2010-09-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap istentiszteletén, 2010. szeptember 26.-án, Sche
rmann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német) - Liturgia: 9

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek: mindig bővőlködnek az Úr áldásában és az életben. Boldogok, akiknek útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint járnak. Fölépíti templomát az Úr, összegyűjti népe szétszóródott fiait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi minden sebüket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik bíznak kegyelmében.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek: mindig bővőlködnek az Úr áldásában és az életben.

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra. Forduljunk őhozzá kérve irgalmát, szeretetét: Uram! Amíg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, mert rám nehezedett kezed. Ezért megvallom neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert Te megbocsátod bűnömet, amit vétettem. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy oltalmam az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által. Őbenne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata, kegyelme gazdagsága szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Jézus Urunk könyörgött egyházad egységéért. Hisszük, hogy meghallgatod imádságunkat, amikor mi ugyanezt kérjük. Segíts komolyan vennünk azt, amiért imádkozunk. Jézus Krisztus Urunk által kérünk téged. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! A mai vasárnapnak az igéjét olvasom, figyeljünk rá nyitott szívvel. Ézsaiás próféta könyvéből a 49. fejezet elejéről szól az ószövetségbeli ige:

Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondja: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izrael visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

Így szól hozzánk Pál apostol szava az Efezusi levél 4. fejezetének az elején:

Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek: ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 268 (Chalupka Sámuel 1812-1883, szlovák)

1. Bár szétszakadva él az egyház. Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál. - 2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett. - 3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut. - 4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az evangéliumbeli igéje így szól hozzánk János evangéliuma 17. fejezetéből a 20. verstől a 26. versig:

Jézus Urunk így imádkozott:

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye e világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világkezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Egy nagyon szép és számomra érdekes tartalmú esti ének van az Énekes Könyvben, a 124. számú ének:

Lásd, Urunk, egy nap újra eltűnt, Ránk borul már az esthomály. Hajnali himnuszt néked zengtünk, Most hozzád esti ének száll.

Hála, hogy ébred szentegyházad! Nappalokon és éjeken Szüntelen áldhat és imádhat. Nem hallgat el egy percre sem.

Mert mint a hajnal könnyű szárnya Nem pihen, partról partra kel, Zeng új dicséret és új hála, Néped imája nem hal el.

Már a nap távol testvért ébreszt, Még alig hamvad fénye itt, S friss ajak dicsér egyre téged, És ma- gasztalja tetteid.

Így legyen! Mert tiéd az ország, A hatalom és dicsőség. Jő a nap, melyen majd együtt áld És együtt dicsér minden nép.

Most, ezekben a percekben-órákban, amikor mi itt összegyűltünk a templomukban, ezekben a percekben- órákban világszerte, mondjuk Skandináviától Dél-Afrikáig, sok-sok katedrálisban, pici templomocskában, imateremben vagy családi otthonban összegyülekeznek Krisztus tanítványai és istentisztelet van. De ha körberepülnénk a Földet, akkor istentiszteleteket láthatnánk Amerikában is, Ázsiában is, Európában, Afrikában, Ausztráliában, úgy ahogyan ez az ének szól. Tulajdonképpen sosem érnek véget az istentiszteletek, mert valahol mindig van. Még szerencse, hogy gömbölyű a Föld; ha lapos lenne, akkor ez nem így lenne, merthogy akkor mindenütt egyszerre lenne nappal és egyszerre lenne éjszaka. - És még mondja valaki, hogy a Föld gömbölyűsége csorbított Isten nagyságán.

Szóval istentiszteleteket láthatnánk mindenütt, mindig és istentiszteletek vannak mostanság nagyon-nagyon sokfelé És mindez különbözőképpen. Értem ezalatt azt, hogy más istentiszteleteken, máshol, ahol Krisztus tanítványai összegyűlnek, nem ezeket az énekeket éneklik. Nem ezeket az igéket olvassák. Ahol ezeket az igéket olvassák, ott is mást mondanak róla, mint én most. És mindez még csak a térbeli különféleség. Az, hogy a világ különböző pontjain, a különböző közösségekben másként van ez az istentisztelet, még ha egyszerre és folyamatosan van is.

De ott van az időbeli sokféleség is Jézus imádságának az idejétől kezdve, amiből fölolvastam a részletet. Ott volt a tanítványoknak a csapata, egy gyülekezet. Egészen mindmáig sok-sok korban és kultúrában, gyülekezetben és sok-sokféle istentisztelettel, sok-sokféle énekkel, sokféle hangszerrel, sokféle igével és sokféle szívvel. - És még tovább az idők végezetéig.

Jézus mindeközben - nyilvánvalóan nem a saját, akkori pillanatnyi idejére gondolva, hanem a világ teremtése elöttől fogva az idők végezetéig - könyörög Atyjához egységért a tanítványai számára. Hogyan lehetne ebből, az egyszerre kavargó és csodálatos sokféleségből egység? Kikre gondolva és mit ért ezalatt Jézus?

Egység: mindig kérdés, hogy milyen szempontból? Olyan egység, amelyik azt célozza meg, hogy ne legyenek különbségek, eltérések, hanem úgy, hogy minden egyforma legyen - az mondjuk a hadseregben, annak is talán bizonyos, talán szélsőséges formáiban vagy eseteiben fordul elő.

Egyfajta ilyen egység, gondolat az, amikor azt várjuk vagy képzeljük el, hogy az elmúlással egyfajta egységbe olvadunk egybe. Egység a semmiben. Ez is olyan egység, ami azt jelenti, hogy nincs különbség köztünk. Az Omega együttesnek van egy dala, amelyik egy félmondatában, szerintem nagyon jól megfogalmazza ezt a fajta képet, amikor azt mondja, hogy az a bizonyos sereg, amelyik várja őt „befogad és eltemet, mint az esőt a tenger”. - Nagyon találó mondat. Ezek az egységek tehát arról szólnak, hogy többé nincs különbség.

Amikor Jézus egységéről beszélünk, akkor azonban érdemes odafigyelni arra, amit Pál apostol ír a felolvasott Efezusi részletben. Ott ugyanis felsorol nem kevés, de bizonyos számú dolgot, ami egy. Nevezetesen: azt mondja, hogy egy a Krisztus-test. Jézus Krisztus Urunk teste egybetartozik; egy a Szentlélek; egy a reménység, amit kaptunk, amire hívott minket az Isten; egy az Úr; egy a hit, egy a keresztség. Ezeket sorolja föl Pál apostol, amelyek egyek, amikor a gyülekezet, Krisztus népe egységéről beszél, és ezek alapján beszél egységről. Csak a felsoroltak egyek - mi nem.

Ezekre kell figyelni, ezekre a felsoroltakra, amikor mi megpróbálunk egyek lenni, egységre törekedni. Ezekre kell tehát figyelni, és nem magára az egységre, a célra. Az egységcél ugyanis nagyon könnyen odavisz, hogy a különbözőségeket próbáljuk eltörölni, amivel nem érjük el azt a célt, amiért Jézus imádkozott, hogy tudniillik vele és Atyjával legyünk egyek.

Ézsaiás próféciájában különös dolog áll, amit fölolvastam. Azt mondja az Isten Ézsaiás szavában, hogy ha Izráel népe egy, - az kevés. Az ÚRnak ez kevés. Mai értelmében az ószövetségi fogalmaknak: ha Isten népe, az Egyház, a gyülekezet, a keresztyén emberek világszerte különböző gyülekezetekben, felekezetekben, irányzatokban, kegyességi csoportokban eggyé vállnak - az ÚRnak ez kevés. Azzal folytatja Ézsaiás, hogy a pogányok, ők is az egység részei. Jézus pedig az imádságában ezeket a pogányokat egy kicsit más kifejezéssel jelöli meg. Az első mondata a felolvasott résznek: nem értük - mármint a tanítványokért - könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem, akik a tanítványok szavára lesznek Krisztus követői, hisznek Krisztusban. Ezt egy szóval, ezt a szép kifejezést, egy szóval összefoglalva: a pogányok. Jézus Urunk ugyanis Lelke által van itt a mennybemenetel alkalma, eseménye óta. És azok, akik azóta tanítványaivá lettek, a tanítványai szavára lettek azzá. Ők is az egység részei. És akik majd a jövőben lesznek Krisztus tanítványai a mi szavunkra.

Az egységünket tehát Jézus szándéka, szeretete munkája szerint ebben kellene látni. Egymással is nehéz egységben lennünk. Így a saját gyülekezetünkön belül is, vagy a városban azokkal, akik mind szintén tatabányaiak, keresztyének, Krisztus-tanítványok - velük is nehéz egységben lenni. Egész mást énekelnek.

Leültünk most a minap a református lelkésztestvérekkel, és tulajdonképpen mintegy másfél órán keresztül énekeket válogattunk. Közös énekeket próbáltunk megválasztani; kizárólag kompromisszumok útján sikerült. Nincs olyan ének, ami azonos lenne. Sok-sok közös énekünk van. Biztos van 100 fölött is, ami mindkét énekeskönyvben benne van. Egy sincs - szerintem úgy találtuk -, amelyik dallamában és szövegében egyforma lenne.

Nehéz egységben lenni így egymással is. A pogányokkal még inkább. Azokkal, akik majd a mi szavunkra kellene, hogy higgyenek Jézus Krisztusban. Velük még nehezebb. Erre is vonatkozik Jézus szava, amit a tanítványainak egy más ügyben mondott: ami az embereknek lehetetlen, az az Istennek lehetséges. Másfélével nem fog sikerülni egységre jutnunk. Nem: nosza, gyürkőzzünk neki, és Isten segítségével menni fog - ez lehetetlen.

Elég egy valakivel egynek lennünk. Csak egy Valakivel: Krisztussal. Most, amiről Jézus beszél, Atyjához fordul, könyörög, az az egység nem a mi közösségeink között van, kell, hogy legyen. Nem a mi csoportjaink szekciói között, hanem az ő népe között. Amit énekeltünk az előbb, a 268. ének 3. versszaka - úgy gondolom - a legjobb válasz, aminél jobbat nem tudok mondani. A Krisztus népe nem az evangélikus, református, katolikus és a többi csoportokban rejlik, hanem el van rejtve. És nem az egység és a végső cél jelent meg, jelez minket, mutat meg a világnak, hanem hordozza a kereszt jelét. Az egység pillanatnyilag abban áll: hol van a kereszt? - Talán megdöbbentő lehet, amikor az életünk jó és viszonylagosan könnyű, arra gondolni és abban szembesülni, hogy a Krisztushoz való tartozás mércéje, amíg a hajónk célba nem fut, addig az: hol van a kereszt? Aki méreg, indulat és megvetés nélkül imádkozott és meghalt olyan emberekért, akik őt leköpték, meggyilkolták, elárulták, megtagadták, mesének gondolták, vagy csak a templomban jut az eszükbe.

Az egység ebben rejlik

Most imádkozzunk:

Jó Urunk! Add, hogy amikor rossz szívvel gondolunk valakire, - hozzád menjünk gyűlöletünkkel. Add, hogy amikor nem értünk egyet dolgainkban, - keressük a te dolgaidat. Add, hogy amikor nem tudjuk kik is vagyunk, hova és kihez tartozunk, - akkor hozzád menjünk magányunkkal. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé életünk dolgait. Imádkozzunk:

Jó Istenünk, Atyánk! Neked adunk hálát mindenért, amivel körülveszel minket, amivel munkálod üdvösségünket. Minden szép ajándékért, örömért, vigasztalásért, reménységért, közösségért és szeretetért. Minden megpróbáltatásért, kísértésért, nyomorúságért, amiben megőrzöl. Mindazért, amivel életünket és üdvösségünket munkálod, amellyel megőrzöl. Neked köszönjük népedet, amelyben megtartasz. Neked köszönjük a testvéreket, a testvéri szót, az igének a közösségét, az igének a hallgatását és neved együttes, közös dicséretének az alkalmait. Eléd visszük minden szétszakadottságunkat, és tőled kérünk áldást, hogy napról-napra, időről-időre le tudjuk tenni a saját szempontjainkat, amikor testvéreinkre nézünk, és lássuk a te szeretetedet, amellyel körülveszel mindannyiunkat Krisztus Jézusban. Tőled kérünk áldást közösségünkre, egész népedre, hogy megmaradjunk Krisztusban, hogy szembe tudjunk állni minden kísértésnek, mindannak, ami tőled eltávolít. És tudjuk keresni, és tudjunk együtt hálát adni, és örülni mindannak, ami tőled van. Eléd visszük szeretteinket, családtagjainkat, munkatársainkat és barátainkat. Azokat, akik más közösségekbe mennek, és ott hallják igédet. Azokat is, akik nem ismernek téged, nem keresnek vagy elfelejtettek téged. Azokat is, akik távol vannak tőlünk, és nem tudunk róluk. Te jelen vagy, Te átölelsz szereteteddel mindannyiunkat, Te őrizz meg és tarts meg országod számára, és ültess be minket a te szent asztalodhoz. Jézusért kérünk Téged, az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 340 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hintze J. 1622-1702)

1.Légy csendes szívvel, légy békével, Bízzál ember az Istenben! Nála van öröm nagy bőséggel, Vele célhoz érsz mindenben. Ő minden boldogságnak Atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel! - 2. Ő bővelkedik kegyelemmel, És mint Atya, hajol hozzád. Féld őt gyermeki félelemmel, Kegyelemmel tekint reád. Bár kereszttel látogat néha, Segítségét mindig megadja: Légy csendes szívvel! - 3. Ha minden elhagy e világban, Mivel magad biztathatnád, Atyád minden nyomorúságban Vigasztalást és erőt ád. Könnycseppjeidet megszámlálja, Még fájdalmadat is megáldja: Légy csendes szívvel! - 4. Bár késik néha a segítség, De biztosan eljön végre. Ne zúgolódj, ha nyom az ínség, Utóbb válik üdvösségre. Ami lassan jön, jobban várod, Ami késik, jobban kívánod: Légy csendes szívvel! - 5. Lesz ünnepe Isten népének, Ha vége a hétköznapnak, Levethet minden köteléket, Örvendezhet és vigadhat. Ott az ég és föld Istenének Boldogan zeng a hálaének, Légy csendes szívvel!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

2