2011-05-15

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap (Jubilate) istentiszteletén, 2011. május 15.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..)

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked m
ennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ujjongj Istennek, egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét! Az Úr életben tartott bennünket, és nem engedte, hogy meginogjunk. Istenünk, te megpróbáltál minket, megtisztítottál, mint tűz az ezüstöt. Csapdába ejtettél, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. Áldjátok, népek, a mi Istenünket, fennen hirdessétek dicsőségét!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Ujjongj Istennek, egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Most az Isten színe előtt, vizsgáljuk meg az életünket, nézünk bele az ő törvényének, parancsolatainak a tükrébe:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minden gonoszságunktól.

Ezért kérem most, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint mindannyian a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

Uram, hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Irgalmasan ments meg engem. Légy erős kősziklám. Segíts rajtam. Vezess nevedért, és szabadíts ki engem a csapdából, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet. Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő irgalmában bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenség Teremtője! Ahogyan a természetet felébreszted, bennünket is megújítasz. Új eget és új földet teremtesz, amelyben igazság lakik. Eleveníts meg bennünket, ébressz fel fásultságunkból, hogy hitre bátorodjunk, és feltámadjunk a veled való életre. Jézus Krisztus Urunk által kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvéreim! Most Isten igéjét hallgassuk meg figyelemmel és nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnapnak az ószövetségi igéje szól hozzánk Mózes 1. könyvének az elejéről:

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. . . .

Akkor azt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.

Megteremtette Isten

az embert a maga képmására,

Isten képmására teremtette,

férfivá és nővé teremtette őket.

Isten megáldotta őket

és ezt mondta nekik Isten:

Szaporodjatok, sokasodjatok,

töltsétek be és hódítsátok meg a földet.

Uralkodjatok a tenger halain,

az ég madarain

és a földön mozgó

minden élőlényen!

Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Így készült el a menny és a föld és azoknak minden serege.

A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész alkotó és teremtő munkája után.

Ez a menny és a föld teremtésének a története.

Most pedig hallgassuk meg a mai vasárnapnak a levélbeli igéjét Péter apostol 1. levelének a 2. fejezetéből a 11. verstől a 20. versig terjedően:

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jócselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napán.

Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert az Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok, nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Isten féljétek, a királyt tiszteljétek.

Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek utaitoknak, ne csak a jóknak és méltányosoknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibáitok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.

Boldogok, akik hallják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 364 (Lindemann János (?) 1549-1613, német - Gastoldi G. G. 1556?-1622)

1. Öröm van nálad, még ha búbánat Ér is minket, Jézusunk. Benned és véled miénk az élet, Nagy Megváltónk, hű Urunk. Te széjjeltéped a köteléket. Ki benned bízik, sziklára épít, Örökké élhet, halleluja! Kegyelmet leltünk, átölel lelkünk, Átfogunk hittel, és nem szakít el Semmi tetőled, halleluja! - 2. Ha Lelked áthat, többé nem árthat Nékünk sátán, bűn, halál. Legyőzted régen, s te tartod kézben, Bár még támad, ellenáll. Dicsérő ének zeng, Jézus, néked. Áldjuk mindnyájan neved vidáman, Hirdetjük fennen: halleluja! Ujjong a lelkünk, győzelmet nyertünk. Nevedben járunk, szeretünk, áldunk Itt és a mennyben. Halleluja!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az evangéliumbeli igéjét olvasom. Máté evangéliuma 18. fejezetében van ez megírva, a 11.-től a 14. versig:

Jézus Krisztus Urunk ezeket mondta a tanítványainak:

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.”

Urunk, szentelj minket meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az akciófilmekben nagyon sokan meg szoktak halni. Messze aránytalanul többen halnak meg az akciófilmekben, mint amennyi ezen filmekben ehhez a pusztuláshoz kapcsolódó gyásznak a megtartása. Ugyanis ezt már egy film kerete és lehetőségei között képtelenség lenne megtenni. E filmek az izgalom fokozásáért sok ember pusztulását mutatják meg, az ezzel akárcsak közelítőleg arányban álló egyéni és családi fájdalom bemutatására nyilvánvalóan nincs lehetősége ezeknek a filmeknek.

De a hírekkel, a valóságos tragédiák bemutatásával is így van. A legszentimentálisabb katasztrófa-riport sem képes arra, hogy akár közelítőleg bemutassa azt a töménytelen fájdalmat, ami az általa sikeresen és gyorsan bemutatott pusztulással jár.

Ez egy fontos tanulságot hordoz a számunkra, ami talán - reménységem szerint - segít Jézus szavainak a megértésében. Ez a tanulság az, hogy az értékeknek a nagyságát számunkra a számok jelenítik meg. Ennek megfelelően a fájdalom nagyságát például az áldozatoknak a száma érzékelteti. A többi tényezőjével egy embernek nem tudunk mit kezdeni. Csak a számával.

Mondjuk, a 2. Belosztályon meghalt X. Sajnáljuk. Egy éven keresztül - mondjuk - minden nap a 2. Belosztályon meghal valaki. Mindannyiszor sajnáljuk. És megyünk tovább; azt mondjuk: igen, ilyen az élet. 365 napon keresztül. - És aztán egy nap leesik egy repülőgép fedélzetén 365 utassal, és megdöbbenünk, megállunk, és érzékeljük, átéljük a fájdalomnak, a gyásznak és a veszteségnek a hatalmas voltát. - Pedig ugyanarról a 365-ös számról van szó. Csak nem egyesével, hanem egyszerre.

Mert az értéket és ezzel a veszteség nagyságát is, számunkra a szám nagysága adja. És ezért hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy amikor nincs baj, akkor is értéküket a számuk adja meg. Hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy akkor vagyunk kedvesek Isten szemében, ha itt a templomban számaink nagyok. Pedig egész másképpen van!

Mit gondoltok - kérdezi Jézus -, ha egy embernek száz juha van, és eltéved egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, és nem megy-e el megkeresni az egyet? - A válasz általában: nem, nem hagyja ott a kilencvenkilencet, és nem megy el megkeresni az egyet. - Mit gondoltok - kérdezi Jézus -, ha egy városban 100 ember él, és egy elveszett hitre jutott, nem ugyanakkora öröm-e ez is, mintha a másik kilencvenkilencnél sikerül. A válasz általában az: nem. Sokkal kisebb. - Miért? Mert számunkra a juhok és az emberek - számok.

Jézus a tanítványaihoz szól abban a néhány mondatban, amit tőle olvastam. A tanítványokat inti arra: közöttetek más a rend! Számotokra ne így legyen. Számotokra az emberek értékét, ahogy mennyei Atyátok számára sem, ne az emberek száma adja meg. - Ahogyan egy apa-anya számára a gyermeke semmivel sem ér kevesebbet, mint másik száz vagy százezer egyébként. Ahogyan a Kisherceg számára a rókája vagy rózsája semmivel sem ér kevesebbet, mint a többi száz, százezer együttvéve. Úgy nincs darabszám szerinti értéke Isten szemében az embernek. Ezért Jézus Urunk számára az adat, hogy hányan maradnak meg a tanítványai közül - tökéletesen mellékes. Ugyanis ez egy szám! Nem egy ember, nem egy tanítvány, nem egy juh - hanem egy szám.

Ellenben Jézus Urunk számára az a fontos, az az érdekes, hogy te, meg ő, meg én megmaradunk-e? Amikor megteremtette az embert, függetlenül a számától, a sorrendjétől, a sokasodásának, szaporodásának tervétől - hozzád szólt, hozzánk szólt és azóta is ezt teszi. Az emberhez. A szívünkhöz.

Mi van, ha ezt a poharat leejtem? Akkor csörömpölés lesz, meg ijedelem, - de nem ejtem le. De ha mégis leejteném, akkor azért az ijedelem után második lépésben mégiscsak azt mondanánk: „No, sebaj. Van még bőven. Csak innen hoztam föl, a sekrestyéből, van még másik három. De hozhatunk még. Semmi baj, majd összesöpörjük”. - Mi van, ha egyikünk, - azt vesszük észre, hogy - egyre kevésbé figyel oda az igére? Mert nincs rá kedve, meg ideje. Hát lehet, hogy az első ijedtség után második lépésben megint csak megnyugtatom magamat: „sebaj, még van bőven”. - Igazán?

Nagyvonalúak vagyunk, és nagyvonalú a világunk. A dolgainkat kidobjuk, ha rossz - meg, ha van. Nem bíbelődünk, hanem legyintünk. A dolgokkal, a dolgunkkal megtehetjük. De mi van, ha az a dolog kedves a számunkra? Mi van akkor, ha a pohár, az összetört játék, az elszakadt ruha, eltörött kanál vagy az elkallódott testvér több, mint ami? Mi van, ha a lelkünkben megszólal, és emlékeket, embereket, szavakat, pillanatokat, élményeket idéz fel? Akkor mi van? - Akkor utánamegyünk. Akkor megkeressük, megragasztjuk, megfoltozzuk, hazavisszük, felkeressük.

Jézus a maga környezetének az értékeit, a juhokat említve, azt mondja: a mennyei Atyának fontosak vagyunk. Mi, a jelentéktelen emberek. Akiknek, számunkra jobbára csak a darabszám az érték. Akik, ha elmúlunk, minden megy tovább. A világ szinte észre sem veszi.

Ő ilyen. És megtart. Lemászik utánunk, lemászik a magasból a legnagyobb mélységbe. Mert neki fontosak vagyunk. És nekünk, a tanítványainak ezt mondja: közöttetek is ez legyen a rend.

Imádkozzunk:

Urunk, áldott légy, hogy szeretsz; hogy képes vagy arra, amire egyikünk sem; hogy annyian vagyunk, és mégis úgy szeretsz, mintha csak veled lennénk kettesben. Taníts minket a te utadra, és szeretetünket, igyekezetünket, figyelmünket áldd meg. Hogy fontosak lehessünk a te szemedben egymás számára. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Felnőtt keresztelő.

Békesség neked! Feltámadott Urunknak e szavával köszöntelek, Katalin testvérem, amikor eljöttél gyülekezetébe.

Krisztus Urunk mennybemenetele előtt ezt mondta tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. És tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nekik. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

Jézus Urunknak ezen szavai alapján kérdem tőled, testvérem az Úrban, Zsigri Katalin: akarsz-e a keresztség szentségében részesülni, ezáltal Isten gyermeke és Krisztus Egyházának a tagja lenni? Akarsz-e? - Akarok.

Megkérem a gyülekezetet, hogy álljon föl. Mondjuk el együtt az az egész keresztyénség hitvallását, Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Testvérem az Úrban, Zsigri Katalin: akarsz-e ebben a hitben megmaradni, és evangélikus keresztyén hitedről kitartó hűséggel és szolgáló szeretettel tanúskodni? Akarsz-e? - Akarok.

Katalin! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged újonnan szült, bűnödet Jézus Krisztus Urunk által megbocsátotta, áldjon meg és őrizzen meg téged az örök életre.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! Kérjük Isten Lelkét, hogy töltse be erejével, világosságával Katalin testvérünket, hogy járjon az Úr útján, felismerje és kövesse az Urat, ellenálljon a kísértésnek, ha pedig elesik,megtalálja a bűnbocsánat, a remény és az újrakezdés forrását: Jézus Krisztust.

Énekeljük most együtt - orgona kíséret nélkül - a 229. ének 1. versét:

Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

Jöjj teremtő Szentlélek, mert gyenge a mi erőnk, gyarló a mi szívünk. Magunktól nem tudunk Krisztusban hinni, sem nála megmaradni. Tebenned reménykedünk, bennünket is újjáteremtesz. Szánj meg minket, szánd meg Katalin testvérünket, aki most hitvallást tett sok tanú előtt. Világosítsd meg, hogy Krisztushoz térjen, győzd meg, hogy Krisztusban higgyen, bátorítsd, hogy Krisztust kövesse, erősítsd, hogy Krisztushoz ragaszkodjék. Szenteld meg őt és minket, mindnyájunkat. Jöjj Szentlélek, szállj le rá. Ámen.

Testvérem! Térdelj le az oltárhoz, és vedd az Úr áldását:

Zsigri Katalin! Bizony erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. (Énekek Éneke 8:6)

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldjon meg, és erősítsen meg, hogy megállj a hitben mindvégig. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német) - Liturgia: 12

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki feltámadásával örökkévaló örömöt szerzett népének. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet benne, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg Lelked által. Őrizz meg a szentek közösségében országod számára. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet A bűnbocsánatot .- 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

2. ének: 56 (Schütz János Jakab 1640-1690, német)

1. Dicséret, tisztesség legyen, Kegyelem Atyja néked, Ki megáldasz, és sorsomat Nagy jósággal intézed. Te adsz szívemnek örömöt A földi küzdelmek között, Dicsérjük Istenünket! - 2. Gyötrelmemben, ha hívtalak, Ott voltál gyermekednél; Még a halál völgyéből is Te engem kimentettél. Ó, áldlak érte szüntelen. Ti hívek jertek mind velem: Dicsérjük Istenünket! - 3. Ha nincs erő, nincs segítség Már sehol a világon: Az Úrra feltekinthetek. Az erőt tőle várom. Ha nincs hová hajtsam fejem, Őnála van nyugvóhelyem. Dicsérjük Istenünket! - 4. Azért végső leheletig, Atyám, dicsérlek, áldlak. Ég és föld, ti is adjatok Hálát a menny Urának! Jöjj, zengjünk mind víg éneket: Ő mindent jól elvégezett - Dicsérjük Istenünket!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, és adjunk hálát neki. Imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.