2010-02-14

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Ötvened vasárnap istentiszteletén, 2010. február 14.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 75 (Agricola János 1494?-1566, német - Wittenberg 1533) - Liturgia: 4

1. Úr Jézus, hozzád kiáltok, Ó, halld meg könyörgésem! Tetőled kegyelmet várok, Ne hagyj kétségbeesnem! Az igaz hitet kívánom, Ó, adjad ezt énnékem: Néked élnem, Mindennek használnom, Szent igédet követnem. - 2. Ezt is kérem, én Istenem, Megadhatod azt könnyen: Szégyenbe ne engedj esnem, Tarts meg reménységemben. Kiváltképp, ha meg kell halnom, Hogy csak tebenned bízzam, Ne magamban, Sem én jóságomban. Nehogy örökké bánjam. - 3. Adj erőt teljes szívemből Megbocsátani másnak! Te is ingyen kegyelmedből Sok vétkem megbocsássad! Igéd legyen eledelem, Mellyel lelkem tápláljam, És megóvjam, Ha ínség rám támad, Ne vegyen erőt rajtam. - 4. Nagy harcban, ellenkezésben, Úr Jézus, segíts engem! Csak a te nagy kegyelmedben Van nyugtom és védelmem. Ha kísértés jő, védelmezz, Szent kezed megsegítsen! Meg ne ejtsen, Ami kárt szerezhet. Tudom, nem hagysz elvesznem.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Légy pártfogóm és menedékem. Siess, válts meg engem, Istenem. Hozzád futok, Uram. Ne valljak szégyent, ments meg engem irgalmasan. Kezedre bízom lelkemet. Te áldasz meg Uram, igaz Isten. Ragyogtasd rám arcod világosságát. Legyen segítségemre a te igazságod. Áldott az Úr, akinek hűsége csodát tesz a szorongatás napjaiban.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Légy pártfogóm és menedékem. Siess, válts meg engem, Istenem.

Liturgia: Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőült szent Fiának A Szentlélekkel egységben, A földön és a mennyekben!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük az ő színe elé bűnünket és kérjük irgalmát: Uram! Te megtartod a szövetséget, hűségedet azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat. Mi vétkeztünk és megszegtük törvényedet. Nem hallgattunk szavadra, amikor szóltál hozzánk. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis Istenünk imádságunkat és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Látod, Isten, életünket. Tudod erőtlenségünket. Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk te kegyelmedet

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett. Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Isten, aki egyszülött Fiadban reménységet adtál minden embernek, hallgasd meg a könyörgésünket, szabadíts ki bűnünk mélységéből, tartsd távol tőlünk a gonosz minden cselvetését az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szava így szól hozzánk Ötvened vasárnapján az Ószövetség lapjairól Ámosz próféta könyvéből, az 5. fejezet 21. versétől:

Ezt mondja az Úr:

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetéseteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!

És így szól hozzánk az evangélium igéje Lukács evangéliuma 18. fejezetéből a 31. verstől kezdve:

Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előttük, és nem értették meg a mondottakat.

Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.” És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 99 (Zöngedező Mennyei Kar 1692)

1. Hogy naponként, Uram, Álmomból felserkentesz, Kegyelmességedből Annyi jóval éltetsz, Néked adok hálát, Magasztalván áldom Irgalmad nagy voltát. - 2. Adj, kérlek, ma nékem Tiszta, igaz szívet, Mely neked szolgálni Buzgósággal siet; Ó, add, hogy féljelek Örök jóságodért Híven szeresselek! - 3. Te segíts meg engem E napi dolgomban, Melyhez ismét kezdek, Bízván áldásodban; És légy hű vezérem Minden utaimban, Míg célom elérem! - 4. Térj be hozzánk, kérünk, Szívünkbe szállásra, Maradjon meg rajtunk Kezednek áldása! Lelkünk erőssége Te légy, hogy ne essünk Kísértés tőrébe. - 5. Nagy irgalmú Isten, Szent és örök Felség, Legyen nagy nevednek Dicséret, dicsőség Már itt e világban, S majd a mennyországban Örök boldogságban!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

És egyúttal boldog Valentin-napot kívánok minden kedves Testvéremnek. Mindenkinek kívánom azt, amit kíván, az teljesüljön, hogy legyen meg! Teljesüljön mindenkinek minden kívánsága és terve, még ha ezek ellent is mondanak egymásnak és ütköznek is közben.

Ez az egy bökkenő van ezzel, a kívánságainkkal és ünnepeinkkel, ezért szól még hozzánk Ámosz próféciája nagyon szokatlanul, kemény szavakkal, hogy: Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetéseteket!

Nem azért mondja ezt az Isten, mert ő valami miatt most rosszkedvű, felbosszantotta valami, és most így akarja kitölteni a mérgét, hanem azért, amivel folytatja ezeket a mondatokat: Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak! Tehát az az Isten gondolata, az az ő kérése, hogy az ő terve, az őáltala adott valóság töltse be mindenkinek az életét. Ez - azt mondja - valóban ünnep. Tudniillik ez nem ütközik a mások ünnepével, érzéseivel, életével. Nem ütközik az Isten szeretetének a rendjével, és semmivel ezen a világon.

Ezért szól így hozzánk, és hogy ez mit jelent a gondolkodásunkban, hitünkben, erről ír levelében Jakab apostol, amely most a mai vasárnapunknak a levélbeli igéje. Levelének a 3. fejezetében szól hozzánk a 13. verstől kezdve:

Ezt kérdezi tőlünk Jakab apostol:

Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nem vitatkozok senkivel, senkinek a bölcsességével. Jakab apostol sem tesz ilyent, világért sem akar senkinek bölcsességével vitába szállni. Egyszerűen csak minden bölcshöz szól. Tudja, hogy mindannyian bölcsek vagyunk, mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy mit akarunk, mit szeretnénk, szerintünk mi a jó és az hogyan valósul meg. És csupán felhívja a figyelmet arra, hogy van egy bölcsesség, amely nem a mi fejünkből pattan ki, hanem az Isten gondolatából származik.

Beperelték a Magyar Államvasutakat. Jó néhány, a világ sokféle országában élő ember tette ezt egy amerikai bíróságnál, méghozzá a magyarországi zsidók 1944-45-ös, Auschwitzba való hurcolásában való aktív közreműködés miatt. Tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy az őket ért sérelem, az ő haláluk, elpusztulásuk, szenvedésük illetve vagyonuk elkobzása, elvétele az, ami felróható a Magyar Államvasutaknak, amely szervezte és végrehajtotta a szállításukat. Tartalmilag idézek az iratból: tudjuk, hogy nem lehet pénzzel jóvátenni azt a bűn, de hát mit csináljunk, az ítéletet csak pénzben lehet hozni és elfogadni. - Értelmezem ezt a mondatot, engedjék meg nekem a testvérek: kell a pénz, ezen a világon ez az egyetlen érték, ami létezik. Szeretett hozzátartozóink azok is, akiket elhurcoltak. Ezt az egy értéket látjuk és szeretnénk megkapni. Mindegy, hogy hogyan, mindegy, hogy kiről és mindegy, hogy milyen ürüggyel, csak minél többet. - A kérdés az életben egyetlen egy: ezt hogyan valósíthatjuk meg minél egyszerűbben és hatékonyabban?

Ez egy bölcs dolog. Nekem például, ha olyan helyzetben lennék is, mint ezek az emberek, nem jutott volna magamtól, az én csekély intelligenciám segítségével, nem jutott volna eszembe ilyesmi ötlet, hogy így jussak vagy próbáljak keresethez jutni. - Tehát ez egy bölcs dolog. Az a bölcsesség tornyosul benne, sokasodik benne, amelyet Arany János egy nagyon kedves költeményében fogalmaz meg. Az a címe ennek a versnek, hogy: Kertben. És a versnek az utolsó három versszakát olvasnám fel most, az idő kedvéért. A többi is nagyon szép, érdemes elolvasni, de most a mondanivalóm szempontjából, szűken véve elegendő ez a három vers:

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
A fák sebeit kötözöm;
Halotti ének csap fülembe...
Eh, nékem ahhoz mi közöm!
Nem volt rokon, jó ismerős sem;
Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé,
Elég; csak azt köthesse be.

Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szünös-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri.

Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.

Eddig az 1851-ben született vers. Azért elolvasom azt a négy sort még egyszer, amit külön fontosnak tartottam az igénk szempontjából:

Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.

Ez a nyitottság nem butaság, nem ostobaság. A Biblia, amikor ilyen szavakat használ erre, kedves Gyülekezzet, akkor nem az intelligencia-szint értelmében használja ezeket a szavakat: bolondság, ostobaság szavakat, tisztán erkölcsi értelemben és tisztán Isten felől nézve. Ez a mi bölcsességünk. Amikor Jakab apostol azt írja, hogy keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben - írja ezt a gyülekezetnek vagy azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, akkor ez nem a hangulatukra vonatkozik. Nem úgy érti, hogy mérgesek, kiabálósak, durván viselkednek vagy fognak, - hanem ezt a kifejezést állítja szembe a bölcs szelídség szavával.

Az Úristen azt kéri, kiáltja, követeli, hogy ehelyett, a mi bölcsességünk helyett, amely belőlünk fakad, mert talán bennünk így van kódolva, ehelyett a bölcsesség helyett áradjon az igazság, mint bővizű patak, amelyik betölti az életet, nem hagy helyet másnak. És ő ad is bölcsességet, egy másfélét, másféle bölcsességet.

Nézzük csak meg, hogy mit mond erről az ige?

Azt mondja, hogy tiszta. - Egy másfelől nézve próbálom most érteni ezeket a szavakat. - Tiszta, - vagyis nem szennyezi be érdek, az, ami mögötte lenne a szándékunk és a szavaink mögött.

Békeszerető, - vagyis nincs oka mással szembekerülni. Nincs motivációja arra, hogy ellenfele legyen másoknak.

Aztán méltányos, engedékeny és irgalmas, - vagyis nincs olyan dolog, amit féltene másoktól, amihez úgy ragaszkodnia kellene; hogy ez másnak ne legyen.

Aztán nem részrehajló, - vagyis nincs arra oka, hogy másokat a maga javára felhasználjon, mint eszközt.

Aztán nem képmutató, - vagyis nincs oka arra, hogy önmagáról bármit elhitessen a többiekkel.

Jézus tanítványainak arról beszél már sokadszor, hogy itt az ideje elindulni és felmenni Jeruzsálembe, azaz teljesíteni az Isten ígéreteit arról, hogy az Emberfiát elfogják, megölik és föltámad. Van olyan, hogy Istennek ez a kijelentett bölcsessége - mert hát ez az Isten bölcsessége, Jézus ezt mondja a tanítványainak, tehát ez az Isten bölcsessége - van olyan, hogy ez el sem jut az ember tudatáig. Rejtve marad előttük, egyszerűen teljes homály fedi.

Van olyan, hogy meg sem kérdezi a tanítvány, hogy: „ugyan már, Uram Jézusom, nehogy ez történjen veled”. Olyan bölcsesség-szint - Isten értelmében értem, most az ő gondolatai szerint - olyan intelligencia-szint alakul ki bennük, hogy már ezt sem kérdezik meg: hogyan történhetne ez veled?

Van olyan is, hogy az ünnep, a kiáltozás, kiabálás - amiről Ámosz Isten nevében azt prófétálja, hogy utálom - , ilyen kiáltozás Jézusnak kedves. Nem törődve semmiféle ellentmondással, odamegy a közelébe és kérdezi: Mit akarsz, hogy tegyek veled? - Miért? Csupán azért, mert az Istentől kapott bölcsességre kérdez rá ez a kiáltozás: Uram, Dávid Fia könyörülj rajtam!

Érdemes odafigyelni, az istentisztelet elején hallott zsoltár-részletre is: Dávid zsoltára, akinek a Fia, Jézus. Dávid nagy, okos, fantasztikus hatalmú, erős, győzedelmes. Róla szó szerint zsoltárokat zengtek már fiatalkorában - Dávid azt mondja: Hozzád menekülök, Uram, válts meg engem. - Ennyire elég az ő bölcsessége? Miért?

Tehát van olyan, hogy ünneplésünk eszerint a bölcsesség szerint alakul és arra Jézus odafigyel, odamegy és kérdezi: Mit akarsz? És van olyan is, hogy ez az ünneplés odaérkezik az Urunk elé és valami lesz belőle. Amit még talán sejtettünk addig, Jézus hírét hallván, botorkálva sejtettük, - az teljes valósággá válik és látni fogjuk.

Ez a kettő: a teljes homály és a teljes látás - ott van egyetlen rövid történetben, a felolvasott evangéliumban. Az Úr azért jött, azért adta erre a világra minden bölcsességét Jézus Krisztus. Ebben rejlik a felülről való bölcsesség: az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.

Ez Isten bölcsessége.

Imádkozzunk:

Köszönjük bölcsességedet, ami az életünk élete. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Isten igéjének megújító jelenlétében való bizalmunkat fejezzük ki az Apostoli hitvallás elmondásával:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most csendesedjünk el imádságra, vigyük Isten elé minden dolgunkat:

Jó Istenünk! Igéd utat mutat, megújít, megrendít, megállít és elindít. Add nekünk szavadat napról-napra, hogy te neved dicsőségére tegyük, amit teszünk, és szóljuk, amit szólunk; hogy gondolataink, életünk a te cselekedeted, teremtő szereteted színterei legyenek. Add nekünk a te bölcsességedet, és adj elegendő hitet, benned való bizalmat, alázatot, hogy a te szavadat tudjuk bölcsességünk forrásaként elfogadni. Őrizz meg minket minden kísértésünkben, őrizz meg igéddel, azzal a szeretettel, amelyet nekünk adtál Jézusunkban. Tedd szeretetünket a te szereteted másává, ragyogtasd fel szeretetedet a kapcsolatainkban, szerelmeinkben, házasságainkban. Ragyogtasd fel a te bölcsességedet a mi életünkben. Add áldásodat közösségünknek, hogy tiszta szívvel tudjuk keresni a te útmutatásodat, engedelmeskedni a te igédnek és megállni a te szeretetedben. Irgalmazz nekünk minden tévelygésünkben, hebehurgyaságunkban, hitetlenségünkben. Add bocsánatodat és jóvátevő irgalmadat mindabban, amit elrontunk, mert éppen nem figyelünk rá. Te jóvá tudod tenni azt is, amit mi elrontunk. Legyen áldásod és szereteted embervilágunk minden cselekedetén, döntésén, hogy bűneink is valamiképpen feléd, a te országodba vigyenek be bennünket. Ezt mutattad meg, ezt kérjük tőled Krisztusunkért. Az ő nevében fordulunk hozzád benne való reménységért: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 392 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi Fejedelme! Te vezérelsz jó úton, Földi porból föl a mennybe. Szirtek, örvények felett Bizton járhatok veled. - 2. Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke! Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll rám égi béke. Áldott Megváltóm lettél, Boldog, aki benned él! - 3. Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet! Takarjon bár sírhalom, Veled mennyben újra élek. Te vagy utam, életem, Én Jézusom, mindenem!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6