2010-07-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap istentiszteletén, 2010. július 4.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 438 (Scheffler János 1624-1677, német)

1. Jézus hív: „Jertek énutánam! Hűségesen kövessetek! Lépjetek lábnyomomba bátran! Ne földiekre nézzetek! Vegyétek fel keresztetek! A keskeny útra térjetek!” - 2. „Ki velem jár, nem él sötétben, Mert én világosság vagyok. Ahogyan itt szolgáltam, éltem, Példám előttetek ragyog. Út vagyok én! Ki rám figyel, A biztos célt az éri el.” - 3. „Ha nehéz útra szólít szavam, Segítek én, ne féljetek! Elöl ott járok mindig magam, S megerősítem szívetek. Rossz tanítvány, ki tétlen vár, Ha Mestere előtte jár.” - 4. „Aki az életét megtartja, Elveszti azt énnélkülem, Ki érettem halálba adja, Az megtalálja énvelem. Ki keresztjével nem követ, Énhozzám méltó nem lehet.” - 5. Kövessük őt, a drága Mestert! Szent nyomdokában járhatunk. Hordozzunk bár nehéz keresztet, Áldott lesz itt szolgálatunk. Küzdőre vár csak győzelem És égi béke, végtelen.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok!Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem! Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasíts el haragodban! Uram, taníts meg utadra, és vezess az igazság ösvényén! Te vagy az én segítségem, ne hagyj el engem, üdvözítő Istenem! Ne szolgáltass ki ellenségeimnek, ne vess prédául a bosszúállók elé!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindörökkön örökké. Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most, az Isten színe előtt vizsgáljuk meg életünket, szívünket az Isten parancsolatainak, az ő akaratának a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Krisztus Urunk apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

Istenem! Könyörülj rajtam kegyelmeddel, és hűtlenségemet töröld el nagy irgalmaddal. Mosd le rólam a bűnömet. Vétkeimtől tisztíts meg engem. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, amit tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted. Tisztíts meg és tiszta leszek, moss meg és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől és töröld el bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, bűnös embereken Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és önmagát adta áldozatul bűneinkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk! Te embereket hívsz szolgálatodra, hogy általuk véghez vidd terveidet ebben a világban. Kérünk, nyisd meg a fülünket és a szívünket, hogy meghalljuk szavadat és kövessük azt, akit megmentőül küldtél, Jézus Krisztust, a mi Urunkat. Lelked adjon iránta való bizalmat mindannyiunknak. Atyánk, dicsérünk téged. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten szava szól most hozzánk, a mai vasárnap levélbeli igéje Péter apostol 1. levelének a 3. fejezetéből, a 8. verstől kezdve:

Így ír nekünk az apostol:

Legyetek mindnyájan egyetértők, együtt érzők, testvérszeretők könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

Mert aki szeretne örülni az életnek,

és jó napokat látni,

óvja nyelvét a gonosztól,

és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot;

forduljon el a gonosztól,

és cselekedjék jót,

keresse és kövesse a békességet;

mert az Úr szeme az igazakon van,

és füle az ő könyörgésükre figyel,

az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.

De ki az, aki bántalmazni fog titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok: a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

Urunk evangéliumi igéje így szól hozzánk Lukács evangéliuma alapján az 5. fejezet első 15 versében:

Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állott. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálót.” És amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadozott a hálójuk; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 260 (1-3.: Fabricius Jakab 1593-1654, 4. v.: Lipcse 1638, német. Gusztáv Adolf svéd király éneke - Stuttgart 1844)

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked. - 2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét. - 3. Él az Úr, s áll ígérete, Ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk. - 4. Téged kérünk, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk. Segíts szent neved által: S mint hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az Ószövetségben hozzánk szóló igéje Ézsaiás prófétánál található meg, az ő könyve 43. fejezetében a 10.-től a 15. versig:

Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR - és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.

Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, és hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg? Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel szentje: A ti érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. Én, az ÚR, vagyok a ti szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ezt mondja az ÚR a maga népének: Ti vagytok a tanúim. Nos, a tanúskodáshoz, akár hivatalos ügyben történik: bíróságon, hatóság előtt, vizsgálat folyamán efféle dologban, akár pedig személyes tanúskodásról van szó, tehát egy, egymás közötti spontán, egymás iránti figyelemről, elkötelezettségből fakadó tanúskodásról van szó, - mindenképpen - úgy gondolom, hogy - három dolog van, amit fontosnak tartok hozzá. Az egyik az indulat. Aki tanúskodik, abban kell, hogy legyen némi indulat, tehát egy tűz, egyfajta feszültség, ami arra sarkalja, hogy ő kiálljon valami mellett és tanúskodjon. Egy olyan indulat, ami úgy fogalmazódik meg körülbelül bennünk, hogy: meg kell nekik mondanom. - Aztán kell elszántság, tudniillik, hogy tudjam: mit akarok mondani. Tehát legyen szavam, amit tanúskodhatok, amit tanúságként elmondhatok, legyen közöm ahhoz, ami mellett tanúskodom. Vagyis egy elszántság, ami úgy fogalmazódik meg talán bennünk, hogy: tudom, mit akarok mondani. - Aztán kell harmadszorra még bizonyára tekintély a tanúskodáshoz . Ez azt jelenti, hogy kell többé-kevésbé figyelembe vegyék, amit a tanú mond, a többieknek számítson valamit. Akkor van értelme tanúskodni, ha van valami súlya, következménye, reménységbeli hatása. Nagyjából ez a három olyan dolog, amit fontosnak tartunk a tanúskodáshoz.

Ez itt egy jellegzetes kép egy tanúról. Egy olyan tanúról, aki ennek a három dolognak nem biztos, hogy teljes mértékben, szíve-lelke szerint a birtokában van. Ennek a három dolognak, ami a tanúskodáshoz fontos lehet. Ezért van talán - csodálatos színészi teljesítményként - a szemében és az arcán, a határozott megállás ellenére, ez a határozatlan megjelenés. Most ő ott egy tanú, akinek tanúskodni kellene.

És mert ezek: az indulat, az elszántság és a tekintély, komoly dolgok, és nem tudunk velük úgy játszani, mint valami kisautóval, hogy magunkkal visszük vagy nem, nem egy-az-egyben a mindennapi akaratunkon múlik vagy szándékunkon, - valószínű ezért ritka dolog az életben a tanúskodás. Nemcsak a hivatalos tanúskodás ritka, - tehát hogy egy hatóság beidéz bennünket, hogy tanúskodjunk egy eljárás során -, hanem az egyszerű személyes tanúskodás is, amikor az életben kiállunk valaki vagy valami mellett. Talán ritkább a tanúskodás, mint amennyire jó lenne.

Péter halászt és társait nagyra tartjuk. Nagyra tartjuk őket azért, mert belőlük emberhalász lett. Isten Lelke erejével, bátor indulattal, elszánt tudatossággal és világszerte elismert tekintéllyel hirdették, tanúsították azt, amit kaptak. Kiálltak gyülekezet és hatóságok elé, kiálltak a körülöttük élő emberek és a hivatalos szervek elé, és szavukkal, életükkel, halálukkal tanúságot tettek.

Amellett, hogy őket nagyra tartjuk, mi ezzel együtt jócskán inkább erőtlen tanúk vagyunk. Sem alkalom - úgy érezzük - nem nagyon adódik a tanúskodásra, sem a fenti három feltétel nem igazán adódik elő. Ezért igyekszünk magunkat képezni hitbeli ismeretben és bátorságban. Mert úgy érezzük, a hitben való növekedés és az életre jutás útja az, hogy jó tanúkká váljunk, hogy Krisztus Urunk hívását meghalljuk: „Kövess engem!” -, és elindulunk és követjük őt. És fontos útmutató szóvá váljon az életünkben, amit a halála után mondott: „Ezentúl legyél emberhalász!” És ezt fontos útmutatásként érezzük a magunk számára, igyekszünk emberhalászok lenni a mi Urunk nyomán.

Isten szava azonban most nem ezt keresi és kéri számon rajtunk. Isten szavának most nem az a kérdése: van-e indulat, bátorság bennünk? Nem az a kérdése hozzánk: van-e elszántságod? - tudod-e mit kell mondanod, tenned, hogyan kell lenned? Nem az a kérdése most Isten igéjének hozzánk: van-r respekted, tekintélyed, hitelességed a többiek szemében, hogy tanúskodjál rólam? Isten igéje most nem ezt kéri számon, nem ezt keresi. Mi se tegyük.

Csendesedjünk el és figyeljünk oda az egyetlen Tanúra. Ő, az egyetlen tanú, ezt mondja bizonyítékul Isten biztonságos szeretete mellett: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem. Én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam. Hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem. Ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

A három előfeltétel helyett tehát, amelyről beszéltünk, egyet tartanék meg. A tanúskodáshoz az kell, - és erről szól Ézsaiás könyvének próféciája is - : átélni, hogy az Isten szeret és megszabadít. És ezáltal meggyőződni arról, amiben magamat és társaimat látva, óhatatlanul egyébként kételkedni kezdek, hogy Isten, az én Teremtőm és megváltó Uram.

Erről győz meg a Tanú. Hallgassuk.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk, fordítsd az életünket és a szívünket, a hitünket és az odaszánásunkat a mi Urunk, a te szolgád, Krisztusunk keresztjére. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt szívünkből az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 299 (Gerhardt Pál 1607-1676, német) - Liturgia: 11

1. Jöjj, térj be, kapum tárva! Légy drága vendégem, Ki újjá szültél engem Már keresztségemben! Jöjj, áldott Szentlélek. Jöjj, Atya, Fiú Lelke! Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének! - 2. Nagy kegyelmedet zengem: Holt vesszőt megszántál, S a nemes tőbe engem Immár beoltottál. De jöjj és segíts hát, Hogy növekedjem szépen, És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád! --3. Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem, Az Úrnak hogyan kedves Most imám, énekem! Szent segítségeddel, Útmutatásod által A könyörgés felszárnyal, S meghallgatásra lel. -- 4. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem, Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmes tanúja lett szeretetednek. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy a mi Urunk testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add nekünk Lelkedet, hogy ővele való közösséggé legyen számunkra ez az alkalom. Emlékezz meg népedről szerte a világon. Azokról, akiket kiválasztottál, teremtő szereteteddel életre hívtál . Őrizz meg mindannyiunkat a te országod számára Krisztus Urunkért. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik Krisztus-hitben mentek el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus Urunk által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen velünk. Íme minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének asztalához!

Énekek:

1. ének: 383 (Szőnyi Benjámin 1711-1794, Payr Sándor 1861-1938)

1. Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme! Tenélküled szívem hova lenne? Ó, jöjj, Királyom, Örömöm csak te vagy e világon! - 2. Ellenségem oly sok és hatalmas, Olyan vagyok, mint a felvert szarvas. Eltikkad ajkam, És nincs forrás itt, e sivatagban. - 3. Hitem pedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik. - 4. Kövér évek után a soványak Hitemben is egyre be-beállnak. Bár szép a kezdet, Még a célig minden el is veszhet. - 5. Kislelkűen míg én tétovázok, Megindulnak, el is hagynak mások; S megszégyenülve Öntöm bánatomat sűrű könnybe. - 6. Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalld rája! Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa. - 7. Jöjj Jézusom, siess közelembe, Ruhád szélét kezem hadd érintse! Jöjj, drága vendég. Veled tér be hozzám a békesség!

2. ének: 384 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn)

1. Mily boldog, aki Jézusban, Mint hatalmas barátban És irgalmas Megváltóban Bízik mindenkor bátran! Nincs hívebb barát, Nem hagy el. Nincs senki hozzánk oly közel. Ha öröm ér, ha bánat. - 2. Sem vidám örömünnepen, Sem csendes betegágyon Nem kerül el. Megkönyörül Mindig a hozzá vágyón. Ő gyötrő, fájó gyászban is És menyegzői házban is Belép a hívó szóra. - 3. Hű szíve csupa irgalom És érző, meleg részvét. Ha ínséget lát valahol, Szent szeme szánva néz szét. Ki mennynek, földnek parancsol, A legkisebbhez úgy hajol, Mint édestestvéréhez. - 4. Víg énekszóval áldjuk mind A velünk érzőt, hívet. Ki névre, rangra nem tekint, Csak egyet néz: a szívet; S bár örök, égi fényben él, Mint jóbarát, jön és betér Ahhoz, ki hívja, várja.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát az Úrnak:

Atyánk, áldunk téged szeretetedért, amelyet nekünk adtál Krisztusban. Áldunk téged figyelmességedért, amellyel körülveszel bennünket, kezeden megtartasz és szólsz hozzánk. Őrizz meg minket a te közösségedben, hogy életünk neved dicsérete, sorsunk a rólad való tanúskodás legyen. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tegyetek bizonyságot az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele valóközösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg és őrizzen meg. Az Úr világosítsa meg az ő szent arcát és könyörüljön rajtad. Az Úr fordítsa tefeléd az ő arcát és adjon teneked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6