Bibliaolvasás

Egy év alatt végig a Biblián - átdolgozott, több szempontból ésszerűsített ajánlás!

A napi beosztás és segédanyagai itt találhatók!

A részletes leírás itt olvasható!

Adományok

Egyházfenntartói járulékát, általános vagy céladományát köszönettel fogadjuk az alábbi bankszámlaszámon:

Tatabányai Evangélikus Egyházközség
11740009-20201533

A gyülekezet alapítványán keresztül is köszönettel fogadunk támogatást - vállalkozásoknak adomány-igazolást tudunk adni:

Tatabányai Evangélikus Alapítvány
11740009-24113436

1%

Egyházi 1%: Magyarországi Evangélikus Egyház - 0035

Civil 1%: Tatabányai Evangélikus Alapítvány - 18603718-1-11

YouTube / Facebook

Videó csatornánk, ahol istentiszteleti és egyéb közzétett videóink megtekinthetők:

Tatabányai Evangélikus Gyülekezet

Facebook oldalunk:

https://www.facebook.com/tbevangelikus

« 2024. november »
november
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

2010-12-12

2010_12_12.doc — Microsoft Word Document, 200Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

0x01 graphic
TATABÁNYAI   MAGVETŐ

Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 3. vasárnapjának istentiszteletén, 2010. december 12.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

0x08 graphic

Kezdő ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián himnuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye! 0x08 graphic

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel! Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok, ujjongjatok a mindenség Ura és Királya előtt! Mert eljön, hogy ítélkezzék a földön: igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel!

131:

2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt nézzünk méltatlanságunkra, és vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket az Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket minden gonoszságtól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem hát mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, és kérjük imádságban az ő irgalmát:

Uram, Hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan. Légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert Te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

131:

3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, aki eltávolítja a gonoszságot népéből úgy. hogy eltörli bűneinket. Az ő szeretetére hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvérek. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

131:

4. Ó, szállj közénk, Királyunk! Íme, eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Könyörülő Istenünk! Látogass meg minket kegyelmeddel. Oszlasd el a sötétséget a lelkünkben, életünkben világosságoddal, az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten szavát olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap, Advent 3. vasárnapjának a levélbeli igéje Pál apostol Korinthusi 1. leveléből szól, a 4. fejezet elejéről olvasom:

Így ír nekünk Pál apostol:

Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogy ítélkeznek egy napon, sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. Egyáltalában nem ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.

Az evangélium igéje pedig, Testvéreim, Máté evangéliuma 11. fejezetéből a 2. verstől kezdve így szól hozzánk:

Amikor Keresztelő János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: „ Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”

Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat. Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb a mennyek országában nagyobb nála.”

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 139 (1. Mózes 24,31. Gerhardt Pál 1607-1676, német))

1. Jöjj be, ó, mért állasz kint, Isten egyszülött Fia? Várva várlak, nyitva házam, Nyitva szívem ajtaja. Jézusom, te hű barát, Nézd szívemnek nagy baját: Fájó, kínos seb van rajta, De kezed meggyógyíthatja. - 2. Fájó seb a bűnnek átka, A rossz lelkiismeret. Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal lelkemet. Törvényeddel felfedted Minden titkos vétkemet: És azóta nincs nyugalmam, Gyötrelmem kimondhatatlan. - 3. A vigasztalás forrása Csak te vagy, én Jézusom, Békét szomjazó lelkünket Te vezérled jó úton. Ó, világolj, szép Napom! Hogyha bánat terhe nyom, Fordítsd felém szent orcádat, Fény, öröm csak tőled árad. - 4. Örvendj, lelkem, nézd, az Úr jő! Íme, hogy meghallgatott! Nézd feléd tart, menj elébe! Ó, becsüld meg e napot! Jer, fogadd be hittel őt, Ő lesz üdvöd, éltetőd: Mond el néki titkos búdat, Bízzál benne, ő megnyugtat.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéjét olvasom Mózes 5. könyvéből az 5 . fejezet 6. versétől a 10. versig:

Én az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!

Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot. azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer ízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

0x08 graphic
Kedves Testvérek! A sötét előszobában csörög a kulcs, nyílik az ajtó. „Te vagy az?” - kérdezi bentről egy hang. „Én vagyok” - felel az érkező. És a rend helyre áll.

A sötét börtöncella ajtaja beszorul, már csak a hóhér kulcsára vár, akkor fog kinyílni. Kintről a szegények evangéliuma szűrődik be a rácson. Ilyesmi hangzik: „hogy szabadon bocsássa a foglyokat, és hirdesse az Úr kedves esztendejét”. „Te vagy az?” - kérdezi a cella sötétjéből János, a hírnök. „Én vagyok! Lásd meg és örülj! Az Úr közeledik.” - felel az érkező.

Négy évtizednyi pusztaság után. Négy évtized sok-sok hűtlensége, nyomorúsága, megannyi kétségeskedése után. Négy évtized megannyi zúgolódásának az iszonyú terhe alatt roskadozva megáll a nép, az Isten népe, megáll az Ígéret Földje határán. A lelkük hunyorog, mert elszokott a fénytől, ami amonnan átszűrődik. „Te vagy az?” - kérdezik Mózest, aki mindeddig velük jött. „Én vagyok” - a kérdezett helyett ezúttal az érkező felel. Négy évtized hosszú, hiábavaló élet terhe alatt.

Négy évtized feleslegességének az iszonyú terhe alatt roskadozva, az adventi kapkodás közepette megállok most, ennek a mai istentiszteletnek, ennek az újabb istentiszteletnek az ajtajában. „Te vagy az?” - kérdezem Mózes könyvét. Hátha abban van ennek az Adventnek az értelme. A kérdezett helyett persze ezúttal is az érkező felel. „Én vagyok!” Bár a szemem, a lelkem elszokott a fénytől, mert a pusztában sötét szokott lenni, mint egy előszobában. A nappali az utca után következik. Szóval elszokott a lelkem a fénytől, és hunyorog, ezért akit látok, könnyen előfordulhat, hogy az egy sötét alak.

De azt mondja, hogy az övéi a hangját ismerik, és a hangja azt mondja: „Én vagyok, aki már eljöttem hozzád. Megszabadítottalak Egyiptom rabságából. Én, az vagyok, aki már megszabadítottak a bűn, a halál és az ördög rabságából. Én az vagyok, aki miatt szabad vagy. Életed van. Én vagyok, aki eljött és újjáteremtett mindent. Mindent, amiről valaha is azt mondtam, hogy: Legyen! - Most azonban, csak még most, csak neked azt mondom: Ne legyen! Ne legyen más istened!”

A teremtő szó - szent. Ha a Teremtő azt mondja: „Legyen!”, akkor amiről beszélt, arról tudjuk, hogy lesz és van. Amiről azt mondja: „Ne legyen!” - arról tudjuk, nem lesz, és már nincs.

Nem lesz más Istenünk! - tessék elhinni! -, hogy bármit, ahogy az emberek szokták csinálni, el akarna venni tőlünk. Csak Az van, aki ad. - Nem lesz olyan istenünk, akit, mint embereket, le lehet kenyerezni. Csak az, Aki egyformán szeret. - Nem lesz olyan istenünk, akitől, mint emberektől, rettegni kell. Csak az, Akitől minden jó van. - Nem lesz olyan istenünk, aki, mint emberek, magas trónusáról lábtörlőnek használna minket. Csak Az, aki idejött és vérzett értünk. - Nem lesz olyan istenünk, aki irántunk indulattal lenne, és mérgében törne-zúzna, amiért rosszak vagyunk. Csak Az, aki tudja, mindenről tudja, hogy hol a helye, és eljön, hogy mindent a helyére tegyen, hogy helyre állítsa a jót.

Az élet előszobája, amit más néven pusztának nevezünk, sötét. A nappali az ajtó mögött van. Az ajtón Ő bejön, és minket is betessékel oda a nappaliba. Mert nem lesz más, csak Ő van, aki eljött, hogy sötét előszobánkban világosság legyen.

Imádkozzunk:

Szereteted tüze, Urunk, az forró - de Tőled van. Jóságod nehéz, mert valóságos - de Tőled van. Nyisd meg a szívünket, az ajtónkat Teelőtted. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 13

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztusunk vérén. Teremts hitet bennünk, tarts meg békességedben, add meg Jézus Krisztusban való egységünket, őrizz meg minket szentjeid körében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Terád bízzuk szeretteinket, akik betegséggel küzdenek. Terád bízzuk hozzátartozóinkat, akik gyászolnak, félnek, küszködnek indulatokkal, halálfélelemmel, gonddal, keserűséggel, hitetlenségben. Te légy gondos szerető Atyánk minden nyomorúságunkban és kísértésünkben. Hozzád visszük Ida nénit és családját. Te adj reménységet, Lelket és hitet mindannyiuknak. Te eléd visszük életünket, sorsunkat, minden dolgunkat. Te adj erőt, értelmet, hogy az életünk megmaradjon a kezedben. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 520 (Hippel Frigyes Gottlieb 1724-1803, német. Zathureczky Sámuel 1760-1836)

1. Fogyton-fogy száma napjaimnak, Bárhol elérhet a halál. Boldogság lesz a része annak, Akit az Úr készen talál; Bármikor jő az elmúlás. Bármikor vár a számadás. - 2. Ragyog a rózsa fénye reggel, S talán estére vége már. Éled világod víg örömmel, S holnapra már a sír bezár. Repül, mint nyíl, az életed, Vigyázz, a célt elvétheted! - 3. Ne halogasd itt semmi munkád, Hogy el ne késs, hozzá ma láss! Holnap tán vég leselkedik rád, Ítélet vár és számadás. Ez órában sok jót remélsz, És holnap már talán nem élsz. - 4. Tehozzád térek, élet Atyja, Amíg kegyelmet várhatok. Szívemet szent igéd áthatja, A nagy intés: Vigyázzatok! Ha így ér hirtelen halál, te nálad boldog béke vár.

2. ének: 418 (Rist János 1607-1667, német - Majnafrankfurt 1662)

1. Jézusom, ki bűnös lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Szegény szívem fogadd el! Értem győztél a halálon, Jóságodat sírig áldom. Tetszésedre hadd éljek. Csak tebenned reméljek! - 2. Megkerested kinn a pusztán Az eltévedett juhot, Aki tőled eltávozván Veszedelembe jutott. Jézus, lelkem hű pásztora, Bűnösöknek Megváltója, Munkáld megtérésemet, Éleszd, növeld hitemet! - 3. E világ hogy el ne vesszen, Jézus véredet ontod. Add, hogy üdvömre lehessen Végtelen áldozatod! Keresztfádhoz lépek hittel: Gyógyíts meg szent sebeiddel, Vedd le rólam az átkot, Hogy lehessek sajátod! - 4. Hiszek, Uram, de erősíts, Kételkednem, ó, ne hagyj; Bűn, halál ellen bátoríts, Üdvöm, gyámolom maradj! Egyedül tebenned bízom, S egykor téged, én Jézusom, Ott, hol bánat nincs többé, Láthatlak mindörökké.

3. ének: 419 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bűntudat, A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek. - 2. Ó, de hová meneküljek? Mindenütt jelen vagy te, Bár tengeren túl repüljek, vagy a sírba szálljak le. Bár hordozna szélnek szárnya, Kezed mégis megtalálna. - 3. Mint a tengerpart fövényét Én meg nem számlálhatom. Szédülök, ha mély örvényét Bűneimnek kutatom. Szívem minden dobbanása Int a súlyos számadásra. - 4. Könny patakja hogyha volna Egyre síró két szemem, S könnyem árja folyton folyna, Hogy sirassa szégyenem: Mindez nem ment meg a kíntól, Nem oldoz fel láncaimból. - 5. De egy csepp véred, Jézusom, És mélységes öt sebed Megszerzi én gyógyulásom: Lelkem te megmentheted. Nem bízom, Uram, csak benned, Takarjon be nagy kegyelmed!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat, mert jó, és örök az Ő irgalma:

Mindenható Istenünk, áldunk Téged, mert békességet és életet ajándékozol Igédben, Krisztus Urunk testének-vérének közösségében, a Veled való találkozásban. Kérünk, őrizd meg bennünk a Veled való közösség minden áldását, hogy erős hittel Hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Menjetek és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a Vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

3

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek