2010-04-02

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagypéntek ünnepének istentiszteletén, 2010. április 2.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler K. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Jézus Krisztus engedelmes volt mindhalálig,mégpedig a keresztfán szenvedett haláláig. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem, miért van távol segítségem, miért nem ér el kiáltásom? Gonoszok serege vett körül, átszúrták kezemet és lábamat, ruháimon megosztoznak, köntösömre sorsot vetnek. Torkom kiszáradt, szám kicserepesedett, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába hanyatlottam. De te, Uram, ne légy távol tőlem; erősségem siess segítségemre, szabadíts meg az oroszlán szájából engem, nyomorultat!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Jézus Krisztus engedelmes volt mindhalálig,mégpedig a keresztfán szenvedett haláláig.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg az életünket, lelkiismeretünket Isten parancsolatainak a tükrében.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, megcsaljuk magunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetekből a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk ezzel a hittel, imádságban Istenhez és kérjük az ő irgalmát:

Istenem, könyörülj rajtam kegyelmeddel. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Mosd le rólam bűnömet, vétkemtől tisztíts meg, mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, mert azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől és töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült az Isten rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ebben az ő szeretetébe bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy azok oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten a mi Urunk véréért minden bűnünket eltörölte. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszted a nyomorúság jele, a jogtalanság jele és a megsemmisítés jele. Utad mégsem ezzel végződött. Számunkra kereszted a reménység jelévé lett, hiszen te élsz és értünk munkálkodsz mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Most hallgassátok meg nyitott szívvel Isten szavát. Nagypéntek ünnepének az Ószövetségben megírt igéje Ézsaiás prófétától szól hozzánk az 53. fejezet első 12. versében:

Így szól Ézsaiás próféciája:

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza a bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt. A hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

És így szól hozzánk a mai ünnepnek a levélbeli igéje Pál apostol 2. Korinthusi levelének az 5. fejezetéből a 14. verstől kezdve:

Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Úgyhogy mi mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. - Ámen.

Passió

Hallgassuk meg most, Testvéreim, Krisztus Urunk szenvedésének egy mozzanatát, egy részletét úgy, ahogyan János evangéliuma, a mai ünnep evangéliumi igéjét megelőző részben - a 18. fejezetben - a tudtunkra adja:

Jézus kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai. Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: „Kit kerestek?” Azok pedig így feleltek: „A názáreti Jézust.” „Én vagyok.”- mondta Jézus.

Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” - visszatántorodtak és a földre estek Ekkor újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Ők ismét azt felelték: „A Názáreti Jézust”. Jézus így szólt: „Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni”. - Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit”. Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta és lecsapott a főpap szolgájára, és levágta jobb fülét; a szolga neve pedig Málkus volt. Erre Jézus így szólt Péterhez: „Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”

A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába. Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Péterhez: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?” De ő így felelt: „Nem vagyok.” Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.

A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.” Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” Mire Jézus így válaszolt neki: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”

Annás azután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Ő tagadta, és megint csak azt mondta: „Nem vagyok”. A főpap egyik szolgája, annak rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: „Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?” Péter ismét tagadta és akkor nyomban megszólalt a kakas.

Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Így szól hozzánk a nagypénteki evangéliumi ige János evangéliuma a 19. fejezetének az elejéről:

Akkor Pilátus elvitette Jézust és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; odajárultak hozzá, és ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” - és arcul ütötték.

Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: „Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.” Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: „Íme, az ember!” Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek.” A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nekünk törvényünk van - mondja Isten népe. Igen, a mi törvényünk meg van írva. Arról szól: az ember azt védi, ami a szeme előtt van - mondja az Úr. Szintén mondja az Úr: a szem a lélek tükre. Ez a mi törvényünk.

Íme, az ember! - mondja Pilátus. Vagyis: íme, itt van a szemetek előtt. Mit mond róla a szemetek törvénye?

A szemünk törvénye ezt mondja: meg van írva, nem volt neki szép alakja, nem volt semmi a szemünk előtt, ami alapján kedvelhettük volna. A törvényünk tehát ezt mondja róla: a törvényünk szerint meg kell halnia. - Nekünk törvényünk van. Igen, büszkék lehetünk a törvényünkre. Ez irányítja a Földet; ez irányítja az emberi történelmet; ez mondja ki mindenre és mindenkire, szemünk tetszésének a törvénye alapján: meg kell halnia.

Úgy tűnik, hogy közeledik a nap, amikor az ember törvénye betölti: minden, ami teremtetett, meghal. Csakhogy - hála Istennek - nemcsak nekünk van törvényünk. Törvénye van Istennek is. Az ő törvénye pedig, az Isten törvénye így szól: nem tulajdonította nekik vétkeiket és reánk bízta a békéltetés igéjét. Ez az Isten törvénye.

Isten népe elveti az Isten Fiát. Azt mondja: nem kell, van jobb! Pilátus ártatlannak vallja Isten Fiát. Elküldené őt.

Tudjátok, Testvéreim, a mi Urunk, Istenünk egyikükre sem hallgat. Ő a maga törvénye szerint cselekszik, és ő a szemünk helyett a szívünkre pályázik. Ezért az Isten sem el nem veti a Fiát, hogy boldogok lehessünk nélküle a szemünk törvényével, sem nem érvényesíti Jézus ártatlanságát és nem szabadítja meg őt a kereszttől.

Mert Istennek csak egy célja van: béküljetek meg az Istennel. Ezért történik minden.

Imádkozzunk:

Uram! Háborúból jövök én, mindennek vége, vége: békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke. Nézd: tüzes daganat a szívem, s nincs, ami nyugtot adjon, csókolj egy csókot a szívemre, hogy egy kicsit lohadjon Becsukódtak bús nagy szemeim számára a világnak, nincs már nekik látnivalójuk, csak téged, téged látnak. Két rohanó lábam egykoron térdig gázolt a vérben, és most - nézd Uram! - nincs nekem lábam, csak térdem van, csak térdem. Nem harcolok és nem csókolok, elszáradt már az ajkam, s száraz karó a két karom már. Uram! Nézz végig rajtam! Uram, láss meg Te is engemet! Mindennek vége, vége! Békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke. Ámen. (Ady Endre: Imádság háború után)

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Jöjjetek, testvéreim, erősítsük meg a szívünket az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 192 (Huszita ének. Weisse Mihály énekeskönyve 1531, német) - Liturgia: 13

1. A próféták megmondották, Atyáinknak megjósolták, Hogy Jézus Krisztus eljövend, S bűnünkért szenved ő, a szent. - 2. Nem sejtette még a világ, De ők már hitben jól látták, Ézsaiás méltán mondja: Őrajta van bűnünk súlya. - 3. Az Úr haragja volt rajtunk, Vakon vesztünkbe rohantunk; Jézus lett értünk áldozat, S ím üdvre vált a kárhozat. - 4. Őt áldjuk, a hű Főpapot, Ki szerzett bűnbocsánatot, S minket magával mennybe visz, Mily boldog az, ki benne hisz! - 5. Én Jézusom, nagy kínodat, Engesztelő halálodat Mindig szívemben őrizem, Neked szolgál élő hitem. - 6. Hű Uram, drága érdemed, Értünk kiontott szent véred Tisztítsa gyarló szívemet, Hogy mennyben élhessek veled!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz és magasztaljuk nevét:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen vállalta a kereszthalált és mint ártatlan Bárány, magára vette a világ bűnét. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, és a dicsőség, a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizz meg minket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből és minden elhunytról akiknek hitét egyedül te ismered. Imádunk és dicsérünk téged Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

348 (Rodigast Sámuel 1649-1708, német - Gastorius S. 1681)

1. Mit Isten tesz, mind jó nekem, És bölcs minden végzése. Ha ő vezérli életem, Szívemben csend és béke. Ő az enyém, Gond, baj ha ér, Meg tud védeni engem, Hagyom, hogy ő vezessen. - 2. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Gondol rám, nem felejt el. Zord utakon, vak éjeken Átölel kegyelemmel. Csodálatos, bölcs, jó orvos, Megsegít erős karja. Csak javamat akarja. - 3. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ő életemnek fénye. Ő ad hitet, hogy énekem Nagy tetteit dicsérje. Baj vagy öröm - megköszönöm, Hisz végül megláttatja, Hogy mind áldásul adta. - 4. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Bár sok keserűségem Most nagy tehernek érezem, Nem kell rettegnem mégsem. Szeret, tudom, s a fájdalom Édes örömre válik. Őt áldom mindhalálig. - 5. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ezt vallom, bármi érjen. Ki benne bízik szüntelen, Megőrzi száz veszélyben. Bármily sors vár, gond, baj, halál, Tudom, el nem hagy engem. Hagyom, hogy ő vezessen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim, áldjuk az Urat, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6