2010-05-23

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Pünkösd ünnepének istentiszteletén, 2010. május 23.-án, Schermann Gábor lelkész szolgá
latával.*

Kezdő ének: 235 (Debrecen 1602 - Magyar népi dallam)

1. A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték Megerősítni szívüket az apostoloknak. - 2. Akit a Krisztus megígért Akkor a tanítványoknak, Amikor ő a mennybe ment Mindenek láttára. - 3. Tüzes nyelveknek szólása, Úgy mint szeleknek zúgása Leszállott az ő fejükre Nagy hirtelenséggel. - 4 Örüljünk azért őnéki, Mondván szép ékes éneket, Felmagasztalván ő nevét Örökkön örökké! - 5. Dicsértessél Atyaisten És megváltó Fiúisten A Szentlélekkel egységben Mindörökké, ámen.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, igéjével megvilágosít mindeneket, semmi sincs rejtve előtte, halleluja!Ezt a napot az Úr maga szerezte, hogy vigadozzunk és örvendezzünk. Ó, Uram, kérünk, segíts meg, add, Uram, hogy áldásoddal járjunk! Az Úr az Isten, aki megvilágosít minket, magasztallak téged, én Istenem! Adjatok hálát az Úrnak, mert irgalmas, és szeretete örökkévaló.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, igéjével megvilágosít mindeneket, semmi sincs rejtve előtte, halleluja!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az istentiszteletünkre megérkezve nézzünk tükörként Isten parancsolataiba, vizsgáljuk meg magunkat, életünket és ez alapján valljuk meg bűneinket:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez és kérjük az ő irgalmát:

Uram, hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Irgalmasan ments meg engem! Légy erős kősziklám és segíts rajtam. Vezess nevedért és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy erősségem. Igaz Istenem, a kezedre bízom a lelkemet, te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által. Őbenne az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Vigasztaló Lélek! Isten tüze! Minden teremtménynek te adsz életet. Benned találkozunk Istennel. Igazságod köré gyűjtöd a tévelygőket és a te csodád az, ha értjük egymást. Dicsőség neked örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Isten szavát olvasom most, figyeljünk rá nyitott szívvel. Az ószövetségbeli ige, amelyet Egyházunk felolvasásra rendelt Pünkösd ünnepére, Mózes 4. könyvéből szól a 11. fejezet 11. versétől kezdve:

Mózes így beszélt az ÚRhoz:

Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jó indulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jó indulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!

Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak fel ott veled. Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozzad azt.

Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.

Aztán Jézus Urunk így beszél erről János evangéliumában a 14. fejezetben, a 23. verstől kezdve:

„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”

„ Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogyha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön evilág fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 245 (Cselekedetek könyve 2. Scholtz László sz. 1911)

1. Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon! Gyúljon ki lángod bennünk, mint kigyúltak Kettős tüzes nyelveid egykoron! Egy akarattal együtt vagyunk híven, Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben, Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten! - 2. Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, Isten azonban Úrrá tette őt. Isten jobbjáról, Krisztus ha lenézel, Szánd meg a bűntől megkeseredőt. Küldd el Szentlelkedet megtérésünkre, Pünkösd legyen vétkeink igaz tükre - Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten! - 3. Nékünk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Úr. Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, Az anyaszentegyház így gyarapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra - Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten! - 4.Szent keresztségünk a váltság pecsétje, Üdvösségünknek első záloga. Bűnbocsánatnak oltári szentsége A Krisztustól szerzett szent vacsora. Mindkettőt használd föl minden hívek közt Igéddel együtt, mint drága szent eszközt - Építsd meg népedet, Szentlélek Isten!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Ma van körülbelül a háromezer-valahányadik Pünkösd. Ebből a háromezer-valahány Pünkösdből, ami volt eddig, az ezer-valahányadik alkalmával az apostolok, Jézus tanítványai ajándékot kaptak Istentől az ünnep alkalmából: Istenünk Lelkét. Azóta Krisztus gyülekezete ezt az ajándékozást ünnepli pünkösdi napokon. És azóta Krisztus gyülekezete ezt az ajándékot, Isten Szentlelkét, kéri és néha-néha kapja. Sok-sok indulás, mozdulás, hömpölygés, nagy-hatalmas tettek, nagy ébredések, hullámzó tömegek között is - ez az álma Krisztus gyülekezetének. És néha terhes.

Az ajándék azonban a Lélek, Isten Lelke nem marad el. Mindig van olyan, olyan hely, időpont, ember, aki amikor, ahol kapja. Tudniillik Istennek ez az ajándéka nem avult el, sőt Isten sem unta meg és nem unja meg adni a gyermekeinek. Ehhez pedig nem kellet ez a nap. Azóta sem.

Hát lám, amikor a pusztában kapták ezt az ajándékot, azok a bizonyos vének hetvenen, ők is prófétáltak. Nem a pünkösdi napokon, hanem amikor hozzájuk jött Isten Lelke, olyankor. Prófétáltak, - azaz mit csináltak? - látták, értették, világos lett a számukra Istennek a szava, az akarata. Látták és értették, hogy mit mond, mit tesz Isten. Ez történt velük időről-időre olyankor, amikor Isten ezt akarta. Nem kellett attól kezdve paragrafust gyártaniuk a nép terhének a hordozásához, nem kellett szokásokhoz, hagyományokhoz, törvényekhez vagy logikus érvekhez igazodniuk, hanem mérlegelés, kompromisszum, alku és erőszakszervezetek nélkül egyszerűen értették, hogy miről van szó, Isten mit akar, mit csinál, hova viszi őket, merre megy és mit ígér. Ez azóta is így működik Isten népének a körében.

Vagy érdemes odafigyelni arra, amit Jézus mond Istennek eme ajándékáról, Lelkéről: Eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam - ezt mondja Jézus a Szentlélekről. Eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam - nem Pünkösd napján, hanem a hétköznapokon. Meg a törvényszék előtt, meg a máglyán, meg Szibériában, meg háborúk között, meg árvizekben - eszetekbe juttat mindent, amit Jézus mond. Ha Jézus ezt mondja az utolsó szavai között a tanítványainak, akkor valami fontos dolog ez.

Most nézzünk pár mondatot Isten igéjéből ennek az ezer-valahányadik Pünkösdnek az eseményeiből, annak a leírásából, aztán megpróbálunk tovább menni. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2, fejezetéből szól most hozzánk Isten szava, a mai ige a 36. verstől kezdve:

Péter apostol így beszél Jeruzsálemben Pünkösd napján:

„Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Most amit fölolvastam annak a Pünkösdnek az eseményeiből, - az Péter apostol szép, hosszú igehirdetésének a legvégével kezdődött. Elolvastuk, hogy mivel zárta Péter apostol az igehirdetését. Lehet, hogy nem a legszimpatikusabb dolog egy igehirdetés utolsó mondatát meghallgatni és aztán ez alapján megtudni, átélni, értékelni, hogy mi lett az igehirdetés folytatása, következménye, mégis most jónak tartom, mert hogy az egész megelőző igehirdetés végül is ezt az utolsó mondatot készítette elő és lehet, hogy nekünk, itt most Tatabányán nem is annyira fontos a megelőzőeket meghallgatni és azokra odafigyelni, mert lehet, az ott akkor nekik szólt és őnekik készítette elő a gondolataikat, hogy meghallják az utolsó mondatban azt, amit, tulajdonképpen egyszerű dolgot, Péter el akar mondani. Merthogy ebben az egy mondatban benne van a lényeg, tehát semmi baj nincsen. Hagyjuk el most mi is a többi dolgot, mindazt, amit Pünkösdhöz kötődik most már. Zárjuk le ezeket a vonalakat és figyeljünk oda csak arra az egyre, amit akkor Péter el akart mondani és amit azóta is Isten Lelke el akar mondani. Nézzük ezt a lényeget.

Segítségül hívnám ehhez Dóka Zoltán lelkésztestvérünket, aki már elhunyt, de szerencsére írásaiból maradtak ránk és most egy írásából idéznék, méghozzá még csak nem is tőle, hanem ő is idéz egy idős teológusprofesszor, báró Podmaniczky Pál pünkösdi igehirdetéséből. Azért érdekes, hogy ezt Dóka Zoltán idézi, mert leírja, hogy ez milyen érdekes hatással volt rá és a hallgatóságra, ugyanis elmondja, hogy báró Podmaniczky Pál idős professzorbácsi az egész igehirdetése alatt - ez ugye Pünkösdkor volt az igehirdetés - egyáltalán egy árva szót nem beszélt sem Pünkösdről, sem Isten Szentlelkéről. Ki sem ejtette ezeket a szavakat, meg semmi idekapcsolódó dologról nem ejtett szót. Végig - írja Dóka Zoltán - a Megfeszítettről beszélt, akiből árad a kegyelem, az üdvösség. „Utolsó mondataira így emlékszem: ti most azt hiszitek, öreg vagyok és feledékeny, elfelejtettem, hogy ma Pünkösd van. Nem, nem felejtettem el. De amikor készültem erre az igehirdetésre, szólt nekem a Szentlélek és ezt mondta: Pál, ne rólam prédikálj, hanem egyedül a te Megváltó Uradról, aki halálba ment érted. Mindent neki köszönhetsz, engem is. Szót fogadtam” - mondja Podmaniczky Pál - „a Szentléleknek, szeretteim”.

Eddig az idézet. Tehát Péter apostol igehirdetésének utolsó mondatára nekünk is - úgy gondolom - elég odafigyelni. Ez az utolsó mondat pedig arról szól: akit keresztre feszítettünk - ő az Úr.

Persze, odafigyelni. Mármint, aki figyel, részese az eseményeknek és magára veszi, komolyan veszi a hallottakat, - azt szíven üti. Hát hogyne ütne szíven, hogy akivel kitoltam, akit átvertem, akit megszóltam, akinek keresztbe tettem szemtől szembe vagy a háta mögött, akit cserben hagytam és úgy volt, hogy neki vége, biztos, hogy nem jön vissza, tehát megúsztam az egészet, - nahát, pont ő lett a főnököm. Hát hogyne ütne szíven egy ilyen! Hát még ha nem egy munkahelyi ügyosztályról van szó, ahol főnökök jönnek és mennek, - hanem a mi kedves világunkról, amelynek mindenestül az Ura, ez a Megfeszített. Ő lett az Úr. Persze, hogy szíven üt, mert az sugallja, hogy „nekem most annyi.”

De erről szól a tanulsága az evangéliumnak, ugyanis ígéretük van Péter apostol hallgatóinak. Ígéretük van. Azt mondja Péter, hogy ez az ígéret a tiétek, azaz azoké, akik ott, Jeruzsálemben hallgatják őt és - azt mondja - és fiaitoké, vagyis azoké, akiket hozzájuk hasonlóan szíven üt Isten igéje. A későbbiekben, például ma, mi napjainkban.

Ígéretünk van. Az az ígéretünk, hogy Isten nekünk ajándékot ad: a maga Lelkét. - Miért is? Hogy értsük, értsük őt. Hogy az, amit mond, amit csinál Isten, az számunkra evidens legyen. Hogy az az életünk megoldását adja. Hogy azt mondjuk, hogy: igen, ő engem szeret és és ő az Úr!

És akkor minden rendben van. Hogy Istennek a misztikus igéje eszünkbe jusson és az legyen az értéke, ép csak annyi: Jézus, aki halálosan szeret - ő az Úr!

Imádkozzunk:

Velünk vagy, Uram, és elmondod nekünk, amit szeretnél. Csak tartsd nyitva a fülünket és a szívünket, hogy végre megértsünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 239 (Altenburg 1651, német - Köln 1623) - Liturgia: 12

1. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Hű támasz minden ínségben, Kit trónusáról jó Atyánk És Jézus Krisztus küld hozzánk, Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 2. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Igédet éltesd szívünkben! Hogy lelkünk teljék meg veled, Mert akkor lángol és szeret: Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 3. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Növelj a hitben szüntelen, Mert nálad nélkül nincsen itt A Krisztust Úrnak valló hit. Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 4. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Tarts mindhalálig hűségben, Hogy éltünk téged hirdessen, S megálljunk végig győztesen! Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 5. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Ne hagyj a végső órán sem! S mi áldva mondunk éneket Most és a mennyben is neked. Ó, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki elküldte a Szentlelket, hogy gyermekeidet az Egyház közösségébe vigye. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Édes Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet benne. Tarts meg minket a te békességedben és add meg a Krisztus-hitben való egységünket. Őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Emlékezz meg szeretteinkről, népünkről és embervilágunkról. Óvj meg minket minden csüggedéstől, kísértéstől, félelemtől és haragtól. Könyörülj rajtunk, amikor betegségekkel küzdünk, amikor halálra indulunk. A te kezedbe tesszük le Karolát. Te őrizd meg őt, mert te tudsz vele valamit kezdeni, Urunk. A te kezedbe tesszük le Jenő bácsit is, szeretteit, családját, ismerőseit és barátait. Te őrizz meg minket is akkor, amikor bajban vagyunk, amikor nem tudunk dönteni a te bölcsességeddel, amikor menni kell. Te őrizz meg minket, hogy meg ne illetődjünk a nagy fordulattól, amikor el kell hagynunk ezt az életet. Ne illetődjünk meg attól, ami vár ránk, hanem a ránk nehezedő álmunkban is tudjuk, hogy Jézus a te szeretetedet Urrá tette minden sorsunk felett. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 375 (Neander Joakim 1650-1680, német. Sántha Károly 1840-1928)

1. Krisztusom, hív egy szegény szív, És esdve kér imája, Hogy övé légy, lakozást végy, ég-föld Királya! - 2. Jöjj, tekints rám! Térj be hozzám! Adj erőt utad járnom, Hogy azt tegyem hűségesen, Amit kívánsz, Megváltóm! - 3. Nem kérek mást. csak egy áldást, Mindhalálig csak egyet, Hogy szüntelen legyen velem A te nagy kegyelmed. - 4. Örök napfény, légy az enyém, S ha bűn gyötör, vagy bánat, Te ragyogj rám, siess hozzám Elűzni éjszakámat! - 5. Sok földi jó hervadandó, Mint a mező virága. Te örök vagy, Jézus maradj Életem napvilága!

2. ének: 376 (Richter Frigyes Keresztély 1676-1700, német)

1. Téged keres imádságom, Hozzád vágyom, Ki áld és meggazdagít; Jézus, minden szenvedésből, Könnyeimből Tehozzád emel a hit. - 2. Nézzed, lelkem mint óhajtoz Forrásodhoz, Szomjúságban eleped. Ínségemet te ismered, Enyhítheted: Vidámítsd meg szívemet! - 3. Ha kísértő támad engem, Küzdelmemben, Uram Jézus, el ne hagyj! Hogy hitemben ne lankadjak, Hű maradjak, Erőt, kegyelmet te adj! - 4. Csak tebenned vigad lelkem, Ha ér engem Bú, gyötrelem, nem félek. Mert tenálad megtalálom, Én Megváltóm, Amit várok, remélek. - 5. Sorsomat hittel rád bízom, Hű gyógyítóm, Erőm gyengeségemben. Vállaltad a világ terhét, Hogyne lennék Tied földön és mennyben!

3. ének: 377 (Ács Ferenc 1680-1747)

1. A mi szívünk téged óhajt, Jézus, Isten Báránya! Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely áldásodat várja; Mert a halál megrontója, Mindnyájunknak Megváltója Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk! - 2. Szegény bűnös embereknek Egyetlen reménysége, És minden igaz híveknek Öröme, üdvössége! Jövel, jövel hozzánk, kérünk, Mindenkoron légy mivélünk; Te vagy a mi Krisztusunk És kegyelmes Jézusunk! - 3. Erősítsd bennünk hitünket, Hogy a mennybe mehessünk! Vesd tengerbe bűneinket, Kárhozatba ne essünk! Így életünk végső napján, Vándorlásunk végóráján Lelkünket, ó, Krisztusunk, Vedd kezedbe, Jézusunk! - 4. Nincsen nékünk itt e földön Maradandó városunk, Vándorolunk reménységben, Jövendőt óhajtozunk. Ott sok ezer angyalokkal Téged áldunk jó Atyáddal. Méltó vagy rá, Krisztusunk. Ámen, édes Jézusunk!

4. ének: 378 (1.: Debrecen 1697, 2-4. v.: Madocsai Miklós sz. 1930 - Kolozsvár 1744)

1. Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy egek Királya! - 2. Szólj mihozzánk szent igédben Ma is éppúgy, ahogy régen: Hatalommal, szeretettel! Bűneinket mind töröld el! - 3. Taníts minket szolgálatra, Szelídségre, alázatra! Szemünk nyisd meg új látásra, Szívünk és szánk háladásra! - 4. Békességnek Fejedelme, Szegény szívünk reménysége, Jöjj mihozzánk, maradj nálunk! Kegyelmedre együtt várunk.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Szerető mindenható Istenünk! Áldunk téged, hogy szeretetedben könyörülsz rajtunk, életedet adtad értünk, Fiadat áldoztad értünk. Te körülveszel bennünket jóságod minden jelével. Áldunk téged szavadért, amellyel nem szűnsz meg hívni, szólítani és védeni bennünket. Áldunk téged szeretetedért, amellyel kormányzod világunkat és megtartasz minket a te országod számára a hitben és a veled való közösségben. Áldunk téged, hogy egyetlen Urat hagytál meg, aki mindenek fölötti Úr, és hogy az ő szeretete alapján születünk újjá. Áldunk téged jóságodért, amellyel bennünket körülveszel. Jézus Krisztusért áldunk téged. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Himnusz: Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel, Balsors, akit régen tép, Hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7