2010-10-10

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap istentiszteletén, 2010. október 10.-én, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..) - Liturgia: 10

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Néped üdvözítője te vagy, Istenünk, meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak! Megemlékezem az Úr tetteiről, visszagondolok hajdani csodáira. Felidézem egyenként minden tettedet, elmélkedem műveiden. Szent a te utad, Istenem, nincs más isten, aki az Úrhoz fogható! Megváltottad hatalmaddal népedet, úgy vezetted őket, mint nyájadat.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Néped üdvözítője te vagy, Istenünk, meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak!

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Az Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg Istennek bűnünket és kérjük kérjük az ő irgalmát: Uram, add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandó voltomra. Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje előtted semmiség. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat, és figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, jöjj el igazságoddal, jöjj szabadító erőddel, és oldd le rólunk a bilincseinket. Jöjj szereteted melegével, amely gyógyít és éltet. Jöjj, hogy kitörhessünk önmagunk bűvköréből, és megnyílhassunk egymás számára. Segíts erre minket szereteteddel. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Isten igéjét olvasom, figyeljünk rá nyitott szívvel. Az Ószövetségben megírt igéje a mai vasárnapnak Mózes 2. könyve 34. fejezetéből szól az első tíz versben:

Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében. Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát.

Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevét. Elvonult előtte az ÚR és így kiáltott: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.

Mózes sietve letérdelt a földre, leborult, és ezt mondta: Ó. Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!

Az ÚR pedig azt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az ÚR cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dogokat fogok cselekedni veled.

És ezt írja nekünk Pál apostol az Efezusi levél 4. fejezetében a 20. verstől kezdve:

Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust, ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokból, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó és szükséges az építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 452 (Hodzsa Miloszláv Mihály 1811-1870)

1. Rád tekintek, mindenható Isten, Forró hálával áldoz most szívem. Mint mondod, templomod, úgy vagyok, Lelked által, ha néked szolgálok. - 2. Sokszor érzem, testem mily esendő, Elködlik-szürkül a szép jövendő - Jó Lelked éleszthet engemet: Erőre váltja gyöngeségemet. - 3. Kísértésben is te vagy reményem, Hadd járjak nyomdokodban serényen! Javamra szolgálhat a próba: Tégy áldássá, és indíts a jóra! - 4. Küldetésem napja míg világít, Gyarló szolgád többet nem kíván itt: Szeretet, hadd legyek követed; Így érjem el majd teljességedet!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem és békesség legyen nekünk Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az evangéliumban megírt igéje Máté evangéliuma 12. fejezetéből a 9. verstől kezdve így szól:

Jézus bement a zsinagógába, ahol volt egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték Jézustól: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” - hogy vádat emeljenek ellene. Ő pedig ezt mondta nekik: „Ki az az ember közületek, akinek ha van egy juha, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!” Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Mózes dolgozik. Követ farag. Nehéz munka; mindezt azért csinálja, mert az előzőekben tönkretette Isten korábban elvégzett munkáját. Összetörte az elkészült kőtáblákat. Most dolgozik, hogy pótolja, ami eltört. Mózes tehát keményen dolgozik. Persze munkájának eredménye még mindig csak üres kőtábla. Egy árva mukk sincs rajta. Mire rákerül valami értelmes dolog is, ahhoz Isten is dolgozik.

Az efezusiak, - a gyülekezet, mi, Krisztus népe -, akikhez Pál apostol levele írt, dolgoznak. Keményen dolgozunk a megélhetésért, a nyugdíjért, a betevőért, a gyerekekért. És még sok minden másért. Persze a munka céljául az apostol azért finoman megjegyzi: „dolgozzatok azért, hogy legyen mit adnotok a szűkölködőnek”.

Merthogy Jézus is ezen dolgozik. Ő is dolgozik. Például bemegy a zsinagógába. Pedig tudja, hogy ott nincsenek mások, csak zsidók. Emberek, akik ővele végezni akarnak. Jézus azonban dolgozik: bemegy, és megkeresi azt, aki nem tud dolgozni, mert nem olyan ép az egyik keze, mint a másik. És csodát tesz vele, hogy ép legyen. - Dolgozik, hogy tudjunk dolgozni. Hogy tudjunk adni. Dolgozik, hogy legyen valami írva is az életünk kőtáblájára.

Dolgoznak a zsinagógában levők is. Összegyűlnek, kérdeznek, aztán elvonulnak és határozatot hoznak. Ez is munka. Van, aki napi nyolc órában fizetésért ezt csinálja. József Attila mégis azt írja a munkáról: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”.

Érdemes - sok minden ilyen lehet valami. Ebből a versből azonban következik, hogy a költő számára nem a fizetés tesz érdemessé, és nem a fizetést adó, kifizető szempontjából lesz a számára érdemes valami. Kizárólag és csakis az érdekli a költőt, aki a munkát végzi. Merthogy lehet 600 ezer forintért dolgozni úgy, hogy azt igazából senki nem veszi észre, nem jegyzi meg, nem lesz semmi jó abból. Kivéve annak, aki a 600 ezer forintot kapja, és nem utolsó sorban annak, aki adja neki. - És lehet 60 ezer forintért is dolgozni úgy, hogy életek megmenekülnek, megmaradnak, megszépülnek és embereknek jó perceik lesznek. Ennek persze semmi köze nincs se a 600, se a 60 ezer forinthoz. Mert a költő nem számok szerint számolja az életet. Ahogy Jézus sem.

Most ez talán még aktuálisabb és szemléletesebb, mint általában. Vegyünk két példát párhuzamosan. - Adott egy akasztófa, és adott egy utcai verekedés. Mind a kettőben legalább háromféleképpen lehet dolgozni. Mind a háromféle dolgozás valódi munkavégzés. Tehát megfelel József Attila ismérveinek abban az értelemben, hogy dolgozik. Mind a háromnak megvan a maga eredménye; tehát megfelel József Attila ismérveinek abból a szempontból, hogy érdemes.

Különbség csak abban van, hogy mit és hogyan dolgozik?

Lehet gyártani otthon hamis igazolványt, hamis papírokat, és járni a jóérzésű embereket adományt gyűjtve - úgy mond - az áldozatoknak. Nehéz munka, fáradságos és sok kitartást kíván - de megvan a maga eredménye. Kérdés kinek és milyen eredménye? Ugyanez az utcai verekedésnél. Van, aki úgy vesz részt munkájával ebben, hogy kiszemeli áldozatát, odamegy és elkezdi verni. Ez kemény és nagyon veszélyes munka, még az egészségre is ártalmas lehet. Ezt hívják mind a két esetben rablónak.

Jézus keveset beszél róla. Akkor is legfeljebb némely példázatában háttér szereplőként fordul elő. Különben nem sok szót fecsérel rá. Kivéve, ha az a rabló kapcsolatba kerül Jézussal. Olyankor előfordul, hogy Jézus azt mondja neki: „Még ma velem leszel”. De ez kivételes helyzetben és körülmények között fordul csak elő.

A másik lehetőség katasztrófa: különféle dokumentációkat készítünk elvégzett mentésről, és csoportunk, szervezetünk vagy személyünk nélkülözhetetlen voltáról. Ugyanaz a rablás, utcai verekedés esetében, aki mindig jó helyen és jó időben van, mindig nála van a kamerája, bekapcsolja és képes félórán keresztül filmet készíteni arról, hogyan tesz egyik embertársa a másik embertársával. - Rájuk sok szót veszteget Jézus, például itt a zsinagógában. Ők azok, akik elhatározzák, hogy végeznek vele. Miért? Mert Jézus rontja a munkájuk sikerét. Pusztán a létével.

A harmadik lehetőség a munka végzésére a katasztrófában: odamenni és előzetes vagy utólagos reklám nélkül menteni. - Ugyanez az utcai verekedésben a nagyon hasonló: odamenni és a kés elé állni, amíg az eredeti áldozat elmenekül. Erre is van példa, többek között Jézus. Jézus ugyanis, bár értelmessé teszi az embertársa életét, megírja a tartalmát arra az üres kőtáblára, az életnek a tartalmát, munkaképessé teszi, teljes értékűvé és ezt nemcsak kezdetnek, hanem elsősorban is a szíveknek a gyógyításával, a sorvadt szíveknek-lelkeknek a gyógyításával teszi. Végül aztán kiderül, hogy igazából nem a kezeknek és a tagoknak a testi épsége érdekli Jézust elsősorban, mert az igazi munkát aztán azzal végzi, hogy tönkreteszi a saját testét a kereszten.

Tehát igazából ő ebben hív a maga követésére, erre mondja, hogy bizony, szabad jót tenni. Azaz szabad mindent odaadni valaki másért. Valami másért. Amikor nem a számok és nem a munkát végző vagy az azt megjutalmazó érdekel, hanem a munka tárgya, hogy mit tegyek és mikéntje, hogy: hogyan, - szívből tegyem.

Ez nagyjából a foglalata Jézus „munka törvénykönyvének”.

Imádkozzunk:

Urunk, Te meg tudod nyitni a szívünket, hogy egymás számára áldássá legyünk, hiszen az egész életünk abból áll, hogy Te áldássá lettél a számunkra. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most vigyük oda Isten elé szívünket, imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Áldd meg gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, hogy megszabaduljunk önzéstől, hiúságtól, becsvágytól és a Te gyermekeidként tudjunk élni. Minden dolgunkkal, munkánkkal a Te dicsőségedet szolgáljuk. Áldj meg minket, jó Istenünk, Lelkeddel és teremtő szereteteddel, hogy amit élünk, ami sorsunk van, amit teszünk vagy ami történik velünk, az megteljen a Te akaratoddal, jelenléteddel, szereteteddel, áldásoddal. Hogy abból, amit mi teszünk és élünk, Te jót teremtsél. Szeretetedbe ajánljuk szeretteinket, népedet, gyülekezeteidet, testvéreinket, embertársainkat. Szeretetedbe ajánljuk minden örömünket és bánatunkat, minden sikerünket és megpróbáltatásunkat, minden békés és nyomorúságos percünket. Te áldd meg igéddel, útmutató szavaddal, áldásoddal minden dolgunkat. Jézus Krisztusért kérünk Téged, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

* * *

Kedves MAGVETŐs társaim!

Gyülekezetünknél hozzáfogtunk a kis-templomunk renoválásához, imádsággal és saját fizikai-anyagi erővel is. A munkálatok első fázisa megtekinthető a

http://tatabanya.lutheran.hu/albumok/kistemplom-epitkezes-2010-album

honlapunkon.

Ha tudnunk imádsággal, fizikai és/vagy anyagi erővel segíteni - biztos segítséget jelent!

Köszönjük!

* * *

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5