2010-10-03

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap istentiszteletén, 2010. október 3.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 65 (Klopstock Frigyes G
ottlieb 1724-1803, német. Kis János 1770-1846)

1. Imádjátok Istenünket, Aki adta mindenünket! Atyánk ő, benne vigadunk, Néki élünk, néki halunk. - 2. A Krisztust magasztaljátok, Akit küldött jó Atyátok! Ő az, kit fejünknek vallunk. Néki élünk, néki halunk. - 3. Szentléleknek áldást zengjünk, Aki nékünk bölcs vezérünk! Az Úr Lelke hű támaszunk. Néki élünk, néki halunk. - 4. Örvendj, lelkem, harsogjatok Vigadozó szent szózatok! Szent, szent, szent a mi Istenünk, Tőle van éltünk s mindenünk.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, jóságod és hűséged őrizzen szüntelen! Fordulj felénk, szabadító Istenünk, mutasd meg, hogy szeretsz minket! Engedd hallanom, mit hirdet az Úristen. Bizony, békességet hirdet híveinek! Az Úr megad minden jót, földünk is meghozza termését. Igazság jár az Úr előtt, utat készít lépteinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Ámen.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, jóságod és hűséged őrizzen szüntelen!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel most forduljunk Istenhez imádsággal, és kérjük az ő irgalmát:

Uram! Bűneim összecsaptak fejem fölött, és rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, nincs elrejtve előled sóhajom. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkem miatt. Uram Istenem, ne hagyj el engem, és ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Atyánk! Te a Fiadban a szeretet példáját adtad nekünk. Általa a szeretet parancsát mondtad el nekünk. Kérünk, indíts bennünket őszinte szeretetre, hogy megmaradjunk szeretetedben, és minden emberfiát szeretettel vegyünk körül Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim az Úrban! Isten igéjét olvasom most, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra fölolvasásul rendelt. Az Ószövetségben megírt igéje Istennek Mózes 2. könyvéből a 20. fejezetből szól:

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

Ne legyen más istened rajtam kívül!

Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot, azoknak képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Ne mond ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!

Ne ölj!

Ne paráználkodj!

Ne lopj!

Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

A mai vasárnap levélbeli igéjében pedig Pál apostol szól hozzánk. Az 1. Korinthusi levél 1. fejezetének a 4. versétől kezdve olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Hálát adok értetek az Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 386 (Amerikai népének - Amerikai énekgyűjtemény 1835)

1. Mily csodás szeretet! Róla zeng szívem, szám. Új élet, hajnalfény ragyog rám. Felérni nem tudom, hogy az én Jézusom Érettem hullatott keresztfán drága vért, Énértem, elveszett bűnösért. - 2. Már-már elnyelt a mély, halál várt éjsetét, Hadd áldjam Megváltóm hű kezét! Ő jött, hogy megmentsen, ő nyúlt le érettem, Elhagyott égi trónt. Úr volt ég, föld felett, És érettem ő, az Úr szolga lett. - 3. Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, Őt áldja megváltott életem. Nagy kincset nyertem én, nem vagyok már szegény. Fényét, szeretetét, hintette szüntelen. Hadd áldják milliók énvelem!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapra rendelt, evangéliumokban megírt ige János evangéliumának a 15. fejezetéből a 9. verstől szól hozzánk:

Jézus ezt mondja tanítványainak:

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogy én megtartom az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek,hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.”

„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Az állatok szépek. Isten csodálatosnak alkotta az állatokat. Most erre szeretnék két példát mutatni az istentisztelet keretében, hogy milyen szépek az állatok, és milyen szép az ő kapcsolatuk illetve szeretetük.

Legyen az első kép a majom. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos Istennek az örök

leckéje, amit ad nekünk a majom révén. Isten örök leckéje arról szó, hogy a dolgokat fontos megkülönböztetni egymástól. A majom egy teremtmény, Isten teremtette. Isten pedig a Teremtő. Tehát Isten és a majom nem ugyanaz. Nem szabad összekevernünk őket. Ebből fakad Isten örök leckéjének az örök tanulsága, hogy a majom szeretete egész más, mint az Isten szeretete. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha a majom szeretete nem lenne csodálatos dolog, hiszen Isten plántálta bele ezt a szeretetet a majomba. Sokszor a majom szeretete számunkra is irigylésre méltó, és követendő példaként állhat sokszor elénk.

Mégis fontos tudnunk, hogy amikor Jézus az Atya szeretetéről meg a saját szeretetéről beszél, akkor nem erről beszél. Az ő célja, Isten célja, amit velünk, emberekkel minduntalan szeretne elérni, az nem, hogy: szeressetek. Nem ezt állítja Jézus a tanítványai elé célul. Szó sincs róla! A cél, amit Jézus a tanítványai elé - tehát elénk - állít, mint célt, amit valahogyan muszáj elérnünk, az az: maradjatok meg! Jézus ezért született a Földre, ezért járt és gyűjtött tanítványokat, ezért halt meg a kereszten, hogy mi megmaradjunk. Ugye, ez világos?

Most a megmaradást teszi még konkrétabbá amikor azt mondja nekünk: maradjatok meg - miben? - az én szeretetemben. A megmaradásunk tehát nem azt jelenti, hogy valahol, valamiképpen, valamilyen formában tovább élünk és vagyunk, hanem azt jelenti a megmaradásunk lehetősége, közös helye Jézus szeretete. Ez az a „hely” - idézőjelbe téve -, ahol meg tudunk maradni.

Jézus megmaradt. Érdekes, hogy még kereszthalála előtt ilyen világosan tudta, és el tudta mondani a tanítványainak, azt mondja: én megmaradtam. Tehát a megmaradás nem akkor kezdődött, amikor kijött a sírból Húsvét hajnalán, hanem akkor, amikor az Atya szeretetében megtudott maradni mindenen keresztül. Mi pedig - azt mondja Jézus - ha megmaradunk, az abban áll, hogy megmaradunk az Ő szeretetében, Jézus szeretetében. Úgy, ahogyan Ő is az Atyáéban.

Legyen a másik példa az állatok szépségére a kutya, kiskutya, aki szalad a póráz egyik végén. A póráz másik végén a gazdája szalad. Ez egy csodálatos kapcsolat! Azok, akik a póráz két végén vannak, eggyé forrnak. Két lélek, akik a póráz két végén eggyé forrtak - együtt futnak. A lelkük egybeforrása nem a póráznak köszönhető! A póráz azonban mégiscsak ott van, meghatározza ezt a kapcsolatot a kutyus és a gazdája között. A póráz!

Azért határozza meg, mert Istennek nincs póráza! Ő is szeretne egybeforrni velünk ehhez hasonló módon - vagy valahogy így lehet megérteni - de a Vele való kapcsolatban semmiképpen sem fordulhat elő póráz. Ez azért van, mert a póráz célja nagyon egyszerű és egyértelmű. Aki a kisfiúval van, aki hozzá tartozik, az ő társa, azt a póráz visszatartja. Ott tartja ebben a kapcsolatban. A póráz célja, hogy a kutyus megmaradjon a gazdájával való kapcsolatban. A pórázt a kutyus azután kapja, miután kapcsolatba kerül a gazdájával. Azután van értelme és feladata a póráznak.

Istennel való kapcsolat egész másképp alakul. Istennél a póráznak leginkább, - vagy amit ahhoz szoktunk hasonlítani, ami leginkább - megfelel neki az Ő parancsolatai. Isten parancsolatokat adott az embernek. Jézus is azt mondja a tanítványainak, hogy: tartsátok meg a parancsolataimat. A parancsolatok azonban azért nem hasonlítanak a pórázra, mert míg a póráz a benne levőket tartja benn a kapcsolatban, addig Isten parancsolatai a kívül levőket hívják oda Istenhez. És ez nagy különbség.

Azt mondja Pál apostol, hogy az Isten parancsolataira, Isten akaratára, törvényére addig van szükségünk, amíg nem vagyunk az övéi. Miután az övéi lettünk, az Ő gyermekei lettünk, miután Krisztushoz tartozunk, benne élünk - utána a póráz lehullik rólunk. A póráz nem kell többé! - Miért? Azért, mert a póráznál, Isten parancsolatainál ezerszerte erősebb kapcsolat tart össze bennünket. Jézus Krisztus, az ő szeretete, amiben megmaradunk. Erről beszél Jézus: maradjatok meg az én szeretetemben.

Természetesen lehet másfele is kitérni. Lehet mást találni az életben, mint Isten szeretetét. Lehet máshoz tartozni, máshoz ragaszkodni, mint a Vele való kapcsolathoz. Ő azonban nem nyugszik addig, amíg az életünk céljává nem lesz az, hogy meg akarok maradni a szeretetében bármi áron. Ugyanis Jézus Urunk abban maradt meg, azt élte végig, amíg Istennek gondolata volt ővele kapcsolatban. Jézus ebben a gondolatban, akaratban megmaradt. Végig csinálta. Az Atyának ez a szeretete számára fájdalmas, mégis arról beszél, hogy ebbe a teljes örömbe szeretne minket is, a tanítványait bevonni. Ugyanis ebből a fájdalmas szeretetből, az abban való fájdalmas megmaradásból származott Jézus számára is és származik a mi számunkra is az élet.

Imádkozzunk:

Tarts meg, Urunk, szent igédben a te Fiaddal. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el szívből az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 427 (Bonár Horáciusz 1808-1889, skót. Roy Mária 1858-1924 cseh, - Roy Krisztina 1860-1936) - Liturgia: 11

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben megjelent közöttünk személyválogatást nem ismerő szereteted. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet bennünk, tarts meg bennünket a Te szeretetedben.

Add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádjunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Urunk békéje legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 396 (Scholz László sz. 1911)

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

2. ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677)

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

3. ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929)

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek! Áldjuk az Urat, és adjunk hálát Neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Megízleltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek hát a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6