2010-04-11

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap (Quasi modo geniti) istentiszteletén, 2010. április 11.-én, Schermann Gábor és Manfred Metzger (Aalen) lelkészek szolgálatával.*

Kezdő ének: 260 (1-3.: Fabricius Jakab 1593-1654, 4. v.: Lipcse 1638, német. Gusztáv Adolf svéd király éneke - Stuttgart 1844) - Liturgia: 5

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked. - 2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét. - 3. Él az Úr, s áll ígérete, Ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk. - 4. Téged kérünk, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk. Segíts szent neved által: S mint hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre. Szeretem az Urat, mert meghallgat, meghallgatja könyörgésem hangját. Kiragadta életemet a halálból, szememről letörölte a könnyet. Az Úr megőrizte lábamat a botlástól, ezért színe előtt járok az élők földjén. Nevét hirdetem népe gyülekezetében, az Úr házának udvaraiban.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre. Ámen.

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket: Uram! Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten. A halandót visszatéríted a porba és ezt mondod: térjetek vissza, emberek! Bizony, elmúlunk haragod miatt, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Ki tudja, milyen erős haragod és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts hát úgy számlálnia napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő irgalmába ajánlom testvéreim minden napját, életét. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Örök Isten, aki a halálból életre keltetted Fiadat, hogy új élet teremtője legyen, kérünk, törd meg bennünk a bűn hatalmát, hogy ne önmagunknak éljünk többé, hanem annak, aki értünk meghalt és föltámadt, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvéreim! A mai vasárnapnak, Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéjét olvasom Ézsaiás prófétától a 40. fejezet 25. versétől kezdve:

Így szól az ÚR:

Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek, ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.

És így ír nekünk Pál apostol a mai vasárnap levélbeli igéjében a 2. Korinthusi levél 4. fejezetében a 10. verstől kezdődően:

Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.

Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk és azért szólunk.! Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 225 (Scholz László sz. 1911. )

1. Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, S a győző életet kínál Győzelméből ma néked. - 2. Hagyd bűnöd el, utad szabad, A kő elhengerítve. Ne másra várj, mozdulj magad. Lelked tettvágy hevítse! A közöny álmából elég. Szolgálat szent tüzében ég, Ki új szívet kapott már. - 3. Hogy gyönge vagy, se nagy, se hős? Homályban mit kell tenned? Az Úr erőtlenben erős. Ne feledd, ő él benned! Az odafenn valókra nézz. A hitnek semmi sem nehéz, Nincs néki lehetetlen. - 4. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent, S kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen. - Támadj fel, drága népe!

Igehirdetési szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Elolvasom a mai igehirdetési evangéliumi ige első részét János evangéliuma 20. fejezetéből az első 10 vers szól hozzánk:

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szól hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előre futott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek írt a sírhoz. Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott és hitt. De még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül . A tanítványok ezután hazamentek.

Igehirdetés: (Manfred Metzger)

Düsteres Grau und leuchtendes Rot dominieren in dem Bild. Wir entdecken sofort eine junge Frau in einem roten Gewand, wir sehen Steine sowie Kreuze aus Holz und Eisen. Am Horizont hat sich der Himmel rot verfärbt. In der Mitte des Bildes ein offenes Grab.

Wie ein runder Torbogen durchzieht eine graue, dunkle Gräberlandschaft das Bild. Wir erkennen im Vordergrund jüdische Grabsteine, zwei davon beschriftet, sie tragen die Namen Adam(rechts) und Eva(links), den Stammeltern der Menschheit. Diese beiden Steine sind zerbrochen. Dahinter stehen christliche Grabkreuze, auch eine islamische Grabstelle(in der linken Bildhälfte mit dem Steinturban) finden wir. An verschiedenen Stellen werden blühende Rosen zwischen den Gräbern sichtbar. Im Hintergrund umrahmt eine Steinmauer den Friedhof, die in der Mitte das Bildes eines Totenkopfes annimmt, aber auch diese ist durchbrochen, rotes Licht durchdringt an dieser Stelle die Mauer. Mir fallen die Bilder der Maueröffnung in Deutschland 1989 ein und die positive Rolle Ungarns bei der Wende.

Ein Grabstein ist besonders auffällig, er trägt den Namen Jesu und hat wohl die in der Bildmitte sichtbare Grabstelle verschlossen.

Vor diesem Grab kniet eine junge Frau, das Haar trägt sie offen, ihr Kleid ist leuchtend rot. Eine Hand stützt sich auf den Grabstein mit Jesu Namenszug, den anderen Arm hält sie mit offener Hand über dem Gesicht erhoben: Zeichen des Erschreckens, denn das leere Grab schafft noch keinen Osterglauben, Zeichen des Schutzes vor der hellen Lichtquelle außerhalb des Bilds. Das Gesicht drückt Schrecken und Staunen zugleich aus, ein unerhörtes Ereignis scheint sich da zu vollziehen.

Der Künstler hat die Todesverfallenheit der Menschen mit dem Bild des Friedhofs ausgedrückt. Die Fesseln des Todes(Psalm 18,5) scheinen die Menschheit im Griff zu haben.

Adam und Eva sind stellvertretende Namen. Die Rosen sind Ausdruck menschlicher Trauerform.

Auch Jesus hat diesen Weg des Todes ganz und gar geteilt. Sein Grab reiht sich ein in die Reihe der Grabmähler der Weltgeschichte. Auch an seinem Grab wird getrauert, von Menschen, denen man das Liebste genommen hat.

Maria von Magdala sucht ihren Herrn

Fordítás (Hegyi Katalin):

A képen sötét szürke és élénk vörös szín dominál. Rögtön feltűnik számunkra egy pirosruhás fiatal nő, ezen kívül sírkövek és keresztek láthatók fából és vasból. A horizonton az ég vörös színű. A kép közepén van egy nyitott sír. Mint egy kerek boltozat szürke, sötét temetői környék veszi körül a képet.

Elöl zsidó sírköveket látunk, közülük kettőn felirat van az emberiség ős-szüleinek a nevével: Ádám baloldalon és Éva nevével a jobboldalon. Mindkét kő el van törve. Hátrább keresztény sírkeresztek állanak, és egy iszlám sírhelyet is találunk (a kép baloldalán kőturbánnal). Különböző helyeken, virágzó rózsák láthatók a sírok között. A háttérben kőfal veszi körül a temetőt, amely középütt egy koponyát ábrázol, de ezt is áttöri egy vörös fény, a falnak ezen a helyén. Engem a kép az 1989 évi németországi fal-áttörésre emlékeztet és benne Magyarország pozitív szerepére.

Különösen feltűnő egy sírkő, amely Jézus nevét viseli, amely egykor nyilván a sírt lezáró kő volt.

Ez előtt a sír előtt térdel egy fiatal nő, a haja kibontva és ruhája élénk piros. Egyik keze a Jézus nevét viselő sírkőre támaszkodik, a másik karját a feje fölé emeli nyitott tenyérrel. Ez az ijedtségnek a jele, hiszen a nyitott sír nem teremti meg a húsvéti hitet, és egyben a védekezésnek a jele is, a sírból feltűnő világos fénnyel szemben. Csodálkozást és félelmet is kifejez az arca, mivel egy hallatlan esemény látszik bekövetkezni.

A művész az emberek halálát a temető képével fejezi ki. A halál bilincse (Zsoltárok 18,5) az emberiség kezébe kerül.

Ádám és Éva szimbolikus nevek. A rózsák az emberi gyász kifejezői. Jézus is végigjárta ezt az utat teljes egészében. Az ő sírja is helyet foglal a világtörténelem sírhelyei sorában. Az ő sírjánál is gyászolnak mindazok, akik elvesztették szerettüket.

A magdalai Mária is keresi az Urat

Igeolvasás - 2. rész: János evangéliuma 20. fejezet 11. verstől:

Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb a Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” Amikor ezt mondta, hátrafordult és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.” Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” - ami azt jelenti: Mester! Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek azén Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” - és hogy ezeket mondta neki.

Igehirdetés 2. része:

Maria sucht den Leichnam Jesu. Sie versteht zunächst nicht die Bedeutung des offenen Grabes. Auch Jesus erkennt sie zunächst nicht, erst das vertraute Maria, so oft auf der Wanderschaft mit Jesus gehört, weckt den Osterglauben: Maria.

Licht scheint in die Trauer und Verlassenheit, der Ostertag ist angebrochen.

Jesus steht, wie so oft in den Bildern des Aalener Priesters und Künstlers Sieger Köder,

nicht im Bild, aber sein Licht scheint in die Wirklichkeit des Bildes. Ist das nicht auch oft so bei uns. Oft erkennen wir Gottes Wirken nicht, aber in der Rückschau wird uns manches deutlich, so wie das Leben vorwärts gelebt und in der Rückschau gedeutet wird.

Der Riss durch die Grabplatten zeigt an, Jesus lebt und durchbricht alle Gräber der Gläubigen.

Die Macht des Todes ist erschüttert, bröckelt ab. Wie Maria erwarten wir einst ganz persönlich, das Anrufen Jesu, der unseren Namen rufen wird.

Daraus erwächst uns Hoffnung für unser Leben, Sterben und darüber hinaus. Amen.

Fordítás 2. rész:

Mária Jézus testét keresi. Először még nem érti a nyitott sír jelentését. Jézust sem ismeri fel elsőre. Tulajdonképpen ő az, aki Jézussal együtt járt és aki közvetíti a húsvéti hitet: Mária.

Fény látszik a gyászban és az elhagyatottságban, a húsvéti nap feltűnik.

Ő maga, Jézus, - ahogyan gyakran az aaleni pap és művész: Sieger Köder képein -, nem látható a képen, és ez gyakori, de fénye a kép valóságában látszik. Nem így van ez a mi életünkben is? Gyakran mi sem ismerjük fel Isten munkálkodását, de ha visszatekintünk, akkor megértünk néhány dolgot, amit korábban még nem értettünk.

Az eltört sírkövek azt jelentik, hogy Jézus él és hatalma áthatol minden hívő sírján.

A halál hatalma megrendül, nincs többé. Ahogy Mária, mi is egészen személyesen várjuk, Jézus hívását, aki minket nevünkön szólít.

És ez ad részünkre reménységet életünkben, halálunkban és azon túl is. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Csendesedjünk el imádságban:

Jó Atyánk! Te vagy velünk, gyülekezeteinkkel, népeinkkel szerte a világon. Te adsz nekünk alkalmakat, igét, veled való közösséget, egymással való testvériséget, hogy a te neved dicsősége növekedjen, terjedjem közöttünk és szerte a világon. Kérünk hát téged, hogy gazdagíts bennünket szereteteddel, szavaddal, a te ismereteddel, a benned való örömmel. Áldd meg gyülekezetünket és aaleni testvéreinket, az ottani gyülekezeteket és közösségeket. Áldd meg a barátságokat, amelyek köttettek az elmúlt évtizedekben, és amelyek ma is megvannak. Áldd meg azokat a kapcsolatokat, amelyek most születnek vagy még a jövőben fognak köttetni. Adj Lelket a lelki munkásoknak mindkét gyülekezetben és közösségben. Add Lelked a közösségnek, az ige hallgatóinak, azoknak, akik keresik a szavadat és elmennek az alkalmakra, elmennek az istentiszteletekre. Add Lelkedet, hogy gazdagon, benned meggazdagodva járjuk tovább az utunkat. Könyörgünk hozzád országunkért és népünkért. Könyörgünk hozzád a jelenlegi és a leendő vezetőinkért, azokért, akik munkatársaid és munkatársaid lesznek országunk, népünk kormányzásában, a döntések meghozatalában. Könyörgünk azokért, akik szolgálatot végeznek embertársaikért. Tedd a szívükben szolgálattá a munkájukat, hogy a te dicsőségedre éljünk, élhessünk. Könyörgünk hozzád életünkért, útjainkért, örömeinkért és bánatainkért. Te tedd mindezeket áldássá a számunkra, te vigyél mindezek által önmagadhoz közelebb. Te áldd meg a Hibbey családot, hogy a benned való reménységben erősödjenek meg. A te szeretetedbe ajánljuk Anna nénit és szeretteit, hogy vidd őt és mindnyájukat a te országodban közel saját magadhoz, hogy érezzük mindannyian ölelésedet. Könyörgünk hozzád a katiny áldozatokért, a régiekért, a háborús áldozatokért és a maiakért. Urunk! Te látod, hogy ki és mi okozta a tragédiákat és miért. Formáld a szívünket, változtasd meg azt, ami bennünk van, hogy a te kedved szerint való legyen mindenkor. Terád bízzuk minden utunkat, hiszen te vagy Jézus Krisztus által a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5