2011-05-29

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangé
likus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap (Rogate) istentiszteletén, 2011. május 29.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 88 (Victor János 1860-1937 - Tinódi Sebestyén 1510?-1556) - Liturgia: 6

1. „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk! Hallgass meg, Fiad nevében ha kérünk! - 2. „Keressetek buzgón, és megtaláltok!” Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk! - 3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” Elfáradtunk, Uram, e világ zaján. Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Örömmel mondjátok és hirdessétek:az Úr megváltotta népét! Dicsőítsétek, és mondjátok neki: félelmetesek tetteid!Halljátok mindnyájan, ti istenfélők, hadd mondjam el, mit tett velem! Hozzá kiáltottam, és ő meghallgatott, meghallgatta imádságomat. Az Úr nem tagadta meg kérésemet, kegyelmét nem vonta meg tőlem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Örömmel mondjátok és hirdessétek:az Úr megváltotta népét!

Liturgia: Dicséret örök Atyánknak És ő egyetlen Fiának, A vigasztaló Léleknek, Szentháromság egy Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt, gondoljunk most méltatlan voltunkra, vigyük elé a bűneinket:

Uram! Légy kegyelmes, mert bajban vagyok. A bűnöm miatt megrokkant az erőm, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én bízom benned. Uram, vallom, Te vagy Istenem, kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, Énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Úgy szólunk hozzád, úgy kiáltunk, úgy vágyunk utánad, mint a vajúdó anya, mikor gyermeke megszületését várja. Légy velünk, áldj meg minket, áldd meg imádságainkat, hogy tudjunk rád várni, erőnket összeszedni, míg a hit megszületik bennünk. És hozd világra áltatunk is békességedet és örömödet. Te vagy a reménységünk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten igéjét hallgassátok figyelemmel, nyitott szívvel. Húsvét utáni 5. vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéje Mózes 2. könyvéből szól hozzánk. A 32. fejezetéből a 7. verstől kezdve olvasom:

Így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük. De téged nagy néppé teszlek.

Mózes azonban esedezett Istenéhez, az Úrhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. Az ÚR szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.

A mai vasárnap levélbeli igéje pedig Jakab apostol leveléből szól hozzánk az 1. fejezetből a 22. verstől kezdve:

Így ír az apostol:

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem megtartója, az olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap evangéliumi igéjét olvasom. Lukács evangéliuma 18. fejezetében az első 8 versben szól hozzánk:

Jézus arról is mondott példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad elfáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Így, könyvekben, újságokban, interneten mostanában többféle, új fejezetűnek tartott imádságot szoktak közzétenni. A legszélesebb körben alkalmazott, az emberiség körében, Krisztus egész gyülekezetében legismertebb új imádság ez: „hun imádkozunk, hun meg nem”. Hogy miért? Hogy miért, azt talán megérthetjük egy képzeletbeli imádság-iskola igazgató tanácsához címzett olvasói levelekből:

Ilyen problémák állnak ezekben az olvasói-levelekben: „Nem tudok imádkozni, nem tanultam”. A válasz valahogy úgy szól erre a problémára: Igen, levegőt venni sem tanult, mégiscsak sírni kezd az újszülött. Ez a sírás maga a levegővétel. - Aztán másik probléma: „Az imádságnak nincs értelme. Inkább teszek valamit, az többet ér”. És a válasz: Ez így helyes. Ám a példázatbeli özvegyasszonynak nem a tettek hiányoztak, hanem az igazság. Igazságot szolgáltatni pedig ellenfelünkkel, a bűnnel szemben, a bírók dolga. - Aztán még egy probléma: „Kevés vagyok én ahhoz, hogy Isten pont velem foglalkozzon”. Erre, Luther Márton, a testvérünk így válaszolt erre az olvasói levélre: Micsoda hatalom az, hogy egy nyomorult ember a felséges Istennel beszélgethet az égben. Minden félelem nélkül! Sőt azzal a biztos tudattal, hogy Isten szerelmes Fiáért, a mi megváltó Úr Jézus Krisztusunkért szeretettel mosolyog ránk. A szívnek és lelkiismeretnek nem kell biztatás, sem méltatlansága miatt kétségeskedni vagy elrettenni, hanem bizonyosra veheti, hogy Isten máris meghallgatta, amit a Krisztusba vetett hittel kér. Azért atyámfiai imádkozzatok szívvel-szájjal, otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot, különben ugyan rosszul áll.” - De van még más olvasói probléma is. Az így szól: „A múltkor már imádkoztam, Nem működött, többet nem próbálkozom”. Erre a válasz valahogy így hangzik: Soha egyetlen imádság sem működött még. Ami működik, azt vagy gépnek vagy varázslatnak hívják.

A kérdés sohasem az, Jézus példázatában és minden imádságról való tanításában sem, soha nem az a kérdés, hogy többet, vagy másképpen, vagy jobban, vagy hatékonyabban, vagy más szöveggel, vagy bármi efféle módon, másképpen kéne imádkozni. A kérdés, amit Jézus Urunk egészen konkrétan ehhez a példázatához kapcsolódva fölvet, hogy talál-e imádságot hallgató, meghallgató Úr hitet a földön? Az imádság erejének, eredményének, hatékonyságának, értékének kérdése csak ebben áll: Talál-e hitet?

Ugye, a különböző hivatalokban, hatóságokban, bíróságokban, de a gyermekeinkben, általában véve az embertársainkban nem hiszek. Tessék jól érteni: Az emberekben nem hiszek. És ez azt is jelenti, hogy ha a kérésemre, szavamra, problémámra, kiáltásomra, rászólásomra nem azt és nem úgy válaszolnak, nem azt és úgy tesznek, ahogy és amit és amikor kérem, - akkor nem nyugszom. Újra szólok, mert úgy ítélem meg a helyzetet, hogy amit mondtam, kértem, az nem került meghallgatásra, teljesítésre. Ha én azt mondom a fiamnak, hogy pakolja össze a felszerelését, és egy óra múlva nincsen összepakolva, nem várok csendben, hogy megtegye. Újra szólok, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy ha nem szólok újra, nem lesz összepakolva. Mert nem hiszek benne.De a mi Urunk őiránta hitet kér és vár. Azt mondja: „Halljátok!”

Mózes - biztos vagyok benne, hogy - hitte, hogy az Istenhez a népéért mondott könyörgése meghallgatásra talál. És nem azért hitte, mert megtapasztalta azt, hogy Izráel népe hirtelen megjavult, - és zsörtölődve összetörte, porrá zúzta és szétszórta azt az aranyborjú szobrot. Nem azért hitte Mózes, hogy az Isten meghallgatta imádságát, mert várt, várt egy darabig feszülten, figyelve, hogy mi történik, miután ő imádkozott, nézte az óráját, és amikor eltelt 10 perc, és még nem jöttek villámok a népére, és nem nyelte el őket a föld, akkor felsóhajtott és azt mondta: Jól van. Az Isten meghallgatta imádságot. Nem pusztította el a népet. Nem!

Istennél az idő, a válasz másképp működik. Mózes tudta, hogy az Isten útja az engedetlen választottaiért szenvedő Krisztusban teljesedik be. Ez az Isten útja. Mózes ezt tudta. Ezért tudta, hogy meghallgatásra talált kérése. Azt mondja Jézus, biztatva bennünket, biztatva az ének szavaival, a Hegyi beszédben sokszor, sokféleképpen: „mindent, amit csak kértek az Atyától, megadja nektek”. És hozzáteszi a kérdést: „de vajon halljátok-e?”

De vajon hiszitek-e, hogy megadta? Mert az Isten ajándékait a hit látja meg, nem a szem. Mert az Isten ajándékai Krisztusban, az Úrban teljesedtek be, jöttek el.

Imádkozzunk:

Jó Urunk! A könyörgéseinkhez szabott és szabadon mondott imádságainkhoz, a segélykiáltásainkhoz, fohászainkhoz, sóhajainkhoz, az örömteli feléd ujjongásainkhoz és a szomorú, feszült, kétséges sóhajtozásunkhoz - teremts bennünk hitet, mert az a tiéd. A szavak a miénk, a hit a tiéd. Teremtsd meg bennünk, hogy válaszaidat, tetteidet, ajándékaidat, segítségedet meglássuk, meghalljuk, megértsük. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt Testvéreim az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Most vigyük oda, Isten elé életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Jó Atyánk! Áldott légy, hogy meghallgatod kéréseinket. Meghallgatod közös imádságainkat, amelyekben eléd visszük közösségünk, embervilágunk, testvéreink dolgait. Meghallgatod csöndes, kettesben, hármasban, egymagunkban mondott imádságainkat, amelyekkel elsóhajtjuk örömünket és bánatunkat. Meghallgatod lelkünk kimondhatatlan gyötrődéseit, könyörgéseit, örömét, amelyeket nem tudunk szavakba foglalni. Meghallgatod csöndben mondott imádságainkat, amelyeket nem merünk, nem tudunk megosztani egymással, de annál inkább teveled. Meghallgatod azt is, amiről a tudatunk nem tud, amiért csak imádkozunk. Meghallgatod azt is, amiért soha egyikünk sem imádkozott, csak Te a kereszten, a kertben, a tengerpartján Atyádhoz. Urunk, hozzád könyörgünk. Te áldd meg munkánkat, szeretetünket. Te áldd meg kapcsolatainkat, családi, gyülekezeti, munkatársi, testvéri, baráti kapcsolatainkat. Te áldd meg, hogy örök életre teremjenek gyümölcsöt, hogy útmutatást adjanak és kapjanak, hogy testvéri szeretetnek legyenek a csatornái, hogy életet, segítséget, jó szót és jó szíveket adjunk és kapjunk általad. Teeléd visszük programjainkat, gyülekezetünk népét, embervilágunkat. Eléd visszük azokat a szolgálattevőket, akik igyekeznek a te népedet összegyűjteni, megtalálni, igédet átadni. Tehozzád visszük gyermekeinket, konfirmációra készülő testvéreinket. Azokat, akiket elvesztettünk, eltévesztettünk, elfelejtettünk. A te szeretetedbe ajánljuk azokat, akiket még nem érintett meg, nem változtatott meg teremtő Igéd. Te számon tartod mindnyájunkat, hitünket, utunkat, sorsunkat, kiáltásainkat. Áldj meg, hogy szándékod teljesüljön bennünk, hogy célba érkezzünk, hogy gyermekeidként éljünk. Jézusért kérünk Téged, Urunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást Testvéreim: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 338 (Prágai graduál 1567, cseh - Prágai graduál 1567)

1. Isten nékem erőm, bizodalmam, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában Éltem folytában. - 2. Benne élek, haláltól sem félek, Jót remélek, Tőle csak el ne térjek. El nem enyészem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem. - 3. Semmi engem tőle el nem választ, Látom már azt, Hogy rám jót csak ő áraszt. Támogat engem Erőtlenségemben És ínségemben. - 4. Mindenkoron azért csak őt áldom, Őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöm nincsen. - 5. Te légy, Uram, őrzője a nyájnak, Egyházadnak, Mely Krisztus vallja Úrnak. Mert bűneinkért Ontott megváltó vért, Mindannyiunkért. - 6. Itt e földön magasztaljon téged, Míg csak élhet, Nagy buzgón a te néped. Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.