2010-12-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Karácsony 2. napjának istentiszteletén, 2010. december 26.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 168 (Simon Jukudián XIX. sz. - Zsasskovszky: Énektár 1855)

1. Dicsőség mennyben az Istennek!
Dicsőség mennyben az Istennek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek! - 2. Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek! Kit az igaz szeretet A Jézushoz elvezet, Békesség, békesség embernek! - 3. Dicsérjük a szent angyalokkal, Imádjuk a hű pásztorokkal Az isteni Gyermeket, Ki minket így szeretett. Dicsérjük, imádjuk és áldjuk! - 4. Dicsőség az örök Atyának És értünk született Fiának! Hála a Szentléleknek, Áldások kútfejének! Dicsőség, dicsőség Istennek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény. Énekeljetek az Úrnak új éneket, a földkerekség Istent dicsőítse! Hirdessétek, hogy az Úr a Megváltótok, csodáit soroljátok el minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, erő és ékesség van szentélyében. Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát, ajándékkal járuljatok színe elé!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket az Isten törvényének, parancsolatainak a tükrében. Hallgassuk meg az Ő parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket minden gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenhez hittel, és kérjük az ő irgalmát:

Uram! A bűneim összecsapnak a fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Ezért bizony megvallom bűnömet, bánkódom miatta, és kérlek, ne hagyj el engem, Uram. Istenem, ne légy távol tőlem, siess segítségemre, Uram, szabadítóm az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk! Teremtsd meg, és őrizd meg bennünk a veled való egységet. Ahogyan angyalok énekével hirdettél békességet az embereknek, most tégy minket is békességed gyermekeivé, és békességed követeivé az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten szavát figyeljétek nyitott szívvel. A mai napnak, Karácsony 2. ünnepének az Ószövetségben megírt igéje Ézsaiás prófétától szól a 11. fejezet elején:

Így szólt Ézsaiás próféciája:

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

Pál apostol Titushoz írt levelében így olvashatjuk a prófécia teljesedését. A Titushoz írt levél 3. fejezetének a 4. versétől:

Így ír az apostol:

Amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket az újjászülő és a megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagom Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 169 (Montgomery Jakab 1771-1854, angol - Ír népdal)

1. Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy, Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ! Boldogan figyelnek égi fényjelek Széna-szalma ágyat, alvó kisdedet. Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy, Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ! - 2. Rongyos istállóban pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. Tekints le az égből, mert szeretlek én, Tartsd fölém kezecskéd védőn, könnyedén! Rongyos istállóban pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. - 3. Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez. Az aprókat áldd meg itt és mindenütt, Élhessenek égben teveled együtt! Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves párduc, bárány, medve, farkas, oroszlán és kígyó Testvéreim! Hogyan lakhatnánk együtt? Hogyan szerethetnénk egymást? Hogyan hazudtolhatnánk meg a vért bennünk, a természetünket, a személyiségünket? Hogyan lakhatnánk mi együtt? Hiszen ki-ki azt teszi, úgy él, ahogy a szíve diktálja. És a szívünk más és más. Sehogyan sem menne! - Ezért Ézsaiás már jó régen azt ígéri, hogy nem mi fogunk élni külön-külön. Mi, a tehenek és bárányok, medvék és kígyók, - hanem mindnyájunkat egy Kisfiú fog legeltetni. Együttlétünk, együtt lakásunk ezen múlik.

Egy Kisfiú, akit nem tudunk ölbe venni. Egy Kisfiú, akit nem tudunk nevelni, tanítani, vezetgetni, szeretgetni és babusgatni. Egy Kisfiú, aki minket vezet. Egy Kisfiú, aki nem a karjainkban van, hanem lenéz a mennyből és fölénk tartja a kezecskéjét védőn. A Kisfiú, miután megmosta a tanítványai lábát, János evangéliuma 13. fejezete 14. és 15. versének tanúsága szerint ezeket mondta:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ennek a Kisfiúnak a szava teremtő szó. Amit mond, meglesz. Ez mindig valahogy így történik. Ezért ez a Kisfiú nem szól egy szót sem a párducokhoz, bárányokhoz és farkasokhoz, hanem jön, és legelteti őket. Nem ők maguktól, nem mi magunktól fogjuk tudni szeretni egymást, hanem Ő szeret minket. Ez így teljesül, ez így van.

Ez a Kisfiú szeret engem, és szeret minket. A titka, a módszere ebben áll: szeret engem és szeret téged. Ő szereti a távol élőket és a hozzánk közelállókat. Többé tehát - ahogy Pál apostol egy helyen mondja - nem én élek, hanem ez a Kisfiú él bennem. Többé tehát nem én szeretem, hanem ez a Kisfiú szeret engem.

Mert vannak a szeretetről és a szeretésről elképzeléseink, és van, amit, bármit szeretnénk a szeretettől megkapni, és benne megtalálni, ezért úgy is mondhatnám, hogy ennél a Kisfiúnál megértésre találtam. Ettől a Kisfiútól őszinteséget kaptam. Ebből a Kisfiúból erőt és derűt merítettem.

Ezért az Úr az én pásztorom és nem szűkölködöm. Itt, a halál árnyékának völgyében sem, közöttetek: párduc, oroszlán, bárány és kígyó Testvéreim. Itt is Ő ad nekem életet, és Ő tart meg az örök élet számára.

Ez a szeretet, amelyet Ő teremtett, amely van.

Imádkozzunk:

Nézz le rám a mennyből, és tartsd fölém kezecskédet, Uram, Megváltóm, Pásztorom. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el szívünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 163 (XVII. századi latin ének [Adeste fideles] - Wade K. gyűjteménye 1751) - Liturgia: 13

1. Fel útra, ti hívek, Ujjongva, vidáman, Ó, jertek, ó, jertek, vár Betlehem! Ott született meg angyalok Királya: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 2. A nyájat elhagyva - Alacsony jászolhoz Sietnek, sietnek a pásztorok. Gyorsan siessünk mi is örvendezve: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 3. Ott látjuk majd testben Az örök Atyának Örökkön tündöklő szép csillagát: A gyermek Jézust, rongyba bepólyálva: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 4. Ki értünk szegény lett, Széna között nyugszik - Öleljük, öleljük át melegen! Mi is szeressük, ha ő így szeretett: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg minket békességedben, és add meg Krisztusban való egységünket. Őrizz meg minket szentjeid közösségében, és adj részt nekünk szereteted országában. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 442 (1. Korinthusi levél 13. Backmeister Lukács 1570-1638, német, Sántha Károly 1840-1928)

1. Emberek s angyalok Szavával szólhat nyelvem, De ha a szeretet Lángja nem lobog bennem, Olyanná leszek én És ékes szózatom, Mint zengő érc csupán És pengő cimbalom. - 2. Tudnék titkot s jövőt És minden bölcsességet, Hogy felfognám vele A kezdetet és véget, Bár volna hegyeket Mozdító nagy hitem: A szeretet nélkül Nem volnék semmi sem. - 3. Ha minden vagyonom A szegényeknek adnám, Testem áldozatul Ha tűzhalálra szánnám, Hogy lássa a világ Jócselekedetem, S nincs bennem szeretet, Mit használ az nekem! - 4. A teljes szeretet Jósággal, türelemmel, Nem álnok, nem irigy, És nem fuvalkodik fel, Nem bánt meg másokat, Önhasznát nem lesi, Feledve önmagát: Más javát keresi. - 5. Nem gondol gonoszat, Nem gyúl hamar haragra, Hamisságot ha lát, Nem örvend soha rajta. Örül, ha emeli Az igazság fejét, És mindent elfedez, Jobbját nyújtva feléd. - 6. Mindent hisz és remél, Nem csügged el bizalma; Él benne a remény Bátorító hatalma. Élet tusáiban Eltűr mindeneket, És el nem fogy soha Az igaz szeretet. - 7. Mikor gyermek voltam, Mint gyermek szóltam s tettem; De mindezt elhagytam, Mikor felnövekedtem. Most csak tükör által Homályban láthatunk; De szemtől szembe majd, Ha már célhoz jutunk. - 8. Míg mennybe érkezem, És véget ér futásom, Szeretet, hit, remény, Megmarad ez a három; Örökké megmarad, Bár mindent sír temet, S ezek közt legnagyobb Te vagy, ó, szeretet!

2. ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat, és mondjunk hálát neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek, hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a Vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5