2010-08-29

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap istentiszteletén, 2010. augusztus 29.-én, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 451 (Montgomery Jakab 1771-1854, angol - Ír népdal) - Liturgia: 10

1. Lelki próbáimban, Jézus légy velem, El ne tántorodjék tőled életem! Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért. - 2. Ha e világ engem csábít, hívogat, Nagy csalárdul kínál múló javakat, Szemem elé állítsd szenvedésedet, Vérrel koronázott szent keresztedet. - 3. Tisztogass bár olykor bajjal engemet, Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet! Bár e test erőtlen, te oltárodon Keserű pohárral s hittel áldozom. - 4. Ha majd porrá válik testem egykoron, Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron! Ama végső harcon rád bízom magam, Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Oly igen jó nekem Isten közelsége, Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak. Mindenkor veled vagyok, Istenem, te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül befogadsz dicsőségedbe. Nincs senkim kívüled a mennyben, a földön sem telik kedvem senki másban. Ha testem és szívem elenyészik is, szívem kősziklája te maradsz, Istenem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Oly igen jó nekem Isten közelsége, Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak.

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg bűnünket és kérjük az ő irgalmát: Uram, hozzád emelkedem lélekben. Utaidat ismertesd meg velem, vezess hűségesen, mert Te vagy szabadító Istenem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert Te jóságos vagy. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosokat igazságosan vezeted, útjaidra tanítod az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten, Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk, készítsd fel a szívünket a jó cselekvésére, a te szereteted befogadására, hogy amikor eljön számadásod napja kegyelmet találjunk az Úr Jézus Krisztusért, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim! Isten szavát figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéje Mózes 1. könyvének a 4. fejezetéből szól az első 16 versben:

Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő.

Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.

Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelre, és meggyilkolta.

Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön.

Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.

Ezután elment Kain az ÚR színe elől.

Így szól hozzánk az evangéliumbeli ige. Lukács evangéliumában van megírva a 10. fejezetben, a 23. verstől olvasom:

Jézus a tanítványaihoz fordult, és nekik is külön ezt mondta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.”

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus azt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „ Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá, és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte azokat. Aztán feltette őt saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérim! A mai vasárnap levélbeli igéjét olvasom. Ez a Jelenések Könyvének a 3. fejezetéből szól most hozzánk a fejezet első hat versében:

Ezt mondja Jézus Krisztus János apostolnak:

A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek!”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Ma 484 éve - ha jól számolom - sok ezer nemes lelkű magyar ember állt ki a síkságon. Nehéz volt a helyzetük, és majdnem győztek. Csak még valami kellett volna. De így egy jó időre befellegzett Magyarországnak. Ez Mohács mezején történt. Mi kellett volna még? Talán az, hogy abban a nemzetben, amelynek amúgy sok és amúgy nemes lelkű tagja kiállt arra a mezőre, annak a nemzetnek valóban legyen élete. Azok az emberek, akik valahogy onnan megmenekültek, azok is, akik ott pusztultak - éltek.

Éltek, ahogyan él a légy, amely kering a térben, míg le nem csapják. Éltek, ahogy él a kutya, cica és a többi állat, és ahogy élünk mi is, ahogy az életjelenségeink működnek, míg meg nem állnak.

Ez az egyik, ami nagyon fontos Jézus Krisztus szavából, amit János apostolon keresztül az akkori szárdiszi gyülekezetnek - de mivel feljegyezték és iderakták nekünk, a Bibliánkba, ezért nekünk is - mond. Ez az egyik nagyon fontos: amikor Krisztus Urunk szól, akkor arról szól, hogy a dolgok jó értelmére, fontos értelmére figyeljünk. Amikor azt mondja, hogy „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”, akkor nem tényeket vitat. Nem arról elmélkedik, hogy na, most akkor élünk vagy nem. Egyszerűen figyelmeztet arra, hogy sokféle értelemben lehet élni. Tehát a szavakkal int Jézus Urunk, ezzel próbál, szeretne bennünket figyelmeztetni.

A 16. századi magyar nemzet, meg 20. századi, meg gyülekezeteink többsége, evangélikus keresztyén Egyházunk tagjainak a többsége - él. Él biológiailag, társadalmilag, gazdaságilag, kulturálisan és lehetne még sorolni az ilyen szempontokat, amely szerint él. Jézus pedig mond egy újabbat. Azt mondja: aki eszi az én testemet, issza véremet, abban van élet. És itt nem egyszerűen az Úrvacsora fogyasztására, mint vallási hagyományra gondol. Hanem azt mondja, hogy: ő, maga, a mi Urunk Jézus az élet; olyan, aki nem hagy szomjan, nem hagy elepedni az életünk útján, nem hagy kiüresedni, nem hagy elmúlni. Játszik a mi Urunk a szavakkal, mert mind a kettő élet igaz, csak épp másról beszélünk. Azt szoktuk mondani, hogy a Jelenések Könyve, János apostolnak ezek a látomásai, amelyeket kap igéket Jézus Urunktól, ezek erősítő igék. Krisztus Urunk erősíti ezekkel a szavaival a gyülekezeteket a megpróbáltatások, kísértések, próbatételek közepette is. Erősíti őket, hogy megálljanak abban a viharban, amely folyik, amely tombol vagy amely tör rájuk. - Most azonban nem erről van szó.

Ebben a kis üzenetben a szárdiszi gyülekezetnek, Jézus nem erősít semmit. Ez a másik, amit fontos tudnunk ezekből a szavaiból. Úgy is lehet ezt mondani: mindent a maga idejében.

Van, akit erősíteni kell: azt, aki gyenge, beteg, aki nem bír lábra állni, aki elvesztette az életkedvét, aki nem tud, nem akar, nem szeretne tenni, menni, lépni, továbblépni - azt az embert erősíteni kell, bátorítani, noszogatni, erőt önteni belé. - Azt az embert, aki meghalt, nem erősíteni kell. Annak nem Béres-cseppre van szüksége, nem jó szóra van szüksége, nem biztatásra és optimista kilátásokra van szüksége. Annak az embernek, aki meghalt, feltámadásra van szüksége. A jairusi tisztviselő kislányához Jézus odalépett és nem erősítgette. Nem mondott neki biztató szavakat. Egyetlen dolgot mondott neki: Kislány, kelj fel! Mert aki meghalt, csupán erre van szüksége. Ugyanis - és ez a nagyon fontos ebben - Jézus azt mondja: „eljön az idő, amikor a halottak hallják az Isten Fia hangját, és akik meghallották, élni fognak”. Ezt teszi Jézus a szárdiszi gyülekezetnek szóló üzenetében: „Halott vagy, ébredj fel!”

Nem ő erősít, figyeljük meg. A gyülekezetnek, nekik mondja: erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, akik gyöngék, akik már nem bírnak lépni, mozdulni, tenni, hinni. Erősítsd meg őket, a többieket! Mikor? Miután felébredtél. Mert aki meghallja az Isten Fia hangját, aki meghallja a mi Urunk Jézus jelenlétét és igéjét, meghallja, szívébe ér és ott elkezd dolgozni, - az fölkel. És az tud teljesíteni. Az tud lehajolni a rablók kezébe esett társához, föl tudja venni, és meg tudja erősíteni.

Ezért Jézus szava nem arról szól, hogy: ti, gyöngék, induljatok már, hanem arról szól: ti, halottak, keljetek föl, és ha fölkeltetek, fogjátok tudni erősíteni a társaitokat, a többieket, a rátok bízottakat - mindent a maga idejében.

A vaknak az a dolga, hogy látni kezdjen. A halottnak az a dolga, hogy ébredjen. Ezeket a mi Urunk teszi meg velünk. Aztán a mi dolgunk, egymást megerősíteni, segíteni, továbbvinni, kísérni, vezetni és biztatni azon az úton, amelyiken a mi Urunk jár előttünk.

Mi történik akkor, amikor Jézus igéje szól? Ez történik: Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! A megtérés ugyanis nem valami újdonsült dolog. Az újdonságok rövid életűek. Amire kiírják, hogy új, - csillagalakú piros mezőben narancssárga betűkkel -, abban biztosak lehetünk, hogy három nap múlva már nem lesz sehol. - A mi Urunk viszont, miután nagyon-nagyon a végéig vitték a kereszten, eltemették, hogy porrá legyen, azután három nappal föltámadt, és ment szólni a tanítványainak.

A megtérés tehát nem újdonsült dolognak a megtalálása, hanem: emlékezz vissza, tartsd meg azt, amit kaptál és így térj meg. Emlékezz vissza: mit tett veled az Isten, honnan hívott ki, mit szánt neked! Ebben maradj meg, ezt forgasd a szívedben. És ez a megtérés.

Jézus Urunk megállott nem egy nemzet, nem egy korszak és nem egy egyház fölött, hanem megáll fölöttünk. Odalép, a vállunkra teszi a kezét, és azt mondja: Kelj fel! - Aztán meg tovább.

Aki meghallotta, az fölkel

Imádkozzunk:

Amíg itt járunk, Urunk, ezen a mi utunkon, különféle sorsfordulók, örömök és bánatok, tevékenységek és beszélgetések között, állj meg mellettünk, felettünk és érints meg minket. Ha itt megálltunk, és már nem dobog a szívünk, rád bízzuk magunkat. Őrizzen meg és tartson meg a te országodra, irgalmas szeretetedig. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el hitünk megvallásaként az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Vigyük most Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Jó Istenünk, édes Atyánk! Te szólítasz meg minket akkor, amikor megkeresztelnek; akkor, amikor igédet olvassuk, hallgatjuk; akkor, amikor hozzád kiáltunk kétségbeesésünkben vagy örömünkben. Te szólítasz meg minket sorsunk fordulóiban, hétköznapjaiban. Te szólítasz meg minket ébresztve igéddel, szentségeiddel, Lelkeddel. Urunk, tarts meg minket szavaddal. Nyisd meg a szívünket, hogy meghalljuk, befogadjuk, megértsük, szívünkbe zárjuk. Őrizz és erősíts meg minket arra, hogy gyümölcsöt teremni tudjon bennünk igéd, hogy életre támasztva gyermekeidként éljünk, tanúságtevőid legyünk, az életünk kedvességgel, nyitottsággal és örömmel teljék meg. Áldj meg minket békességeddel, békességeddel a nyomorúságok és az örömök között, a csendben és a viharban. Áldj meg minket igéddel, hogy bennünk maradjon, és megőrizzen minket kísértéseink, kétségbeeséseink, próbatételeink, bajaink közepette. Áldott légy mindazért, amivel megáldod népedet, életünket, szeretteinket, embervilágunkat. Áldott légy mindazért, amivel Dankó Csillán keresztül, az ő életén keresztül megáldottad az övéit és sokakat. Irgalmaddal fedezz el mindent, ami emberi gyarlóság volt benne. Urunk, egyedül Te ismered mindnyájunk szívét, te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel, te állj meg fölöttünk, életünk felett megszólítva és életre támasztva bennünket. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Jézus Krisztusért kérünk, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 453 (Székács József 1809-1876)

1. Mind célját, mind napjait Te mérted ki életemnek. Szent Atyám, ó, bárcsak itt, amíg éveim sietnek, Célom felé úgy futnék, Mint rendelte szent igéd. - 2. Akiben szilárd hit él, Kiben munkás a szeretet, Aki bízik és remél, Áhítva egy jobb életet: Az fut Jézus nyomdokán A valódi cél után. - 3. Adj erőt hát, Istenem, Hogy hitben végig megálljak, S úgy, mint égi Mesterem, Jót művelve szertejárjak, Hűséggel keresve itt Az új élet útjait!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5