2010-05-13

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Mennybemenetel ünnepének istentiszteletén, 2010. május 13.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 228 (Ismeretlen német költő 1829)

1. Úr Jézus Krisztus, már a mennybe, A dicsőségbe ért utad: Hogyne kívánnám hát epedve, Hogy ott legyek, ahol te vagy! Hisz itt csupán vándor vagyok, De majd hazámba eljutok. - 2. Mikor eljött a búcsúóra, Áldón emelted szent kezed. Áldj engem is, segíts a jóra, Adj munkás, hasznos életet! Ha te megáldasz engemet, Elérem üdvösségemet. - 3. Utánad nézek hívő szemmel, Látom boldog országodat. Ne félj, te szív, tűnjék a kétely: Utat tört néked jó Urad. Bár itt nem láthat testi szem, Nincs más bizalmam senki sem! - 4. Tudom, hogy egyszer visszajössz még, Ki mennybe tértél győztesen, Ott vár reám a szép örökség, S tied leszek majd teljesen! Itt biztatóm hit és remény: Ott szemtől-szemben látlak én

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe! Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten elõtt! Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr. Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket! Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra, és vizsgáljukmeg magunkat Isten törvényének a tükrében.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, megcsaljuk önmagunkat és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, hogy most feleljetek testvéreim szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel most forduljunk Istenhez és kérjük imádságban az ő irgalmát:

URam, hozzád emelkedem lélekben! Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg, vezess hűségesen, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram, megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki az előtte levő öröm helyett, a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet és az Isten királyi székének a jobbjára ült. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki egyszülött Fiadat megdicsőítetted, jobbodra ültetted, kérünk, hogy ne hagyj magunkra, hanem add nekünk Lelkedet, hogy kísértéseinkben mellénk álljon, a hitben megtartson és felkészítsen bennünket az örök életre az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Urunk Mennybemenetelének ünnepén az Ószövetség lapjairól most a Királyok 1. könyvéből szól Isten igéje. A 8. fejezet 22. versétől kezdve olvasom:

Odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. Most azért, Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is. Most azért Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél!

De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt.

És ez áll a mai ünnep történetében az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben, a könyv első 11 versében:

Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt Isten országa dolgairól.

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nem sokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Így válaszolt: „Nem ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, ki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég)

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Így szól hozzánk az evangéliumban megírt ige, mai ünnep igéje, amely a húsvéti történet egy külön mozzanata. János evangéliuma 20. fejezetéből a 16., 17. és 18. verse:

Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” - ami azt jelenti: Mester! Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” - és hogy ezeket mondta neki.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Amit Manfred Netzger lelkész testvérünk mondott arról a temetőbeli eseményről, amikorról ez a néhány mondat is való, akkor ő kihangsúlyozta a képen, amit mutatott, a képen levő túlnyomó vörös fényt. A szenvedésnek, valami egészen új hajnalnak a színét. Csak egy-két mondattal vagyunk az után, a történet után. Nem sokkal, éppen csak néhány perc telt el a kettő között.

Mária látja Jézust, de nem ismeri föl. Ilyen előfordult a feltámadott Jézussal máskor is, nem ismerték föl Emmausba menet sem a tanítványok. Úgy, hogy van ilyen. Mária tehát nem ismerte föl, panaszkodott neki abban a hiedelemben, hogy a temető kertészével beszélget és aztán Jézus megszólítja. Ezt olvastam most föl. Most ez a néhány perc, - ami a túlnyomó vörös fényű jelenet, - amikor Mária áll az üres sírnál és nem tudja, mihez kezdjen, és ezek között a szavak között eltelt, néhány perc, ez most nagyon idő. Nemcsak azért, mert most egy másik ünnep van, hanem azért is, mert egészen mások a színei. Most nem a vörös van túlnyomó többségben, hanem a szürke, mert mindent elmosott az eső. Most tehát az ég szürke, felhős, átláthatatlan.

Mit jelent ez? Mi is vegyük a fáradságot és most gondolatban menjünk el oda, a jeruzsálemi temetőkertbe. Hidaljuk át ezt a nagy távolságot, ami az akkori idő és a mi mostani időnk, és a színek nagy-nagy különbsége között van.

Nevén szólította! Ez az egyik dolog, amit jelent számunkra ez az út, a mai nap. Jézus nevén szólította. Átláthatatlan az ég. Nem látszik az, hogy hová tartunk, miről van szó, mit tervez az Isten, mikor állítja helyre a királyságot Izráelben? Semmit nem lehet pontosan tudni, de Jézus nevén szólítja azt, aki előtte áll. És ez nagyon-nagyon sokat jelent mindig, ha Jézus valakit a nevén szólít. Igazából nem is sokszor fordul elő a Bibliában, de azt tudjuk, hogy a legerősebb igéje Istennek az, hogy: „neveden szólítottalak, enyém vagy”.

El vagyok foglalva a borús éggel és azzal, hogy Jézus nincs meg. És ezt nagyon sokszor érezzük így. Nagyon sokszor érezzük úgy, hogy ő nincs meg. Keressük őt, mert valamihez éppen szükségünk lenne rá, de nem találjuk. Hogyan adódhatna megoldás egy ilyen helyzetben? Mindig úgy, hogy Jézus megszólít a nevünkön. Úgy, hogy a szavát úgy halljuk, hogy többet nem marad kétség afelől, hogy mi Jézussal állunk szemben és valóban hozzánk szólt. Körül lehet nézni, hogy ki van még itt, ki szólíthatott, de ilyenkor nincs ott senki más: hozzánk szólt! Hozzánk! A szavát lehet úgy hallani, érteni és meghallani. Jézus a nevünkön szólít. Nem marad kétség afelől, hogy mi a helyzet!

Aztán azt is jelenti nekem ez az ünnep, hogy: ne érints, avagy ne tartóztass fel! - ezt is mondja Jézus. Hiszen kezdettől fogva az az Isten terve velünk, hogy ne látásból és tapintásból éljünk, hanem hitből. Jézus is addig-addig marad még feltámadása után a tanítványai körében, míg ezt sikerül nekik valahogy megmagyarázni, hogy „boldogok, akik nem látnak és hisznek”. Ezzel nem mond semmi mást, csak azt, hogy: maradj nyugodtan, kedves tanítványom. Nem kell aggódni, figyeld csak azt, hogy mit tesz az Isten. Az ő tettei és megvalósuló tervei azok, amik történnek.

Azután azt is jelenti ez az ünnep, hogy azt mondja Jézus: „felmegyek”. És ebben az a különös, hogy hiába mondja Jézus, hogy felmegyek, - erre a Márián mégis valami nagy öröm lett úrrá. Annak ellenére, hogy Jézustól azt hallotta, hogy felmegyek. Ettől kezdve az lett a fontos, amit elmondott a többieknek, hogy: láttam az Urat! És ez nagy dolog, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy látta az Urat! Ezt mondta el Mózes, aki egy rendkívüli személyiség. Ézsaiás is ezt mondta, de ő nagyon megszeppent tőle és azt hitte, hogy menten elvész. Nem nagyon van sok ilyen történet. Még a magdalai Mária és aztán ők is, akik Jézussal látták. Mind-mind előbb-utóbb elmondhatták és elmondhatják magukról, hogy látták az Urat. És mégis vagy éppen ezért életben maradtak.

És végül mindezek alapján azt jelenti számomra ez az ünnep, hogy az Isten terve halad. Ő dolgozik. Minden esetlegesség, minden probléma, baj, bűn és ügyetlenség közepette, ami a mi szürke életünkben van, annak az ellenére az Isten épít, dolgozik és amit csinál, az megvalósul.

Ez az egyetlen, amit tudhatunk. Ezt nem tudta megakadályozni semmi. Jézus keresztje sem akadályozta ezt meg. A tanítványok sem, az ellenfeleink sem. Nem tudta megakadályozni sem emberi jog, rend. Semmiféle olyan, ami akár szándékosan, akár akaratlanul a világunk állított vele szemben. Úgy, hogy biztos vagyok benne, hogyha bármelyik saját akadályunkra, kisebbekre, mindennapos akadályainkra vagy nagyon-nagy nehéz, egész életünket meghatározó akadályainkra gondolunk, azok sem állítják meg az Isten munkáját.

Amelyik tehát arról szól, hogy megszólít minket.

Imádkozzunk:

Urunk, Jézusunk, áldott vagy, hogy itt vagy, eljössz, megmaradsz és te vezeted nyájadat. Áldott vagy, hogy bennünket viszel és megtartasz. Áldott vagy, hogy a hitet tetted sarokkővé számunkra a veled való kapcsolatban és ezt valóban lehetővé tetted számunkra. Valóban járhatóvá tetted a benned való hitnek az útját minden gyermeked számára. Áldott vagy ezért és hogy így is mindenen keresztül megvalósítod azt, amit velünk elterveztél. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt hitünk megerősítésére, megvallásaképpen az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.) - Liturgia: 11

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és Istenünk a Jézus Krisztus által, aki legyőzet a halált és jobbodra ült, hogy a mennyen és a földön ő uralkodjék. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról és add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet benne és tarts meg bennünket békességedben és add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Urunk békessége legyen velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk:

Jó Istenünk, áldunk téged, mert örömet és békességet ajándékozol Jézus Krisztusban. Áldunk téged, mert megszólítasz minket igéddel, megszólítasz bennünket Urunk testének-vérének közösségében. Őrizz meg bennünket a veled való közösségben. Őrizd meg bennünk minden áldásodat, hogy erős hittel hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat, hogy megérkezzünk mi is hozzád teljesen az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6