2010-12-31

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Óév este istentiszteletén, 2010. december 31.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 355 (Bonhoeffer Dietrich 1906-1945, német - Gelineau J. 1971) - Liturgia: 11

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. - 2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. - 3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! - 4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked! - 5. A csend köröttünk mélyen szerte árad, Hadd halljuk ezt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mindörökké uralkodik az Úr! Nemzedékről nemzedékre dicsérjétek az Urat! Magasztallak téged, Istenem, Királyom, áldom nevedet mindörökké. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már érted; karoddal átölelsz, kezedet rajtam tartod. Az én segítségem az Úrtól jön, aki teremtette a mennyet és a földet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mindörökké uralkodik az Úr! Nemzedékről nemzedékre dicsérjétek az Urat!

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! A mai estének, Óév estéjének evangéliumi igéjét olvasom. Máté evangéliuma 9. fejezetéből szól hozzánk a 14. verstől kezdve:

Odamentek Jézushoz János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhatnak-e a lakodalmasok, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból a régi ruhára, mert a toldás kitépi a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped, a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul, hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Hogyan lehet egy Szilveszter estén, egy nagy városban, legyen az Tatabánya, úgy megállni és úgy eltölteni az estét, hogy az ének sorával: a csend köröttünk mélyen szerte árad?

Vannak dolgok, amelyek régiek. Régiek maradnak akkor is, hogyha újból feltalálják őket, vagy akkor is, hogyha nem olyan régiek, magában az időben. És lehet egy dolog nagyon új akkor is, ha az időben ősi. Lehet egy ruha nagyon régi annak, aki már megunta. Nem kell neki. - Lehet nagyon régi, ha eszébe jut róla egy fontos nap, egy fontos ember, talán nem olyan nagyon-nagyon régen, de fontos. - És lehet új egy ruha akkor is, ha a dédapámtól örököltem. Ha a sok-sok megunt ruha között egyszer csak véletlenül ráakadok a szekrényben, és rácsodálkozom, hogy milyen szép. Én ma ezt szeretném fölvenni. Pedig talán az időben a legrégebbi. Most mégis új! - Miért van ez? Azért mert a dolgok nem csak időben lehetnek régiek és újak, hanem a szívünk, a lelkünk számára is. És ez sokszor egészen különös. Most próbáljuk meg a mai estét, mint az emberi időszámításunk egy fordulóját, így nézni. Így nézni benne a régit.

Mindjárt bocsánatot is kérek, hogy a kedves Testvéreket most, ezen az ünnepi órán ezzel terhelem. Az is igaz, hogy ilyenkor, Szilveszter estéjén jobbára a gyülekezetünk, mint közösség, szempontjából szoktam nézni az időben vissza-előre, most mégis egészen személyesen szeretnék nézni - és szeretném, hogy mindannyian, egészen személyesen nézzünk bele az időnkbe és annak a múlásába. Csodálatos kalandregény támad.

Most így, egyre jobban rám nehezedve az idő múlása, - egy álmomat mondanám el. Hajón voltunk, valami hadihajón és háború volt. Vitézül kitartottunk, lőttek ránk, és valami próbatétel volt, hogyha átjutunk a másik hajóra vagy a hajó elejébe, akkor győztünk, akkor megmenekülünk. Akkor kiegyezünk az ellenséggel. És mindenki ránk figyelt. Az összes ellenséges parancsnok, tüzér és lövész minket követett a szemével. És mi futottunk, ugrottunk és kikerültük a rakétákat, a bombákat, a géppuska-sorozatokat, kikerültük a ránk mutató ellenséges tűzparancsokat. Végül már nem nagyon volt menekülési útvonal. Kedvesem, egy nagyon széplelkű kislány megmentett, mert megmutatta azt az alagutat, azt a titkos átjárót, ahol át tudtunk menni. Átértünk. - Hiába értünk át, az ellenség szolgálatában állunk és élünk. Ott telnek az éveim, és kedvesem, a gyönyörűlelkű kislány akkor döbben rá, hogy élete nagy részét ebben a fogságban tölti. És erre ráébredve, megszakad a szíve.

Az álom ezzel nagyjából véget is ért. Tulajdonképpen fölébredtem, de mégis úgy álltam ott, - mint ahogy ez a nehéz álmokban lenni szokott, talán másoknak is - a szívem össze volt szorulva, és azt éreztem, amit az álom akart éreztetni velem. Azt, mint amikor valakit, aki fontos, elvesztek. Végérvényesen. Ez az érzés azt jelentette, azt mutatta, azt éreztette, hogy ez a tudás, hogy vesztünk és elmúlunk - nem elhordozható. Ezt éreztem akkor. Nem elhordozható ez a tudás.

Mi, emberek kezdettől fogva számoljuk az időt, amióta emberek vagyunk. Számoljuk az időt, mérjük a múlását, egyszerűen azért, mert tudjuk, észrevesszük, hogy az idő múlik. Hogy a dolgaink köddé válnak, és ezért próbáljuk számolni az időt, és próbálunk - úgy mond - vitézül szembe nézni az idő múlásával. Próbáljuk kinevetni, túlharsogni, legyinteni rá, próbáljuk kijelenteni róla magunk és egymás számára, hogy nem számít, és megpróbálunk - amennyire csak ember mivoltunkból telik lehető legvitézebbül, legnagyobb lélekkel - szembenézni a legyőzhetetlennel. Csak ezt tudjuk csinálni. Ez kezdettől fogva így van. Ezért nyugodt szívvel mondhatjuk erre azt, hogy ez egy régi dolgunk, mert mi emberek kezdettől fogva így teszünk és így élünk. Ez régi dolog.

A történelemben is régtől fogva, időben régtől fogva így van. De külön-külön a saját életünkben is így van kezdettől fogva. Külön-külön mindannyiunk egyéni élete is ezzel telik kezdettől fogva, hogy az időt érezzük és múlását látjuk. És külön-külön mindegyikünknek egyéni harca is ez kezdettől fogva, hogy megpróbálunk vitézül, nevetve vagy küzdve, a lehető legnagyobb lélekkel, ami csak tőlünk telik, - szembenézni a legyőzhetetlennel. Ez a régi.

Mi az új? Az új az, hogy Jézus él. Ez az, amit megmutat az evangéliumi rövid párbeszéd. Ezzel válaszol Jézus a hozzá érkezők kérdésére. Most egy új van. Az új az, hogy Jézus itt van. Tudjuk nagyon jól mi, így a 21. században, hogy időben nézve ez is nagyon új. Mégis az egyéni életünkben nézve mindenképpen mint új dologra tudunk csak ráébredni arra: Jézus itt van. Ebbe nem lehet beleszületni, ebben nem lehet felnőni. Ez nem neveltetés kérdése, ez egyéni személyes tapasztalat és átélés kérdése. - Ezért bátorkodtam most egy egyéni szemlélődésre hívni a Testvéreket.

Az, hogy Jézus itt van, személyesen nézve csak új dolog tud lenni. A történeti események sorrendjétől függetlenül nekünk szól. Jézus itt van, idehozta az utat, igazságot, életet a mennyek országából. „Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Tudjuk, hogy az itteni utunk, amit járunk az életen át, az köves, problémás, kétséges. Tudjuk azt, hogy az időnk múlik, hogy ezzel nem tudunk igazán mit kezdeni. Tudjuk azt, hogy a dolgaink véget érnek, és valami ezek után következő élménynek és tudásnak kellene lennie annak, hogy rájövünk: Jézus itt van. Ő uralja végső soron a világunkat, és Ő a szeretete szerint ítél.

Erre csak, az előbbieket követően, az életünk egy adott pontján, időszakában jöhetünk rá. És ha rájövünk, akkor ezek után már nincs tovább értelme úgy harcolni a legyőzhetetlennel, mint eddig. Ez az, amit Jézus a foltról és a tömlőről mond. Nincs értelme összekeverni a régit az újjal. Nincs értelme a régi módon szembe nézni az idővel és annak a múlásával, hogyha észrevesszük, felismerjük, átéltük az újat, hogy Jézus itt van. Nincs értelme úgy harcolni, úgy szembenézni. Nincs értelme úgy harcolni, hogy megpróbáljuk az időt elfeledni. Nincs értelme úgy harcolni, hogy megpróbáljuk visszafordítani vagy legyőzni. Egyetlen értelmes, amit tehetünk, ha észrevettük az újat, hogy Jézus itt van, hogy ebbe az újba állunk. Ő győz! - Ami még folyik, az nem fog nélküle folyni. Ballépéseinkkel és sorscsapásainkkal nem mi állunk szemben egyedül. Bár az emberek között sokszor valóban egyedül érezzük magunkat, Jézus Krisztus szeretete szenteli meg és teszi értelmessé a küzdelmet.

A múltba, ami lejárt, visszanézni, és a jövőbe, ami előttünk áll, homályosodik, előretekinteni így van értelme. Nem kell se kinevetni, se nem tudomást venni róla, se lekicsinyelni, se visszafogni. Csak azt tudni, hogy Jézus győz. Az Ő kezében van mindaz, ami volt, van és lesz.

Próbáljuk meg most az életünket, az erényeinket és a hibáinkat ennek a fényében megnézni, számba venni, belenézve Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úristen:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, becsapjuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket minden gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenhez bizalommal, és kérjük az ő irgalmát:

Uram, add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandó voltomra. Mert íme, arasznyivá tetted a napjaimat, az életem ideje és értelme semmiség Előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát, mit várhatok, Uram? Egyedül Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat, figyelj segélykiáltásomra, és szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben megjelent Isten szeretete, hogy semmi el ne válasszon Tőle. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Őáltala. Ámen.

Úrvacsora

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg minket békességedben, és add meg Krisztusban való egységünket. Őrizz meg minket minden kísértésünkben, bűnünkben, őrizz meg minket hiábavaló dolgainkban, hogy Tehozzád érkezzünk, hogy szentjeid közösségébe tartozzunk, hogy a Te kezedben tudjuk magunkat. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Azokról, akik ebben az elmúlt évben vesztették el szeretteiket; azokról, akik a hitüket vesztették el, a tartásukat, a megélhetésüket, az örömüket vesztették el. Te adj nekünk holnapot, új esztendőt, új hitet, új reménységet a Te új szeretetedben. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindig velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

2. ének: 450 (Soproni német énekeskönyv 1785. Kis János 1770-1846)

1. Gyorsan folyó időmet Az Úr nem adta hiába, De azért, hogy erőmet Szánjam oda jó munkára; Hogy mint drága vagyonnal Éljek vele haszonnal. - 2. Ne engedd könnyelműen Elhenyélnem életemet, Add, Uram, hogy serényen Tegyem kötelességemet, Végezzem jól dolgomat, Reád bízva utamat! - 3. Hivatásom ösvényén Adj erőt tovább haladnom, S minden este őszintén Tetteimről számot adnom! Ha igaz és hű leszek, Lelki nyugtot úgy lelek. - 4. Bár te hosszútűrő vagy, Bűnbánatra int kegyelmed. Erőt, Szentlelket te adj, Ne másban bízzam, csak benned. Áldás, béke forrása, Te serkents kitartásra!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, és mondjunk hálát neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útján járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5