2010-06-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap istentiszteletén, 2010. június 6.-án, Sztruhár András szolgálatával.*

Kezdő ének: 232 (1. v.: XII, századi német ének, 2-4. v.: Luther Márton 1483-1546 - Wittenberg 1524)

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért! Hogyha jön a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon! Szánj meg Isten! - 2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen Mesterünk! El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad! Szánj meg Isten! - 3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd ízleljük édességedet. Tiszta szívből mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk! Szánj meg Isten! - 4. Ínségeinkben légy vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk! Össze ne hagyj esnünk, ha ellenségünk Reánk jő, s romlást készít már nekünk! Szánj meg Isten!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Én a te hűségedben bízom, Istenem, szívem örül a te segítségednek. Menedékem és pajzsom vagy, Istenem, a te beszédedben reménykedem. Támogass engem igéd szerint, hogy éljek. Ne szégyeníts meg reménységemben.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra és nézzük meg lelkünket, életünket az ő törvényének, parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, megcsaljuk önmagunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e?

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e?

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e?

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e?

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e?

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenhez hittel, kérjük az ő irgalmát:

Uram, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat, mi vétkeztünk és eltértünk a parancsolataidtól. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák nevedet. Hallgass meg mégis, Istenünk! Hallgasd meg imádságunkat és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott a bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnötöket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Menny és föld Teremtője! Dicsér téged minden alkotásod. Ne hagyj bennünket sem némám állni a teremtményeid között, amelyek téged magasztalnak, hanem tedd az életünket csodálatos, hatalmas jóságod dicséretévé. Tiéd a dicsőség most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa meg a keresztyén Gyülekezet azokat az igéket, amelyeket Egyházunk a mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapra rendelt felolvasásul. Megírva találjuk ezeket Mózes 5. könyvének 6. fejezetében a 4. verstől a 9. versig és Lukács evangéliuma 16. fejezetében a 19. verstől a 31. versig:

Halld meg, Izráel: Az ÚR, a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz.! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele. Ez azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Egyszer aztán meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Mire az így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre azt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, de ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám azt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Urunk! Szentelj meg minket a te igéddel. A te igéd igazság. Ámen.

Ének: 464 (Dóka Zoltán sz. 1929 - Dóka Zoltán sz. 1929)

1. Jézus, áldd meg népedet A te Szentlelkeddel, Újítsd meg életünket Mennyei erőddel! Minden vétket levessünk, És csak téged kövessünk: Áraszd ránk kegyelmedet, Áraszd ránk kegyelmedet! - 2 Terjeszd áldó kezedet Földünkre, hol élünk! Békét és szeretetet Lelked adjon nékünk: Minden embert szolgáljunk, Egymás kedvében járjunk, S zengjen örömének, Zengjen örömének! - 3. Lelked tanítson minket Téged megismernünk; Győzze meg szívünket, Tőled el ne térjünk! Mert nincs más bizodalmunk, Isten előtt oltalmunk: Te vagy üdvösségünk, Te vagy üdvösségünk. - 4. Űzz el minden félelmet Lelked vigaszával! Élessz nagy reménységet Szemben a halállal: Utunk, ha végére jár, Nálad örök élet vár, S nem lesz soha vége, Nem lesz soha vége.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassák meg, Testvéreim, azt az igét, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra rendelt igehirdetés alapigéjeként. Megírva találjuk azt Pál apostol Róma-beliekhez írt levelének 10. fejezetében a 12. versszaktól a következőképpen:

Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.

De hogy hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan halljanak igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik a jót hirdetik!” Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.

Urunk, szentelj meg minket a te igéddel. A te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! A médiumokban gyakran foglalkoznak az esélyegyenlőség kérdésével. És politikai pártok is szívesen tűzik zászlaikra ezt a szlogent, hogy ne legyen különbség férfi és nő munkájának anyagi elismerésében, hogy a vezető testületekben, a tisztségviselő férfiak és nők között legyen biztosított a kiegyensúlyozott képviseleti arány. Ezért a legutóbbi uniós választásoknál külön kvótákat határoztak meg. - Vagy azok a gyerekek, akik hátrányos helyzetben vannak, lehetőséget kapjanak a jó tanulókkal együtt tanulni. Ne legyenek elkülönítve. Persze az ilyen vélemények nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy ezeknek a tanulóknak legtöbbször speciális oktatásra van szükségük. És ennek a látszólag szép elvnek a hangoztatásával sokszor magát az oktatást, oktatási lehetőséget teszik tönkre az iskolákban.

Miközben tehát egyrészt azt hangsúlyozzák, hogy ne legyen különbségtétel, legyenek az esélyek hasonlóak, ugyanakkor a ránk zúduló rossz hírekkel tulajdonképpen a megosztottságot erősítik közöttünk. Hiszen ezek a rossz hírek különbséget tesznek ember és ember között! Ezek szerint vannak bűntelenek és bűnösök, kicsit és nagyon vétkesek, ártatlan áldozatok és elvetemült tettesek. - A különbséget abban is érezhetjük, ha az elmúlt vagy a mostani eseményekre gondolunk, hogy nem mindegy ki milyen helyen lakik, folyóktól, patakoktól messze vagy talán dombon. Nyilván sokkal nagyobb az esélye annak, hogy ő megússza az utóbbi idők sajnálatos eseményeit, szemben azokkal, akik ezek mellett, a folyók mellett laknak.

Nemrég egy rádióadásban egy cigány-származású református lelkésszel beszélgetett a riporter. A lelkész elmondta, hogy már a Teológián problémái voltak a származásával illetve a származása miatti megkülönböztetéssel. De sokkal inkább jelentkeztek ezek a problémák, amikor végzett a Teológián és igyekezett volna gyülekezetbe. Volt több olyan egyházközség, ahová rajta kívül senki sem pályázott. De miután megtörtént a bemutatkozó-szolgálat és kiderült a származása, a gyülekezet elállt a szándékától. Végül a püspök egy, életképessége határán lévő gyülekezetbe helyezte. Azért helyezte, mert a megválasztására ott sem volt esély. Már évek óta szolgál ebben a gyülekezetben. Azóta a cigány-lelkész a gyülekezet megelégedésére ma már megválasztott lelkészként végzi a szolgálatát.

Elképzelhető-e, megvalósítható-e egy megosztottság nélküli világ közöttünk? Van-e realitása egy olyan világnak, amiről a Beatles-együttes egykori énekese: John Lennon így énekelt: „Képzelj el egy olyan világot, amelyben nincsenek gazdagok és szegények, nincsenek fegyverek és vallások! Ahol megszűnnek ezek a megosztó tényezők”.

Emberileg nézve azt mondhatjuk: nincs ilyen világ itt a földön. És nem is lesz addig, amíg az ember életét megrontja a bűn. Jézus, az oltári igénkben felolvasott példázatban is, ezt a meglévő megosztottságot hangsúlyozza, amikor elénk tárja a szegény Lázár és a gazdag történetét.

Az élet javaiból való részesedésnek nem egyenlőek az esélyei. Van különbség. Míg az egyik bővölködik, addig a másik éhezik. Pál apostol ezzel szemben határozottan állítja, nincs különbség. A fölolvasott igeszakaszunk így kezdődött: Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja. Ma talán így fogalmazná meg az apostol a mondatot: nincs különbség zsidó és palesztin között. Néhány évvel korábban Pál mélységesen fölháborodott volna, ha valaki egyenlővé tette volna egy pogánnyal, egy göröggel. De a damaszkuszi találkozás után minden megváltozott. A farizeusból Krisztus-hívővé lett apostol szeméről lehullt a hályog, és felismerte: valóban nincs különbség. Bűnünk miatt, mi mindnyájan: zsidók és görögök, magyarok és cigányok, templomosok és templom-kívüliek, FIDESZ-esek és MSZP-sek - Krisztus szeretetére és kegyelmére szorulunk.

Nincs különbség abban sem, hogy mindenki vétkezett és híján van Isten dicsőségének. Ahogyan ezt a levél 3. fejezetében írja Pál. A nincs-különbség hangsúlyozásában nem a bűnös múltját akarja tisztára mosni az apostol. Nem magát mentegeti, mint ahogyan próbálják sokan vagy teszik. Erre nézve a Korinthusi levélben vallotta: Legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Istennek házát. Igen, ő meri vállalni a múltját, nem takargatja.

Testvéreim! Isten előtt mi mindnyájan kegyelemre szorult, nyomorult bűnösök vagyunk. Nincs mit felmutatnunk, nincs miért harcolnunk. És ebben valóban nincs különbség közöttünk.

Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül - írja Pál. És ebből kiderül, bizonyos vonatkozásban mégis van különbség közöttünk, az emberek között. A jobboldali és a baloldali lator, a házasságszédelgő samáriai asszony és a gazdag ifjú között. Míg a jobboldali elítélt elismeri az őt ért büntetés jogosságát és Krisztus szeretetéhez menekül, addig a baloldali ezt visszautasítva, kizárta magát az üdvösségből. A samáriai asszony és a gazdag ifjú is találkozik Jézussal, ebben nincs különbség közöttük. De amíg az egyikük életében valódi örömöt hoz a találkozás, addig a másikéban mérhetetlen szomorúságot.

Ma nem történik ugyanígy, Testvéreim, egy-egy istentisztelet után? Van, akit betölt a Krisztussal találkozás öröme, és van, aki úgy lép ki a templomból a templomajtón, hogy valójában semmi sem történt az életében. Viszi, cipeli tovább élete terhét, rendezetlen múltját. Aki segítségül hívja az Úr nevét - az apostol ebben látja a különbséget. Vagyis a különbség Isten nélküli létünk elveszettségének felismerésében és értünk a golgotai kereszten is vállaló Isten szeretetének elutasításában vagy elfogadásában van.

Aki segítségül hívja Urát, az bízik benne. Segítségül hívni Jézust azt jelenti, hogy őszintén feltárom előtte élethelyzetemet. Félelmeimet, szorongásaimat, kudarcaimat, hitetlenségemet, a jóra való esélytelenségemet. Testvérem! Ha oda tudsz borulni Jézus elé, akkor feltárul előtted életed egyetlen esélye: a téged halálosan szerető Jézus Krisztus. Nem kell belenyugodnod esélytelenségedben! Hogy úgysem tudsz a dolgok menetén változtatni; hogy hiába szeretnél, mégsem tudsz megváltozni. Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül. Annak az élete már ma megváltozik. Az már ma átélheti a bűnbocsánat, az új élet üdvösséges örömét.

De mit tegyen az, aki nem is hallott erről? - kérdezi Pál. Ahhoz, hogy valaki idáig eljusson, hallani kell Jézusról. Hallani kell az ő szeretetéről és szabadításáról. Nem véletlenül folytatja így az apostol: Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? A kapernaumi százados, a jerikói vak és a kananita asszony azért tudott kitartóan kérni, azért tudta felkeresni Jézust, mert hallott az ő szeretetéről és bízott benne.

Szükség van azokra, akik az örömhírt készek továbbadni. Pál igehirdetésről beszél, de mégsem lelkészekre gondolt csupán. Mert szükség van lelkészekre természetesen és nem-lelkészekre is. Fiatalokra és idősekre, nagyszülőkre és szülőkre, munkatársakra és szomszédokra. Mindazokra, akik szavaikkal és szeretetükkel Jézusról tesznek bizonyságot. Azokra, akik készek megosztani másokkal a Krisztus közelségében megtapasztalt szabadulást, öröm és békesség ajándékát. Akiknek a hétköznapi életfolytatása is ezt a Krisztust hirdeti.

A föltámadott Jézus Húsvét után a leszerepelt, megbízhatatlan, gyáván viselkedő tanítványait bízza meg az evangélium hirdetésével. Ma pedig bennünket szólít meg és bíz meg. Engem és téged, Testvérem, hogy vigyük az örömhírt.

Nem kockázatos ez a megbízatás? Mi vigyük tovább az evangéliumot? Mi, akik magunk is támaszra, segítségre szorulunk? Mi, akik annyira megbízhatatlanok vagyunk? - Bizony kockázatos. Főleg akkor, ha arra gondolunk, hogy Jézus szavait is sokan félreértették. És sokan nem értették. Ő mégis úgy döntött, hogy az igehirdetés és a bizonyságtétel bolondságán keresztül érik el az emberek szívét. És ha ő úgy döntött, akkor te ne kételkedj benne, Testvérem! Akkor bízz az ő szavában!

Ezért vallja az apostol: A hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Vagyis egyedül Isten szava, Krisztus beszéde által juthat el minden ember a hitre. Ezért fontos olvasni a Szentírást! Ezért fontos nyitott szívvel hallgatni a hirdetett igét és a meghallott örömüzenetet továbbadni másoknak.

Testvérem! Ha ott van benned a szomjúság, akkor átéled a csodát, hogy az olvasott vagy a hirdetett igén keresztül téged is megszólít, formál és vezet az Isten. Akkor te magad is átéled a csodát, hogy a naponta rád zúduló rossz hírek világában kész vagy vállalni a küldetésedet. Kész vagy továbbadni ezt az örömhírt.

Kész vagy ezt megtenni, Testvérem? Ne feledd, a 21. században, ma is csak az ige meghallásából születik, születhet meg a hit. Ámen.

Imádkozzunk:

Úr Jézus Krisztus! Köszönjük neked, hogy benned és mindabban, amit tettél, vállaltál értünk, megismerhettük az evangéliumot, az örömhírt. Köszönjük, hogy ez az örömhír megváltoztatta az életünket. Megváltoztatta a látásunkat, az értékrendünket. Megváltoztatta az esélyünket is. Köszönjük, Urunk, hogy ennek az örömüzenetnek az áldásával élhetünk ma is. Köszönjük, hogy ma is szólt igéd hozzánk. Add, Urunk, hogy mi, mindnyájan készek legyünk megalázni magunkat előtted, igéd előtt, és készek legyünk engedelmeskedni a te szavadnak. Urunk! Jöjj a mi életünkbe, jöjj a mi szívünkbe, hogy a te bennünk léted valóban üdvösséggé lehessen a mai, vasárnapi létünkben és a ránk köszöntő hétköznapokban is. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német) - Liturgia: 11

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet A bűnbocsánatot. - 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akit a halálon aratott győzelméért új énekkel dicsőítünk. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Imádkozzunk:

Szerető Urunk! Légy hozzánk irgalmas. Emlékezzél Fiad értünk viselt szenvedésére és halálára. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunknak, hogy részesüljünk a feltámadás erejében. Emlékezzél meg, Urunk, népedről, Egyházadról. Őrizz és tarts meg bennünket a te szeretetedben. A te szeretetedbe ajánljuk városunkat és magyar népünket. Óvj meg bennünket a megosztottságtól, adj egyetértést közöttünk. Te tedd áldottá mindazok szolgálatát, akik az evangéliumot hirdetik, akik az örömüzenetet adják tovább szeretteiknek és a körülöttük élőknek. Urunk, téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk most hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Urunk békessége legyen veletek, Testvéreim! Jöjjetek az Úr asztalához!

Énekek:

1. ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve. 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.)

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

2. ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv, szlovák - Skultéty A. korálkönyve 1798)

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

3. ének: 381 (Tranoscius énekeskönyv 1743, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül)

1. Jézusom, Krisztusom, Én szerelmesem! Lelkem téged vajon Hol keressen? Szép napom, vesd reám a te fényed, Nélküled a földön nincsen élet! - 2. Éjjel is, nappal is Óhajtva várlak, Folyton kereslek, míg Meg nem talállak; Jelenj meg nekem nagy bánatomban: Bűnömre tebenned gyógyítóm van! - 3. Eggyé lenni kíván A szívem veled, Élnie különben Tovább nem lehet. Nélküled mit sem ér egész éltem, Veled halálom is nyereségem. - 4. Ahova te vezetsz, Csak oda megyek, Hogy így mindörökké Teveled legyek. Ha téged hívtalak, drága vendég, Szegényen is gazdag vagyok mindég.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát az Úrnak:

Áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy örömöt és békességet ajándékoztál Krisztus Urunk testének és vérének közösségében. Kérünk, őrizd meg bennünk ennek a közösségnek az áldásait, hogy erős hittel ragaszkodjunk hozzád és őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tegyetek bizonyságot szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Végezetül vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg és őrizzen meg. Az Úr világosítsa meg az ő szent arcát és könyörüljön rajtad. Az Úr fordítsa tefeléd az ő arcát és adjon teneked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6