2010-04-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagycsütörtök istentiszteletén, 2010. április 1.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677) - Liturgia: 12

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mi egyedül Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk. Magasztalom az Urat teljes szívemből az igazak körében és a gyülekezetben. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt adott az őt félőknek, népének megváltást szerzett. Örökkévalónak rendelte szövetségét, szent és félelmetes az ő neve.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben volt, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Mi egyedül Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, hozd a nap költét. Jöjj igéddel, jelenléteddel. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Nagycsütörtök evangéliumi igéjét olvasom most. Figyeljetek rá nyitott szívvel. Máté evangéliuma 26. fejezetéből szól hozzánk a 20. verstől a 30. versig:

Amikor este lett, asztalhoz telepedett Jézus a tizenkét tanítvánnyal. Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.” Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?” Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” „Te mondtad,” - felelte neki.

Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

Miután elénekelték a zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Az „Éjszaka a múzeumban” című film mottója, ennek a múzeumnak a különös jelmondata: életre kel a történelem. Azért kapta ezt a jelmondatot a múzeum, mert egy különös varázslat révén, éjszakánként napnyugtával, megelevenednek a viaszfigurák és csontvázak a múzeumban, és mindegyik megtelik az őróla őrzött tudás, ismeret lelkével. Tart ez addig, amíg meg nem jelenik a fölkelő Nap első sugára, akkor szépen visszasüllyed mindegyik bábú és csontváz a maga természetes élettelenségébe, viasz-mivoltába egészen addig, amíg újra le nem megy a Nap. Életre kel a történelem - ezt a mondást tölti meg ez a történet, ennek a múzeumnak a különös adottsága, a valóságnak a megrendítő erejével.

Azon a vacsorán, ott Jeruzsálemben, abban a szobában, életre kelt a hagyomány. Az áldozati állat vérének, Isten szövetségének az ősi szimbóluma, amit Mózes a Sinai hegynél elmondott és átadott és megmutatott Izrael népének, - az a szimbolikus állati vér, az valósággá lett, véres valósággá, mert Jézus azt mondta, Mózesnek ezt a szavát idézve: ez a szövetség vére - ez az én vérem. És adta vérét valóságos váltságként az Isten valóságos népének. Vallási jelentéstartalma helyett így kapott a szövetség vére valódi realitást. Életre kelt a hagyomány.

Minden igének, Isten minden szavának az a nagy célja, hogy bennünk, az ige hallgatóiban, befogadóiban életre keljen és teremjen. Szavakból, amelyeket jól ismerünk, az Isten célja az, hogy életre keljen, megszülessen Urunk szeretete, ismerete, az a valóság, amit ő nekünk adott.

Életre kel a mag, Isten magja és terem. Nézzük meg, mit terem Jézusnak ezen az utolsó vacsorán elmondott szavaiban az Isten magja?

Azt mondja Jézus: aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el. Egy keserű, szomorú, rezignált mondás. A legjobb barátom lesz árulóvá - ezt jelenti Jézus szava. A legjobb barátom árul el, fordul ellenem. - Az első termése tehát ez alapján az Isten magjának: a bűnbánat, azaz a bűnünk feletti bánatunk. Az Egyháznak, Krisztus népének az egyik jelentősége, jegye, hogy az ember az Egyházban halálra adja Krisztusát. Ezt észreveszi, felismeri és szomorú lesz tőle. Ezt hívja bűnbánatnak az Egyház.

A második ennek a másik oldala. Isten magja termésének a másik oldala: a bűnbocsánat. Jézus azt mondja: vegyétek és egyétek! A leghétköznapibb a helyzet. Ugyanis csak ennyi a bevezetése Jézus szavának, miközben ettek. Ilyen egyszerű.

A mi Urunk a leghétköznapibb keretek közé lép, így von minket közösségébe. És a vele való közösség az nem más, mint a megváltás. A harmadik termése az Isten magjának. Azt mondja Jézus: majd újat iszom veletek Atyám országában. Amíg nemcsak ezeken a hétköznapi kereteken van túl, miközben ettek, hanem mindazon a megpróbáltatáson, nyomorúságon, ami még előttük állt - és előttünk áll. Majd újat iszom veletek. Ezt fejezi ki Jézus számára ez a vacsora. Azt, amit majd újra iszunk vele.

Örüljünk tehát nyugodtan Jézus testének és vérének. Ez alatt az öröm alatt azt az örömöt értem, amit a vándor érez a nehéz, küzdelmes, veszedelmes útján: tudja a célt. Tudja az árnyék nélküli célt, azt az örömöt, ami vár rá. Mert Urunk nemcsak velünk van, de hitünkkel tudjuk velünk lesz az ő asztala körül. Ezt pedig mindenestül át fogjuk élni.

Íme, Isten szavának a termése.

Mielőtt megünnepeljük Istennek ezt a közösségbe hívó szeretetét, csöndesedjünk el, imádkozzunk:

Urunk! Hozd a napköltét, országod betöltét. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Most, amikor az Urunk szeretetének, a vele való közösségnek az ünnepét üljük, vizsgáljuk meg magunkat, életünket az ő parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel imádságban a mi Urunkhoz, kérve az ő irgalmát:

Uram, add tudtomra életem célját, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Napjaimat, íme, arasznyivá tetted, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Mit várhatok hát még, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat és figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! A mi Istenünk megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült. Az ő szeretetébe bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak és magasztaljuk nevét:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki áldozatával új szövetséget ajándékozott népének, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete legyen. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, és a dicsőség, a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Drága Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg egyházadról, és könyörülj népeden, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg a hitet, a te békességedet, a Krisztusban való egységünket. Őrizz meg minket a szentek közösségében. Könyörülj szereteteddel rajtunk, akiknek ez egy nap a többi közt, egy csütörtök ezen a héten. Könyörülj szereteteddel rajtunk, akiknek nincs időnk veled tartani egy nyugodt étkezésre; akik általában csak szaladás közben harapunk pár falatot, hogy a testünk bírja ki. Könyörülj szereteteddel rajtunk, akik az ostya és a bor minőségét kóstolgatjuk; akik szövetséget csak sietős aláírással kötünk, de nincs figyelmünk szavaidra hallgatni. Könyörülj rajtunk, népeden. Könyörülj azokon, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek Istenünk szeretetének oltárához!

Ének:

340 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hintze J. 1622-1702)

1. Légy csendes szívvel, légy békével, Bízzál ember az Istenben! Nála van öröm nagy bőséggel, Vele célhoz érsz mindenben. Ő minden boldogságnak Atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel! - 2. Ő bővelkedik kegyelemmel, És mint Atya, hajol hozzád. Féld őt gyermeki félelemmel, Kegyelemmel tekint reád. Bár kereszttel látogat néha, Segítségét mindig megadja: Légy csendes szívvel! - 3. Ha minden elhagy e világban, Mivel magad biztathatnád, Atyád minden nyomorúságban Vigasztalást és erőt ád. Könnycseppjeidet megszámlálja, Még fájdalmadat is megáldja: Légy csendes szívvel! - 4. Bár késik néha a segítség, De biztosan eljön végre. Ne zúgolódj, ha nyom az ínség, Utóbb válik üdvösségre. Ami lassan jön, jobban várod, Ami késik, jobban kívánod: Légy csendes szívvel! - 5. Lesz ünnepe Isten népének, Ha vége a hétköznapnak, Levethet minden köteléket, Örvendezhet és vigadhat. Ott az ég és föld Istenének Boldogan zeng a hálaének, Légy csendes szívvel!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat és adjunk hálát neki:

Áldunk téged, szerető Istenünk azért az örömért, békességért, azért az igédért és közösségért, amelyet nekünk adtál. Azon az estén és azóta minden nap ahogyan megmutatod szeretetedet és kiállsz a te néped mellett. Őrizd meg bennünk áldásod minden erejét. Őrizd meg bennünk igédet, a veled való közösséget, hogy megtartson minden veszedelemben, minden próbatételben, megtartson a te asztalod számára, hogy ott veled legyünk. Őrizz meg minket a hitben, a szeretetben, az egységben. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5