2010-10-31

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Reformáció ünnepének istentiszteletén, 2010. október 31.-én, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 254 (46. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther Márton 1483-1546)

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még. Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön. - 2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk. - 3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. - 4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön! A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Isten, aki tüzeddel megtisztítod egyházadat, és tisztán adod nekünk igédet és szentségeidet, oszlass el minden tévedést bennünk. Óvd meg népedet a szentségtelen, üres élettől, hogy ítéleted napján hűségesnek bizonyuljunk az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Urunktól Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Az, hogy Reformáció, leginkább azt jelenti, - nemcsak maga a szó, hanem annak az Isten által adott jelentése, tartalma is -, amit Jézus Urunk úgy mond egy alkalommal: Aki nem születik újonnan, nem mehet be a mennyek országába. Újonnan születés alatt pedig Jézus Urunk a víztől és Szentlélektől való újjászületést érti. Ez pedig nem azon múlik, hogy mi ezt megoldjuk, végrehajtjuk, megcsináljuk, alá vetjük magunkat, rászánjuk magunkat és effélék, hanem azon múlik, hogy az Isten szavában, az Isten igéjében számunkra, a fülünk, az agyunk, a szívünk, a hitünk számára Isten szólal meg. Tehát nem egy betű a Biblia című könyvből, nem egy könnyfakasztó gondolat az igehirdető szájából, hanem Isten, akitől az élet van.

Ezzel a szándékkal szól most, hangzik számunkra ennek a mai ünnepnek is az igéje. A Zsoltárok könyvéből, a 36. zsoltárból a 6. verstől a 10. versig terjedő részt olvasom:

Ezt mondja Dávid:

URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvéreim! Dávid király zsoltárának a szavaiban sajnos, számomra egyelőre a nyári, nagyvelegi nagy-tábor korelnökének András bácsinak a szava szólal meg. Meg vele együtt sok-sok ott táborozó fiatal testvérünk hangja, amint gondolkodnak a szavak sorrendjén, és szemük emlékezetükben babrál a memoriter- ige folytatását kutatva. András bácsi a nagy-tábor lakói számára ezeket az igeverseket tűzte ki megtanulni való igéül az elmúlt nyáron, és ezek a derék fiatal testvéreink megtanulták és felmondták. Felmondták, mint megkapott, megtanulni való igét, mint őket Isten segedelmével a mi Urunk szeretetéhez hajtó mondatokat, mint a dicséretnek a zálogát ott a közösség előtt és még bizonyára sokféle indíttatásból.

Számomra tehát ezek a szavak egyelőre így, ha felolvassuk őket, mindössze az ő hangjukat idézik föl. És ez bizony kevés. Ez lehet megható, lehet fontos, lehet megmosolyogtató, lehet szép emlékeket felidéző, lehet a szívemet megdobbantó - de ez kevés! Ahhoz, hogy a fülemben ezek a szavak Isten szavává legyenek, ahhoz csend kell. Még hozzá nem a hangoknak a csendje, hanem olyan csend, amikor oda tudok nézni arra, Aki hozzám valóban ezekkel a szavakkal szól.

Hozzám nem szól a rég elporladt Dávid király. Hozzám nem szól András bácsi. Sem a táborlakók. Hozzám Jézus Krisztus szól, az Ő szeretete. Ez a hitünk alapja és reménysége. Úgyhogy értékké, kinccsé és az Isten szavává akkor válnak ezek a szavak, ha bennük Ő szólal meg.

Nézzünk most bele ezekbe a szavakba. Nem azért, mintha ezzel Isten hangját tudnám a Testvéreknek átadni, hanem azért, hogy keressük benne azt, amit Krisztus Urunktól tudunk. Ahogyan mi ismerjük.

Szeretet, hűség, igazság, ítélet. URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram. Egekig, sziklák csúcsára és tenger mélységébe nyúlik az Isten szeretete. Az, ahogyan Ő lát minket, ahogyan Ő gondolkozik rólunk, számomra nem előhozható, nem tudom sem felérni, sem felfogni.

Szeretet, bőség, öröm, élet. Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Ahogyan az Isten hozzánk fordul, ahogyan átölel minket, ahogyan rajtunk, elesettségünkön megmutatja a szeretetét, - az az, ahogyan Őt megismerhetjük.

A Luther Mártonról szóló film igehirdető Lutherje azt mondja, hogy a viharos felleg mögött megláthatjuk Krisztus szeretetét. Az Isten ítéletének, igazságának világot és történelmet formáló hatalmának a viharos fellegei és villámai között ott rejtőzik az Ő szeretete, amely a keresztben mutatkozik meg; amely nekünk valóban életet és bőséget jelent.

Ezt meglátni, ez az én reformációm; az, hogy az Isten igéjében Isten hangja szólaljon meg számomra, hogy Tőle halljak valamit. És a mögött a felleg mögött, amit az Isten igéjének a sokasága jelent, amit végigjár az emberiség ezekben a napokban, a sírok sokaságának a fellege mögött, ami magányt, fájdalmat és félelmet rejt magában, emögött a felleg mögött ott rejtőzik Isten Krisztusának a szeretete, ahogyan Ő elvette rólunk a halálnak a véglegességét.

Ez a mi reformációnk. Ő ezt megoldotta. Keressétek ezt!

Imádkozzunk:

Jó Atyánk! Utunk, sorsunk, hitünk, közösségünk, embervilágunk kezedben van. Add, meglátnunk szeretetedet az Igédben, irgalmadat a sorsunkban, akaratodat a vágyaink mögött. Őrizz meg minket minden tévelygéstől, önhittségtől. Őrizd meg hagyományainkat, ünnepeinket, igeolvasásunkat, istentiszteleteinket a te hangod számára. Őrizd meg kizárólagosságodat a hitünkben, hogy minden igédben Téged lássunk, Téged keressünk és Téged találjunk. Őrizz meg, Urunk, hiszen Te vagy az élet. Jézusért kérünk Téged, akiben eljöttél és magadra vetted halálunkat. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 229 (XI. századi antifonából [Veni, Sancte Spiritus] készült német ének nyomán Luther Márton 1483-1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja! - 2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja! - 3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

Az Isten adjon nekünk igéjében való hitet, rá való hagyatkozást és Őbelőle származó életet.

Az Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Erős vár a mi Istenünk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

3