2010-12-19

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 4. vasárnapjának istentiszteletén, 2010. december 19.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián himnuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Harmatozzatok, egek, a magasságból, hulljon igazság a fellegekből! Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének alkotását magasztalja a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjszaka az éjszakának adja tudtul. Hangjuk betölti az egész földet, szavuk elhat a világ végéig. Az Úr rendelkezései tökéletesek, megörvendeztetik a szívet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Harmatozzatok, egek, a magasságból, hulljon igazság a fellegekből!

131:

2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg magunkat, életünket parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, kérjük imádságban az ő kegyelmét:

Uram! Légy kegyelmes, mert bajban vagyok. Bűnöm miatt megrokkant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én Benned bízom, Uram, vallom Te vagy Istenem. Kezedben van a sorsom, ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

131:

3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, aki eltávolítja a gonoszságot népe közül, eltörölve a bűneinket. Az ő szeretetében bízva hirdetem hát nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

131:

4. Ó, szállj közénk, Királyunk! Íme, eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Hálát adunk a színed előtt, hogy egyszülött Fiad eljött testben a mi megváltásunkra. Kérünk, hogy amikor eljön dicsőségben, tedd teljessé boldogságunkat az örök élet ajándékával az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Istenünk szava szól most hozzánk. A mai vasárnap levélbeli igéje Pál apostol Filippibe írt leveléből a 4. fejezet 4. versétől kezdve így szól:

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

És így szól hozzánk Advent 4. vasárnapján az evangélium igéje János evangéliuma 1. fejezetében a 19. - 28. versekben:

Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?” Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.” Erre megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy te?” De kijelentette: „Nem az vagyok.” „A próféta vagy te?” Így válaszolt: ”Nem.” Azt mondták tehát: „Ki vagy? Hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?” Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: építsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.” A küldöttek között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték tőle: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt nekik: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek sarúja szíját megoldani sem vagyok méltó.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 137 (Weissel György 1590-1635, német - Halle 1704

1. Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt, Kit Úrnak vall a föld s az ég. De mint Megváltó jő közénk, Hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket: Ó, áldlak boldogan. Én alkotó Uram! - 2. Hű támasz és hű gyámol ő. Az égi jóság benne jő, És nála vár az oltalom, Mert kormánybotja irgalom. A búnak, gyásznak vége lesz, Az ég s föld hálát zengedez: Légy áldva szüntelen, Megváltó Istenem! - 3. Ott boldogság van, boldog nép, E nagy Király hol trónra lép, És boldog hajlék, boldog szív, Mely őelőtte már kinyílt! Az éjből hajnal támad ott, S az élet fény úgy ragyog! És száll az énekszó Feléd, Vigasztaló. - 4. Jer, tárjunk ajtót lelkesen! A szívünk templommá legyen. És hintsük benne szét a hit Szép, élő pálmaágait! És Jézus hozzánk is belép, Megosztja velünk életét. Légy áldva szüntelen, Kegyelmes Istenem! - 6. Ó, jöjj Megváltó Jézusom, A szívem néked megnyitom. Tevéled tér be gazdagon Az élet és az irgalom. Szentlelked által járj velünk, Míg hozzád mennybe érkezünk, S ott mondunk majd neked Dicsérő éneket!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap Ószövetségben megírt igéje a 100. Zsoltárból szól hozzánk:

Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Vajon mikor lesz Karácsony?

Lehet. hogy a következő hétvégén. Akkor mindig, amikor a naptár azt mondja: Karácsony. - Esetleg akkor van Karácsony, amikor az iskolában szünet van, ilyen tájt legalábbis. - Vagy valaki úgy érzi akkor van Karácsony, amikor végre mosolygunk egymásra. - Mások szerint akkor van Karácsony, amikor a vízcsapból is „Csendes éj” és „Jingle Bells” folyik. - Amikor ajándékot adunk és várunk - akkor van Karácsony. - Akkor van Karácsony, amikor a levegőben a legtöbb továbbított SMS és szépet mondó e-mail terjed szerte a nagy világban. - Esetleg akkor, amikor a legszebben villog a házfal és az ablak. - Esetleg akkor van Karácsony, amikor a legtöbben érzik magukat egyedül? Amikor a legjobban hiányzik, aki nincs ott, pedig tavaly még volt? - Akkor van Karácsony, amikor a legjobban fáj, hogy a másik még csak fel sem hív? - Akkor van Karácsony, amikor a legtöbben ejtenek könnyet, egyedül üldögélve a maguknak készített beigli felett? - Vagy akkor van Karácsony, amikor a leghevesebben lövöldöznek Jeruzsálemben és Betlehemben?

Mikor van Karácsony? Mikor lesz Karácsony? - Talán attól függ a válasz, hogy mit jelent a szó? Karácsony szépen magyarosítva abból van, hogy inkarnáció. Ami azt jelenti: testté létel. - Tessenek vigyázni: nem reinkarnációról van szó! Azért nem, mert nem a mi lelkünk ölt testet, hanem Isten Lélek ölt testet. És nem újra, hanem először és utoljára. Ez a Karácsony jelentése: testté lett. Tehát azért lett testté Isten, hogy minden test megismerhesse Őt. Hogy a testünk láthassa, tudomást szerezhessen Róla - azért lett testté. Tehát akkor itt van egy válasz: akkor lesz Karácsony, amikor a testünk felismeri, megismeri Őt.

Ugyebár magunkat igyekszünk megismeri. Ez régi alapelv, és vannak hozzá régi jó módszerek. Egymást is igyekszünk kiismerni. Az élet farkas-törvénye ezt megköveteli mindenkitől. De itt van Ő, akiről azt mondja Keresztelő János: közöttetek áll. Őt kéne megismernünk, de ő azt mondja: akit ti nem ismertek. Őt. Istennek egy definíciója lehetne akár, ha definíciókat kellene gyártanunk Róla: az a személy. akit nem ismerünk.

Nos, Karácsonnyal, azzal, hogy testté lett a mi teremtő Istenünk, azzal tulajdonképpen az Isten megvalósította, valósággá tette ennek a Zsoltárnak a szavait. Valóságossá tette ennek a Zsoltárnak a szavait, ezeket a jelképes zarándok-szavakat. Zarándokoknak az ősi dalát, amit úgy énekeltek a jeruzsálemi templomba ünnepelve érkező sokaság tagjai, hogy ez egy istentiszteleti szertartás. Mindenki tudta a dolgát, hogy mikor kell belépni, melyik szólamnak. Kinek, mikor, mit kell énekelnie. Mikor, ki következik. Mit kell mondani. Kinek, mikor, hova kell állni, és menni.

Liturgia.

Nos a liturgia jelzi, valami valóságosat jelképez. Ezt az egykori jelzővel, ennek a Zsoltárnak, a 100. Zsoltárnak a jelképes szavait, liturgikus cselekedeteit tette valósággá az Isten azzal, hogy testté lett. Mert ezek a Zsoltár szavai: Ujjongjatok az ÚR előtt! - Lehet jelképesen ujjongani. Az erre hívatott személyek fölemelik a táblát:, amire az van írva, hogy: Ujjongj! Ujjongás! - Odatartja a sokaság elé. Mindenki tudja, legyen szó istentiszteletről vagy tv-shohról: most ujjongani kell.

De nem így, nem is feltétlenül nevető szájjal és vidáman. Ujjongani igazából és valóságossá téve: szívvel-lélekkel lehet!

Aztán azt mondja a Zsoltár: Szolgáljatok az ÚRnak. - Szolgálni lehet rabszolgaként. Szolgálni lehet megélhetésként vállalt munka keretében, mint munkavállalók. De szolgálni lehet úgy is, hogy azt nem kötelességidőben, nem munkaidőben tesszük, hanem - úgy mond - szabadon. Hogy ez az életünk, amiért élünk. - Mi az, amit kötelességből teszünk, tegyük azt becsülettel, jó szívvel vagy kedvetlenül, és mi az, amit szabadon, szívünk szerint teszünk olyankor, amikor - úgy mond - nincs semmi dolgunk.

Aztán azt mondja a Zsoltár: Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! - Megtudni sokféleképpen lehet. Azt, hogy hogyan, milyen technológiával mentik meg az olyan embereket, akik föld alatt rekedtek, vagy hó alatt rekedtek, leomlott felhőkarcoló romjai alatt rekedtek, - ezt mi jó esetben megtudjuk, ha kiértünk. Ott nekünk részletesen elmagyarázzák műszaki szempontból, hogy az okos emberek ezt hogyan oldják meg. És mi nagyon jól megértjük a technikáját, a módját, a fondorlatait, az eljárások sorrendjét. Akiket kimentenek, azoknak a kutya sem magyarázza el a technikáját! Hogy mégis jobban tudjuk: az Isten szabadítását egyedül így érdemes megtanulni.

Aztán azt mondja a Zsoltár: Menjetek be kapuin. - Néha esküvőkön vagy más, nagyobb ünnepeken felvetődik, hogy ki kellene nyitni itt, a templomunk ajtajának a másik szárnyát is. Hogy jobban beférjünk, szélesebb legyen a kapu. Isten kapui azonban - jól tudjuk - soha nem kétszárnyúak. Isten kapuin soha nem vezet át vörös szőnyeg. Isten kapui mindig keskenyek, és töviseken visznek át. Ugyanis soha nem Isten kapui a csábítóak maguk, hanem az, ahová vezetnek. Átmenni rajtuk tehát nem kedv kérdése, mert kedvünk egy keskeny, tövises kapun átmenni nincs! Sokkal inkább hit kérdése, hogy hisszük, megtanultuk, hogy hová vezetnek.

Aztán azt mondja a Zsoltár, hogy: Adjatok hálát neki. - Ezt a legnehezebb valósággá tenni - talán. - Állítólag megtörtént eset: az egyszeri lelkész a kocsma asztalnál megpróbálja vigasztalni a lehorgasztott fejjel iszogató bácsit. „Miért szomorkodik, bácsi? Biztosan van, minek örülnie az életben!” „Van hát” - feleli a bácsi. „Lekopogom” - kop-kop a falábával a padlón. „Hallja, hát akkor örülhet annak a bácsi, hogy maradt még egy lába!” - „Maradt hát” - kopog a másik falábával a bácsi.

Hálát adni nem elsősorban a javainkért érdemes! - Hát azért is lehet, ha van. - Hanem magáért, Jézus Krisztusért, a mentő szeretetért, Aki közöttetek áll.

Mikor lesz Karácsony? Mindenkinek máskor. Amikor az Isten valósággá váltja a számunkra a Zsoltárnak a szavait. - Nekem ez a Zsoltár 22 éve Karácsony. Azt jelenti. Mikulás éjszakáját a Seregben riadóval töltöttük. 5.-én este riadó volt. Fölpattanunk a teherautókra, és elindulunk a menetirányba. Aztán álltunk, álltunk, ültünk a platón, szép jeges-eső hullott egész éjszaka. Ott ültünk a jeges-esőben és eső alatt hajnalig. A ponyva fönn volt a teherautókon. Ez arra volt jó, hogy nem egyenletesen esett ránk a jeges-eső, hanem a lyukakon át koncentráltan. Aztán reggelre visszamentünk a szobákba, sokan ágynak estünk utána, de mivel ez az ének volt a fülünkben és szívünkben - mert egy fél órával a riadó előtt mi, néhányan, áhítatra összegyülekezve énekeltük - ezért akkor, éjjel is, platón ülve ez a Zsoltár szólt a szívünkben.

Gyertek be kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel! Mert jó az Úr, örökké tart kegyelme, és hűsége megmarad mindörökre.

Imádkozzunk:

Hála Neked, Urunk, hogy eljöttél, hogy megőrzöl, hogy megóvsz bennünket, hogy belépsz és közöttünk vagy. Nyisd ki szemünket, szívünket, hogy észre vegyünk, megismerjünk, hálát adjunk Neked. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 147 (Kovács Sándor 1869-1942) - Liturgia: 11

1. Kitárom előtted szívem, Ó, jöjj, légy vendégem nekem! Üdv és élet forrása vagy, Békességet, erőt te adj! Ha gond és bánat porba von, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 2. Jöjj el, lelkem epedve vár, Irgalmas mennyei Király, És ragyogtasd tekinteted E bujdosás völgye felett, Hogy járjon a te utadon, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 3. Jöjj és oszlasd el a homályt, Mely tévelygő szívemre szállt, És erősítsen szent kezed, Ha harcomban elcsüggedek! Ha bűnöm súlyos terhe nyom, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 4. Hű őrizőm, jövel, jövel, Szerelmeddel maradj közel! Ha elfedett a borulat, Az örök honba nyiss utat, Hol szent neved magasztalom! Ó, térj be hozzám, Jézusom!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg a hitet bennünk, tarts meg békességedben. Add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békéje legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 420 (Flittner János 1618-1678, német - Boroszlói énekeskönyv 1657)

1. Ó, én bűnös, jaj mit tegyek? Hová hajtsam fejemet? Nagy kő nyomja lelkemet. Bűnöm kínoz, hová legyek? Jézus, te vagy vigaszom: Jézusomat nem hagyom. - 2. Bűneimmel megbántottam, Mégsem sújt le engemet, Sajnál, megbocsát, szeret. Nem gyötrődöm elhagyottan, Átöleli őt karom: Jézusomat nem hagyom. - 3. Ha az élet terhe fáraszt, Roskadok kereszt alatt, Mely lenyomja vállamat, De ez tőle el nem választ, Orvosom ő, támaszom: Jézusomat nem hagyom. - 4. Nem félek, ha eljön végem; E világtól megválok, És síromba leszállok. Nyugszom föld sötét ölében, De várom fényes Napom: Jézusomat nem hagyom. - 5. Ő kelt engem új életre; S ha az utolsó napon Eléje kell állanom Számadásra, ítéletre, Akkor is csak azt vallom: Jézusomat nem hagyom.

2. ének: 421 (Regius Király Jakab 1623-1690)

1. Uram Jézus én imádságomra, Hajolj hozzám én kiáltásomra, Kérésemet kegyelmesen fogadd, Ne tekintsed méltatlan voltomat! - 2. Szomorkodom undok bűneimért, Melyek miatt immár sok szégyen ért; Félek most is, hogy kedvet nem lelek, Hogy hűtelen szolgádat megveted. - 3. Gyarló vagyok, a test erőtelen, El kell esnem, ha te nem vagy velem; Éltem elszáll, miként a földi por, Mit a szélvész hirtelen elsodor. - 4. Ilyen szegény, erőtelen lelket Nagy irgalmad, Uram, el nem vethet: Hisz te értem véredet ontottad, Megváltottad eltévedt juhodat. - 5. Te szent kínod én oltalmam légyen, Szent kereszted az én erősségem, Szent halálod egyetlen érdemem, Tied legyen lelkem és mindenem! - 6. Szent halálod halálunk óráján Erősítsen, ha kísért a sátán: Teáltalad vegyünk diadalmat, Uram Jézus, áldassék irgalmad!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, mondjunk köszönetet neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6