2010-10-31 Közös ünnepi istentisztelet

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2010. október 31.-én, a tatabányai református és evangélikus gyülekezetek közös Reformáció ünnepi istentiszteletén, Szilágyi Sándor, Hamar László és Schermann
Gábor lelkészek szolgálatával.*

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Schermann Gábor:

Isten hozta a Testvéreket ezen a mai ünnepen itt, a templomunkban. Legyen ez a ma délután annak az alkalma, amikor Isten szavával, szeretetével találkozva, újra szembesülve, a hitünk, Krisztusba kapaszkodó életünk megújuljon.

Az istentiszteletünknek az első részében, mielőtt úrvacsorai közösségben lennénk együtt, énekeket fogunk énekelni. Énekeket azokból a közös énekeinkből, amelyek a Reformáció óta eltelt évszázadok során születtek gyülekezeteinkben és egyházainkban, a 16. századtól kezdve a 20. századig.

Most, először énekeljük együtt Balassi Bálintnak „Bocsásd meg, Úristen” kezdetű énekét:

404 (Balassi Bálint 1554-1594 - Kájoni Kódex XVII. sz.)

1. Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét! - 2. Az én búsult lelkem én nyomorult testemben Tétova bújdosik, mint madár a szélvészben. Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben. - 3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mér elődbe menni, Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, Színed igen rettegi. - 4. Semmije sincs néki, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan méltó haragodban Tégedet engeszteljen. - 5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen e földön éltében Szép magasztalásokkal!

Jézus Urunk a Getsemáne-kertben az érte érkező fegyveresekhez ezzel a kérdéssel fordult: Kit kerestek? - Forduljon hozzánk is most ezzel a kérdéssel: Kit kerestek?

A 16. század magyarjai, akik szenvedtek a török háborúságtól és szenvedtek a szétesni készülő országban, szenvedtek attól, hogy azt látták, az, amely immár már egy félezrede dicsőségben állt, a magyar állam, a magyar nemzet, a Magyarország Európa közepében - meghalni készül. Akkor a Reformáció igehirdetői Krisztus Urunk nevében ezzel a kérdéssel fordultak népünkhöz, gyülekezeteinkhez: Kit kerestek? Kit kerestek, aki a régi, az Úr Jézustól eltávolodott Egyházban, közösségekben, templomokban szólt hozzátok, - vagy a szabadító Istent? Kit kerestek a sorsotokban? Kit kerestek a bűneitek következményeitől szenvedve? Kit kerestek egymás bűneitől szenvedve? Kit kerestek a temetőket járva?

Krisztus Urunk ezzel a kérdéssel fordul hozzánk. A válaszunk, ha életet teremt, az apostolok és az ő nyomdokaiban járók szavai szerint ez lehet: a kegyelmes Istent keresem, aki nekem életet tud adni; aki a bűneimet el tudja törölni, el tudja venni tőlem, akire rábízhatom úgy, hogy a következményei is, ha fájnak is, de Isten kezében és szeretetében tudhatom magam e között a következmények között is. Kit kerestek? A kegyelmes Istent, aki Krisztus révén életet és bűnbocsánatot adott nekünk.

Erről szól az imént énekelt énekünk a 16. századból. Lépjünk most előre az időben, gondolatban. Haladjunk tovább eleink útján, és lépjünk át a 17. századba. Énekeljük a „Térj magadhoz drága Sion” kezdetű éneket.

263 (Pauli Joakim 1636-1708, német - Tihanyi L. Ágost 1846-1899)

1. Térj magadhoz, drága Sion¹, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled! Ha sújt, akkor is szeret, Így próbálja hitedet, Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek! - 2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel! - 3. Bár hegyek megrendülnének, Miket égi kéz emelt, S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ne gondold, ha látod ezt, Hogy téged e perc elveszt. Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz. - 4. Ó, ne csüggedj, bár az estnek Már leszállnak árnyai! Kihez imád buzgón esdett, Halld, Atyádnak hangja hí. Ő megváltott és szeret, Néked mennyben ád helyet. Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki.

¹Jeruzsálem szent hegye, átvitt értelemben: az egyház.

Szilágyi Sándor:

A gyaloglás bilincsekben fárasztó. A bilincsek ellenére Szentkirályí Andrást Osztrovánál gutaütés érte. Gyengeségét felhasználva újra megpróbálták hitének elhagyására rábeszélni. Most is sikertelenül. „Itt mindig megmaradok azok között, akik nem szégyenlik Krisztus igájának a viselését. És tőlük nem fog elszakasztani még gyengeségem sem” - válaszolta. „Ímhol vagyok édes Uram, Istenem. Kész vagyok mindenben Néked engednem, szent nevedért szörnyű halált szenvednem, csak az igaz hitben ne hagyj Tőled elvesznem. Oda megyek, ahova parancsolod, akár tűzbe, akár vízbe akarod.” - Füleki István lelkészt, amikor elesett az úton, lovával tapodtatta meg egy tiszt. - Szendrei Márton lelkész már 75. éves volt, amikor megbilincselve útnak indították. A fáradtságtól hamarosan majd halálra vált. A társai felajánlották, hogy megkérik a parancsnokot: szabadítsa meg a bilincseitől, legalább annyival könnyítsen az öreg emberen. Ő ezzel hárította el ezt a közbenjárást: „Ezek a vasbilincsek többet érnek minden aranynál, mert Jézus Krisztus nevéért kaptam őket. Az én nevemben ne kérjetek semmit, mert bilincsekben akarok meghalni, hogy ezzel is nyilvánvalóvá váljék állati kegyetlenségük, hogy még holtan is üldöznek bennünket”. - „Mit üttök engem, mikor még járni sem tudok bilincseimtől?” - hányta szemükre a hóhérainak Miskolczi Mihály füleki lelkész. Majd keserű gúnnyal hozzátette: „Voltam én már töröknek a fogságában is, de azok nem vertek engem soha. - Uszti Mihály lelkész Teateában halt meg. Olyan kémény nélküli kunyhóban tartották fogva, amelyben örökké égett a tűz, és a füstje betöltötte az egész viskót. A földre kellet feküdnie, hogy meg ne fulladjon. Egész teste nehéz füstszagot árasztott magából, és mert folyton feküdt, a húsa a derekán, a vállán egészen a csontig megrothadt, és darabonként esett le róla. Eközben az imádkozásnak egészen különös adományát kapta. Fogolytársai gyakran hallották ezt az imádságát és megtanulták: „Uram, ne emlékezzél meg az én bűnösségemről, hanem jöjj kegyelmeddel a segítségemre, szenteld meg borzasztó fájdalmaimat, hogy a te szándékodnak megfelelően arra törekedjem, ami a te dicsőségedre, nekem megnyugvásomra, e világon élő szentjeidnek pedig a hasznára szolgál. Töltsd be lelkemet azzal a készséggel, hogy bármelyik pillanatban távozhassam e test börtönéből, és hogy itt és az örökkévalóságban és mindenben a Te dicsőségedre törekedjem”.

Schermann Gábor:

Az ellenreformáció üldözéseinek éveiből menjünk tovább, Testvéreim. Énekeljük: ”Ébredj, bizonyságtevő lélek” kezdetű éneket.

467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német)

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Hamar László:

A 18. századhoz jutottunk, abban a legjelentősebb mozgalma a Reformációnak a pietizmus volt. Erről szeretnék pár gondolatot olvasni.

A német pietizmus legjelentősebb képviselője Philip Jakob Spener (1635-1705), a Pia Desideria (1675) szerzője, volt. Ebben ő egy hatpontos írásában a korabeli lutheránus egyházról lesújtó diagnózist, de egyben terápiát is adott. Hat pontja a következő volt:

1. Isten igéjének gazdagabban kell megszólalnia;

2. Az egyetemes papság elvének jobban kell érvényesülnie;

3. Tudatosítani kell, hogy a keresztyén élet nem ismeret, hanem praxis - mármint életgyakorlat;

4. A teológiai vitákat korlátozni kell;

5. A teológiai oktatás megreformálása: a professzorok ne csak értelemmel magyarázzák a Bibliát, hanem úgy is, hogy az a kegyességben való növekedést szolgáljon;

6. Az igehirdetést meg kell szabadítani a barokk dagályosságtól: vissza a puritán egyszerűséghez!
Az irat jelentőségét egyesek Luther 95 tételéhez szokták hasonlítani. Mint minden megújulást sürgető reformirat, Spener műve is abból a reformációkori felismerésre épült, hogy „ecclesia semper reformandandat”, az egyháznak folyamatosan reformálódnia kell.
A hallei pietizmus atyja, a tudós és árvaház-alapító August Hermann Francke (1663-1727) volt. Mind Spener, mind Francke evangéliumi keresztyénségére az volt a jellemző, hogy a Káté fejlesztéséhez a „bibliaórai kereszténység” irányába igyekeztek.

Schermann Gábor:

A 19. századra készülődve lélekben most énekeljük a „Hadd menjek, Istenem...” kezdetű éneket.

521 (I. Mózes 28,10-18. Adams F. Sára 1805-1848, angol - Mason L. 1856)

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain, Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd. - 2. Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd. - 3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda! - Mennyei grádicsok Fényes sora. A szent angyalsereg Mind nékem integet, Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd! - 4. Az álom s éj után Kél újra fény, Új hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd! - 5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom örökre én!

Az egyik legnépszerűbb - nyugodtan mondhatom így - éneke gyülekezeteinknek. A történet, amit elmond, ami alapján tanúskodik, a 19. századhoz nagyon hasonló történet. Jákób, a csaló, a fiatal Jákób útra kel. És nem jó szántából és nem jó reménységgel. Útra kel, mert különben veszélyben az élete, mert Istentől elfordult, csaló életével szeretteit magára haragította. Tehát elindul, mert neki most futni kell. Nem az Isten terve szerint, nem az Isten útmutatása alapján, nem az Isten hívására, - hanem saját bűne miatt, egy olyan úton, amelyikről egyelőre semmit nem tud. Nem úgy, mint Ábrahám, a nagyapja, aki szintén nem tudott semmit az útjáról, de egyet igen: Isten azt mondta, hogy „arra a földre fogsz menni, amelyet mutatok neked”.

Jákób csak reménykedhet, hogy könyörgése: Uram, járj velem ezen az úton mégis - meghallgatásra lel. És majd eljön az idő, amikor az Isten visszahozza erről az útjáról. Addig hátravan életének egy jó nagy része. Addig hátravan életének egy olyan része, aminek a részleteiről nem sokat tudunk, csak annyit, hogy kesze-kusza. Van abban minden - mint a 19. században. Vannak benne romantikus dolgok, vannak benne racionális, ésszerű törekvések és célok, vannak benne az Isten igéjét felületesen kezelő, azt félre magyarázó, liberálisan gondolkodó eszmék, és vannak benne az Istenhez visszatérni akaró, az ő Igéjét az életéhez zsinórmértékül használni akaró, törekvő pietista gondolatok.

És ezek így együtt - a vonatok, a gőzhajók - egyre gyorsabbak, egyre gyorsabban száguldanak, a régi, évszázadokig változatlan világból egy olyan világba, amelyikről igazában a 19. században senki nem tudott semmit. Csak remélni lehet, hogy az Isten meghallgatja azok könyörgését, akik fohászkodnak: Uram, járj velem! Járj ezzel az emberiséggel, járj egyházaddal, és azon az úton, amelyen most halad, hozd vissza Magadhoz.

Így szól a 19. század éneke: Hadd menjek, Istenem!

A vonatok mennek, megérkeznek egyre gyorsabban a 20. századba. Énekeljük, erre a századra gondolva, ebbe megérkezve lélekben a „Jézus, te égi szép” kezdetű éneket.

389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Szilágyi Sándor:

1948-ra az evangelizálás a Református és Evangélikus Egyház hivatalos programjává lett. Békés megyében láng gyulladt ki. Versegyházi László, battonyai lelkész és Göncz Béla békés-bánáti esperes az Ébredés emberei voltak.

Bihar megyében Kovács Imre, Oláh Béla és Pusztai Sándor lelkészek tevékenykedtek. Ez az időszak volt Magyarországon a lelki ébredés korszaka. Az evangelizációk számára a Kapernaum biztosította a szolgálat menetét.

A lelki ébredésnek két főiránya volt. Egyrészt az angol-szász hatásra létrejött, református többségű Bethánia, Pro Christo, KIE, Soli Deo Gloria irányzata, - másrészt a finn gyakorlatot követő, jellegzetesen evangélikus ébredés, amely főleg Csepregi Béla és az általa szerkesztett Élő Víz szolgálata nyomán hatott.

Az evangélikus lelki ébredés a gyülekezetek lelki megelevenedettségét célozta, és nem akart a gyülekezetek bomlasztásával újabb lelki közösségeket létrehozni. A gyenesdiási konferenciákat egyháziakból és világiakból álló gárda szervezte, akik a nyári munkaterv összeállítása érdekében az év folyamán többször is találkoztak. Egy-egy konferencia keddenként áhítattal és vacsorával vette kezdetét, majd a vasárnapi istentisztelettel, Úrvacsorával illetve Morzsaszedéssel ért véget. A hétköznapi reggelek áhítattal kezdődtek, majd Biblia-tanulmánnyal folytatódtak. Délelőtt volt még egy evangelizációs előadás, majd ebéd és szabadidő következett. Délután ismét egy előadás hangzott el, melyet megbeszélés követett. Majd, a napot vacsora és esti áhítat zárta. Az örvendetes létszámgyarapodás miatt szükségessé vált egy új telep tervezése, felépítése. Ebben a nagy munkában hathatósan vett részt a Somogy-Zala Egyházmegye gyülekezeteinek nagy része.

1948 augusztusában megtartották a 12. Országos Ifjúsági KIE-tábort Alcsúton. 300 különböző városból sereglettek össze a résztvevők. A hatóságok engedélyezték a különvonatok indítását. Csütörtök délután 3 órakor indul az az Alcsúti KIE Országos Konferencia különvonata! A legnagyobb tábor az Egyházunk újabb kori ébredésének történetében, amelyre háromezren jelentkeztek. A békességre és üdvösségre vágyódó lelkek a nagy örömüzenetre vágynak. A konferenciának semmi más programja nincs. Reggeltől-estig csak az evangélium szól. Elképzelni is nehéz, hogy mi munka lehetett megszervezni egy ilyen méretű konferenciát. Nagyon kellett figyelni arra, hogy az időt mindenki betartsa. Külön nehézséget jelentett az étkeztetés.

Az előadások a hegy oldalán voltak. A domb lábánál volt felállítva egy asztal, mindenki jól láthatta és hallhatta az előadót. Szabadidőkben televolt a gyep beszélgetőkkel. Naponta adták át a hívek Krisztusnak az életüket. A konferenciára ellátogatott Makkai Sándor is. Ő is szólt az ifjúsághoz. Balla Péter vezette a hatalmas tömeg éneklését. Az előadók közt ott volt Szikszai Béni, Varga Tamás esperes és Rigó Károly is.

Mit érezhettünk? Szólni nem tudtunk, csak a szívünk remegett félve-szorongva Isten tenyerén, és reszketve sóhajtott a lélek: Irgalmas Isten! El ne ejts! - Bukni mindig a legmagasabbról a legfélelmetesebb. Mi pedig magasan jártunk: Isten szívénél, fenn, a hetedik égben.

Úrvacsora

Schermann Gábor:

Kedves Testvéreim! Elérkeztünk napjainkhoz. Telepedjünk le, és nyissuk ki a szívünket Urunk előtt. Krisztusban, amióta Ő eljött, 2000 éve, egyek vagyunk. Ezt az 500 évvel ezelőtti Reformáció sem változtathatta meg. Ezért most jó szívvel és bizalommal hívok mindenkit Isten szeretetének vacsorájához, az Úrvacsorai közösségbe. Ki-ki szíve indíttatása szerint részesülhet az Úrvacsorájában, kenyér, ostya, bor és szőlőlé formájában. - Liturgia: 12.

Testvéreim az Úrban! Vizsgáljuk meg most az életünket, a szívünket Isten törvénye alapján. Hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít bennünket minden gonoszságtól.

Ez alapján kérem most, Testvéreim, hogy szíveteket megnyitva, tiszta szívvel feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez imádságban, kérve az ő kegyelmét bűneink miatt:

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem. Újítsd meg bennem az erős lelket. El ne vess orcád elől. Ne vond meg tőlem Szentlelkedet, hanem hordozz irgalmasan. Tégy népeddé bennünket. Őrizz meg minden kísértésben, hiszen Te jó vagy, Krisztusban megmutattad szeretetedet. Őrizz meg és ments meg bennünket, népedet az Ő nevéért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki azért jött el a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Adjunk hálát Istennek, és dicsérjük nevét:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked Jézus Krisztus által, aki eljött, hogy elvegye bűnünket és eggyé tegyen önmagában bennünket. Ezért az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg Ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Fiadért, Jézus Krisztusért, az Ő szeretetéért és haláláért, add Lelkedet nekünk. hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Légy egyházaddal, népeddel, a néppel, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg minket a Tőled kapott békességben, és add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, mert Ő a mi váltságunk és reménységünk. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Befejezés.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Ha elmentek innen, hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik a Vele való közösség örömét átéltétek, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Az Isten áldása legyen a Testvéreknek a mai délutánján, ezen az estén és mindannyiunk életén. Engedje meg nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, hogy Krisztusban újjászületve és Benne növekedve járjuk utunkat itt, amíg megengedi, aztán viszontlátásra itt - vagy odaát.

Áldás, békesség! Erős vár a mi Istenünk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6