve árad, Új nyelven, ujjongva száll tefeléd! Hős karod akkor én vég nélkül zengem: Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem! Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A szép ének, amit énekeltünk, picit becsapós. Képzeljük el Jézus példázatában szereplő századik kisbárányt. Nem azért veszett el, mert a körülmények úgy alakultak, mert úgy fújt a szél, mert úgy csúszott a talaj, vagy mert úgy jöttek a különféle hatások és áramlatok, és határozottak meg sok mindent. A példázatbeli századik bárány az esete, nem egy, hanem 99 %-ában azért tűnik el a többi 99-től, mert másfelé akar menni. Következésképpen, legalábbis egy darabig nem énekel, vagy ha mégis, az hamisan szól, ugyanis ez a századik bárány - képzeljük el a helyzetét, Jézus példázata szerint - boldogan éli világát elkóborolva.

Egyszer csak valami sötét alak megragadja, vállára veszi és rohan vele. Hát félelmetes egy helyzet. Segítségért kiabál ilyenkor ez az elveszett bárány az ő Urához, Pásztorához, Istenéhez, Krisztusához, hogy: Segíts meg! Segíts győzni! - Lehet, hogy Isten kegyelméből idővel észre veszi, hogy akihez kiabál, annak ott van a vállán. - Szóval néha az ember nem látja, hogy kihez és miért kiabál.

Egy ilyen történet áll most előttünk. A mai vasárnap ószövetségi igéje, jól ismert történet, erről szól. Most a mai igében Egyházunk rendelése alapján Mózes 1. könyve 32. fejezetéből szól hozzánk:

Miután Jákób ott töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből bátyjának, Ézsaunak. … Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán szívesen fogad. Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát.

De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákob csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.

Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről-színre, mégis életben maradtam.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nézzük meg, kedves Gyülekezet, mi is történt? Ez az éjszaka az egész történetből egy töredék. Nem is lehet megérteni, hogy mi, miért történik itt, anélkül, hogy Jákóbnak az életét ne látnánk, értenénk. Jákób elment otthonról ezelőtt nagyjából két évtizeddel. Merthogy becsapta a bátyját, Ézsaut, meg az öreg, vak édesapját: Izsákot, és megszerezte az elsőszülötti áldást. Megszerezte. Aztán elmenekült a bátyja haragja elől, és ott élt a nagybátyjánál messze földön. Ott becsapták, mert mást adtak hozzá feleségül, mint akiért dolgozott. Aztán becsapták, mert mindig más bért adtak neki, mint amiben megegyeztek. De ő is becsapta a nagybátyját, hogy mégis csak előbbre jusson, mármint anyagilag prosperáljon. Így aztán az egész két évtized ezeknek a csalásoknak és kölcsönös átveréseknek a jegyében telt. Semmi más említésre méltót nem is talál a Biblia Jákób életében, mint azt, hogy átverés átverést követ. Ez az egyik jellemző az életében. - Nem szomorú?

Na, most aztán Isten szavára - mert az Isten megszólította őt valamiképpen mégis ott a távolban - azonnal indult. Talán azért, mert mindezzel szemben kell néznie. Ő minden esetre azt látja, hogy otthon van Ézsau, és most szemben kell néznie a haragjával, ami az egésznek a kiinduló pontja volt, amiért elmenekült otthonról. Tehát Jákób úgy véli, meg kell küzdenie Ézsauval. Ez a lényeg számára, ez az egyetlen fontos tétel e pillanatban: meg kell küzdenie Ézsauval. Természetesen a küzdelemnek sokféle eszköze lehet, és Jákób nem gondol arra, hogy fegyverrel szembeszáll a bátyjával, nem ilyen küzdelemről van szó, hanem abban az értelemben való küzdelemről, hogy elérje a célját, amit akar a bátyjával kapcsolatban. Természetesen, hogy ne bántsa és haza fogadja. Ebben a dologban, ebben a céljában győzze meg, győzze le a bátyját és a tőle való félelmét. Érje el a célját - ezt akarja Jákób.

Ezért küzdelemre indul. Fegyvere a küzdelmében az ajándék. Először úgy mondja, hogy ajándékot készít, amit előre küld a bátyjának, aztán odáig fajul ez a dolog, hogy mindenét odaadja. Mindenét és mindenkijét! - Féltek már Testvérek valakitől annyira, hogy előreküldték volna vele szemben a gyermekeiket, feleségüket, férjüket, szeretteiket és mindenüket? - Csattanjon rajta az ostor! Ne rajtam! Menjenek az asszonyok és a gyerekek. - Jób könyvében nagyon bölcsen fogalmaz a sátán: Az ember olyan, hogy bőrért bőrt ad, - de ha az élet a tét, akkor mindent feláldoz.

Jákób jól sejtette, hogy nehéz küzdelem vár rá. Épp a részletekben tévedett csak. A küzdelem nem Ézsauval szemben várt rá, bár Ézsau ellen vétkezett, tőle félt, - de a küzdelemben nem vele volt dolga. A dolgot, az ügyet nem Ézsauval kellett először is lerendezni.

A bűnt, az életet, a terhet nem azzal kellett először is, elsősorban lerendeznie, aki ellen vétkezett - és így jön a történet folytatása - hanem ami benne volt, Jákóbban, a maga életét kellett lerendezni Istennel. Vele kellett rendbe tenni a dolgokat. Ez volt a nehéz küzdelem, ami várt rá. Csak ő ezt nem tudta. És azért, hogy fegyvernek sem az ajándék bizonyult, amit Jákób adott, hanem inkább az áldás, amit Jákób kapott.

Mi a tanulság? Rengeteg minden tanulság van. A Szentírás egyik legtanulságosabb tudósítása ez, de most csak a legfontosabbat. Azt olvassuk tehát: ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. Ki az a Valaki? Hát Isten - feleljük. Jól van. - De mért ilyen furcsa és homályos ebben az igében? Mért beszél róla ilyen elvontan? Mért nem mondja meg „kerek perec” Mózes könyve, hogy az Istennel tusakodott Jákób? - Valószínűleg azért, mert Jákób számára nem ilyen világos és egyértelmű a dolog. Jákób számára homályos valaki az Isten. Valahol ő is tudta, hogy az Istennel tusakodott, hiszen a végén azt mondja: láttam Istent színről-színre. Mégis ez az Isten számára egy homályos valaki. Egy árnyék, akinek nincs arca, csak hangja.

Egész eddigi élete Jákóbnak emberekkel való tusakodással telt el. Igazából maga, Isten eszébe se jutott, maximum az áldása. Azt megszerezni az fontos, mindig megszerezni. Az fontos, mindig megszerezni - csalással, furfanggal, ajándékokkal, verekedéssel, szerettei-értékei feláldozásával megszerezni - az fontos. De Isten a maga igazából nem volt ismert Jákób előtt. Erről szól Jákób története.

Isten azonban más történetet állított meg nekünk. Nekünk, akiknek tulajdonképpen a közös jellemzőit meséli el ez a történet is, mint sok más az Ószövetségben. De az Isten nekünk, gyermekeinek más történetet tervezett. A csuklyás, fekete, arctalan fantomnak arca lett. Testté lett. Ezért az életet nem emberekkel, mint vetélytársakkal kell élnünk, - nem kell. Istennel járunk. Neki arca van. Ő odajön utánunk, megragad, nyakába vesz, haza visz. Még verekszik is értünk. Még meg is hal értünk. Emberszerető arca van a Valakinek.

Nagy-nagy különbségek vannak tusa és tusa között aszerint, hogy kivel, miért és hogyan történik. Igazából mindenképpen, feltétlenül ezt az egyik tusát akarjuk? Minden homályos árny és csípőficam felett, amit lehet, néha az Isten okoz nekünk, Vele kellene járnunk. Ővele, aki ismer minket.

Imádkozzunk:

Urunk, világítsd meg lelki éjszakáinkat kereszted világosságával. Haláltusádat tedd életre termő áldássá a számunkra. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé életünket imádságban:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Te adod nekünk az életet és mindazt, ami kell hozzá. Te adod nekünk a szeretetet és mindazt, amivel meg tudunk maradni Veled, amivel meg tudunk maradni a Teáltalad teremtett emberként a te gyermekeid közt. Kérünk Téged, őrizz meg minket minden kísértésünk között. Őrizz meg útjainkon, munkánkban. Hozzád fordulunk betegségeinkben, gyászunkban, halálfélelmünkben. Te légy útmutatónk, erős várunk mindenkor, amikor mi küzdelemben vagyunk magunkkal, életünkkel, bűneinkkel. Te erősíts meg minket a Krisztusban, hogy a Benne való hit őrizzen minket mindenkor. Rád bízzuk elhunyt lelkésztestvérünket, az ő családját, szeretteit. Adj nekik igét, hogy élni tudjanak, élni Veled, Általad. Rád bízzuk szeretteinket, azokat, akik betegséggel, fájdalommal, magánnyal küszködnek. Rád bízzuk Jóska bácsit, és mindazokat, akik segítségért kiáltanak, akik Hozzád fordulnak bajukban, akik nem tudják a forrást, ahonnan erőt kaphatnak. Te légy a mi várunk, aki megvéd, megőriz. Jézus Krisztusért kérünk Téged: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 373 (Petrőczi Kata Szidónia 1662-1708)

1. Ó, hogy adhassak hálákat Néked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem! - 2. Nem nézted bűnös voltomat, Mert megszántál engemet. Kinyújtottad kezedet. Eljöttél segítségemre, Meghallgattad kérésem, Jézus, én reménységem! - 3. A te gyógyító szent kezed Orvosolta fájdalmam, Amikor elbágyadtam, Mikor kínok sokasága Földre sújtott már engem: Jézus, én reménységem! - 4. Nem adtál át a halálnak, Életben megtartottál. Erőddel megáldottál. Letörölted könnyeimet, Megvigasztaltál engem, Jézus, én reménységem! - 5. Támaszom, ne hagyj el, kérlek, Légy ezután is velem, Légy életem, mindenem! Szívem csak téged óhajtson, Én Uram, üdvösségem, Jézus, én reménységem!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek