2010-06-13

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap istentiszteletén, 2010. június 13.-án, Schermann
Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata)

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeretlek, Uram, erősségem, kősziklám, váram és megmentőm! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat küld Istenem a sötétségben. Isten ruház fel engem erővel, és tökéletessé teszi utamat. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, hozzám hajolsz, és felmagasztalsz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké.

Szeretlek, Uram, erősségem, kősziklám, váram és megmentőm!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket és kérjük az ő irgalmát: Uram! Amíg hallgattam, kiszáradtak a csontjaim, kezed rám nehezedett és erőm ellankadt, mint nyári hőségben. Ezért megvallom neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet neked. Hozzád imádkozzék hát minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy oltalmam, megóvsz a bajtól és körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten, a mi Atyánk megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szent Istenünk! Fiadat azért küldted a világba, hogy irgalmad tanúja legyen. Add, hogy hívó szavát mindenkor kövessük, hiszen egyedül nála találunk életet, üdvösséget, békességet és el nem múló örömöt. Őnála, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Isten igéje szól most hozzánk, figyeljünk rá. Az Ószövetség lapjairól a mai vasárnap igéje Ézsaiás próféta könyvéből szól a 55. fejezet első öt versében:

Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, és keresményeteket azért, amivel nem lakhattok jól? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Te pedig olyan népet hívsz, amelyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek. Istenedért, az ÚRért, Izráel Szentjéért, aki dicsővé tesz téged.

És ezt mondja erről Krisztus Urunk Lukács evangéliuma 14. fejezetében a 15. verstől kezdődően:

Az egyik vendég az asztalnál ülve így szólt Jézushoz: „Boldog az, aki Isten országának vendége.” Ő pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől-egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga azután jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Az ember néha, ha nem teljesen a maga ura, és nincs a kezében minden lehetőség és minden hatalom, akkor odajárul valakihez. Odajárul valakinek vagy valaminek az oltalmáért.

Feszty Árpádnak a körképén a legyőzött fejedelmek, népek odajárulnak Árpád fejedelem elé. Azért teszik ezt, mert jobb odajárulni elé, mint menekülniük előle vagy ellenállniuk neki. Mindezeknél sokkal jobb, sokkal jobb kilátásokkal kecsegtet a számukra, ha odajárulnak elé. És ebben ott van a szövetség és a védelem esélye. Ezt jelenti az a szó, hogy odajárulok valaki vagy valami elé.

Abban az igében, amely ma most előttünk áll, ez a szó - úgy érzem - a kulcsszó. És próbáljuk meg figyelni most Isten igéjét, hogy ezen a szón ezt értjük szövetség és védelem alatt.

A Zsidókhoz írt levél 12. fejezetéből szól hozzánk Isten igéje, egy ellentét párnak a második fele, a 22. verstől kezdődően:

Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljuk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Ez egy szomorú intelem vajon, amit ír nekünk az ige? Egy borús, fenyegető, félelmes intelem? Igen, kívülről nézve az. Egy nehezen követhető, homályos és nemcsak az értelem számára, hanem a hangulatában is homályos, borús, félelmetes, ködös intelem. Kívülről. Belülről nem. Ugye, a menyegzőnek a terített asztala, ahogy ott ülnek a vendégek boldogan, közösségben, jóllakva, ugye, az az asztal szomorú látvány kívülről, az ökrök igája mellett izzadva. Az egy szomorú látvány. De nem az annak, aki ott ül az asztalnál. A legyőzött fejedelmek Árpád elé járulnak, mert jobb elé járulni, mint menekülni előle és elutasítani. Így egy szövetség állhat közöttük, amely a megmaradáshoz egyfajta keretet ad, amely megvéd.

Mondom, egy ellentétpár másik felét olvastam föl. Az első fele, amelyet ez a rész, - amit olvastam -, folytat, arról szól, hogy: ti, a levél hallgatói, nem a Sinai hegyhez járultatok. A Sinai hegy ugyanis, ott a pusztában, ahol Izráel népe kijött Egyiptomból és elindult az Ígéret Földje felé, a Sinai hegy Isten erő-demonstrációjának a helye. Az a hegy, amely elkezdett inogni, rengeni, füstölögni, lángolni és minden effélét csinálni. És megijedtek tőle. Kifejezi azt, hogy az Istennek akarata van. A Sinai hegy arról szól, hogy az Istennek akarata van, amelyet ő véghez fog vinni. Isten elég erős ahhoz, hogy véghez vigye, amit ő akar. Aki ezzel az akaratával szembeszegül, az megsemmisül. Ha viszont a védelme alatt állok ennek az erőnek, akkor ez az erő megvéd engem azoktól, akik szembeszállnak vele. Ezért járul oda Isten népe a Sinai hegyhez. Félelemmel, rettegéssel az erő védelme alá helyezi magát. Isten erejének és akaratának a védelme alá.

Amikor Kain meggyilkolja Ábelt, akkor ezt olvassuk a Bibliában: Ábel vére kiált. Felkiált az Isten elé, bosszúért kiált. Azaz az Isten akarata azt mondja, hogy: „Ne ölj! Mert ha ölsz, akkor te is megölettesz”. Aztán majd telik-múlik az idő, az ember gondol egyet és kilép ennek az erőnek, ennek az akaratnak a védelme alól. Nem kell, majd én megoldom magam. Majd én megbosszulom saját magamat. Azt mondja az ember Ábel vére után: lehet, hogy az Isten bosszúval fenyegeti meg azokat, akik bántják egymást, de én még erősebb vagyok és hetvenszeres bosszút állok saját magamért. Ezt olvassuk a Bibliában Ábel vére után.

Ahogy az ember kivonja magát ez alól az akarat alól. És ez folytatódott később is, mindmáig. És ennek következtében az emberiség végzetes süllyesztőbe került. Végzetes süllyesztőbe került, a vérontások süllyesztőjébe. Most már nem tudjuk megvédeni magunkat sem egymástól, sem az egymás által állított, megvédésünkre szánt szörnyű fegyverarzenáltól, sem a tőlünk látszólag teljesen független élettelen erőktől: tűztől-víztől. Süllyesztőbe kerültünk, nem tudjuk megvédeni saját magunkat.

És akkor Isten szava meghallgat bennünket. Azt mondja a szolgájának: gyűjtsd össze őket, hogy megteljék a házam. Ti a Sionhoz járultatok. - Hasonló a két helynek a neve: a Sínai és a Sion. De a Zsidókhoz írt levél lapjain nagy különbséget, ellentétet fejezi ki: új szövetséget jelent. Már nem azt mondja az Isten, amit a Sínainál demonstrált az erejével.

Nem mondja azt, hogy nem lesz pusztító áradat. Imádságban arról is beszél a Zsoltáros - amit az istentisztelet elején imádkoztunk -, hogy a pusztító áradat nem éri el. Már nem mondja az Isten: ha megteszed ezt, nem lesz pusztító áradat. Azt mondja Ő: az életét, a személyét nálam, az én asztalomnál való helyét nem éri el. Független attól, amit mi teszünk magunkkal, a helyünk az asztalnál ettől független. Már nem azt mondja, hogy tedd ezt és megvédelek, hanem azt: kövess engem. És ez valami egészen más. Nem védelmet ad már az Isten, hanem hősiességre mutat. Arra a hősiességre, hogy el lehet hordozni az életet úgy, hogy nem az életösztön hajt ezen az úton, hanem a valódi élet. És az utunknak, az életünk útjának a döntéseiben is és útelágazásainál nem a menekülési utak döntenek, hanem a saját utunknak a minden áron való végigjárása.

Jézusnak ehhez a szövetségéhez járulunk. Ez is egyfajta szövetség, oltalom, rend. Ebbe kereszteltettünk bele, ennek a gúnyáját vettük magunkra. A mi Urunk leültet az asztalához, minden áron és minden körülmények között. „Aki mindvégig kitart, üdvözül”. De harmadik esély nincs! A mi Urunk igéje csak erről a két helyről szól: a Sínairól és a Sionról. A kettő közül a Sínai már nincsen. Leomlott, a sivatag szele elkoptatta és vándorló homok-dünévé alakította át. Ma már ki tudja, hogy hol volt. A Sion van!

Visszaút a pusztába, Egyiptom felé nincsen. Erre figyelmeztet, talán borús hangon, az ige, de - mondom - ott, az asztalnál ülve ez nem olyan borús.

Imádkozzunk:

Uram! Keresztyénül élni nem játék, nem is gyermekfeladat. Keresztyénnek lenni nagy vállalkozás. Uram, ha tanácstalanságban vagyok, légy a segítségem. Tudom, hogy a rendelkezésemre álló erő elégtelen, de nekem szabad számítanom a te Lelked segítségére. Ments meg!. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Urunk, szerető Atyánk! A te kezedbe tesszük le az életünket. Tudjuk, hogy mindenünk, sorsunk, útjaink, javaink tetőled vannak. Mégis segíts meg, áldj meg minket azzal, hogy jó szívvel, rád való odafigyeléssel és hálaadással bízzuk mindezt rád. A magunk életét is. A te kezedbe tesszük le gyülekezetünket. Útjainkat, bölcsességünket, minden jó cselekedetünket te irányítsad és te legyél az Úr minden fölött, ami velünk történik. Terád bízzuk örömeinket és bajainkat. Terád bízzuk betegségeinket, minden félelmünket és nehézségünket, minden bosszúságunkat és sérelmünket. Terád bízzuk mindazt a sok nyomorúságot, amit az emberek egymásnak okoznak, amiket elszenvedünk és okozunk másoknak. A te kezedbe tesszük le mindazt, amit át kell élnünk, ami csapás, nyomorúság. A te kezedbe tesszük le mindazokat, akik az árvízzel küszködnek, akik elvesztették a javaikat, akik igyekeznek segíteni másokon. A te kezedbe tesszük le egész országunkat és népünket. Te tégy bölccsé és jóakaratúvá bennünket, hogy Lelked ne távozzék el tőlünk. A te szeretetedre bízzuk mindazt, amit igéd szól hozzánk, azokat az alkalmakat és lehetőségeket, amikor összegyülekezünk, hogy téged hallgassunk. A te szeretetedre bízzuk Egyházunk jövőjét, az ifjúságot, az ige hirdetését, a terveket, elhatározásokat, és alkalmakat, lehetőségeket. Te légy Úr minden dolgunk fölött, hogy áldásod zavartalanul áradhasson ránk. Jézusért kérünk. Ő a mi reménységünk, váltságunk, az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 459 (Finn ének - Maasalo A. 1885-1960)

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5