2010-03-14

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 4. (Laetare) vasárnapjának istentiszteletén, 2010. március 14.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 195 (Fischer Kristóf 1518-1598, német)

1. Üdvözítőnk dicsértessél. Ki értünk halált szenvedtél, És mint áldozati bárány, Megváltottál véred árán. - 2. Kérünk, Úr Jézus tégedet, Tekintsd kínos sebeidet, Légy azokért szabadítónk, Halálunkban vigasztalónk. - 3. Őrizz meg bűntől, szégyentől, Hogy éljünk tisztán és szentül; Segíts viselnünk terhünket, Békességgel keresztünket! - 4. Add, hogy az utolsó órán Élő hittel benned bízván, Lelkünk szent kezedbe adjuk, S dicsőséged megláthassuk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Örvendj Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek és szívből ujjongjatok. Akik gyászoltátok, leljetek vigaszra benne! Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Úr házáért, testem és lelkem ujjongva fordul az élő Isten felé. Boldog, akinek te vagy ereje, akit szíve a házadba vivő útra vezérel! A Siralom völgye források völgye lesz, amikor a Sion felé átvonulnak rajta. Örvendezek, amikor ezt hallom az Úr házába megyünk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Örvendj Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek és szívből ujjongjatok. Akik gyászoltátok, leljetek vigaszra benne!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt nézzünk az ő parancsolatainak a tükrébe, vizsgáljuk meg magunkat ebben a tükörben, életünket és a szívünket, és tegyünk hitvallást az Úr előtt:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten a Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez hittel imádságban:

Jó Uram, légy hozzám kegyelmes, mert bűnöm miatt bajban vagyok. Megrokkant az erőm és olyanná lettem, mint kallódó tárgy. De benned bízom, Uram. Vallom te vagy Istenem, kezedben van a sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és vére árán megszabadított bűneinkből. Ebben az ő kegyelmében bízva hirdetem nektek, testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Isten! A vétkeink ellenünk tanúskodnak, mégis tehozzád fordulunk. Ne feledkezz meg kegyelmedről és ne hagyj minket vigasztalás, reménység nélkül. Erősítsd meg a szívünket igéddel, hogy ne a földiekért aggódjunk, hanem beteljünk országod javaival az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Isten szavát olvasom most. A mai vasárnapnak, Böjt 4. vasárnapjának, a levélbeli igéje Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből szól. A 4. fejezet 21. versétől a 31. verséig olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől csak test szerint született, a szabadtól való pedig az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell vennünk, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. Mert meg van írva: „Ujjongj te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.” Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával.” Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

Így szól hozzánk az evangéliumi történet, a mai vasárnap evangéliuma, János írása szerinti evangélium 6. fejezetnek az elejéről:

Jézus elment a Galileai-tenger, a Tibériás tavának túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá így szólt Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” Jézus ezt mondta: „Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen, letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt a tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Istennek a mai vasárnapra szóló, az Ószövetségben megírt szava Mózes 2. könyvének a 16. fejezetéből szól a 11. verstől a 15. versig:

Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Meghallottam Izrael fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna földön. Amikor meglátták ezt Izrael fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet! Már egészen kisgyerek koromban megtanultam a gyerek-bibliakörön, hogy Izrael népe nyakas és zúgolódó fajta, mert nekik aztán nem volt jó semmi. Folyton lázadoztak; mindennel elégedetlenkedtek, mindig levés volt nekik, ami éppen volt; mindig másra vágytak, mint ami éppen volt. Ilyen elégedetlenkedő, lázadozó, zsörtölődő voltak. No, érdemes viszont elgondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka? Mi lehet annak az oka, hogyha valaki ilyen? Mi lehet emögött?

Megpróbálhatunk rá válaszokat találni, illetve megoldásokat keresni. Megpróbálhatnánk Istennek a mindenkori népét, a mi szeretteinket, magunkat, egymást valahogy úgy vezetni és valamit kitalálni, hogy megóvjuk az alapjában véve nagyon-nagyon kellemetlen és egészségre káros zúgolódástól, zsörtölődéstől, elégedetlenkedéstől és végre tudjunk az élettel elégedetten élni, örülni annak, amit az Isten ad. - Próbálhatunk erre megoldás módokat.

Például lehetne egy példa előttünk az, ahogyan Isten gondoskodik a népéről. Az, hogy ott voltak a pusztában a semmi közepén. Mit várhattak volna? Ott voltak a sivatag középén és lázadtak az Isten ellen még pedig azért, mert hitük nem volt, mert nem bíztak az Istenben, nem bíztak abban, amit ő fog adni. És mit csinált Isten? - Mégis etette őket, negyven éven át mégis ette őket ott, a semmi közepén. Ez egy csodálatos példa. Erőt adhat nekünk a saját elégedetlenkedésünk közepette.

Vagy dicsérhetnénk az Istent, mert tudjuk jól, hogy az Isten dicsérete gyógyítja a lelket és még ha magukban elégedetlenek lennénk is, felnyitja a szemünket azokra a dolgokra, amelyek miatt dicsérjük az Istent. Dicsérhetnénk őt azért, hogy hogyan visel gondot ránk. Ránk, akik szintén amikor lázadunk ellene, amikor elfeledkezünk róla. Hiszen ad kenyeret nekünk az Isten, bár mi a természetet felforgatjuk. Hiszen ad esőt és havat, bár megbillentjük az egyensúlyt és néha nem pontosan akkor jönnek ezek, amikor megszokott. Ad nekünk szeretni embereket, bár mi nem okolhatjuk magunkat azért, hogy mások szeretnek, mert nem érdemeljük meg más emberek szeretetét.

Vagy megláthatnánk azt, hogy Jézus, a Názáreti, valóban az Isten Fia. Azaz az ő művének, a munkájának az örököse. Azt teszi, mint az Isten, hiszen kenyeret ad az övéinek, a népének. Kenyeret ad Izráelnek. Azt folytatja, amit az Isten elkezdett a pusztában. Megláthatnánk, hogy íme, itt van Isten népe az Újszövetségben.

Mégsem ezt teszi az Isten szava. Nem erről szól. Jézus, szintén Mózes könyvét idézve, egy helyen azt mondja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem azzal az Igével, beszéddel, ami az Istentől van. - Ez nagyon érdekes és fontos dolog. Azt mondja Jézus, hogy abból élünk, abból a beszédből, amit az Istentől kapunk. És azt mondja magáról, akiről azt írja az Evangélium, hogy Ő az Isten beszéde, az Istentől való beszéd, - azt mondja Jézus is magára mutatva, hogy ez az a kenyér, amelyet az Úr ad eledelül. Az Istentől való beszéd, amely testté lett Jézusban, számunkra olyan, mint a kenyér. Ez egy hasonlat: olyan, vagyis az életnek, az élet megmaradásának a záloga.

Elég sok kenyeret megeszünk életünk során. Mondjuk, megeszünk naponta 200 Forintnyi kenyeret. Az havonta 6000, évente 72000, az életünk folyamán - mondjuk - négymillió valahány Forint. De nem tartja meg az életünket ez a kenyér. A sejtjeink ennek a kenyérnek a fogyasztása közben folyamatosan öregednek, telnek meg a salakanyaggal és veszítik el a regenerálódó, megújuló képességüket - míg végül eltemetnek bennünket a négymillió Forint árú kenyérrel a hasunkban.

A szeretteink számára, akiknek szeretnénk kifejezni a szeretetünket, megóvni őket az elégedetlenkedéstől, szeretnénk elérni, hogy örülni tudjanak nekünk és mindannak, amit az Istentől kapunk, hogy az egymás számára mi, emberek a világban, az országba, a gyülekezetben vagy a családban örömet tudjunk jelenteni. Ezt szeretnénk elérni és ezért szeretnénk kifejezni a szeretetünket és megpróbálunk minél több kenyeret adni egymásnak, hogy ezzel kifejezzük a szeretetünket, - nemcsak szó szerinti kenyeret, hanem mindenfélét, amit mi képesek vagyunk adni egymásnak a lehetőségeink között. És ezt azért is tesszük, hogy egymást egymás-iránti örömre derítsük, hogy megnyíljon a szívünk egymás számára, - és ez semmi, mert a zsörtölődés, a duzzogás, a veszekedés, a harag, az önzés és az áldások észrenemvétele ott van a vérünkben és nem folytja el semmiféle kenyér, amellyel elhalmozzuk egymást.

Ha ez segítene, akkor nagyon-nagyon szép világunk lenne, mert bőven adunk kenyeret egymásnak. Bőven osztogatjuk egymásnak a szeretetünk jeleit egész életünkön át, és akkor ennek a mi világunknak egy csodálatos világnak kellene lenni, ahol mindeni meglátja a másik emberben, a másik népben, a másik fajtában, a másik gondolkodású személyben a testvért, akit lehet szeretni. - De nem így történik. A másikban a másik kategóriát látjuk meg, aki egy másik fiókban ül, mint mi. És szeretnénk a saját fiókunkat az egyetlen szekrényajtóvá tenni ebben a nagy világban, amelyben élünk.

Másik az a kenyér, amely nem kenyér, hanem Istentől való beszéd. Az a kenyér, amely megtöretett, ami megtörtént a kereszten. Ez egy olyan szeretet, amelyik meg tud törni bennünk minden ellenállást és meg tud őrizni az Isten számára, hogy lássuk az ő szeretetét. Ez tesz gyülekezetté és ez tud egybefogni szeretteinkkel.

Vannak ételosztó-akciók, amikor kiállnak a segítő emberek a pult mögé és merik a levest, osztják a kenyeret. És a hajléktalanok, akiknek nincs, odaállnak hosszú sorban és átveszik a levest meg a kenyeret. - Valami efféle dolgunk van. Valami ilyenről van szó az evangéliumban.

A segítőszolgálat odaállt a pult mögé. - Be kéne állni a sorba, elfogadni önmagunkról, hogy hajléktalanok vagyunk. Egyetlen esélyünk a lakhatásra, hogyha befogadnak minket az örök hajlékokba. És ez egy nehéz lépés, mert csak bizonyos fajta lelkülettel tudja az ember elfogadni magáról, hogy hajléktalan. Van, akinek ez nem sikerül és inkább végez magával mintsem, hogy tudomásul vegye. Vannak, akik hosszú-hosszú évtizedek alatt szokták meg a gondolatot. Vannak, akik már így születtek. Mindenesetre ez egy nehéz döntés: elfogadni magamról azt, hogy hajléktalan vagyok. Ebéd után, ha már jóllaktunk, akkor persze oda lehet állni a pult mögé is és adni a levesből, a kenyérből a többieknek, akik szintén hajléktalanok. Ez már mindig egy későbbi esemény.

De Isten beszéde, ami tőle való, amit formál Isten bennünk, az elvégzi a munkáját. Lehullik ránk, mint a harmat reggel a pusztában, és fölszedjük és megesszük, és a vérünkké válik. Akkor ez segít. Akkor lehet tanítani egymást, akkor talán már lesz bennünk olyan lelkület, hogy úgy tudjunk adni levest és kenyeret egymásnak, hogy abból ne zúgolódás, sértődés és pozícióharc legyen,. hogy most ki melyik oldalán áll a pultnak, hanem tudni fogjuk a helyünket, amit az Istentől való beszéd adott, el tudjuk helyezni magunkat ott, és ott tudunk az Isten szeretetével dolgozni.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk azzal a szóval, amit csak Te tudsz mondani, ami nem a levegőben terjed és nem a levegőbe száll, hanem bennünk szól és bennünk terem, újíts meg és tégy olyanná minket, hogy megteljen az életünk javaiddal, amelyek örök életre őriznek meg. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929) - Liturgia: 12

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, és a dicsőség, a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Tedd kenyeredet népünk, egyházunk, gyülekezeteink és családjaink számára életté, mindennapi kenyérré. Tedd beszédedet és jelenlévő szeretetedet valóságossá, éltetővé és keresett napi táplálékká mindannyiunk számára. Tedd a veled való közösséget folyamatossá bennünk. Emlékezz meg egyházadról, közösségedről, gyülekezetünkről és egész népedről. Megváltottál minket Krisztus vérén, őrizd bennünk a közösséget teveled. Teremts bennünk hitet Krisztusban és add meg a békességet, amelyet csak te adsz. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békéjével mentek el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész, Testvéreim. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

2. ének: 331 (55. zsoltár 23. v. Neumark György 1621-1681, német - Neumark Gy. 1621-1681

1.Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim, adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Áldunk téged, szerető Atyánk, jó Istenünk, mert jelenléteddel, Krisztus Urunk testének-vérének közösségével, minket formáló szavaddal megbiztatsz és megtartasz, szerető közösséggé formálsz,. Kérünk, őrizd meg bennünk áldásaidat, hogy felnövekedjen a mag, amit adsz nekünk, hogy életté nőjön, hogy részesei lehessünk mindannyian annak a közösségnek, amelyet te megálmodtál és létrehozol. Őrizz meg minket országod számára, hogy neved legyen áldott, hogy keressük a veled való közösséget, hogy építsük egymás szeretete által, egymás megbecsülésével azt a házat, azt az otthont, amelyet te készítettél a számunkra. Krisztusért kérünk, aki a mi reménységünk és váltságunk. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6