2010-03-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 3. (Oculi) vasárnapjának istentiszteletén, 2010. március 7.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 417 (Kalinka Joakim 1602-1678, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül)

1. Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám. - 2. Szívem bűntől terhes, tisztátalan, Azért hozzád könyörgök untalan: Fogadj be, tisztíts meg, könnyíts meg, Lelkem orvosa, kérlek enyhíts meg! - 3.
Vétkem terhel, de van vigasztalóm: Véred, érdemed az én biztatóm. Ó, lásd meg bűnbánó lelkemet, Fordítsd örömre nagy keservemet! - 4. Te énértem kínokat szenvedtél, Bűneimért nagy árat fizettél; Te véred, halálod váltságom, Üdvösségem benned megtalálom.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából. Fordulj felém és könyörülj rajtam, mert elhagyott vagyok és szegény. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg ínségemből. Lásd meg elesettségemet, gyötrődésemet és bocsásd meg minden vétkemet. Őrizd meg lelkemet és ments meg engem. Ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra, valljuk meg bűnünket és kérjük az Isten irgalmát. Az ő parancsolatainak a tükrében megvizsgálva magunkat, nézzünk életünkre:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez imádságban kérve az ő irgalmát:

Uram, igaz Isten! Hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan, légy erős kősziklám és segíts rajtam. Vezess nevedért és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy erősségem. Kezedre bízom lelkemet. Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten szeretetében Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és önmagát adta értünk áldozatul. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki Fiadra, az ártatlan Bárányra vetetted a világ minden bűnét, kérünk, tekints gyengeségünkre és ismertesd meg velünk a kereszt erejét, hogy megtisztuljunk a bűntől, minden gonosz indulatunktól az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom most. A mai vasárnapnak, Böjt 3. vasárnapjának a levélbeli igéje Pál apostol Efezusba írt 1. leveléből az 5. fejezet első 9 verséből szól hozzánk:

Így ír nekünk az apostol:

Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatjaként.”

Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak nincs öröksége a Krisztus és Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.

És így szól erről Krisztus Urunk szava Lukács evangéliumában a 11. fejezet 14. versétől kezdve:

Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul és ház házra omlik. Ha a sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.”

„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.”

Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!” Erre ő így felelt: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják Isten beszédét, és megtartják.” Ámen.

Ének: 197 (Heermann János 1585-1647, német - Grylus Martin kéziratos korálkönyve 1790)

1. Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet, Minden földi nagy ínségbe' Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok, És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. - 2. Ha még gonosz kívánságra Hajol a test és a vér, És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha sátán tőrbe csal Csábító szavaival: Állj előttem sebeiddel, Megrontómat jöjj, te űzd el! - 3. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid. Ha tebenned elrejtőztem, E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod: Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem. - 4. Jézus. Te vagy reménységem, Te legyőzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok Te fölkeltesz új életre, Te elvezetsz üdvösségre.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Most felolvasom azt az Ószövetségben megírt igét, amely a mai vasárnapnak az igehirdetési alapigéje. Ézsaiás prófétától az ő könyvének a 43. fejezetéből szól hozzánk a 20. verstől a 25. versig:

Így szól az Úr:

Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.

De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal. Nem én voltam, akinek ételáldozatoddal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Hanem te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Aki volt már, hogy szomorú volt valaki miatt, akit szeretett, és ebben a szomorúságában - mert hogy az illető okot adott a szomorúságra - ebben a szomorúságában imádkozott érte, azért az illetőért Istenhez, habár az az illető nem kérte, nem várta ezt, sőt talán egyáltalán nem is érdekelte a dolog, annak van esélye - úgy gondolom -, hogy némileg megértse Istennek ezt a szavát. Most nem a teátrális, ellenségért imádkozásra gondolok, amikor van haragosunk, akire valójában mi magunk is haragszunk belül. De mint - úgy mond - jó keresztyének azt mondjuk, hogy a jó keresztyénekhez az illik, hogy imádkozzunk az ellenségünkért, ezért én bizony föláldozom magam és imádkozom ezért az illetőért, akire ugyan a szívem nagyon haragszik, legszívesebben megfojtanám egy kanál vízben, de jó keresztyénként azért imádkozom érte. Nem erre gondolok most, hanem arra, aki valóban teszi.

Lehetne biztos sok szép példát mondani, elsősorban - úgy gondolom - ez, a szülő-gyermek kapcsolatban szokott előfordulni leggyakrabban, ilyen helyzet. De hát nagyon sokféle ilyen alkalom van az embernek. Nem véletlen, hogy Isten a saját és a népe közötti kapcsolatot elsősorban szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlítja. Már az is mutatja ezt, hogy ő Atyának mondja magát, az ő népe atyjának. Ezek a szavak valahogy ilyen helyzetet mutatnak.

Azzal kezdi a felolvasott részletben Isten a szavait, hogy a népét azért formálta, arra hívta, arra teremtette, hogy a dicsőségét szolgálja, dicsérje az Istent. - Most nem a földrajzi Izráel népéről beszélek elsősorban, hanem Isten mindenkori népéről . - Tehát, hogy hirdesse dicséretemet, így mondja.

És aztán kiderül, hogy mégsem így történtek a dolgok. Nagyon érdekes, mert Isten szavaiból úgy tűnik, mintha népe bálványokat imádna. Oda megy oszlopokhoz, szent fákhoz, különféle pogány áldozó halmokhoz, amelyek az Ószövetségben gyakran előfordulnak történeti elbeszélésekben, és azoknak visz áldozatokat. - De nem hiszem, hogy itt erről beszélne az ige. Amikor Ézsaiás ezeket a szavakat elmondta, már akkor sem, ő sem erre gondolt.

Az Isten népe mindenkor, minden időben az áldozatait elsősorban az Úristen oltárára vitte. Nincs ebben semmi gond. Az Istennek adta az előírt áldozatokat Izráel, az Istennek vitte a hálájának a jeleit, kéréseire a nyomatékosító áldozatokat. Őt tisztelte meg mindazzal, amit istentiszteletein végzett. Valamiért mégis azt mondja az Isten: nem nekem csináltad ezeket.

Válaszol is az ember nagyon könnyen és nagyon gyakran az Istennek az ilyen jellegű szavaira, hogy: „dehogy nem, Isten. Hát én mindig a te gyermeked voltam. Én mindig hozzád tartoztam, hittem benned. Én mindig a te akaratod szerint éltem. Én mindig úgy cselekedtem, ahogy te várod és mindig megadtam neked a megfelelő tiszteletet”. - Visszaválaszol az Isten egy kérdéssel: „Kit érdekelnek a külsőségeid? Belül nem az történik!”

Azt mondja a mai vasárnapnak a zsoltára - amiről a hagyományos nevét is kapta a vasárnap -, hogy „szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadít ki a csapdából” (Zsoltárok 24,15). Mit jelent ez?

Izráel mindent megtett. Isten mindenkori népe mindent megtett, amit tehetett. Nem az a kérdés, hogy ez így van-e vagy sem, nem ez a lényeg. Az Isten azt mondja nekünk: „Jó ember, nem te fújod a passzát-szelet, nem a te tetteiden és erőfeszítéseiden, áldozataidon, jóakaratodon és bölcsességeden múlik az életed”.

Amikor arról szól az ének, - amit az imént énekeltünk meg másik énekek -, hogy például: már a bűnre gondolok, meg ilyesmi - ezért félelmetesen hangzik. Mire is gondolok én? „Valami gonoszságot készülök elkövetni, amikor szorongatott helyzetben vagyok?” Mondjuk itt a „megélhetési bűnözés”, ahogy hívják elvileg azt a bűnözést, amelyik azért van, mert az ember nem tud megélni másképp szorongatott helyzetben, vagy éhezik. És akkor arra gondol az ének, hogy: már-már arra gondolok, hogy ellopjam valakinek a kenyerét? - De nem erről van szó elsősorban.

A bűn alatt a Szentírás nem a lopást és gyilkosságot érti, meg ezekhez hasonló szörnyű tetteket, hanem a hitetlenséget. Azt, hogy nem az Isten a szívem közepe. Nem a Krisztuson épül az életem. Már-már bűnre gondolok - érti ezalatt az ének és az ige, hogy a szívem közepén valami más kezd lenni, nem az én Uram. Okozhatja ezt a szorongattatás ugyanúgy, mint a bőség.

Bármit teszel - mondja az Isten -, valójában én vagyok az, aki mindent megadok neked, aki eltűrlek, hordozlak, etetlek, időt adok neked újra meg újra és minden bűnöd ellenére szeretlek.

Mért áll itt előttünk a prófécia?

Megy az autó, szépen süt a nap, úgy hogy lehet elég lendületesen haladni, de aztán egyszer csak egy, hajnalról még árnyékos helyen maradt kis jégfolthoz érkezünk. Az autó megcsúszik. Mit csinál az ember? Rossz esetben csinál valamit, megpróbálja a helyzetet megoldani. Megnyomja a fékpedált, tekergeti a kormányt jobbra-balra, tulajdonképpen mindegy, hogy merre. De az igazi helyes teendő az, hogy hagyni és várni, amíg a csúszásveszély elmúlik, amíg átmegyünk tovább úgy, ahogy eddig állt a kerék. Azzal a sebességgel, ahogy eddig haladtunk. Abban az irányban, ahogy eddig mentünk, - mert ennél jobbat abban a pillanatban nem tudunk csinálni. - Ha az ember belesüllyed az ingoványba, a sárba - akkor mindenféle mesebeli elbeszélés ellenére jobb, ha békében marad és nem próbálja magát kihúzni és nem próbál kievickélni. Hanem minden reménységével azon van, hogy lesz ott valaki, aki megfogja a kezét és kihúzza. Ez a legbiztosabb megoldás.

Szorongattatott helyzetben, amiben egyénileg, meg közösségileg is szoktunk lenni, a megoldás, a jobb jövő nem úgy szokott eljönni, hogy mi javulunk és okosabbá válunk és fejlődünk, mert a természetnek és benne nekünk is az alapvető törvényszerűségünk az, hogy a dolgok maguktól sosem épülni, fejlődni, tökéletesedni és javulni szoktak, hanem romlani, kopni és rombolódni. Ez a természet alap-logikája.

Ami fejlődés van, az csakis az élethez kötötten történik, az élet pedig nem bennünk van, hanem az Istennél. „Szemem állandóan az Úrra néz”. Ez nem mindig ilyen egyszerű, mert nagyon sok minden van a szemünk előtt. Mondjuk, a saját jól felfogott és megfontolt érdekeink, mérlegelt előnyök és hátrányok és néha az Úrra-nézés meglepő következtetésekre vezet.

Nagyon érdekes és szívbe markoló történetet mond el Kovács Imre lelkésztestvérünk ennek az igének a kapcsán egy könyvből. Az a címe a könyvnek: A véres Don. Epizódokat, történeteket ír a 2. Magyar Hadsereg történetéről oroszországi hadjárata során.

Egy ilyen történet az ottani templomokról szól. Az ottani templomok közül sokat leromboltak, megsemmisítettek. Nem a 2. Magyar Hadsereg, hanem az oroszok. Lerombolták a templomokat, persze volt amelyik helyreállítható állapotban maradt ezek után is. Egy ilyen templomról szól a történet. Egy magyar egység a szálláshelyén, abban a faluban, ahol szállása volt éppen akkor, talált egy ilyen félig-meddig megrongált templomot. A lakosság, amely immár egy néma és alázatos szolgaként tűrte és tudomásul vette a saját urainak rombolását, nem tett semmit, de a magyar parancsnok kézbe vette a dolgot és összehívta a lakosságot. Munkára szólította őket és a magyar katonák a helyi lakosság segítségével rövid idő alatt rendbe tették, viszonylagosan helyre állították ezt a megrongált templomot abban az orosz faluban. És elbeszéli a megható történetet a templom újraszenteléséről. Valahol a környékbeli erdőkben egy ott bujkáló papot is találtak, akit odahívott a magyar parancsnok és megbízta a falu lelki gondozásával. Megható történeteket mond el ennek a templomnak az avatásáról, ünnepről, amikor az emberek az egykori, saját uraik által lerombolt templomba ismét beléptek istentiszteletre.

Ez egy szép történet. Érdemes arra is gondolni - írja Kovács László lelkésztestvérünk - immáron, hozzáfűzve a történethez, ez egy olyan templomnak a helyreállítása volt, amelyben aztán az oroszok győzelméért imádkoztak.

Mégis mi volt a helyes? Mert bizony vihetünk mi nagy-nagy áldozatokat Isten országára, tehetünk mi sok szép dolgot, Isten mégis jobban belelát a szívünkbe, mint mi és jobban látja benne, hogy a szívünk milyen, mire néz: szándékainkra, terveinkre, hátsó szándékainkra, érdekeinkre vagy az Úristenre?

Imádkozzunk:

Jöjj, Urunk, tedd az életünket a te lakásoddá, műhelyeddé, tevékenységed színterévé. Engedd meg, hogy a szerszámokat is, jó-mesterhez nem illő módon hajlandók legyünk átadni neked. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929) - Liturgia: 11

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, és a dicsőség, a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg minket békességedben és add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből és emlékezz meg minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Emlékezz meg, Urunk, mindazokról, akik gyászban, halálfélelemben, élet nélküli életben vergődnek. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus ismerete nélkül eresztik el szeretteiket vagy mennek el ebből az életből. Te taníts mindannyiunkat életünket a te kezedbe tenni, rád bízni és hozzád kapcsolni. Emlékezz meg, Urunk, János bácsi életéről és haláláról, az ő családjáról. Hordozd őket szeretetedben. Hordozz mindannyiunkat kegyelmed, szereteted ismeretében, hogy lássuk tetteidet, értsük akaratodat és keressük útmutatásodat. Krisztusért kérünk téged, aki a mi reménységünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 320 (Speratus Pál 1484-1551, német - Nürnberg. 1523)

1. Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk. - 2. Mit a törvény rendelt nekünk, Nem tudtuk betölteni; S kárhozatot érdemeltünk Mi, harag gyermekei. A test és vér nem engedett, A lélek sírva szenvedett, S mi vesztünkbe rohantunk. - 3. Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Ki engesztelt Istennel. - 4. Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget! Maga mondja: „Bízzál, fiam. Hited megtartott téged.” Mert a keresztség és a hit Megnyitja a menny kapuit, Hogy soha el ne veszünk. - 5. Hitből jön a cselekedet, Hogy életünk betöltse; Élő, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenünkkel egyesít, Szent, tiszta életet szül. - 6. Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentléleknek Csodás nagy irgalmáért! Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze: Szent neve legyen áldott!

2. ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Áldott vagy azért, hogy te áldozatot hoztál nekünk, értünk, hogy odaadtad Krisztusunkat jó áldozatul, valódi gyógyszerül, hogy életünk, bűnbocsánatunk és veled való békességünk legyen őáltala. Áldunk téged, hogy ennek számtalan jelét adod az egész életünk során. Hogy szólsz hozzánk erről, hogy tanúskodsz, hogy igédben, tested és véred közösségében velünk vagy, hogy Lelkeddel őrzöl bennünket minden kísértésben, megpróbáltatásban, nyomorúságban, halálban. Adj termést annak a vetésnek, amelyet belénk vetettél. Adj növekedést, hogy megálljunk a benned való bizalomban, és részesei legyünk országod örömének. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7