2011-06-19

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepének istentiszteletén, 2011. júni­us 19.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 41 (IV. századi himnusz (Te Deum laudamus) nyomán Benczédi Székely István †1558 - Kolozsvár 1751) - Liturgia: 7

1. Téged, Úristen, mi keresztyének Dicsérünk és áldunk, És Atya, Fiú, Szentléleknek vallunk. - 2. Néked a tiszta, ár­tatlan és szent Angyalok szolgálnak, Szüntelen zengő fennszóval kiáltnak: - 3. Szent, szent, szent Isten, te seregeknek Vagy Ura, Istene! Menny és föld szolgál nagy dicsőségedre. - 4. Téged a földön szent egyházadban Minden keresztyének, Szent Atyaisten, áldanak, dicsérnek. - 5. Te imádandó szent Fiad, Jézust, Magasztaljuk hitben, S Vigasztalónkat, Szentlélek Úristen! - 6. Oltalmazd, kérünk, minden veszélyben Benned bízó néped, Oltalmazz bűntől s lelki kártól minket! - 7. Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az örökkévaló Királynak, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké! Nagy az Úr, méltó hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. Ma­gasztal, Uram, minden teremtményed, híveid áldanak téged. Elmondják, hogy országod mily dicsőséges, és uralmad nemze­dékről nemzedékre tart.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az örökkévaló Királynak, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk most méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, kérjük az ő irgalmát: Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkeimtől tisztíts meg engem, mert tudom, hogy hűtlen voltam. Ellened vétettem, mert azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek, moss meg és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat a vétkeim elől, és töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki önmagát adta értünk, hogy megtisztítson bennünket a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik. Dicsőség hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Atyaisten, aki életet adtál nekünk, üdvösségre hívtál el bennünket, légy áldott jóságodért. Isten Fia, aki életedet adtad értünk, bűnbocsánatot szereztél nekünk, légy áldott hűségedért. Vigasztaló Szentlélek, aki Krisztushoz térítesz, és a benne való hitben megszentelsz bennünket, légy áldott szeretetedért. Téged illet minden dicsőség Szentháromság egy igaz Isten a Jézus Krisztus által, aki az Atyával és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim az Úrban! Szentháromság vasárnapjának Ószövetségben megírt igéjét olvasom. Ézsaiás próféta könyvének a 6. fejezetében így szól hozzánk:

Ézsaiás próféta írja:

Uzzijjá király halála évében láttam az URat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!

A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam:

Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.

Majd az ÚR szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkbe? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.

Megkérdeztem: Meddig tart ez, URam? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!

Így szól hozzánk Jézus Krisztus Urunk János evangéliuma 3. fejezetében az első 15 versben:

Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten”. Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát”. Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondom neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Nikodémus azt kérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeikről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 250 (Olearius János 1611-1684, német - Braunschweig 1648)

1. Az Urat áldom én, Ő világom és éltem. Ő adta testemet És lelkemet énnékem. Már kisded koromtól Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. - 2. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta értem, És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. - 3. Az Urat áldom én, Ő vigasztalóm, éltem. Kit elküldött Atyánk Szent Fiának nevében. Ő biztat, bátorít A bánat éjjelén. És ha elcsüggedek, Új erőt önt belém. - 5. Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Szentháromság vasárnapjának levélbeli igéjét olvasom most. Halljátok nyitott szívvel. Pál apostol Efezusi levelének a 3. fejezetéből a 8. verstől a 12. versig így szól hozzánk:

Így ír az apostol:

Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek Teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által.

Urunk, szentelj meg miket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! A Szentháromság egy igaz Isten - titok. Hogy a Teremtő Atya, nem valamiféle magányos, műkedvelő, gyúrta össze a Mindenséget, és indította útjára mint gépezetet, hogy csinálja, amit gondolt - ez biztos. Hogy az Isten Jézus Krisztusra nézve teremtett mindent, hogy Krisztusra nézve a megváltás és a számunkra ingyenes, végtelen kegyelem alapján áll minden, minden erre épül, erre nézve gondolta ki és hozta létre; minden úgy működik - annak az alapelvnek az alapján, mennyen, földön, föld alatt, térben, időben és azon túl -, minden úgy működik, hogy az élet Isten kegyelmében rejlik - ez titok. Hogy ezt művét, üdvösségünk hatalmas tervét és megvalósításának megindító módját tudtunkra adja Isten az Evangélium révén közösségünkben, földi egyházában valósítja meg azt, amit a Mindenségről megálmodott - mindez szent titok.

Teljesen igaza van mind a mai napig - nem a maga korában, nem a maga templomában, nem a maga hite alapján, hanem általában mindmáig és a mi szempontunkból igaza van Ézsaiásnak, amikor azt mondja: „Jaj nekem. Elvesztem, mert a Királyt látták szemeim”. És igaza van az Isten Igéjének, amely szól Ézsaiáshoz ott, a templom füstjében, nem a maga korában, abban a helyzetben és arra nézve vonatkozóan, hanem mindig, mindenkor a mi szempontunkból is, hogy az Isten titok. És hiába nézzük, nem fogjuk látni. Hiába hallgatjuk, fülelünk, nem fogjuk érteni. Hiába töprengünk róla, bölcselkedünk, sem akkor, Krisztus előtt pár száz évvel, sem most a 21. században. Isten Igéje szövetségben van leírva. Mégis valamiért az új szövetség - és értem ezalatt nem a Bibliának a második, kisebbik felét, hanem mindazt, ami a Bibliában Isten új szövetségéről szól, kegyelméről, hitben való üdvösségünkről, az Ő megváltó szeretetéről - az új szövetség azt adja hírül, hogy az Isten titka, ez a titok, amit hiába böngészünk, soha nem lehet a miénk.

De ez a titok nyilvánosságra került. Ez a titok mindenkié. Mindenki számára nyilvánosságra hozatott. Pogányoknak is, azaz a Földkerekség valamennyi emberének múltban, jelenben és jövőben. Mindazoknak, akik vallásosak és akik nem azok. Ezt jelenti ez a szó: pogányok.

Szóval az Újszövetség valamiért azt mondja, azt hirdeti, azt kiáltja széjjel most Pál apostolon keresztül is, hogy az Istennek az a titka, ami soha nem lehet a miénk - hiába bámuljuk, nem látjuk; hiába fülelünk, nem halljuk; hiába bölcselkedünk, nem fogjuk föl - ez a titok mégis a miénk.

Rendben van, hogy az Ószövetség idején, Krisztus előtt az Isten terve, munkája titok volt. Rendben van. Az emberek nem ismerték Jézus Krisztust, akire nézve alkotott mindent az Isten, és akiben megoldás található. Ézsaiás próféta halálra rémül az Isten színe előtt. Így van rendjén, számára az Isten közelsége a halállal azonos. Nikodémus, a neves teológus, tudós rendben van, hogy nem tudja, hiszen ő most ismerkedik Jézussal. És aztán rendben van, hogy még egy darabig titok volt az Isten terve, rendje. Rendben van, hogy még egy darabig homályban volt az Isten, füstben, ködben, függöny mögött sokak számára mindaddig, míg el nem jutott az Evangélium, az Isten szeretete, az Isten hozzánk érkezése és minket átölelő jelenléte el nem érkezett minden néphez, nemzethez a világ minden zugába. Ez még egy ideig tartott és tart is talán. Ma is rendben van, hogy még titok sokaknak az Isten: eldugott helyeken élőknek, akiknek talán még nem hirdették a Krisztust, és ők nem tudják onnan elképzelni maguktól. Vagy akár Tatabánya eldugott ablakai mögött élőknek, akik pont annyit hallottak Jézus Krisztusról, mint némelyik törzs a Szaharában, akik még fehér emberrel soha nem találkoztak, sem ők, sem elődeik ezer évre visszamenőleg. Rendben van, hogy még egyeseknek ma is titok.

De Jézus gyülekezete számára, akik olvassuk, szóljuk, hisszük, tanítjuk és tarjuk az Evangéliumot, - nem elmaradottság mégis közöttünk is, ma is titokról beszélni?

Titok sokféle van. Az Isten terve és munkája: a teremtés, a megváltás, az összegyűjtés nem azért titok, mert nem ránk tartozik. - Ilyen titok is van. - Nem is azért titok, mert nem érthetjük meg; mert olyan csalafinta és összetett, hogy a mi agyunk túl gyenge hozzá. Szó sincs róla! - Ilyen titok is van, de ez nem az. - Nem is azért titok, mert meglepetés, és bizonyos időponthoz, alkalomhoz, gyertyagyújtáshoz van köze, ha kitudódik. - Ilyen titok is van, de nem erről szól az Evangélium.

Itt, a tanteremben ismereteket kapunk. Rejtélyek vállnak ismertté, titkok tárulnak fel. Ismertté válnak. Mégpedig azért vállnak ismertté, mert végesek és magukba foghatók. Feltárulnak a titkok a tanteremben, mert ezek olyan titkok, amelyek csupán idő kérdése, hogy kinek, meddig titkok. Csupán figyelem, tanulás, tehetség, munka kérdése, hogy megszerezzük, a kezünkbe fogjuk ezeket a titkokat. A mieink legyenek, birtokoljuk őket. Mindent birtokoljunk, és mindent birtokolnunk kell. Birtokoljuk az életünket, mert rendelkezünk vele, és igyekszünk azt kezdeni vele, amit csak akarunk. Birtokoljuk az egészségünket, amíg megadatik, és élünk, visszaélünk vele. Birtokoljuk a javainkat, a tárgyakat, amik körülvesznek, és amiket megszerzünk magunknak, mert szükségesek. Birtokoljuk, mert megszereztük őket, és amit megszereztünk, az a miénk. Birtokoljuk a szeretetet, a szeretteinket, a testvéreinket, a családunkat, mert mindent megteszünk azért, hogy a szeretet és az emberi kapcsolat minden áldása a miénk legyen. És ha a miénk, akkor mindent megteszünk azért, hogy megtartsuk. Ez a miénk. - Ilyen a tudás, és ilyen a tanteremben megszerezhető valamennyi titok.

És azt gondolom, hogy a Szentháromság Isten, az Ő terve, munkája, teremtése, igéje addig titok, amíg ott van a tanteremben. Amíg kinyújtjuk a kezünket, hogy megpróbáljuk megszerezni. Amíg meresztgetjük a szemünket, hogy meglássuk. Amíg próbálunk hangosítással is, mindenféle módon a szavának a birtokába jutni, hogy megértsük azt. Amíg töprengünk és elméleteket gyártunk, hogy birtokoljuk az Ő ismeretét. Mindaddig, amíg tudás, ismeret, elv, ideológia, vallás - és még százféle néven nevezhetjük - tanít és az Isten ismerete ezeknek a szintjén van. Addig titok. És addig: érvényes az Isten szava Ézsaiáshoz a templom füstjéből, - ott köd és titok marad.

Isten azonban abban tárta fel, mutatta meg a titkát, hogy az ismeretének a kezdetévé és végévé, alfájává és ómegájává, nem a tudást tette, amit meg lehet szerezni, megtartani, birtokolni - hanem a hitet tette mindennek az eredőjévé, a benne való hitet ebben tárta fel, és mutatta meg az igazság. Az az igazság, hogy nem tudjuk felfogni, elolvasni, befogadni, megérteni, magunkévá tenni, birtokolni az Isten szavát. Olyan homályosak a betűk, és hiába teszünk elé nagyítót a Biblia fölé, hiába olvassuk el hozzá a kommentárokat, és hiába beszélgetünk róla - ettől még nem lesz a miénk.

Akkor lesz a miénk az Isten titka, ha Isten fogja magát, kilép a betűk közül és átölel minket. Átölel. Az ölelés, az Ő ölelése nem birtokolható. Azt Ő adja. És a nagy leckéje az Istennek, amit föladott egyetlen egy házifeladatként, erre a hosszú vakációra, ami a születésünktől a földi utunk végéig tart, az egyetlen házifeladat - ezt megtanulni.

Igéje, a testté lett Ige, hozzánk érkezett. Ő ölel át. Nincs semmink. Rajta kívül nincs semmink. Ő ment meg, tart meg, adott életet és visz életre.

Ez az egy.

Imádkozzunk:

Áldott vagy, hozzánk lehajló Isten. Áldott vagy Krisztusért. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Az Ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Hálát adunk Neked az életünkért. Azért, amit itt élhetünk, és járhatunk, amíg megenged. Annak minden öröméért, buktatójáért, kanyarjáért, minden percéért és minden áldásáért, amelyet adsz utunk során. Hálát adunk Neked az életért, amelyet adtál nekünk Jézus Krisztus révén, amely a Te Lelked által, a Te szeretetedből, a Te kegyelmedből a miénk. Áldj meg minket, jó Istenünk, jó hittel, igaz reménységgel, Benned bízó szívvel, üres kézzel, hogy Tőled átvenni tudjuk az életet, amit készítettél a számunkra, Beléd vessük a reménységünket, Tőled várjuk az utunkra a lépéseket, a fényt, a Lelket és magát az életet. Könyörgünk Hozzád közösségünkért, szeretteinkért, embervilágunkért. Te őrizz meg minket minden nyomorúságunkban és minden örömünkben. Add nekünk a hitnek az erejét, reménységét, Krisztusunkba vetett bizalmat, hogy minden dolgunkat az Őtőle kapott szeretet fényében éljük. Könyörgünk Hozzád: őrizz meg a hitben, minden betegségben, halálfélelemben, gyötrődésben, magányosságban, csalódásban, küzdelemben. Te óvd meg szeretteinket, hogy megmaradjanak a Te kezedben, a Tebenned való bizalomban. A Te kegyelmedbe tesszük le gyülekezetünk életét. Te áldd meg a ma- esti koncertet Lelkeddel, irgalmaddal. Te áldd meg a múlt héten konfirmált testvéreinket hittel, reménységgel, szeretetben. Te áldd meg gyülekezetünk minden tagját, hogy el ne feledjük a kegyelem igéjét, amelyet ránk bíztál, nekünk ajándékoztál. Irgalmadba ajánljuk azokat, akik szolgálatot végeznek néped körében, igét hirdetnek, bizonyságot tesznek, hívogatnak, szeretetet adnak. Áldunk Téged azokért, akik Téged akarnak szolgálni. Adj mindannyiunknak bölcsességet, hívő szívet és Rád figyelő szeretetet. Kegyelmedbe ajánljuk nyugalomba lépő és szolgálatba álló Püspök testvéreinket. Te őrizd meg mindkettőjüket igéd oltalmában. Hozzád fordulunk betegeinkért, a halállal vívódókért, az eltévedtekért, a Tőled messze szakadtakért. Teneked nagy a kegyelmed, végtelen a szereteted. Te tudod az utunkat és az utat, mellyel Hozzád érkezhetünk. Kegyelmedbe ajánljuk Piroska nénit is, aki szüleire gondol. Őrizd meg őt a hitben, a reménységben, és őrizz meg mindannyiunkat, hogy irgalmadba tudjuk letenni mindazokat, akik közel állnak hozzánk. Jézus Krisztusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680)

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.