2010-11-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe után utolsó előttit előző (Ítélet) vasárnap istentiszteletén, 2010. november 7.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 339 (90. zsoltár. Béza Tivadar 1519-1605 (francia) Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva. Te voltál, és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben. - 2. Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek, Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása. - 3. Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten, Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Add tudtomra, Uram, életem végét, hadd értsem meg, milyen mulandó vagyok. Íme, arasznyira szabtad napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Csak egy fuvallat az ember élete, tovatűnik nyomtalanul, mint az árnyék. Mit is várhatnék még, Uram? - egyedül benned reménykedem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Ámen.

Uram, taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat. Nézzünk bele parancsolatainak tükrébe:

Ezt mondja nekünk az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt és megtisztít minket minden gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

Istenem! Te tudod balgaságomat, vétkeim nincsenek elrejtve Előtted. Hallgass meg hát, Uram, jóságos szeretettel, és nagy irgalmaddal fordulj énhozzám. Ne fordulj el tőlem! Bajban vagyok, hallgass meg és ments meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, Aki az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, aki ingyen ad az élet vizének a forrásából minden szenvedőnek. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Te éltetsz mindent, Te ébresztesz bennünk sóvárgást világunk megújulása után. Engedd meg felismernünk, hogy országod közöttünk van. Adj erőt és bátorságot, hogy a Te békességedre igyekezzünk, és megragadjuk üdvösségünket. Jézus Krisztus Urunkért kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim az Úrban! Isten igéjét olvasom most, figyeljetek nyitott szívvel. A mai vasárnapnak, Ítélet vasárnapjának az Ószövetségben megírt igéje Jób könyve 14. fejezetből szól, az első 6 verseben:

Így szól Jób:

Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?! Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlen egy sem. Ha megvannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át, akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak!

Jézus Urunk pedig így beszél Máté evangéliuma 24. fejezetében. A 15. verstől kezdve olvasom:

„Amikor meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! - akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit. És aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felső ruháját. Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen,, se szombaton menekülnötök. Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”

„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy ott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

Boldogok, aki hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 524 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Örök Felség, szent Istenünk,Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, Kérünk téged. - 2. Mérlegeden, örök Urunk, Mind könnyűnek találtatunk. Igazságod mérlegére Hulljon Jézus drága vére! - 3. Ó, add nekünk kegyelmedet, Megsegítő Szentlelkedet! Éltünk rögös ösvényére Hulljon a hit tiszta fénye! - 4. Szegény szolgádon könyörülj, Azért, ki szent jobbodon ül, Ki érette is ontott vért: Mi Urunkért, Krisztusunkért!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az igehirdetési igéje a Jelenések könyvéből, a 20. fejezet végéről szól. A 11. verstől kezdve olvasom:

Így ír János apostol:

És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat. A Halál és a Pokol kiadta a náluk levő halottakat. És megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az igéi Isten ítéletéről szólnak. Arról, hogy minket, embereket Isten ítélete vár. Ezért nyugodtan idézzük most emlékezetünkbe a különféle ítéleteket, döntéseket, a különféle bírálatokat, amelyek sorsunkat, életünket szegélyezik. Hogy dönt a bizottság, a bíróság, a főnök, az elnök, a tábornok? Mi lesz a döntésük? Hogy szól majd az ítéletük ebben vagy abban a kérdésben? Miközben erre várunk, az élet zajlik tovább. Telnek a napjaink, jövünk-megyünk, tesszük a dolgainkat, és közben a készülődő döntést, ítéletet megpróbáljuk lehetőségeinkhez mérten befolyásolni.

Idézzük nyugodtan emlékezetünkbe ezeket az alkalmakat, eseteket, emlékeket, lehetőségeket. És próbáljuk meg minél messzebb elhajítani őket János apostol látomásától, és egyáltalában Isten ítéletének a fogalmától. Mert azonkívül, hogy a magyar nyelvben ugyanazon betűk hangsora jelzi a két fogalmat - nem sok köze van egymáshoz. Próbáljunk meg most erre a nagyszerű látomásra, igére odafigyelni, mert nagyon sok fontos biztató dolgot lehet belőle megtudni azzal kapcsolatban, hogy Isten ítélete, ami vár ránk miben áll, mit jelent? Most csak a legfontosabbakat nézzük meg ebben a rövid, néhány mondatban.

Ugye, már a középkor embere rettegett az Isten ítéletétől - ezt szoktuk mondani. Az Isten ítéletétől, a tűztől rettegett. Jób, aki nyomorúságában fohászkodik az Istenhez, szintén az Isten ítélete alatt kesereg és nyög azt látva, hogy az Isten kénye-kedve szerint bánik vele. „Azt tesz velünk, amit csak akar, teljhatalma van fölöttünk, tehát mindent megtehet. Mi legfeljebb csak könyöröghetünk, hogy kicsit irgalmazzon már végre.” És az ember megáll ilyenkor, és nagyot néz - nagyjából 2000 éve tart ez a nagyot-nézés -, hogy most akkor ennek mi köze van Jézus Krisztushoz? Ahhoz, hogy szeretetről beszél, meg irgalmasságról, meg áldozatról, amit az Isten hoz értünk, és hogy meghalt értünk a kereszten. Mi köze van ennek ahhoz, amit az Isten kénye-kedve szerint uralkodó ítéletéről gondolunk?

Úgy érzem, hogy azért nagy segítség a számunkra János látomása, mert máshonnan látja a dolgokat, mint mi, ha általában a ránk váró ítéletre gondolunk. Úgy látjuk önmagunkat, a sorsunkat, Isten ítéletét, ahogyan jó, ha önmagunkra, a sorsunkra és a tetteinkre nézünk. Azért, mert abban gondolkodunk, hogy ezt és ezt cselekedtük és cselekedjük. Már pedig az Isten ítélete azt jelenti, hogy megítél minket a cselekedeteink szerint. Ezt látja János, ott a trón előtt. Most azonban Jézus Urunk ebben a látomásban Jánosnak semmit nem mutat a sok-sok ember cselekedeteiről. Egy árva szó sem esik róluk, hogy akkor, na most akkor, konkrétan mit cselekedett ez a sok halott? - Nem.

Egész másfelől nézi. Mindjárt, hogy minden félreértést elkerüljön, tisztázza, hogy mint egy későn jövő, utolsó vendégnek, már nem maradt hely. Amíg a sorsunkat, a cselekedeteinket nézzük, azok között vagyunk, azokat járjuk, addig igaza van Vörösmarty Mihálynak: a nagy világon e kívül nincsen számodra hely.

Itt azonban másról van szó. A föld és ég, a nagyvilág számára nincs hely. És itt nem az atomokat és molekulákat kell érteni elsősorban a föld és ég alatt, hanem mindazt, ami a mi életünket jelenti. Nem maradt számunkra hely. Itt csak a trónus van és Aki rajta ül. - Ez az egyik.

A másik: mi történik ebben a teljesen betöltött térben, ahol semmi másnak nincs helye, csak a trónusnak és a rajta ülőnek? És a halottak, az emberek megítéltetnek cselekedeteik szerint. És ezt jó tudni, nem érdemes elfelejteni; ez fontos, hogy amit csinálunk, amit teszünk, az alapján megítélnek minket. Eljön az az idő, amikor nyilvánvalóvá lesz az életünk és a tetteink, és kiderül, hogy mennyit ér, mire jó, hova vezet ez meg az, amit csinálunk? - Megítéltetünk a cselekedeteink alapján: ez ilyen, amaz meg olyan. Nem elenyészik, nem hiábavaló és nem következmények nélküli az, amit csinálunk. Isten nyilvánvalóvá teszi, világosságra hozza. Megnyílnak, mint könyvek. Úgy nyílnak ki a dolgaink Isten színe előtt. És mint kinyitott könyv, olyan egyszerű és nyilvánvaló minden, amit csináltunk, hogy mire jó!

Ez nagyon fontos. Nem szabad ezt lekicsinyelni, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez hozzátartozik isten tervéhez. A baj ott kezdődik, amikor a látomásban említett könyvek túlnőnek a jelentőségükön, és a trón és a rajta ülő számára nem marad hely a képzeletünkben. Maradnak a könyvek, amelyekben mi vagyunk benne. Életünk, sorsunk, érdemeink és bűneink, amiket csináltunk. Ez a legfontosabb, ez tölt be bennünket. Az Isten nyilvánvalóvá teszi és megnyitja a könyvet.

Aztán - mint egy újabb fontosság János látomásaiban - ott áll egy következő gondolatjel: még egy könyv nyittatott ki. Még egy könyv - az élet könyve. Mi tudjuk jól, már megtanulhattuk, hogy az élet Jézus Krisztus. Ő azt mondja: én vagyok az élet. Tehát ha kinyittatik egy könyv, amiről azt mondja Jézus tanítványa, hogy ez az élet könyve, akkor ez nem lehet más, mint Jézus Krisztus könyve. Abba azok a dolgok vannak beleírva, amik Jézus Krisztushoz tartoznak. Az Ő személyes dolgai vannak benne. És azt mondja, amikor kinyílik ez a könyv, hogy a Halál és a Pokol -. azaz azok a dolgok, amelyektől végső soron függünk -, azok tűzbe vettetnek. Végük van, nincs tovább!

Nincs Halál, és nincs Pokol. Csupán a trón van, a rajta ülő és Jézus Krisztus személyes dolgai. Aki ott van Jézus Krisztus személyes dolgai között, az él. Aki nincs ott, akit Ő nem ismer, nincs fölírva a könyvében, az is tűzre vettetik. Nincs tovább. Vége. Van, akiknek Jézus azt mondja: nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem. És van akiknek azt mondja: jöjjetek, Atyám áldottai. Azoknak, akiket ismer, akikről tudja, hogy kicsodák. Hogyne tudná, hiszen az életét adta értük.

Így van jól. Ez a három, hogy nincs más csak a trónus és rajta ülő, - a többi ott már nem számít, hogy az életünk és a tetteink mérlegre kerülnek és nyilvánvalóvá lesznek, és hogy a tűz nem ezeken múlik, hanem azon, hogy Jézus Krisztus ismer-e minket, - ez a három fontos dolog Isten ránk váró ítéletével kapcsolatban.

Ne feledjük el!

Imádkozzunk:

Nézz ránk Urunk, a keresztre, értünk halt Fiadra és Őérte tarts meg minket. Hogy mindaz a szégyen, ami vár ránk, és amire méltók vagyunk életünk során, végül ne taszítson tűzbe minket, hanem ezektől megszabadulva részesei legyünk a Te örömödnek. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 13

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, Akit élők és holtak bírájává tettél. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg Ő el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Kérünk Istenünk, hogy emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet bennünk, tarts meg minket a Te békességedben, és add meg Krisztusban való egységünket. Őrizz meg minket kísértéseink között, tarts meg a tieid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Urunk békessége legyen mindannyiunkkal. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

2. ének: 405 (Várad 1566 - Huszár Gál énekeskönyve 1574)

1. Mindenható Úristen, mi bűnös emberek Gyónást és vallást teszünk, mint töredelmesek. - 2. Mert mi igen vétkeztünk Istenséged ellen, Mint Teremtő, Megváltó, Megszentelő ellen. - 3. Istennek szent igéjét noha gyakran halljuk, De mibennünk gyümölcsét bizony alig látjuk. - 4. Ne nézd mi bűneinket, gonoszságainkat, De tekintsd kegyelmesen irgalmasságodat. - 5. És el ne feledkezzél te ígéretedről, A bűnösökhöz való kegyelmességedről. - 6. Hisszük, hogy meghallgattál mi könyörgésünkben, Azért lelki örömmel mi is mondjuk: Ámen.

3. ének: 406 (Balassi Bálint 1554-1594)

1. Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen megvertél engem. Kegyelmezz meg már énnékem, Ne hagyj bűnömben elvesznem. - 2. Nem tagadom, hogy vétkeztem, Hitemet gyakran megszegtem, Éjjel-nappal kínlódással Gyötrettetem bánatokkal. - 3. Hol a te irgalmasságod, Mellyel sebemet gyógyítod? És hol a te erős jobbod, Mellyel híved szabadítod? - 4. Régen Dávidot Saultól Szabadítád, mentéd bútól. Dávid irgalmas Istene, Térj hozzám is kegyelemre! - 5. Ezért, amíg élek itten, Dicsérlek, felséges Isten. Ki könyörülsz ily betegen. Áldott légy örökké! Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, és adjunk hálát Neki:

Jó Istenünk, áldunk Téged, hogy igéddel, jelenléteddel békességedet adod nekünk. Kérünk, őrizd meg bennünk a Veled való közösség minden áldását, hogy Hozzád ragaszkodjunk erős hittel, és hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Elmenvén, Testvéreim. hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok a szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a Vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6