2010-07-18

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap istentiszteletén, 2010. július 18.-án, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 7

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ti népek, mind örvendjetek, ujjongó örömmel vigadjatok Isten előtt! Mert a felséges Úr félelmetes, Ő a Király a földön. Felvonul Isten, és ujjongás kíséri, kürtzengéssel jön el az Úr. Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk,örökkön-örökké ő kormányoz minket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Az Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Bűnünket valljuk meg neki, és kérjük az ő irgalmát: Istenem, főként te tudod, milyen balga voltam. Vétkeim nincsenek elrejtve előtted. Uram! Ne szégyenkezzenek énmiattam azok, akik benned reménykednek. Hallgass meg, Uram, jóságos szereteteddel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám. Ne rejtőzz el előlem. Siess hát és hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Csodálatos Isten! Te ajándékozol nekünk, mindent, amire az élethez szükségünk van. Te ajándékoztad nekünk Fiadat, Krisztust is. Adj nekünk bizalommal feléd forduló, kérni tudó szívet, kincseidért hálát adó lelket, és ajándékaiddal jól élő értelmet, de mindenek felett életet jelentő hitet. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Isten igéjét figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Rómába írt leveléből szól hozzánk a 6. fejezet végéről:

Így ír az apostol nekünk:

Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Így szól hozzánk az evangéliumban megírt ige Márk evangéliuma 8. fejezetének az elejéről:

Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta Jézus a tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérből jóllakatni itt a pusztában?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.” Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedtek maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen

Ének: 327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani. - 4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnap Ószövetségben megírt igéje Jób könyvéből szól hozzánk. Az 5. fejezet 6. versétől a 21. versig olvasom:

A témáni Elifáz így beszélt barátjához, Jóbhoz:

Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.

Bizony boldog az az ember, akit az Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság!

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet! Pál apostol ezt írja a római gyülekezetnek és velük nekünk is: a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban. Nos, Isten igazságosságának a mikéntjéről szól ez a mondat, ahogy a témáni Elifáz szavai is, amelyeket az imént felolvastam, amelyeket Jóbhoz intéz, szenvedésében mondott bölcsességében.

Isten igazságosságának mikéntjéről próbál beszámolni most egy mese is. Szóljon úgy - mondjuk - a mese, hogy a legény felcseperedvén elindul világgá szerencsét próbálni. Ahogy ment, és szolgálatot keresett magának, amivel mesterséget tanulhat és kenyeret kaphat, rátalált két országra: Cseresznye-országra és Meggy-országra. Mindkét ország királya éppen munkást keresett a gyümölcsösébe. A legény fogta magát elszegődött Cseresznye-királyhoz. Keményen dolgozott, szedte a cseresznyét. De az csak nem fogyott. Akármennyit szedett a legény nappal, kétszer annyi nőtt helyette éjjel. Végül lejárt az ideje, a három nap, amely ott egy esztendő, és előhívták elszámolásra. A számadótiszt felnézett a fákra és így szólt lemondóan: Na, legény, úgy látom a szüretről másképp kell gondoskodnom. Neked pedig azt adom, amit érdemelsz, és kifizette a legény bérét: egy petákot. Ennyi jár a leszüretelt és a fákon maradt termés értékaránya alapján. - Szomorúan és éhesen ment tovább a legény. Gondolt egyet: „egy életem, egy halálom”, elszegődött Meggy-királyhoz is szerencsét próbálni, meggyet szedni. Keményen dolgozott, szedte a meggyet - de az csak nem fogyott. Akármennyit szedett nappal, éjjel mindig kétszer annyi nőtt helyette a fákon. Végül lejárt az ideje, a három nap, amely ott egy esztendő, és előhívták elszámolásra. A számadótiszt helyett maga a Meggy-király lépett elé, és mit sem törődve a gyümölcstől roskadozó fákkal és az ahhoz képest szánalmasan kevés eredménnyel, átkarolta a legény vállát és így szólt: No, fiam, a szüretről én majd gondoskodom. Te pedig azt kapod, amire szükséged van: otthont a házamban, leányomat feleségül és fele országomat megélhetésül. - Eddig a mese.

És most nézzük meg: mit mondanak erről a témáni Elifáz szavai ezek alapján okulásul? Nézzük meg, hogyan szólnak a számunkra Isten bölcsességéről? Olvasom újra.

Ezt mondja Elifáz: Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. - Ez így igaz. Ezért Jézus Krisztus maga ment a keresztfára, hogy a vészt, amit mi okoztunk, magára vegye, rólunk pedig elhárítsa.

Így beszél tovább Elifáz: De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. - Ez így igaz, sőt az alant levők és gyászolók helyét maga foglalta el. Megalázta magát és az elmúlás gyászát öltötte magára.

Így beszél tovább Elifáz: Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. - Ez így igaz. A csalárd kísértőt sötétbe zárta, a teremtés minden világosságát pedig ránk, szeretteire hárította, hogy mi, csalárdok, el ne tévedjünk, hanem legyen utunk, igazságunk és életünk.

Így folytatja Elifáz: Bizony boldog az az ember, akit az Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. - Ez így igaz. A Mindenható megintését magára vette és megsebeztetett helyettünk. Összezúzták, ezáltal minket óvott. Ínségre jutott és gúny tárgyává lett, hogy a pusztulás ne miránk szakadjon.

Imádkozzunk:

Áldás néked, aki nekünk, érdemteleneknek, szeretetedet ajándékozod. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el Isten dicséretére az Apostoli Hitvallás-t:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, megőrzi a szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé mindazt, amire szükségünk van. Imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Engedd meg, hogy megéljük és átéljük, tudjuk és higgyük szeretetedet, amellyel körülveszel. Engedd meg, hogy meglássuk reménységünket, amelyet adtál Krisztusban. Engedd meg, hogy meglássuk az ő jelét, halálának, feltámadásának jelét, amelyet reménységül és biztosítékul adtál a világunk számára. Engedd meg, Atyánk, hogy jó szívvel, tiszta lélekkel, sok hálával és neved dicséretével járjuk az utat és minden, ami velünk történik, a tebenned való bizalmat ébressze bennünk. Őrizz meg minket szenvedéseinkben és sikereinkben. Tarts meg bennünket örömünkben és bánatunkban, hogy ne távolítsanak el minket tőled, hanem hozzád vigyenek közelebb. Tarts meg minket és gyülekezetünket, eseményeinket, alkalmainkat. Áldd meg útjainkat, közösségünket és imádságainkat. Tedd Lelked terévé, munkájává életünket, sorsunkat, kapcsolatainkat. Jézusért kérünk téged mindezekre, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4