2010-06-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap istentiszteletén, 2010. június 27.-én, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia. Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569) - Liturgia: 7

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rágondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kisebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál; Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd! Uram, esdeklő imám hozzád száll: igéd tanítson bölcsességre! Jusson színed elé könyörgésem, ments meg, amint ígérted! Szabadításodra vágyódom, Uram, lelkem törvényedben gyönyörködik. Nyújtsd ki kezedet segítségemre, óvd meg életemet, hogy dicsőítselek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindörökkön-örökké.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Valljuk meg Istennek bűnünket és kérjük az ő irgalmát: Uram! Add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandó voltomra. Íme, napjaimat arasznyivá tetted, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat és figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és önmagát adta áldozatul miértünk. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Kegyelmes Istenünk, aki Jézus Krisztusban békességet hirdettél minden embernek, add, hogy irgalmadból élve magunk is irgalmasok legyünk. Köszönjük, hogy jóságod hírvivői és eszközeid lehetünk ebben a kegyetlen világban. Áldott légy mindenható és irgalmas Isten! Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Isten szava most, ezen a mai vasárnapon szól hozzánk. Először is Pál apostol Rómába írt levelének a 8. fejezetéből a 18. verstől kezdődően:

Azt tartom - írja Pál apostol -, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

Az evangélium igéje pedig Lukács evangéliumából szól hozzánk, evangéliuma 6. fejezetének a 36. versétől:

Jézus ezt mondja:

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.”

„Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhozatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”

Példázatot is mondott nekik: „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való, mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 331 (55. zsoltár 23. v. Neumark György 1621-1681, német - Neumark Gy. 1621-1681

1.Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Szerintem az egyik legnehezebben érthető szava Jézusnak - és általában talán a Bibliának -: az irgalom. Mert nagyon-nagyon sok mindent lehet hozzákötni, róla gondolni, vele kapcsolatban nagyon sok minden eszünkbe juthat, és nem biztos, hogy az egész lefedi azt, amire Isten igéje gondol. Azt mondja Jézus a tanítványainak, hogy legyetek irgalmasok, mint Atyátok. És nehéz eldönteni azt, hogy mit ért ezalatt? Mi minden az, ami beletartozik ebbe a szóba? Mit szeretne Jézus és milyen, mint irgalmas?

Irgalom alatt szoktuk érteni talán egyfelől a sérelmek megbocsátását, elnézését. Másfelől szoktuk érteni a rászorulók támogatását. Nagyjából ebben a kettő dologban összefoglalható az a viszonylag sok minden, amit gondolunk többnyire az irgalmasság szaván. Mit csinál a mi Atyánk, mint irgalmas Atya?

Segít ezt megérteni, megsejteni a mai ószövetségi ige, ami szól hozzánk Ézsaiás prófétától könyve 48. fejezetében a 12. verstől a 19. versig:

Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok! Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közöttetek azt, hogy akit az ÚR szeret, az hajtja végre akaratát Babilóniában és a káldeusok ivadékai közt?! Én, én mondtam meg, el is hívtam őt, vezettem, hogy sikerrel járjon útján.

Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az ÚR elküldött engem, és lelkét adta nekem.

Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem. Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Érdemes először is odafigyelni Pál apostol szavaira, aki a világról, mint a teremtés egészéről, Isten teremtményéről beszél a Római levélben, amint olvastam, és azt írja a világról, hogy alávetette a hiábavalóságnak: tehát az egész világ szenved, senyved abban az állapotban, hogy amit csinál, amilyen, amire el tud jutni, az hiábavaló, veszendő, nem ér semmit. Ebben van a világunk, benne mi is, mint a világnak, a teremtésnek a részei. Ez a világ pedig várja, hogy valódi lehessen. Várja a világ, benne mi, a teremtés részei, hogy értelmünk legyen, hogy a létünknek és azoknak a dolgoknak, amiket csinálunk, amik történnek velünk, azoknak értelme legyen.

Ézsaiáshoz visszatérve nézzük meg először is, hogy mit mond Ézsaiás próféciája arról, ami a mi Urunk, Atyánk, Teremtő nélkül nincsen? Mi nincsen őnélküle? - Most a mindenségen és az életen kívül, mert ezeket irgalmasságából amúgy is adja. De mi nincsen annak, aki nem jár a parancsolatai útján, az ő szava útján?

Tulajdonképpen négy dolgot mond el, sorol föl. Mindegyiket a vízhez köti. Érdekes dolog ez, mert a víz úgy tud menni, hogy mindent elsodor, mindent magával visz, mindent betemet. Az egész Földet el tudná borítani a víz, annyi van belőle a földön. Valahogy mégis úgy rendeződik, hogy nincs minden mindig víz alatt, hanem itt vagyunk mi, a szárazon, és tudunk jönni-menni, de a mindent elborítónak a hasonlata Ézsaiás próféciájában a víz.

Mi az, ami mindent elborítana, ha velejárnánk? - mondja az ÚR. Egyrészt a jólét. A jólétet elérni igyekszünk. Ez a jólét megszerzésének a módja, hogy megpróbáljuk azt elérni. Erre aztán vannak különféle módszerek, amiket az ember megpróbál alkalmazni, hogy a jólétet elérhesse, de mindegyikben közös az, hogy elérni próbáljuk a jólétet, vagyis megcsinálni azt, hogy nekünk jó legyen. És ezt is úgy mondja a prófécia, hogy ez árad, mint a víz. - Tehát a jólét jön és nem mi érjük el. Úgy van ez, mint az árvíz, amikor nem kell elmenni a strandig, hogy vízben legyünk.

A másik, amit mond, szintén így, ehhez hasonló hasonlattal: az igazság. Az igazság, ami egyrészt azt jelenti, amit hiányolunk mindig, mindenkiben magunk körül, másrészt a valóság és annak az ismerete. Amit tudunk, ami van. Megint egy olyan dolog, ami Istentől jön, mi pedig hiányoljuk. Ugye, micsoda ellentét?

A harmadik dolog, amit mond: az utód. - Most itt, úgy érzem, hogy nem elsősorban abban az értelemben sorolja föl - amit szoktunk mondani sokszor -, hogy legyen sok gyerekünk, hogy növekedjen a nemzet, hanem valami más értelemben: inkább közösség és a megmaradás értelmében. Az utód ebben az esetben megjeleníti azt, hogy nekünk, embereknek egymással is közösségünk van, vagyis összetartozunk, egymáshoz tartozunk. És jelenti azt, hogy megmaradunk, vagyis élünk itt, ahol az Isten adta. Ez is olyan dolog, ami itt úgy mond, ahogy mindig a Bibliában a dolgokkal kapcsolatban az Isten, hogy mint a tenger homokja, úgy kapjuk. Nem kell papolni róla, hogy legyen. Nem kell igyekezni, hogy legyen. Az emberi közösség és az emberi megmaradás adatik.

A negyedik, amit mond ehhez kapcsolódva, a névről jusson eszünkbe. A feljegyzett név, hogy az Isten itt az őnála meglévő nevünkről beszél. Nem arról, amit Bábel-tornya óta az ember próbál szerezni magának, hanem a névről, amiről néha azt szoktuk mondani, hogy „adja Isten, hogy felolvastasson az élet könyvéből”. Ez is adataik. Talán ez a legegyértelműbb számunkra, hogy adatik, és nem mi szerezzük magunknak.

Ezt a sort mondja el Ézsaiás próféciája mindazoknak a dolgoknak a során, amelyek az Úrral való járásból adódnak.

Nos, az irgalomból indultunk el, hogy mit jelent az irgalom, és mit jelent az, hogy Isten irgalmas. Az Isten szeretet. Megszerette a világot, amit - Pál apostol szavai szerint - aztán alávetett ennek a bizonyos hiábavalóságnak, azonban nagyon érdekes arra figyelni, hogy Isten a teremtői-alkotói minőségében a teremtést, a világot nem birtokolja. A világ nem Istené abban az értelemben, ahogy enyém ez a Biblia, vagy a gyülekezeté ez a templom. Nem Istené a világ. Nem jegyzi az Isten a maga tulajdonaként. Nem rendelkezik felette. Kiderül ez is a szavaiból.

Hanem mit csinál? Hívogatja és megszólítja. Megszólítani és hívogatni pedig azt szokás, aki rajtunk kívül áll, nem a miénk. Akivel egyenlő partnerek vagyunk, egymás mellé rendelt valakik. Hívogatjuk azt, akit szeretnénk valamire rávenni, de ebben az egyetlen eszközünk az, hogy megpróbáljuk megmondani neki. Azután vagy hallgat ránk vagy nem. Isten így bánik a maga által alkotott világgal, mint rajta kívülálló, vele egyenrangú partnerrel. Hívogat. Ezt teszi - többek között - ebben a próféciában.

Azután az Isten a teremtményét, a világot nem használja, hanem sokkal inkább szolgálja. Neki ad mindent, még az életét is. - Ha nekem van egy autóm, azt én lestrapálom. Van persze olyan, aki úgy ápolja az autóját, mint valami úrnőt a szolgája. - Azt mondjuk, hogy valami felfordult az értékrendünkben. Mert mi, amink van, használjuk és elhasználjuk. Isten pedig szolgál nekünk.

Azután mit tesz még Isten a teremtésével? Nem azt mondja neki, hogy ilyen vagy. Nem jellemzi, megítéli, hogy „te, kedves világ, akit én teremtettem, bezzeg ilyen vagy”. Nem. Megkérdezi a világtól, tőlünk, a teremtésétől: „akarsz-e amolyan lenni? Akarsz-e meggyógyulni?” És ez nagy különbség. - Ha nekem van egy gyermekem, akkor leszidom a rosszaságáért, és ha baj éri, akkor azt mondom, hogy ez azért történt, mert ezt tetted. - Isten, mint a mi szülőnk, megkérdezi tőlünk: akarsz-e meggyógyulni?

Nagyjából ezeket mondja el Ézsaiás próféciája Isten irgalmasságának mibenlétéről. Fontos tudnunk, - ez hozzátartozik és talán filozofikusan hangzik, de érdemes megfontolni -: a végtelen, mint matematikai vagy filozófiai fogalom, nem valamely véges értéknél nagyobbat jelent. Nem lehet valamihez valamit hozzáadva végtelent kapni. Hanem az valami mást jelent.

Így értendő Isten időben és korlátlanságában végzett tette. És erre gondol Jézus, amikor azt mondja: legyetek irgalmasok, mint Ő. Ez tulajdonképpen nem más, mint Isten előttünk való végtelen alázata. És erre hívja fel figyelmünket a mi Urunk.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Mi annyira különbözőek vagyunk tőled. Te mégis annyira közel tudsz lenni hozzánk. Köszönjük ezt neked. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Hitünk megerősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé, amire szükségünk van:

Atyánk, kezedben tarts meg és szentelj meg bennünket. Mindazt, ami teszünk, mondunk, ami velünk történik, tedd a hozzád fűző kapoccsá számunkra. Szenteld meg igyekezetünket, igehallgatásunkat, Biblia-olvasásunkat, imádságainkat és emberi kapcsolatainkat. Szenteld meg tetteinket, terveinket, döntéseinket. Tedd szereteted és irgalmasságod eszközévé életünket és javainkat. Fordítsd jóra azt, amit mi teszünk, amit igyekszünk belátásunk szerint cselekedni

egymás javára és a te dicsőségedre. Fordítsd jóra tévedéseinket, bűneinket, indulatainkat. Taníts minket szeretetedre, amely megjelenik a számunkra Krisztus Jézusban. Áldd meg istentiszteleteinket, táborainkat, útjainkat, családi közösségeinket. Hozz közel minket egymáshoz. Hozzád fordulunk, Istenünk, te könyörülj a bajban levőkön. Te adj erőt, bölcsességet és derűt azoknak, akik segítenek másokon. Te adj bölcsességet akkor, amikor igyekszünk rólad tanúskodni. Istenünk! Tedd neved dicsőségére szolgáló áldássá életünket Krisztus Urunkért, aki a mi reménységünk, váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759)

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5