2010-08-22

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap istentiszteletén, 2010. augusztus 22.-én, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég) - Liturgia: 9

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Te vagy, Uram, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg, szabadíts meg irgalmasan, hallgass meg és segíts meg engem! Légy erős kősziklám, ahová mindig mehetek, amelyet oltalmamra rendeltél! Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Ne hagyj el késő vénségemben sem, hogy hatalmadat hirdessem a jövő nemzedéknek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Te vagy, Uram, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha!

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé bűnünket és kérjük az ő irgalmát imádságban: Uram! Ne fedj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban. Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert reszketnek tagjaim, reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Örök Isten! A te szereteted pazarlóan gazdag. Bőségesebben megajándékozol, mint várnánk, és nagyvonalúbban, mint kérhetnénk. Ezért szabadíts meg a félelmeinktől, és nyisd ki a szemünket csodáidra Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten igéje, amely az Ószövetség lapjairól a mai vasárnapon szól hozzánk, Ézsaiás prófétánál van megírva a 29. fejezet 17. versétől:

Így szól a prófécia:

Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. Újra örömüket lelik az alázatosak az ÚRban, vigadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt, mert vége lesz a zsarnoknak és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.

Ezért így szól Jákób házához az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot:

Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.

Így szól hozzánk az evangélium igéje Márk evangéliuma 7. fejezetének a végén, a 31. verstől:

Jézus elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve meg érintette a nyelvét; aztán az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. És szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett; a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Római leveléből szól hozzánk a 9. fejezet 15. és 16. versében:

Így szól az az Úr Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok”. Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Fut a gyermek a labda után Fut az ember az élet után...
leszegett fejjel, tűzpirosan, Leszegett fejjel gyötri magát,
se lát, se hall, csak egyre rohan. kincseit egyszer csak hogy elérje,
Guruló labda lett a világ, kergeti álma, hajtja a vére.
szüntelen űzi, hajtja a vágy, Kenyér gurul a lába előtt,
száz utcán, téren, vagyon gurul a vágya előtt,
ezer veszélyen, hírnév, dicsőség álma előtt.
millió anyai kétségen át, Rohan utánuk éveken át,
gyönyörűszépen a fogyó úton, életen át,
s balga-bután száz utcán, téren,
fut a gyermek a labda után.... ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...
Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát, és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...

(Füle Lajos: Futás)

Kedves Testvérek! Az elmúlt héten, a múlt vasárnapnak az igéje alapján azt kérdeztem, hogy kinek van igaza? És arra jutottunk, hogy mindenkinek igaza van végül is, de ez igazából nagyon nem érdekes akkor, amikor az életünk igazi kérdéseiről van szó. Ha igazam van, nem sokra megyek ezzel a dicsőséggel akkor, amikor valamit el kellene hordozni, valami terhet. Nem sokat vigasztal benne az, hogy igazam van. Nem sokat erősít vagy segít az, hogy igazam van, ha át kell lépnem a kapun, amit mindenkinek egyszer át kell lépnie az élet mezsgyéjén. Sem akkor, amikor Isten előtt állok. Nincs jelentősége.

Most pedig szeretném tovább kérdezni: Istennek vajon igaza van-e? Hogy megpróbálhassunk válaszolni erre a kérdésre, konkrétan a saját életünk saját kérdéseiben, vagy úgy általánosságban véve, ahhoz azért végig kéne gondolni, hogy mit jelent ez a kérdés: Istennek vajon igaza van-e? Ugyanis akkor rögtön meg kell kérdezni, hogy milyen szempontok alapján van-e igaza? Mit jelent ez? Mi az a szabály, elv, törvény, ami alapján Neki igaza lehetne vagy nem lehetne igaza? Mi az a rend, amiben az Istennek, ha beleilleszkedik, akkor igaza van, - ha meg nem, akkor nincs igaza. Minekutána ami van: anyag, élet, tér, idő, érték, valóság - azt Ő építette. A kérdés tehát így, Istenre kérdezve, szintén felesleges.

Ennek ellenére, hogy ilyent nincs értelme kérdeznünk, attól még az érzésünknek, az igazságérzetünknek, a lelkünknek akár még arrogánsnak is tűnhet az az első mondata ennek a felolvasott rövid szakasznak, amit Pál apostoltól olvastam, amit Mózes könyvéből idéz: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok”

Ezt megbocsátjuk egy óvodásnak, aki durcásan megvonja a vállát, és azt mondja: azt csinálok, amit akarok. Ezt megbocsátjuk egy felnőttnek, és ott hagyjuk faképnél, ha úgy tekinti az életet és a világot maga körül, hogy ez arra való, hogy amit én mondok, azt megmondtam, amit csináltam, azt megcsináltam. Megbocsátjuk Pilátusnak, aki azt mondja a zsidóknak a palotája előtt, hogy „amit megírtam, megírtam”. Ő megteheti, ő a helytartó. - Persze mindenkinek igaza van, mindenki lehet helytartó a maga szemétdombján, de nyilván arrogánsnak tűnik ez bárkitől.

Istentől nem kellene annak tűnnie, viszont ő nem is így érti. Az a különös ebben; merthogy Ő ezt biztosítéknak, biztatásnak, garanciának mondja. Nem azt mondja, hogy: „kedves embertestvérem, semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok; hanem azt mondja, hogy: akinek én egyszer kegyelmezek, annak - szép 'magyarsággal' szólva - meg van kegyelmezve. Akihez irgalmas vagyok, ahhoz bizony irgalmas vagyok. Amit az Isten megmond, elhatároz, magában eldönt, az úgy van.”

Tessék nyugodtan így érteni. Általában az Istenben való bizalomra úgy nézünk, mintha egy szerkezet, egy rendszer biztonsági elemei közül az utolsóra. Egy repülőgép, hogy ne pottyanjon le a földre az égből, ehhez csináltak benne ezer szerkezetet. Egyik figyeli a másikat, a másik a harmadikat, a negyedi az egyiket és így tovább. És csak akkor esik le egy repülő a földre, ha ezen szerkezet mindegyike meghibásodik. Ennek pedig - ugye - kicsi az esélye. És ott van egy utolsó biztonsági elem, mindig minden rendszerben, egy utolsó „szalmaszál”.

Valahogy így érezzük sokszor az Istenben való bizalmat, hogy ha a többi lehetőségünk, esélyünk, biztosítékunk, értékünk elmúlt vagy csődbe ment, vagy nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket, akkor még utolsónak ott van az Isten, lehet hozzá fordulni. És bizony ezzel a mondattal: könyörülök, akin könyörülök, irgalmas vagyok ahhoz, akihez irgalmas vagyok, - ugye azt mondja, hogy ez az egyetlen, minden más csak ezen belül, ennek függvényében és ennek részeként létezik. És így érthető meg a kicsit talán csonkának tűnő második mondat: Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Így érthetem meg: mi az, ami az Istené?

A nagyvelegi ifitábor egyik előadója hívta fel rá a figyelmemet a múltkor: amikor egy emberi élet megfogan, akkor - nevezhetjük éppen véletlennek is, de Isten felől nézve a véletlenek az ő döntéseiként jelennek meg -, tehát amikor egy emberi élet megfogan, az Isten engem a 800 millió ivarsejt közül választ ki. A többi megy a szemétbe. Ez az egy, a 800 millióból, - azt mondja Isten -: na, én ezt akarom, hogy legyen. A többi nem kap második esélyt, megy a szemétbe. De rám - azt mondta az Isten - a 800 millióból: na, te éljél. Nem semmi! - Csak lehet benne valami. Csak lehet az Istennek valami terve, ha Ő így értette; ha Ő keresztülvisz a világon és odaadja mindenét; ha Ő fut értem és velem, akkor közben nem érdemes számításba venni semmi mást. Sem a saját gyengeségemet, lehetőségeimet, korlátaimat,körülményeimet.
Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. - Micsoda? Például az akarás és a futás. - Érdekes, nem arról beszél Pál apostol, hogy: „Kedves gyülekezet, kedves testvéreim, csücsüljetek le a templompadba békésen. Engedjétek el magatokat, lazítsatok, relaxáljatok, ne gondoljatok semmire, nem kell törni magatokat. Az Isten - Ő akar, Ő visz véghez mindent, amit elgondolt. Ti csak várjatok türelemmel!”

Hanem amit Madách Imre mond az Ember Tragédiája végén - bár a maga sajátos, korabeli gondolkodásmódból következő vallásosságával, Isten képével -, mégis nagy-nagy evangéliumot hirdetve: „Mondottam ember küzdj és bízva bízzál!” Ez a küzdelem - ezt már én, illetve Pál apostol teszi hozzá - az Istené. A tudás, az akarás, amit Isten Lelke révén, az őbenne való életben teszek - az az ő munkája. Tehát amit ő eltervez, azt azon keresztül meg is fogja tenni.

Jézus félrevonja ezt a süket-néma embert a sokaságból, úgy gyógyítja meg. Aztán azt mondja, hogy ne mondják el senkinek. Miért? Mert nem az történt, hogy jött egy csodadoktor és csodát tett. Hanem az történt, amit Jézus adott, tett, mondott, tudott, akart - az az Isten akarata és tudása volt. Ne a csodadoktort hirdessék, hanem azt, hogy Isten teljesíti a tervét

Amikor arról prófétál Ézsaiás, hogy a Libánon hegye kertté válik, a körülöttünk levő, az életünkben levő pusztaság, nyomorúság zöldellni kezd, kihajt és valami lesz belőle, akkor nem arról beszél, hogy csettint egyet valaki, és megváltozik a föld éghajlata, természetrajza, megváltoznak körülöttem az emberek, mindenki jó és rendes lesz, nekem minden jól fog sikerülni és én győzelmi menetben megyek tovább az életem útján, hanem azt mondja: amit harcolsz és akarsz az Isten Lelkével és az őbenne való hit révén, az az Isten harca és akarata benned.

Ez nem olyan győzelmi menet, mert végül is kereszttel végződött, de az a lényeg ebben, hogy az Övé.

Imádkozzunk:

Áldott légy Istenem, hogy győztél bennem, értem. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Édes Atyánk! Őrizz meg minket a benned való bizalomban akkor is, ha nem látunk téged, ha nem ismerünk téged - úgy érezzük - kellőképpen. Teremts bennünk Lelkeddel feléd, hozzád való vágyakozást, szavadra való igényt, szomjúságot, a veled való életre szóló éhséget, keresést. És őrizz meg minket kísértéseink, buktatóink között, hogy életünk útján közelebb kerüljünk hozzád, ne távolodjunk tőled. Őrizz meg minket bűneinkben, szenvedéseinkben és halálunkban is. Tarts meg kezedben, hogy azt, amit szántál nekünk, a te országodat meglássuk. Őrizz meg minket kezedben, hogy azt, amit velünk elterveztél, azt az életet átvehessük, élhessük. Áldd meg gyülekezetünket, közösségeinket, családjainkat, áldd meg imádságainkat, istentiszteleteinket. Áldd meg bibliaolvasásunkat, a veled való minden találkozásunkat. Őrizz meg halálfélelemben, betegségben és fájdalmak között is. A te szeretetedbe ajánljuk mindazokat, akik távol vannak tőled. Szeretteinket, munkatársainkat, ismerőseinket és egész népedet, akiket életre hívtál és kiválasztottál. Szeretetedbe ajánljuk Júlia nénit és családját. Te őrizd meg és te áldd meg mindazt, amit vele tettél, ami áldást neki adtál, és ami áldást rajta keresztül adtál az övéinek. Teremts jót abból, amit tett és ami történt vele. Jézusért kérünk téged, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz.1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5