2010-08-15

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap istentiszteletén, 2010. augusztus 15.-én, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 419 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 10

1. Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bűntudat, A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek. - 2. Ó, de hová meneküljek? Mindenütt jelen vagy te, Bár tengeren túl repüljek, vagy a sírba szálljak le. Bár hordozna szélnek szárnya, Kezed mégis megtalálna. - 3. Mint a tengerpart fövényét Én meg nem számlálhatom. Szédülök, ha mély örvényét Bűneimnek kutatom. Szívem minden dobbanása Int a súlyos számadásra. - 4. Könny patakja hogyha volna Egyre síró két szemem, S könnyem árja folyton folyna, Hogy sirassa szégyenem: Mindez nem ment meg a kíntól, Nem oldoz fel láncaimból. - 5. De egy csepp véred, Jézusom, És mélységes öt sebed Megszerzi én gyógyulásom: Lelkem te megmentheted. Nem bízom, Uram, csak benned, Takarjon be nagy kegyelmed!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, bölcsessége felfoghatatlan. Fölemeli az Úr az alázatosakat, de porig alázza a bűnösöket. Meggyógyítja a megtört szívűeket, minden sebüket bekötözi. Az Úr megnyitja a vakok szemét, és fölegyenesíti a görnyedezőket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik kegyelmében bíznak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, bölcsessége felfoghatatlan.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most vigyük Isten elé bűnünket, életünk terhét, és kérjük az ő irgalmát: Uram, te hűséges vagy, megtartod szövetségedet azok iránt, akik szeretnek, megtartják parancsolataidat. Megvalljuk, hogy vétkeztünk és eltértünk akaratodtól. Nem hallgattunk szolgáidra, akik a te nevedben szóltak hozzánk. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell. Urunk, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el rólunk haragod. Hallgasd meg mégis imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk! Te jól ismersz bennünket, tudod, amikor túlértékeljük magunkat. Tudod azt is, amikor alábecsüljük magunkat. Mutasd meg nekünk, hogy kik vagyunk valóságban. Adj erőt, hitet, hogy elfogadjuk ítéletedet. Szabadító jelenlétedért könyörgünk, amikor hozzád fordulunk imádságunkban, téged szólítunk meg az énekünkben, rád hallgatunk, rólad beszélünk Urunk és testvérünk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvérek! Hallgassátok meg nyitott szívvel Isten szavát. Az Ószövetség lapjairól a mai vasárnap igéje Sámuel 2. könyvéből szól, a 12. fejezet első 15 versében:

Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt, aki bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.

Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.

Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.

Ezt mondta az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt!

Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR el is engedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia fiadnak, aki született neked.

Ezután hazament Nátán.

Jézus Urunk pedig egy példázatot mond erről Lukács evangéliuma 18. fejezetében. A 9. verstől olvasom:

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta Jézus: „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953) - Liturgia: 12.

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap levélbeli igéjét olvasom. Pál apostolnak a Filippi gyülekezetnek írt leveléből a 3. fejezetből a 7. verstől kezdve:

Így ír Pál apostol:

Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem, hogy kitűnjék rólam őáltala, nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján. Hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halálból való feltámadásra.

Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban való jutalmáért.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Pál, az apostol szemétnek ítélt mindent. - Mit jelent ez a tudat, felkiáltás?

Egy ember a lomtalanítás idején egy festményvázlatot talált. Freskóvázlatot. Sikerült megtalálnia Székesfehérváron a freskót, amelynek a vázlata a kezébe került. Felbecsülhetetlen értékű, 20. század eleji festmény. - Egy másik ember az utcán sétálva egy bolt előtt, a kirakott szemétkupacban talált egy képet. Hazavitte, végül kiderült, hogy egy néhány évvel korábban ellopott, nagyjából egy millió dollárt érő festményről van szó, amelyet azóta keresnek. És amellett, hogy megkapta a kitűzött jutalmat a megtaláló, az árverésre került festmény árából is részesedést kapott. Érték a szemétben. - Azt hiszem, hogy Pál apostol mégsem ilyenre értette.

Talán úgy érti, ahogy egy emigráns államfő értette azt 1943(?)-ban. Ez az emigráns államfő, mivel országa idegen megszállás alatt volt, de a hatalmak őt ismerték el államfőnek, tárgyalásokat folytatott, álmodozott és készített egy nagyszabású tervet. Részletesen kidolgozva, egyeztetve, nagy-nagy dokumentációkkal. Megálmodta egy Közép-Európai Konföderációnak a tervét. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria lett volna egy konföderáció. Egy másik is lett volna a Balkánon, egész Görögországig. Megálmodta, kidolgozta, megtárgyalta. - De közbejött egy apró bökkenő. Kiderült, hogy nem mindenki örül annyira ennek a tervnek és finoman figyelmeztette ezt az államfőt: csak akkor hajlandó támogatni, hogyha a résztvevő országok, például Lengyelország szemet huny, például a katyni tömeggyilkosság ténye fölött, és támogatásáról biztosítja Moszkvát. Az emigráns államfő pálforduláson esett át. Félrerakta az éveken át készített dokumentációkat, álmokat és kiadta a közleményét: a magam részéről a konföderáció terveit lezártnak tekintem. Szemétbe dobok mindent, a Moszkva és Prága közötti baráti kapcsolatok érdekében. Az eminens államfőt különben Benesnek hívták. - De azt hiszem, hogy Pál apostol még csak nem is így értette.

Valami másról lehet szó. Biztos, hogy nem anyagi értékek és tárgyak szemétbe dobásáról beszél Pál, mert ezek nem versenyezhetnek Krisztussal. Semmi közük egymáshoz. Nem alternatíva, hogy festmény vagy Krisztus. Nem. Nem is kapcsolatokról van szó, barátságokról. Nem arról van szó, hogy a barátom vagy Krisztus. Nem arról van szó, hogy az erősebb jó szándékát megnyerni érdemes hatalom vagy Krisztus. Mindegyik csak lehet a maga helyén, speciális esetekben, de már nem megoldás. Pálban, az apostolban magában van, benne van a szemétté nyilvánított érték - és Pálban, az apostolban, magában, benne van az, ami segített valamit. A kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz, hogy Pálnak, az apostolnak igaza van. - Erről van itt szó, hogy a kettő egy és ugyanaz. Erről van itt szó, hogy igazam van. A kérdés csak az, miben és miért? Kinek van igaza?

Nekem van igazam. Ki merem jelenteni, hogy nekem igazam van. Minden vitámban, minden bajomban, meghurcoltatásomban, igaztalanságban, az élet csapásaiban, nehézségeiben - igazam van. Nekem igazam van, bárki bármit mond. Nálam az igazság. Amire érdemes rájönnünk Pál apostollal együtt, az az, hogy Isten előtt nincsenek érvek. Egyszerűen nincsenek. Érdektelenek üvöltöznek egymás terhére. Erre valók az érvek, azért találták ki őket. És az érvek mindig nekem adnak igazat. Mert hiszen azért mondom őket. Valós érdekek - mondjuk - valóságban, tehát igazak.

Isten előtt azonban nincsenek érvek. Isten olyan különös, akit nem érdekelnek az érvek, nem hallgat rájuk, nem foglalkozik velük. Isten nem ad igazat. Senkinek. Se az örökségükért pereskedő testvéreknek, amikor odamennek hozzá, hogy: te tégy igazságot közöttünk, mert meg akar a másik rövidíteni. Sem a mi fontosabb és még nagyobb, és még igazabb igazságainkban. - Nem ad igazat az Isten a mártíroknak sem; hagyja, hogy lemészárolják őket. Vajon miért? - Pedig igazuk van.

Azért érdemes egy kicsit körülnézni, hogy a Bibliában kiknek van igazuk? Például igaza van Jóbnak. Kiderül a Jób könyve végére, hogy Jóbnak bizony igaza volt, mert Isten azt mondta. Jóbnak igaza volt, barátainak nem volt igazuk. Teljesen tiszta ítéletet mond az Isten a könyv végén. Minden jóra fordult, és kiderült, hogy Jóbnak igaza volt. A bökkenő csak az, hogy valahányszor Istenről nagy igazságokat olvasunk Jób könyvében, ezeket 90%-ban a barátai mondják. Most akkor kinek van igaza? Jóbnak az embertelen nyomorúságban, igen, igaza van annak ellenére, hogy az igazságokat a barátai mondják, és végül Isten neki ad igazat. De hogyan? Fölemeli, úgy. Megfogja Jóbot és fölemeli magához.

Másnak is van még igaza a Bibliában, így Jónásnak. Jónásnak az elszáradt bokor tövében igaza van. Meg is kérdezi tőle Isten - barátságos mosollyal a szemében ránéz Jónásra: Gondolod, hogy igazad van velem szemben? - És Jónás válaszol: igazam van mindhalálig. - Igaza volt, a bokor tényleg elszáradt, ez igaz. Jónás tényleg napszúrást kapott. A napszúrásban Jónásnak igaza volt. De kit érdekel ez ott? Ki a csodát érdekel ez ott, ahol Isten szeretete dolgozik és megment egy várost? Kit érdekel egy bokor és egy napszúrást kapott ember? - Bizony erről szól Jónás története.

Dávidnak is igaza van az ítéletében, amit Nátán prófétának mond arról az emberről: halál fia, aki ilyet csinál. - Elcsábítja más feleségét, aztán, hogy mentse magát, megöleti a férjét. - Igaza van az ítéletében, de kit érdekel ez ott? - Dávid igazsága végül nem abban áll, hogy helyes ítéletet mondott a báránykát elvevő gazdag emberről, hanem abban áll, hogy Isten irgalmas hozzá és fölemeli; és még számtalan nagy csodát tesz vele. Ebben van Dávid igazsága. - Senki nem törődik már azzal, hogy mit kellett volna igazság szerint tenni azzal az emberrel.

Igaza van a vámszedőnek is. Megmondja Jézus: ő megigazulva ment haza, tehát igaza lett. Igaza lett, miközben ő az, aki irgalomra szorult. Annak az embernek - ezért szól róla a példázat - még soha életében nem volt igaza. Egy ilyen példát keresett Jézus gyorsan a példázatához: egy embert, akinek soha még nem volt igaza. - Ő úgy ment haza, hogy igaza van. Mert letette azt az igényt, hogy neki igaza legyen és kért Istentől igazat.

Kinek van már igaza a képen - meg az életben? Mindenkinek igaza van, de kit érdekel? Mi kell inkább? - Válasszunk. Egy lesütött szem, amelyik azt mondja: igazad van. Vagy inkább egy ölelés. - Lehet választani, én a magam részéről az utóbbit választanám, ha lehet.

Jézus Krisztusban ugyanis ez az Istentől kapott igazság: egy ölelés Istentől.

Imádkozzunk:

Isten! Légy irgalmas nekem, bűnösnek! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Te adsz meg mindent, ami kell nekünk. Te adsz életet, igazat, örömöt, új kezdetet, bocsánatot, szeretetet. Te adsz mindent, amitől életünket életnek érezzük. Könyörülj rajtuk, és mutasd meg kegyelmedet ajándékaiddal, áldásaiddal és felszabadító igéddel. Áldd meg életünk viharait, a zuhatagokat a földeken és az életben. Add, hogy tisztuljon általa a világunk, az életünk, a lelkünk, a szívünk, a gondolataink és a kapcsolataink. Áldd meg javainkat, hogy azokkal a Te dicsőségedre tudjunk élni hálaadással. Szeretetedbe ajánljuk szeretteinket, családjainkat. Szeretetedbe ajánljuk házainkat, mindazt, ami bennük van. Te légy velünk és a mieinkkel, hogy családjaink, gyülekezeteink, javaink a Te dicsőségedet, vagyis a Te szereteted kiáradását szolgálják. Rád bízunk mindent, ami zajlik körülöttünk és közöttünk, bennünk. Te tégy áldássá minden szót, szándékot, akaratot, cselekedetet. Te őrizz meg minket minden kísértésünkben, hogy megálljunk, le ne essünk kezedből, hanem tartsunk, fussunk célunk felé, a Krisztusban tőled kapott élet felé. Az ő nevében fordulunk most hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 78 (Huszár Gál énekeskönyve (1574)

1. Látod, Isten, életünket, Tudod erőtlenségünket, Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk a te kegyelmedet. - 2. Mindannyian leborulunk, És csak tehozzád fordulunk, Vétkeinket felejtsed el, Maradj velünk kegyelmeddel! - 3. Világosítsd meg elménket, És gerjeszd fel mi szívünket, Hogy dicsérhessünk tégedet, És áldhassuk szent nevedet! - 4. Végy szállást a mi szívünkben, És szenteld meg, örök Isten, Hogy csak tenéked szolgáljunk, És nyugalmat tőled várjunk! - 5. Cselekedjél így mivélünk, Szent Fiadért, ki minékünk Bizodalmunk és reményünk, Hozzád mennybe hű vezérünk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5